12-bolcs | bolom-elfog | elful-festo | fesu-hegye | hegyi-kerde | kered-labsz | lacik-megny | megol-odatu | odaul-ropog | roska-tag | tagad-valla | vallb-zugas
Rész
3516 VII | összebeszéltek, a marhakupecet megölték, beledobták a Hortobágyba.
3517 V | tőle, hanem aztán nagyon megörült neki. Ez becsületes jófajta
3518 III | homokszőlők borával lett az a mész megojtva, az húzta úgy össze.~A korai
3519 III | megházasodik, a feleségét megőrizze, a gyerekeinek magyar nevet
3520 VII | őket. Ezért aztán elébb megosztották vele a rablott pénzt, azután
3521 VII | Klárika varjúkörömmel találta megpaprikázni a tokányt, amit a Decsi
3522 III | felírja, miben halt meg, s megparancsolja, hogy mindenestül el kell
3523 XII | csikós lóhátrul a leánynak, a megpaskolt ellenfélre mutatva. – Most
3524 IV | a legényt megmérgezték. Mégpedig növényi méreggel.~A hortobágyi
3525 IV | bebocsátá.~A leány, amint megpillantá az ágyon fekvő kedvesét,
3526 II | betyárélet költészete.~Mikor megpirult a hal, odahozta a leány
3527 II | hírül adja kend!”~Valami megragadó rokonszenves nóta ez a pusztáról,
3528 IV | odatérdelt a doktor lábához, s megragadva annak a kezét, össze-vissza
3529 VIII| elkésett fazekas, tepsikkel megrakodott szekerével jött onnan, Újváros
3530 IV | odaérve, magátul megállt. Megrázkódott, röhögött: csakhogy meg
3531 I | fejét, a sallangos csótárt megrázva, a bóbiskoló legény is felneszel
3532 III | erdő megmozdul. A vezérbika megrázza nyakán az öblös kolompot,
3533 VII | Annak a szekere azonban megrekedt valahol a vendégmarasztó
3534 XII | tudom Istenem, hogy majd megritkulnának a párbajok!~Mikor aztán
3535 II | munka, jobban telik az idő, megrövidül az út.~Kora hajnalban már,
3536 VIII| alattuk, egyszerre csak megrőkönyödnek, kiugrálnak a vízbe, kiúsznak
3537 IX | marcafánkkal volna is tele a mező, mégse lenne kedvem egész nap töltekezni.~
3538 X | tudom, hogy még az anyja is megsiratja.~A paripa a farkával csapkodta
3539 XI | elmegyünk a nyáj után.”~A csikós megsokallta már a sok gajdolást, odamordult:~–
3540 IX | alkonyatig, s akkor megint megsürgette a lova miatt a királyt: „
3541 II | A felcserek kinek-kinek megsúgták közülünk, hogy micsoda testi
3542 VIII| maga paprikáját, s ezzel megszabadítójává lett az egész utazó frekvenciának.~
3543 VI | mondtál, azért hogy engem megszabadíts. Eltagadtad azt, hogy valaha
3544 X | a nyergétől, zablájától megszabadult, nagyot ugrott a ló, felhányta
3545 IX | komondorok a bugyogómat megszabdalják? – Jaj de sok veszekedésem
3546 I | leveszi a fejéről a kalapot, megszagolgatja a sárga rózsát nagy gyönyörűséggel (
3547 II | illat, aki azt a rózsát megszagolta!~Aztán annak a leánynak
3548 VII | Pedig nagy baj volt, hogy megszakadt a közlekedés: – nem csak
3549 III | figyelmeztetést.~A doktor szava megszakítá az értekezést.~– Uraim!
3550 III | keltek a hortobágyi csárdában megszállt uraságok.~A hortobágyi csárda,
3551 V | kakaskukorításnál aztán megszállta a bajfordító álom a beteg
3552 X | utoljára aztán a csikós megszánta, elővette a karikás ostort,
3553 XI | az nem vet számot: odáig megszárad rajta a forró naptul a rojtos
3554 X | csillagok többet, ha a szavamat megszegem…~Ennél az egy szónál a mén
3555 II | szemöldeit. A visszautasítás megszégyeníté. Valami forrott a szívében.~
3556 VIII| vissza rögtön a komppal a megszökött marhák után.~– De ördögöt
3557 VIII| választotta. De csak nem tudta megszokni azokat a nagy, magas hegyeket.
3558 III | kifúrjam a füledet?~Erre aztán megszólalt a legény.~– Hát’szen tudja
3559 I | talán még többet – a rózsa megszolgálásával; hajnali itatáskor ott kellene
3560 I | cimbora!~– Hát van annak, aki megszolgálja.~– No csak aztán meg ne
3561 I | aztán meg ne bánja, aki megszolgálta.~Ezzel fenyegető mozdulattal
3562 VI | leány állt a sátor előtt. Megszólított, behítt. Malacot sütöttek.
3563 IV | lehúnyta a két szeme pilláit, megszűnt olyan rémségesen nézni nagy
3564 V | ásítani is tud.~Ekkor már megszűntek a görcsök. Tudják azt mindazok,
3565 I | elveszett rózsáját azok közt is megtalálja; s megint feltűzi a süvege
3566 XII | kitépte belőle a bélést: megtalálta benne a fonnyadt sárga rózsát,
3567 X | szólítgatod a csillagokat, ahogy megtanított a neveikre a vén körösztapád.
3568 III | itt a magyar menyecskék megtanították rá. Azonban kíséretül két
3569 II | Még csárdást táncolni is megtanítottam. Úgy ugrált, mint a kéthónapos
3570 VII | politikához. A szarvasmarhánál megtanulta, hogy ennek nem kell a szarvánál
3571 II | Sándor, lelkem, de szépen megtanultál prédikálni ott a császár
3572 I | hogy a kalapjához kap: megtapintja a rózsát, nem veszett-e
3573 II | rád ismer.~– A kutya csak megtartja a hűséget; de a leány elfelejti.~–
3574 VIII| hogy előrevigyázó férfiú: megtartotta végső szükségre a maga paprikáját,
3575 II | Úgy felejtette ott valaki. Megtartották, felnevelték; szép karcsú
3576 IX | csikósnak napi járót kellene megtenni, ha malacot, bárányt akarna
3577 I | visszafordítja a lovát, s megtér a rózsáját keresni a tenger
3578 IX | meg a lovat, mikor Minerva megteremtette, azzal az átokkal, hogy
3579 IX | csikósnak. – A nagylelkűség megtermi gyümölcsét.~(Kádár Mihály
3580 XI | jó hiteléről.~– Jól van. Megteszem a kedvedért, ha kívánod.~
3581 IV | vasat, mint a harapófogó.~Megtette azt is.~– No, most szép
3582 VII | ivószobábul.~A bennmaradtak megtették rá az észrevételeiket.~–
3583 II | hogy még a Bodri kutyát is megtévesztette vele. A komondor azt hitte,
3584 III | a morva hajcsároknak is megtíltá, hogy a gulyáshúsból egyenek.~–
3585 IX | kupec. Tudtam előre, hogy ma megtisztelnek, amint a kalendáriumba benéztem.~–
3586 VIII| is. Azokat nagy hirtelen megtisztogatták, feldarabolták, s a bográcsba
3587 IX | kútostort felhajtani, a vályút megtölteni. Ez az ő mindennapi mulatságuk –
3588 VII | pipáját a tenyerébe; újra megtöltötte, azután felkelt, a furkósbotját
3589 X | eredünk jó, ifjú legények: megtörjük a csontját a gonosz kozáknak …
3590 X | kutya, mint az ember?~Aztán megtörölgette szépen a ló szemeit a lobogós
3591 IV | nekiiramodott a paripa, azután megtorpant, ágaskodott, s hirtelen
3592 X | végignyúlt. Már most hát ő is megtréfálja a gazdáját: ő tesz úgy,
3593 II | urakat kereste, aztán hogy megtudta, hogy azok már elmentek,
3594 XII | ne verhessen. Akkor aztán megtudtad volna, hogy téged szerettelek
3595 III | nem. Aki a gulyásbojtárt megüti, az aztán ölje is meg, mert
3596 II | s felugrott és keményen megugatta.~Erre a leány aztán elnevette
3597 X | rájuk jön az indulat, hogy megunják a magányos életet ott az
3598 VIII| szarvas állat, egyszerre mind megvadul, s szerteszét futamodik:
3599 III | Keresztfiam a huncut.~– Mégis megválik tőle. Elereszti a gulyával
3600 X | az esthajnal alig akart megválni az égtől, amíg aztán magára
3601 II | Gyáva pimasz!~– Jaj de megváltoztál, amióta a császár kenyeréből
3602 VI | meghallgassa és aláírja.~A leány megvárta a legényt a folyosón, amíg
3603 X | végződik: mert ezek nincsenek megvasalva.~Azért a bitang mént el
3604 III | ok pedig az volt, hogy a megvásárlandó teheneket csak korán reggel
3605 III | hátra egyéb, mint hogy a megvásárolt csordát útnak indítsák.
3606 X | magának szakasztja! Mert ha én megverem, tudom, hogy még az anyja
3607 X | nagyon szerettem! … Hányszor megvéreztem az oldaladat a sarkantyúval,
3608 I | holdas pejkódat is sokszor megveri a számadó juhász szőke szamara.~–
3609 II | már a kedves nótádat is megveted? Már az sem tetszik?~– Hogy
3610 VII | vásárolni a csorda számára; megvett egy egész kalangyát.~– Itt
3611 VIII| öreg révész tudott tótul, s megvígasztalá őket.~– Nem kell ugatnyi,
3612 XII | egyszer-egyszer, mikor megvillámlott, a tűzzé vált záporban meglátszott
3613 III | a búza érik!~Lassankint megvirrad; az ég bíborszíne aranysárgába
3614 III | tanyán, az aztán kijön, megvizitálja; felírja, miben halt meg,
3615 III | az állatorvos darabonkint megvizsgálta a kiszemelt barmokat, s
3616 VII | megérdemelné, s ha a régi igazság megvolna, úgy is lenne, hogy borsószalmára
3617 IV | előfogták, a dühre fokozódó kín megzavarta az agyát, nem volt ura mozdulatainak,
3618 IX | csikók, akiket négyszer megzavartak, akik közül négyet kötéllel
3619 III | azokat erre mifelénk.~Eközben megzendült a légben az a meseszép pacsirtazengés.~–
3620 II | főz, az számol. Az öreg a méheit lesi, a kaptárok most rajzanak.~
3621 IX | követelte a lovát. – „Most nem mehet – szólt a király –, mert
3622 IV | nehezen beszélsz, mert egy raj méhet kerget a kaptárral.~– Pedig
3623 X | lovának.~– No, már most te is mehetsz legelni, Vidám lovacskám.
3624 XI | leány a bojtárokat.~– Nem mehetünk. Idekinn van dolgunk – mondá
3625 IV | elébb segíteni kellett a méhrajelfogásnál), akkorra meg is tölté az
3626 VII | pedig úgy tudom, hogy a méhserbe tett gebulát, amivel a halakat
3627 II | asztalra téve, rákezdé azt a mélabús dallamú nótát, mely úgy
3628 II | látkörével. Kihallatszik belőle a mélázó tilinkó, a búslakodó tárogató.~„
3629 XI | oda lepedőben”.)~Fülledt meleg délután volt, mikor nekiindult;
3630 XI | asztalnál; ebben a rekkenő melegben is nyakukban a kifordított
3631 XI | csak adj erős bort; hadd melegedjen fel. Legyünk egyformák.~
3632 II | kezével visszatartá.~– Majd ha melegem lesz. Mostan fázom.~A leány
3633 III | ellenség: záport, hideget, meleget föl sem vesz a pásztorember;
3634 IX | csikósok a pásztortüzet; ezzel melegítik fel a vacsorát a vasalóban.
3635 IV | szorítva, nyaka hátrafeszítve; melle sebesen zihált; a dereka
3636 I | között akadékos volna. Kék a mellénye, fekete a gombos rajthuzlija,
3637 IV | küszködik, megfogta ennek a mellényét a fogaival, és ő is emelt
3638 IX | visel darutollal, kockás mellényt, kurta janklit és ánginét
3639 VII | szárazra, s odakötözték a part melletti fűzfákhoz. A hömpölygő iszapos
3640 IX | S az úri eledel; akárki melléülhet: „Fehér ecetes. – Kaszás
3641 I | kifejlett, hatalmas domború mellkassal; arcszíne olyan, mint az
3642 XII | olyan sebet oszt, amit méltó megköszönni; de a bunkósbottal
3643 III | modellnak álljon. Az az ő méltóságát csorbítja.~Ilyenkor, ha
3644 II | dobol keményen, s mogorva méltósággal kiált a leánynak: „hozz
3645 VI | leány önnek a bort adta, melybe mandragóra volt keverve,
3646 IV | olyan erős adag a méreg, melyet bevett? Mire a főorvos kijött
3647 XI | egyikünk majd beváltja. Hogy melyikünk az, majd elválik.~A leány
3648 IX | Hortobágyon egy király, akit Mén-Marótnak híttak. Azért volt pedig
3649 VIII| külföldre kivonulni, ideiglenes menedékhelyéül a szabad Helvéciát választotta.
3650 X | összerugdalkoznak a kancáikat féltő ménekkel, ami ezeknek a kárával végződik:
3651 XII | mintha a közelgő vihar elől menekülnének.~Hanem, amint valami kétszáz
3652 VII | alma; ő fogta ki nekem a ménesbül a csikókat pányvával. Olyan
3653 IX | éjszakában elbaktatni a maga méneséhez.~
3654 IX | szállásaikra terelték a méneseket, mind valamennyit a karám
3655 X | csillag.~A csikósbojtár a maga ménesétől egy jó futásnyira kikereste
3656 X | szimat után a legközelebbi ménesig. Ott aztán összerugdalkoznak
3657 IX | Senki úgy nem tud bánni a ménessel, mint ez a legény. El is
3658 XI | nemrégiben lovakat vásárolt a ménesünkből, váltóval fizetett; én azt
3659 X | magadnak, aztán messze ne menj; mikor a hold lemegy, aztán
3660 VIII| kéren!~Azt akarták, hogy menjenek vissza rögtön a komppal
3661 IV | bólinta a fejével.~– Hát mi a ménkűért tette?~– Olyan kegyetlen
3662 X | csendes éjszakába. Valamennyi ménló a pusztán, mint a tábori
3663 VIII| vásárosok. – Nekünk át kell mennünk. Így is elkésünk már az
3664 X | Azt is tudod, hogy ő mennyire szeretett engem! … Rózsákat
3665 III | karikással! – bíztatáé a festő.~– Mennykőt is durrantanánk! – dörmögé
3666 VII | szerencsétlenkedjék az úr az ezüstgombos mentéjével! – voná meg tőle a szót
3667 VI | voltam őnála, hogy feléje sem mentem, mikor hazakerültem a katonaságbul
3668 I | kocsinyomot, patkónyomot menten benő a fű. A végtelen láthatárig
3669 III | Magyarországon; itt a magyar menyecskék megtanították rá. Azonban
3670 II | mikor ugrattad a kacki menyecskéket?~– Csak azt a sárga rózsát
3671 VI | rosszabb a halálnál.~A bíró méregbe jött.~– Ezer mennykő! Végezzék
3672 VI | írva. Hátra volt a gyilkos méregkeverőnek a szembesítése az áldozatával,
3673 IV | csuknak, ha én magára a méregkeverőre bízom az ápolását a megmérgezettnek.~
3674 VII | fejét, mert mind odament a méregnek az ereje.~– Ahun van ni!
3675 VII | Hiszen nem halt az meg a méregtől, csak megbolondult: felküldték
3676 X | földre, két kezét elnyújtva mereventen.~A paripa csak nézte egy
3677 IV | engedelmessé tetted a legényedet!~Mérgében tegezni kezdte a leányt.~–
3678 X | leánynak mérges poharától, mérgesebb csókjától, hanem becsületes
3679 VI | hogy ahol egy flagrans mérgezési eset fordult elő, ki volt
3680 VI | eset fordult elő, ki volt a mérgező?~– No felelj rá! – kiálta
3681 IV | az ablakon! Csak nem maga mérgezte meg a Sándort?~A leány némán
3682 III | kankalint mozgásba hozva, méri a vizet a nagy itatóvályúba.
3683 VIII| olyan vad népek, akik meg merik enni), azalatt a bojtár
3684 I | lenne!~Olyan jó bort csak ne mérnének benne! ~Arany icce, réz
3685 IX | csepp sem; mert az csupa merő váltó volt: üres és kitöltött.~–
3686 I | arctípus, noha egymástól merőben különböző. Ilyenek lehettek
3687 IX | nevessetek érte. Mer ez régi mese. Még abbul az időbül való,
3688 VII | csendesen a Lacza Ferkó.~– Mesebeszéd! Lirum-lárum! – tromfolta
3689 IV | amióta tőle elvált: egy mesemondás idő alatt! Kín volt látni.
3690 III | megzendült a légben az a meseszép pacsirtazengés.~– Nagyszerű!
3691 III | ott tükröződik a hullámzó mesetengerben, a városok borult idővel
3692 III | jelenteni, hogy látni már a messzelátó fáról a közeledő bojtárt.
3693 I | benne! ~Arany icce, réz a messző:~Azér’ járok olyan késő~
3694 III | Ferkó ennek a tudománynak a mestere. Olyan szépen kicsalogatja
3695 XII | verekedni, karddal is nagy mesterség: ámde a kard, akárhol talál,
3696 III | homokszőlők borával lett az a mész megojtva, az húzta úgy össze.~
3697 III | azután, hogy a vásárnál nem meszeli-e meg, aki engedi magát, arról
3698 III | mert az építéséhez való meszet tejjel ojtották meg; az
3699 I | aranyozott bronzé, monyorú metszéssel; tökéletes szépségű száj,
3700 X | kapta a kötőféket, s a két mezítelen sarkával elkezdte a ló oldalát
3701 IX | marcafánkkal volna is tele a mező, mégse lenne kedvem egész
3702 X | Nem gázoljuk mindig ezt a mezőt… Mikor kicsi gyerek voltam,
3703 I | napbarnított atlétai karját meztelen mutatva.~Azzal mind a ketten
3704 II | Nekem majd a szemem égett ki miatta. Hazaeresztették, pedig
3705 III | megvizitálja; felírja, miben halt meg, s megparancsolja,
3706 III | Tocsogó”-nak híják azokat erre mifelénk.~Eközben megzendült a légben
3707 VIII| egyensúlyát fenntartsák; miközben a jármű túlsó széle erősen
3708 IV | a hideg közületek?~– Nem miközülünk való az, mert azt a doktor
3709 III | hangulat! Milyen színegység! Mily felséges harmónia az ellentétekben! –
3710 V | megszűntek a görcsök. Tudják azt mindazok, akik az idegeik zsarnoksága
3711 III | megfordított tehénalak ragadt mindegyikhez, s ez a tükörkép együtt
3712 III | Ezeknek a magyaroknak mindenből valami extra kell. Most
3713 III | s megparancsolja, hogy mindenestül el kell temetni. Hát bizony
3714 II | búsult is danolt; van arra mindenikre nóta. Parasztleány nem élhet
3715 III | pedig körülállták az urak, s mindenikük kapott egy hosszú nyelű
3716 VII | régi ismerősök; a gubást mindenki „komám”-nak híja; a mézesbábos
3717 III | Micsoda ez? – kérdezi sorba mindenkitől.~A számadó azt mondja neki: „
3718 XI | a regulát: „Serre bor – mindenkor: borra ser – sohasem.”~A
3719 IX | vályút megtölteni. Ez az ő mindennapi mulatságuk – napjában háromszor
3720 XI | Elbúcsúztam.~– Beszámoltál mindennel a számadó gazdának.~– Beszámoltam.~–
3721 X | magában, hogyne tudná ő mindezt! A biz úgy volt.~– Azt is
3722 II | leszakít egy rózsát arról a mindignyitórul, s a füle mellé tűzi.~–
3723 III | derék, markos legények, mindkettő forgópisztolyokkal ellátva.~
3724 IX | Mihály uramat bizonyosan mindnyájan ismerjük.~Szép kerek képű,
3725 IX | kitölteni.~Valószínű, hogy mindnyájuk hallgatag beleegyezésével
3726 VII | Ilyen-olyan adta! Még itt mindnyájunkat meg akar hazudtolni? – förmedt
3727 IV | az úri csézába, s siessen minél előbb haladéktalanul a városba
3728 IX | átkozta meg a lovat, mikor Minerva megteremtette, azzal az
3729 VII | csárdás leánya által?~Ez a szó minthacsak a szívén lőtt volna keresztül
3730 III | fokhagyma, egész hétre való; Miskolcig eltart. Azután elmondta
3731 IV | a világ a szemei előtt. Mivé lett a deli legény, amióta
3732 XI | írószerszámokat.~Aztán nézte, hogy mit mívelnek vele.~A csikós mutatta a
3733 IV | leány. Berekomendálom a mizeriekhez betegápolónénak.~A leány
3734 X | valami elvadult lélek; a mocsárok fülemüléje, a nádiveréb
3735 III | csorbítja.~Ilyenkor, ha a modell türelmetlen, gyakorlott
3736 III | sincs ahhoz szokva, hogy modellnak álljon. Az az ő méltóságát
3737 VI | menjen le innen a hátam mögül; mert ha hozzám talál érni,
3738 II | fenekével dobol keményen, s mogorva méltósággal kiált a leánynak: „
3739 XI | Sándor az én nevem – dörmögé mogorván a bojtár.~– Jól van, méltóságos
3740 XII | Neked maradt!~– Látod? – monda a leány. – Ha ő ütött volna
3741 III | Azokra nem vonatkozik Hamlet mondása: „tán még álmodni is”.~–
3742 IV | fájdalomra nyúlt meg e kegyetlen mondásnál.~– Hát doktor úr is azt
3743 II | ha te énnekem hazugságot mondasz, azért úgy megítéllek, mintha
3744 IX | asszonnyal. Legalább most azt mondhatom neki, hogy száz percent
3745 II | legénynek.~– Sándor! Szentem! Ne mondj ilyet. Én nem akarom, hogy
3746 II | összetöri a másikat.~– Ezért mondjon valaki igazat? Hát nem azt
3747 VIII| vele.~– Ahán! Téríti már! – mondogatták a vásárosok, vigasztalásul
3748 III | tomporukra a vásárló úr monogramját. (A gulyás mind írástudó.)~
3749 I | mint az aranyozott bronzé, monyorú metszéssel; tökéletes szépségű
3750 III | Bompland leírását a fata morganáról; de a hortobágyi délibábról
3751 III | atmoszféráról: leírja abban a fata morganát: amit látni az afrikai homoksivatagban
3752 II | szeme közé nézve, egyet morgott, s nyájasan ásított nagyot.~–
3753 II | vasárnaponkint.~– No csak ne mórikálj! Ne tedd magad! Tudom én,
3754 X | csődöre! Hol jár az már Morvaország felé!~Még jobban elbámult,
3755 VII | járt egy gazdag marhakupec, Morvaországbul, teheneket vásárolni. Sok
3756 XI | debreceni kofaállását egész Morvaországért.~Erre megint ittak egyet.~–
3757 III | a másik bécsi úr pedig a morvaországi nagybirtokos, Engelshort
3758 II | a debreceni urak, meg a morvaországiak, akik az éjjel itt mulattak,
3759 II | cirmos kandúr addig ott mosdózott a kemence padkáján, most
3760 IX | képű, kisodrott bajuszú, mosolygós ábrázatú férfiú, középen
3761 III | sodort a bajuszán, s nagy mosolyogva felelt:~– Értem ám én a
3762 VII | hogy a hídláb padlóját mosta. A kompot kihúzták a szárazra,
3763 VII | tennék, megégetnék; de hát mostanában csak fejét fogják venni.
3764 III | esik. „Minő témák! Minő motívumok!” Útitársa eleget noszogatja,
3765 V | Nyitva volt a szája, valamit motyogott. Valamin nevetett.~Fel-felnyitotta
3766 V | félrekapta a fejét, s azt motyogta, hogy „vizet”.~A leány átkopogtatott
3767 I | felneszel egy pillanatra. Első mozdulata az, hogy a kalapjához kap:
3768 IV | megzavarta az agyát, nem volt ura mozdulatainak, s karjainak rángatózásával
3769 I | megszolgálta.~Ezzel fenyegető mozdulattal emelte magasra az öklét
3770 XII | volna az a puszta, amelyiken Mózes járkáltatta a zsidó népet
3771 III | ácsremek, s a három kankalint mozgásba hozva, méri a vizet a nagy
3772 XI | panaszkodott, hogy valami mulasztás van benne: nincs kiírva,
3773 XI | írást, hogy hozd helyre a mulasztást: ne mondja a kupec, hogy
3774 III | a karámból, hagyták még mulatni. Azt ígérte, hogy a karámig
3775 IX | urakhoz.~– Hát bizony szebb mulatság ez, mint a karambolpárti
3776 IX | megtölteni. Ez az ő mindennapi mulatságuk – napjában háromszor ismételve.
3777 VI | behítt. Malacot sütöttek. Ott mulattam velük. Ittam a borukból.
3778 III | hogy tréfás beszédekkel mulattatja. Az urak ezalatt elmentek
3779 IV | alábbhagyott, a tagjaiba állt görcs múlni kezdett. De a homloka égett,
3780 IV | kinn volt a folyosón, a muskátlikat öntözte, mikor a famulus
3781 II | az illata meg inkább a muskotályboréhoz hasonlít, mint a rózsáéhoz;
3782 XI | bögöly, dongó meg a sok muslica annál veszettebb kedvében
3783 IV | csókolgasd az én kezemet; csupa mustárkovász, feldagad tőle a szád.~Hát
3784 IV | hogy csuklott.~A két férfi mustárkovászt tapasztott a beteg lábikráira.~–
3785 IV | borogatást, a gyomrára hólyaghúzó mustárt – rendelkezék a doktor;
3786 II | jobbat, mint ez a karcos. Muszáj még egy ócska közmondást
3787 II | ízlik az.~Hát bizony azzal mutatja ki legjobban a leány az
3788 II | szeretlek.~– Így szeretsz, ahogy mutatod?~Erre a legény felállt az
3789 III | Ferkó vezeti a társaságot, s mutogatja az uraknak a puszta nevezetességeit:
3790 III | Nagyszerű! Isteni! – kiabál a művész elragadtatással. – Ez aztán
3791 III | ellentétekben! – rajongott a művészet fölkentje.~– Még mostan
3792 III | abbahagyta a rajzolást.~A művészi szenvedélynél is erősebb
3793 III | ezt Bécsben elbeszélem a művészklubban, engem kidobnak az ajtón.~–
3794 IX | meghozta a hátán a közeli nádasból a csereklyét (ami összegázolt
3795 III | Hortobágy vize, partjai nádassal, fűzfákkal szegélyezve.
3796 VIII| beleugráltak, akkor aztán a nagy nádastul nem lehetett többet látni,
3797 III | egy kerek gunyhóforma nádbul összerótt alkotmány, melynek
3798 III | vannak tűzködve rendben a nádfalba.~– Hát a bojtárt hol hagyták
3799 III | nem valami bagolyrúgta nádfedelű ház, amilyennek a piktor
3800 X | a mocsárok fülemüléje, a nádiveréb rikongat, cserreget; mellé
3801 II | mandragorának”. (Magyarul „bódító nadragulya”.)~Mit tudta a leány, hogy
3802 IV | Ne bolonduljon azzal a nadragulyával! Meg ne rágja! Vegye ki
3803 III | fantáziája. Egész nagy helységek (Nádudvar, Nagyiván) jelennek meg
3804 III | úr pedig a morvaországi nagybirtokos, Engelshort grófnak a lovászmestere
3805 VII | Csak úgy kínálkozik itten a nagyhatású színpadi jelenet. Odavágni
3806 III | nagy helységek (Nádudvar, Nagyiván) jelennek meg a légbe fölemelve,
3807 IX | fejében – mondá Pelikán uram nagylelkű raptusában.~– De uram! Ez
3808 IX | a számadó csikósnak. – A nagylelkűség megtermi gyümölcsét.~(Kádár
3809 IX | nagyon tisztelt Kádár Mihály nagyuram ennek a váltónak a hátára
3810 IX | akkor a pénzt Kádár Mihály nagyuramon veszik meg. Azért van nekem
3811 II | olyan ember vagyok, aki a nálamnál gyöngébbet soha meg nem
3812 III | szemöldökei előrehúzódtak a sok napbanézéstől.~A „karám” alatt értik a
3813 I | ingujja a válláig omlott, napbarnított atlétai karját meztelen
3814 IX | jó kedve volt, reggeltől napestig; azt szokták mondani: olyan
3815 III | produkálnak előttünk egy napfeljövetelt, ami valósággal megvan,
3816 III | belőlük. A keleti határon, napfölkelte után leghatalmasabb a délibáb
3817 III | örült előre: meglátni a napfölkeltét a pusztán, amiről annak,
3818 IX | vizein legelnek, a csikósnak napi járót kellene megtenni,
3819 X | mindig így!… Majd eljön a napja, kivesszük az eszterhaj
3820 VI | csárdában tavaly, Dömötör napján, amikor a juhászokat fogadják;
3821 III | aljával.~S erre az első napkivillanásra egyszerre fölkerekedik az
3822 IX | úgy tesz, ahogy a gulya napleáldozás után, ahol a szarvas barom,
3823 IX | mint aki vesztit érzi.~Naplemente után aztán éjjeli szállásaikra
3824 X | csikorgó időben, forró napsütésben, te kedves, jó lovam! Terád
3825 VIII| egy kicsit megereszkedik a napsütéstül: csak úgy füstölgött.~Hogy
3826 VI | mondok neked, hogy a mai naptól fogva kettőnk közül az egyiket
3827 XI | megszárad rajta a forró naptul a rojtos gatya.~A hortobágyi
3828 III | sötétkék; a köd felett az ég narancssárga; egy hosszúkás felhővonal
3829 III | alkalmat, hogy vázlatot necsináljon a szarvas állatról és a
3830 II | is, nem kellett birsalma nedvével kenni, hogy göndörré legyen,
3831 XI | pokolban is úr!”~A leány negédesen ment tovább, durcás kacérsággal
3832 IX | egyék, soha jól ne lakjék.~Négy-öt csikósbojtár őrzi lóháton
3833 IX | téveszté el a dolgát. Csupán a negyediknél esett meg, hogy a hurok
3834 VI | eltagadod, hogy nálam voltál negyednapja? Hát ezt a fésűt ki hozta
3835 III | az emberek árnyékaival. A négyesfogatok gyorsan röpítik végig az
3836 IX | megzavartak, akik közül négyet kötéllel kifogtak, mint
3837 IX | előhúzott a belső zsebéből egy négyrét összehajtott darab fisléder
3838 IX | a szilaj csikók, akiket négyszer megzavartak, akik közül
3839 XII | járkáltatta a zsidó népet negyven esztendeig.~– Te tudod jobban.
3840 III | ez a kegyelmed bojtárja néha igazat is mondani?~– Ritkaságképpen.
3841 III | Toltam én már ezen a taligán nehezebb borjút is, mint az úr. Csak
3842 IV | nemzetes úrnak.~– Azzal most nehezen beszélsz, mert egy raj méhet
3843 IV | aki azt megfogadta!~Azután nekiállt a kávépörkölésnek; mire
3844 III | az valami idegen kutya; nekiesnek egymásnak s összemarakodnak.~
3845 IV | bolondulva. Egyszer sebesen nekiiramodott a paripa, azután megtorpant,
3846 III | karám mellől, s nagy ugatva nekirohant a szétzüllött csordának,
3847 XII | sarkantyúba kapta a lovát, s nekivágtatott a szembe közelgő zivatarnak.
3848 III | még jobban kiabált: egész nekiveresült az arca.~– Hát felelsz a-szavamra?
3849 IV | Cigányasszonyokkal kell nektek trafikálni, ugye? Iskolába
3850 IV | mérgezte meg a Sándort?~A leány némán bólinta a fejével.~– Hát
3851 VII | Mivelhogy nemesleány, az apja nemesember. A nemesembert nyakazni
3852 VII | mentémet fölvettem, engem is nemesembernek néztek, sohasem kértek tőlem
3853 VII | nemesleány, az apja nemesember. A nemesembert nyakazni szokták.~– Ugyan
3854 VII | fogják venni. Mivelhogy nemesleány, az apja nemesember. A nemesembert
3855 VII | is már mai nap valamit a nemességre! Igaz! 48 előtt, ha az ezüstgombos
3856 VII | másik gyilkosság is sült ki. Nemrég itt járt egy gazdag marhakupec,
3857 XI | hagytad fizetség fejében, nemrégiben lovakat vásárolt a ménesünkből,
3858 XI | elfojtotta magába a keserűségét. Nemsokára visszatért egy palack sörrel,
3859 IX | zámi puszta utcát, a numero nemtudomhány gulyás karámot, s kockáztassam,
3860 XII | Mózes járkáltatta a zsidó népet negyven esztendeig.~– Te
3861 II | kutyanyelvet. (Ez volt a népszerű neve a papiros tízkrajcárosnak.)
3862 X | Nem alhatnék. Mindenféle nesz van. S ez mind olyan titokteljes.
3863 X | meg a paripa, ha valami neszt nem fogott volna.~De elébb
3864 X | neked is beadott valami netrebulyát az a sárga rózsa, mint a
3865 IX | No hát ragadjon hozzá a nevedhez a mén, hogy soha el ne válhass
3866 III | Süketnéma.)~– Akasszanak fel a nevednapján! Nem azért találtam én ezt
3867 X | csillagokat, ahogy megtanított a neveikre a vén körösztapád. Ott az
3868 III | legkedvesebb bojtárom. Én neveltem. Keresztfiam a huncut.~–
3869 IX | elmondom szógám, de ki ne nevessetek érte. Mer ez régi mese.
3870 II | volna ki belőle. Aztán az a nevetésre álló szája a fölfelé húzódó
3871 VI | van tűzve?~A csikós gúnyos nevetéssel veté oda:~– A kisasszony
3872 VIII| komám, tőle. (Ezen aztán nevettek.)~– No megállj, gubás! Szálljunk
3873 III | Ez a hortobágyi puszta nevezetessége.~Ezerötszáz tehén egy rakáson,
3874 III | mutogatja az uraknak a puszta nevezetességeit: a szélfogót, a körülkerített
3875 IX | válhass tőle! mindig együtt nevezzenek vele; az a ló pedig legyen
3876 XI | kapnak. Egy írásra írják a nevüket.~Összeszedte az írószereket,
3877 X | elaludtál: most meg csak így nézed a sötétkék eget, s szólítgatod
3878 III | fölkeresni, aki a rekesztékben nézegette a többi urakkal a kiválogatott
3879 II | rossz szóval, egy rossz nézéssel sem. De ha te énnekem hazugságot
3880 IV | Csak ezekkel a szemekkel ne nézne így rám.~– Az fáj legjobban,
3881 VII | engem is nemesembernek néztek, sohasem kértek tőlem vámot
3882 III | nézni nyitott szemmel. Most nézzék, uraim! A nap ötszegletűvé
3883 III | nincs felyül metszőfoga.~– Nincs-e? – kérdezé nagyot bámulva
3884 IX | egyszer a számadócsikós.~Itt növekednek fel azok a jó homokjáró
3885 IV | ahol a rektor a mérges növényeket megismerteti, hanem a cigányasszonytul
3886 IV | legényt megmérgezték. Mégpedig növényi méreggel.~A hortobágyi csárda
3887 I | valóságos ősmagyar arctípus, noha egymástól merőben különböző.
3888 IV | szaggatott röhögést hallatott.~– Nohát segíts te is! – mondá neki
3889 III | zsörtölődött a számadó. – Nojszen csak kerülj elém, majd leszedem
3890 IV | emberfő forma végével.~– Nono, Klárika! Ne bolonduljon
3891 I | elveszett a sárga rózsa.~Nosza visszafordítja a lovát,
3892 III | motívumok!” Útitársa eleget noszogatja, hogy ne azt a veszekedett
3893 II | még csak pirkad, hallani a nótafikálását, ahogy a kertben gyomlál.~
3894 IX | Zengett a sík puszta a kedvenc nótájátul.~„Azért, hogy én szegény
3895 XI | gondolta! Alig volt vége a nótának, már jött őkelme kifelé
3896 III | Ott egyszerre óriásokká nőttek fel a marhák, mintha nem
3897 IX | Hortobágyon a zámi puszta utcát, a numero nemtudomhány gulyás karámot,
3898 VIII| alföldi síkságra, a kolompoló nyájak, gulyák közé, s hozzáálmodta
3899 II | nézve, egyet morgott, s nyájasan ásított nagyot.~– Még a
3900 II | a szívében.~Erőltette a nyájasságot, szelídséget. Pedig inkább-inkább
3901 IV | Szája össze volt szorítva, nyaka hátrafeszítve; melle sebesen
3902 X | ültem? meg-meg átölelte a nyakadat, hogy még ott marasszon.~
3903 IX | sugdosott a fülébe, leoldotta a nyakáról a hurkot, s arra a szilaj
3904 III | kormos fejével, púpot vető nyakával. A tanyázó alom koromfekete,
3905 VII | nemesember. A nemesembert nyakazni szokták.~– Ugyan hagyja
3906 I | csontos termet, vastag nyakkal, köpcös derékkal: arcvonásai
3907 XI | már akkor három letört nyakú üres palack volt az asztalon.
3908 XI | ebben a rekkenő melegben is nyakukban a kifordított bunda. Ilyenkor
3909 IX | Az öreg számadó még egy nyaláb nádat vetett a hamvadó tűzre.~–
3910 XI | vele.~Hozta aztán egész nyalábbal a palackokat: odarakta a
3911 IV | vágtatva.~De az olyan őrületes nyargalás volt, mintha ló és lovas
3912 X | polgári révtül a zámi karámig nyargalni egy hujjában. Hát még két
3913 X | urak, hogy mikor egész nap nyargaltattalak, akkor fogjalak a masinába,
3914 VIII| hogy a bőszült vadállatok nyargalvást futottak arra a rekettyés
3915 III | Pedig azt minden forró nyári napon itt látni reggeltől
3916 IV | kavart a borába: attól lett nyavalyás. Tudom is, hogy ki volt,
3917 VIII| olvasott; azokból ismerte ezt a nyavalyát.~– A bizony! – magyarázá
3918 IV | legyenek az ő nyögései, nyavalygásai éles kések, amik a szívemen
3919 IV | is a leány a beteg kínos nyavalygását.~– Mi történt vele?~– Azt
3920 VIII| kell ugatnyi, atyafiak. Nye styekát! Nem lopta el az
3921 IV | feladatot, és sietett azt nyélbe sütni. A fáradt szürke még
3922 XII | süvegét; bizonyosan csak a bot nyele, nem a bunkója sújtá a tarkóját.~
3923 II | tányérról enni. A cserepcsik nyelét a kezébe fogja az ember,
3924 IX | oldalzsebébe dugva, kezében hosszú nyélre tekert lovagkorbács.~Az
3925 II | mond erre a leány, piros nyelve hegyét kidugva a szájából,
3926 III | tartsa dugaszban; a magyar nyelvet el ne felejtse, a hitét
3927 X | a többi lovak. Te mindig nyereg alatt vagy. S még azt akarnák
3928 III | kívánva az itt maradóknak, a nyeregbe szökött.~A számadó átadta
3929 IV | átnyalábolta a derekát s leemelte a nyeregből.~– Mi lelt téged? Sándor!~
3930 I | akasztva a karikás ostor, nyeregkápájába dugva a hosszú ólmos fütykös.~
3931 IX | neki, hogy száz percent nyereséggel adtam túl a váltón, s nem
3932 I | csókolózni!~Arra ismét felkap a nyergébe.~Ha babonás volna: nem tűzné
3933 XII | Decsi Sándor megingott a nyergében a kapott ütéstől: a feje
3934 XII | oldalt fordulva kiesett a nyergéből, s hasmánt terült el a földön.~
3935 IX | A Decsi Sándor lovának a nyergén alkalmasan ki lehetett tölteni
3936 I | leginkább arról, hogy a nyergének nincs terhelőszíja, ami
3937 IX | saroglyához, harmadik a nyerges mellé, negyedik a rudas
3938 X | hogyne értette volna! Amint a nyergétől, zablájától megszabadult,
3939 II | paripa odakünn az udvaron nyeríteni kezdett; a leány kiment,
3940 XI | udvaráról is hasonló víg nyerítés fogadta; ott volt már kikötve
3941 I | Egyszer aztán a lovának a nyerítése ébreszti fel. A hóka szemközt
3942 X | a csikós felé, s örvendő nyerítést hallatott, amit a csikós
3943 IX | ráfojtódott. A többi paripák nyerítve rohantak odább, az elfogott
3944 VI | felvilágosításokat kívánunk nyerni egy önt érdeklő ügyben,
3945 XI | igyekezett a paripa, vígan nyiharászva. A csárda udvaráról is hasonló
3946 V | ajkai szárazon, epedten nyíladoztak.~– Adjak vizet? – suttogá
3947 II | volna a sárga rózsára, nem nyílott volna ki, más sem szagolgatta
3948 IV | hánykolódjék.~– No Klárika, most nyissa fel neki a száját. Jaj,
3949 IV | tajtékzanak, és amellett nyög, erőltet, csikorgatja a
3950 IV | innen el nem megyek. Ez a nyögés, amit az ajtón keresztül
3951 IV | büntetésem. Hadd legyenek az ő nyögései, nyavalygásai éles kések,
3952 IX | arra a papirosra írni, hogy nyolcszáztizenkét forint és 18 krajcár, holott
3953 VII | Pundorné ifjasszony. Elöl maga, nyomában meg a kocsis, meg a sógor,
3954 XI | kutyafuttában:~„Hat jó kutyám farkas nyomán, ~Két bojtárom két oldalán. ~
3955 IV | eltűnjön erről a vidékről, hogy nyomára se találjanak, mert amit
3956 IV | bakon: a zsandár itt maradt.~Nyomban a főorvos eltávozta után
3957 X | szagolgatta, még a szájához is nyomta, azt hittem, meg akarja
3958 III | eresze alatt, deszkapad a nyoszolyája: feje fölött a polc a domború
3959 XI | verekedés helyett egész nyugalmasan értekezni látta. „Hozzon
3960 III | sebesen futnak keletről nyugat felé, a kiemelkedő halmok
3961 VII | lócsiszár.~A gulyásbojtár ismét nyugodt hangon kérdezé a szappanyosnétul:~–
3962 III | kilenc boltozatos ívoszlopon nyugszik. A debreceniek azt állítják,
3963 II | a gulyásnak adtál. S nem nyugszom meg addig, amíg az a kezembe
3964 VIII| Elébb a bika kezdett el nyugtalankodni. Feltartá az orrát, megrázta
3965 III | a farkukra, s kíváncsian nyújtogatják a fejüket a skicces-album
3966 XI | árnyékában, a kihajló lícium után nyújtogatva a nyakát, amit nem bírt
3967 II | gondolt, fölkelt, nagyot nyújtózott, görbe hátat csinált, azután
3968 X | fölkelti, s a nyakát előre nyújtva, úgy vizsgálta lesunyt fejjel,
3969 II | meg nem bántom. Felőlem nyúl ott maradhat a bokorban,
3970 III | feljebb jön, megint olyanná nyúlik, mint egy fekvő tojás. Most
3971 II | tud. Anélkül megfognák. Nyúlnak a gyors lába, madárnak a
3972 III | szép ezüst huszasért?~– Ó uram. Toltam én már ezen
3973 III | pázsitszőnyeg, azokkal a sötét oázokkal!~– „Tocsogó”-nak híják azokat
3974 VIII| ónodi vásárból.~– Nem kell óbégatni, legények – mondá nagy flegmával
3975 III | aztán a wagneri kardal! Oboák, waldhornok, bombardonok
3976 X | falatokra aprózva, a tenyeréből odaadá a lovának.~– No, már most
3977 IX | magának az a váltó, hát odaadom borravaló fejében – mondá
3978 X | dobogásra sem ébredt föl, odaállt melléje, s a nyakába csatolt
3979 XI | a papiroson, az ujjával odabökve, s diktálta, hogy mit írjon.~„
3980 III | a két szarva közé pedig odabogozta a szűrét, s azzal felnyergelte
3981 IV | a doktor kocsija felé, s odaérve, magátul megállt. Megrázkódott,
3982 VIII| se lovast.~A révészgazda odafordult a két szájtátó hajcsárhoz.~–
3983 IV | rá, csakhogy nem beszélt! Odahajolt a fejével a gazdája fölé,
3984 IX | tisztelt Lacza Ferkó úr, s odahoz egy pár ezüst fülönfüggőt,
3985 II | Mikor megpirult a hal, odahozta a leány a legénynek.~Nem
3986 IX | Egyik kezével a másik után odahúzta a meghurkolt paripát, minden
3987 IX | ennek a váltónak a hátára odaírja a nevét, s ezáltal ennek
3988 X | csontját a gonosz kozáknak … Odajössz majd velem, ugye, édes lovam:
3989 VIII| kellett végiglépdelni, hogy odajusson, mert a szarvasmarhák közbeestek.
3990 VIII| füstölőszernek az aromás illatától odaképzelé magát a nagy alföldi síkságra,
3991 VII | kereskedni.~Azt kérdezé, odakönyökölve az asztalra, az ifjasszonytul,
3992 IV | paripát kötőfékénél fogva odakötötte a saroglyához, s aztán vágtatott
3993 IX | fejére illeszteni; mindjárt odakötötték a lókupec szekerének saroglyájához,
3994 VII | kompot kihúzták a szárazra, s odakötözték a part melletti fűzfákhoz.
3995 II | szalonnázni látsz.~A paripa odakünn az udvaron nyeríteni kezdett;
3996 II | kapott rajta a leány. S azzal odakuporodott a legény mellé a padra. –
3997 X | hogy a gazdája nem mozdul, odalépett hozzá, hátrasunyva a két
3998 VIII| a bojtár az árvatőzeget odalopta a tűz közé a bogrács alatt.~–
3999 IV | Inkább megengedem, hogy odamenjen a beteghez. De az nem magának
4000 XI | megsokallta már a sok gajdolást, odamordult:~– Jó lesz már, Pesta, abbahagyni
4001 II | Itt a kezem.~Decsi Sándor odanyújtá a kezét a leány elé. A leány
4002 XI | szelíden mondá a leánynak, odanyújtva feléje az írást:~– Kérem
4003 XI | nyalábbal a palackokat: odarakta a legény elé sorban mind
4004 III | barom orrának.~A talyigás odarohan a járművével a marakodó
4005 I | sebesebbre fogva az ügetést, odarúgtatnak egymáshoz.~Mind a kettő
4006 IX | leszállva a szekereikről, odasétáltak a karámhoz, ahol a számadó
4007 XII | csapása annál jobban volt odaszánva. Az ólmosbot bunkója oldalt
4008 III | menni; látom már a karámot, odatalálok.~S azzal leteszi a tábori
4009 VII | felkelt, a furkósbotját odatámasztotta a szalmaszékhez, annak a
4010 XI | azt a bizonyos váltót, s odatartá a cimbora orra elé.~A gulyás
4011 IX | kikereste a paksamétábul, odatartotta a Sándor szeme elé; majd
4012 IV | leány a vigasztaló szóra odatérdelt a doktor lábához, s megragadva
4013 II | aztán felszökött az ölébe, odatörleszkedett a kezéhez, nagyokat taszítva
4014 II | odament a bojtárhoz, a fejét odatörülte a két térdéhez, s aztán
4015 II | aztán cserepcsikra szúrva odatűzte a parázs mellé, s amellett
|