12-bolcs | bolom-elfog | elful-festo | fesu-hegye | hegyi-kerde | kered-labsz | lacik-megny | megol-odatu | odaul-ropog | roska-tag | tagad-valla | vallb-zugas
Rész
4016 II | odatette a legény elé.~Megint odaült melléje: a szemébe szeretett
4017 XI | fogta az első palackot, odaütötte a nyakát az asztal széléhez,
4018 VII | nagyhatású színpadi jelenet. Odavágni az ólmos bottal az asztalra,
4019 IX | stílusban beszélt.)~– Nem igen odavergál biz annak az öröme – dörmögé
4020 VII | diskurzusba. Később egy lókupec is odavetődik; de annak csak állva szabad
4021 IX | mégiscsak erőt vett rajta, s odavezeté a megfékezett vadállatot
4022 X | sarkantyúval, csak hogy hamarább odavígy hozzá! … Hányszor hagytalak
4023 III | vezérbika megrázza nyakán az öblös kolompot, s annak a hangjára
4024 III | akarta, szembeállt vele és ökleléshez készült; aztán meg mind
4025 II | mordult rá a legény, s az öklére támasztja a félredűtött
4026 I | mozdulattal emelte magasra az öklét a csikósbojtár, hogy a lobogós
4027 III | erdőkké. Egy sor legelésző ökör úgy tűnik fel a távolban
4028 X | végével az útjában álló ökörfarkkóróra, hogy az szerteszét repült.~–
4029 VIII| Vízben gyorsabban halad az ökörféle, mint a ló.~Amint a bojtár
4030 III | machoirja? Nem vagyok én ökörfogorvos. Nekem csak lovakkal volt
4031 III | lovászmester helyett valami ökonómust küldeni, aki a szarvasmarhákhoz
4032 III | marad. Nem lopja az el a más ökrét, lovát; még ha bitangban
4033 II | macskától, hogy kinek az ölében dorombolt tegnap! – Hát
4034 X | Hányszor visszahúzott az ölelésével, mikor már a nyeregben ültem?
4035 II | nóta mondja: „akárki ült az ölembe, mégis te voltál eszembe”.
4036 III | gulyásbojtárt megüti, az aztán ölje is meg, mert az abba nem
4037 VII | tanúskodni.~– Az úr már meg is ölte a csikóst. Hiszen nem halt
4038 III | tömeg közül, annak az anyja önkényt utána megy. Az idegent,
4039 VI | bevallott: hogy ő itatta meg önnel a mandragóragyökérrel megmérgezett
4040 II | belőlem? Hívtalak én ólmot önteni karácsony estéjén? Nem viseltem-e
4041 II | kezét a gyomlálás után az öntözőkannából, aztán megtörli a felső
4042 IV | sikoltott, s kiejté a kezéből az öntözőt.~– A Sándor? Rosszul van?~–
4043 IV | folyosón, a muskátlikat öntözte, mikor a famulus a csárda
4044 IX | pányvával, mintha ércből volna öntve. Lobogós ingujja végigcsúszott
4045 VIII| megszökött marhák után.~– De ördögöt curukk! – kiabáltak a vásárosok. –
4046 III | pásztortűz. Ezt meg kell örökíteni.~A festő leszáll a szekérről.~–
4047 IV | jött annak a jutalma.~Az az öröm, hogy egyszer csak a szenvedő
4048 IX | igen odavergál biz annak az öröme – dörmögé vissza a számadó
4049 X | valami kis csikó, afölötti örömében, hogy csak tréfa volt ez
4050 X | fogárul, úgy fejezte ki a maga örömét, s aztán elkezdett táncolni,
4051 XI | kisírva?~– Azért, mert nagy örömöm van. Kérőm akadt.~– Kicsoda?~–
4052 II | leány arca ragyogott az örömtül, mikor ezt meglátta.~– Nekem
4053 II | haltam meg. Tudom, hogy örülnél rajta, ha úgy volna.~– Sándor!
4054 III | Az elsőnek a festőművész örült előre: meglátni a napfölkeltét
4055 III | szól közbe a festő, akinek örvendetesen hangzott ez a szó. – Hát
4056 VIII| úgy harmadik éjféltájon örvendezteté meg a révészgazda a türelemből
4057 X | tartott a csikós felé, s örvendő nyerítést hallatott, amit
4058 X | paripája is viszonzott. Ezek ösmerősök.~– Miféle csudabuda ez? –
4059 II | akarom, hogy ti egymással összeakadjatok. Énmiattam! Egy sárga rózsa
4060 III | a két bolond legény úgy összeakaszkodik majd amiatt a leány miatt,
4061 III | akácerdőnél pihenőt tartanak. Összebeszélés szerint itt várják be az
4062 VII | kincse, a gulyásbojtár, összebeszéltek, a marhakupecet megölték,
4063 II | mikor a legényt meglátja, s összecsapja a két kezét.~– Decsi Sándor!
4064 III | az igazságérzet.~Rögtön összecsapta rajzalbumát, azt mondta,
4065 III | az erőszakoskodót ugyan összedöfölnék ezek a vad állatok, akik
4066 II | varkocsba sárga pántlikával összefonva: langos volt az magától
4067 IX | nádasból a csereklyét (ami összegázolt nádat jelent). Ebből rakják
4068 IX | levetve, jobb kezébe fogta az összegöngyölített pányvát, annak a végét a
4069 III | talyigával jár a gulya után, s összegyűjti az „árva tőzeget”, amit
4070 IX | ahol már a többi falkák is összegyűltek. Ott aztán volt dolga elég.
4071 XI | szó!~A csikósbojtár szépen összehajtogatta a váltót, s egész szelíden
4072 IX | belső zsebéből egy négyrét összehajtott darab fisléder bőrt (ez
4073 IX | Nagyon köszönöm.~A bojtár összehajtotta a váltót, s eltette a dolmánya
4074 II | te két bogárszemed, hogy összehúzódna; ez a te piros szád, hogy
4075 II | lesz. Mostan fázom.~A leány összehúzta a szemöldeit. A visszautasítás
4076 II | nem marad, ha még egyszer összekerülünk. Vagy én őtet, vagy ő engem;
4077 XII | a vörösborát a pohárba.~Összekoccintottak.~„Egészségedre!” Kiitták
4078 II | kezembe nem kerül.~A leány összekulcsolta a kezeit, úgy rimánkodott
4079 IV | mintha üvegből volna, ajkait összekummva tartja, s ha felnyitja,
4080 III | kutya; nekiesnek egymásnak s összemarakodnak.~Szerencsére itt jön a „
4081 II | éppen csak az államig ér.~– Összemértétek magatokat?~– Össze la! Még
4082 III | változik, s a látóhatár összemosódik az ég aljával.~S erre az
4083 VII | rögtönözve egy kukoricaszárbúl összerakott sátor alatt. Tüzelőfát nem
4084 I | két vállára.~A két paripa összeröhögve köszönti egymást. A csikósbojtár
4085 III | kerek gunyhóforma nádbul összerótt alkotmány, melynek a feneke
4086 X | legközelebbi ménesig. Ott aztán összerugdalkoznak a kancáikat féltő ménekkel,
4087 I | közt találja azt meg. Hogy összerugdossa csizmasarokkal azt a bogáncsot!
4088 XI | lábatlankodik.)~A két juhász összesúgott. Tudják ők már a pusztai
4089 XI | a két juhásszal végzett: összeszámította a boraikat; visszaadott
4090 XI | írásra írják a nevüket.~Összeszedte az írószereket, s visszavitte
4091 III | látnak. Azokkal ellenben már összeszoktak.~Tehát az idegen urak két
4092 IV | bevetessék. Az állkapcagörcs úgy összeszorítá a fogait, hogy vésővel kellett
4093 IV | már erővel szétfeszíteni összeszorított fogsorait.~Talán a gyorsan
4094 II | engedelmesen fogta a cirokseprűt, s összetakarította az üvegcserepeket. Aztán,
4095 XII | bojtárlegény, amint bothosszára összetalálkozék, egyszerre csapott le az
4096 X | mikor a két ló egymással összetalálkozva, röhögéssel üdvözlé egymást,
4097 III | egynehány perc alatt úgy összeterelte az egész csordát, hogy az
4098 II | vagy ő engem; de egyikünk összetöri a másikat.~– Ezért mondjon
4099 II | megbocsátok érte, akárhogy összetöröd vele a szívemet.~– S aztán
4100 X | tehenek, akiket a morva uraság összevett; egyszerre csak lelket láttak,
4101 VIII| egyszerre megcsípte a bogár: összevissza ficánkoltak, bőgtek, egymás
4102 I | kitalálni; a pusztán nincs ösvény: kocsinyomot, patkónyomot
4103 X | Alkalmasint, mert azóta mindig ösztökéli a számadó. De a bojtár nem
4104 II | csárdában!” Az urak mind ösztököltek, hogy hagyjam rá, amit a
4105 III | Most nézzék, uraim! A nap ötszegletűvé lesz. Amint feljebb jön,
4106 III | fürmender. – Nem! Ha én ezt az ötszögletű bajuszos napot lefestem,
4107 II | megfuttattam arannyal az ötvösnél Újvárosban.~Ekkor a legény
4108 IX | asszonyomnak van egy kis ötvösüzlete, amit a maga számlájára
4109 IX | kifaragott madárfejjel. Övé az egyik csapat ló ottan
4110 VII | lubickolt seregestől az özönvízben: ilyenkor nem félnek a vadásztul.~
4111 XI | vérvölgyi vén korcsmáros. Özvegy ember. Sok pénze van.~–
4112 X | Decsi Sándort; egyenesen őfeléje tartott.~– Csés jó reggelt
4113 IX | olyan volt, mint azok az ógörög, vagy római szobrok: a lószelídítők.
4114 VII | begyűrt kalapját kiegyengetve, ógott-mógott, levonva az esetből a konzekvenciákat.~–
4115 II | leány elnevette magát.~– Óh te buksi! Hisz ez tulajdon
4116 XI | szittya építészetnek.~– Ohó! – rezzent fel a csikós. –
4117 VI | rákényszerítsen vele, hogy az őiránta való szánakozásbul valljam
4118 III | építéséhez való meszet tejjel ojtották meg; az irigyeik ellenben
4119 IX | minden; nem hiába épített őkegyelme ABC-bűl csárdát. Vasárnap
4120 XI | vége a nótának, már jött őkelme kifelé az ivószobából, mintha
4121 VIII| veresborssal (amiről még Oken azt írta, hogy méreg, de
4122 III | grófnak a lovászmestere volt. Okosabb dolog lett volna ugyan a
4123 XI | árnyékot tart. Iddogáltak olcsó karcost zöld klázliból,
4124 IX | nem adta meg magát olyan olcsón; sőt inkább elkezdett rúgkapálni,
4125 X | Hányszor megvéreztem az oldaladat a sarkantyúval, csak hogy
4126 IX | mellé, negyedik a rudas oldalához.~– Bizony, barátom, maga
4127 III | eközben a dolog financiális oldalának a rendezésével és a marsruta
4128 XI | szemben az asztal túlsó oldalára, a botját végigfektette
4129 X | mezítelen sarkával elkezdte a ló oldalát dögönyözni. – De a hókának
4130 III | marhaútleveleivel együtt az oldaltáskájába; a vezérbikának felkötötte
4131 IX | húzva, a szivartárcája az oldalzsebébe dugva, kezében hosszú nyélre
4132 XII | jobban volt odaszánva. Az ólmosbot bunkója oldalt találta az
4133 XII | egyszerre csapott le az ólmosbottal egymásnak a fejére, s azzal
4134 II | lesz belőlem? Hívtalak én ólmot önteni karácsony estéjén?
4135 XII | két fiatal csáti tölgy, ólommal beöntve a bunkós vége.~Mind
4136 VIII| szent Anna! Légy a hajó oltalma! – sikoltozott a kövér szappanyosné.~–
4137 VI | oka volna a leánynak egy oly bűnmerényletet költeni magára,
4138 II | pecsétes palackot kért. Olyanféle, városból hozott palackot,
4139 X | Egy cuppogatás a szájjal, olyanforma, mintha csók volna, felserkenti
4140 VI | mikor rájön a „jó órája”, olyankor se lát, se hall, hanem félrebeszél.
4141 III | Amint feljebb jön, megint olyanná nyúlik, mint egy fekvő tojás.
4142 I | lobogós ingujja a válláig omlott, napbarnított atlétai karját
4143 VI | bosszúja, hogy „nem” voltam őnála, hogy feléje sem mentem,
4144 VII | tudnák! De az már azóta az óperencián is túl jár. Valamennyi zsandár
4145 X | Hiszen elbujdosott már az óperenciára. Nem vagy te tátos, hogy
4146 II | visszatér az hozzád az óperenciáról is. Beadtál neki valamit,
4147 III | magyarázgatni, hogy ez ugyanazon optikai csuda, amit a délibábnál
4148 X | farkával csapkodta a földet; őrá is átszállt a gazdája haragos
4149 III | végtelen puszta képe, mikor fél óra múlva a vágtató szekerekkel
4150 VIII| megfizetni.~… Jó másfél órába került, amíg a komp a túlsó
4151 II | Debrecenből. Éjfél után két óráig fenn mulattak, akkor útra
4152 VI | hogy mikor rájön a „jó órája”, olyankor se lát, se hall,
4153 III | példánnyal együtt.~Az indulás órájában még fenn volt az égen a
4154 VII | tudja! Mert aranylánc van az óráján! Hisz onnan vitték el, Újvárosbul,
4155 II | mert az hajnalban három órakor ment itt keresztül, a vendég
4156 II | te szép, tiszta halovány orcádat kikennéd pirosra bécsi ronggyal. –
4157 III | megbecsülje; Debrecen városára orcapirulást ne hozzon; az uraságának
4158 II | egymagára hagyni; nem jó az orgonafának a kerítésen kihajolni, amikor
4159 III | a szélét. Ott egyszerre óriásokká nőttek fel a marhák, mintha
4160 III | Jeges tenger partjain, az Orinoco mellett és Szicíliában,
4161 XI | pereputtya, aki csak birkát őriz, mind hazugsággal él. Juhásznak
4162 IX | taligás, se árva tőzeg, se őriző komondor, a szilaj mén nem
4163 IX | menjen el a „hiszem-piszem” ormára, ott talál egy vak lovat,
4164 IV | akkorra meg is tölté az őrölt kávéval a pléhdobozt.~–
4165 IV | Meg van pörkölve? Meg is őrölve már? Ez jól van. Addig is,
4166 I | tökéletes szépségű száj, orr és szemöldök, ragyogó kis
4167 IX | termetű férfiú, erősen görbe orral, hosszú bajusszal, szakállal,
4168 X | lovárul. A bikának meg az orrán jött ki a vér. Ej, de volt
4169 III | illata kedves ember és barom orrának.~A talyigás odarohan a járművével
4170 X | két fülét, s elkezdte az orrával taszigálnia vállát; s hogy
4171 III | tegye fel a téns úr azt az orrbosszantót amikor köztünk jár; mert
4172 IX | a szemei kimeredtek, az orrcimpái tágultak; olyan vigyori
4173 IX | voltak dülledve a szemei, az orrlyukai tágultak, hörgött, ha lélegzett.
4174 III | vettek be katonának – mert az orromon két lyuk van.~– No hát tessék
4175 III | fehér bundájuk, fekete orruk.~S a nyugodtan guggoló embert
4176 X | magányos életet ott az ökrök országában, s ha elszabadulhatnak a
4177 I | a fenséges zöld sivatag országát. A ló megy az ösztöne után.
4178 III | de amióta „rönd” van az országban, az a parancsolat, hogy
4179 X | te tátos, hogy hetedhét országon utánarepülhess velem: csak
4180 III | fűzfákkal szegélyezve. Az országút nem messze a csárdától egy
4181 VIII| tartották azok magukat az országúthoz, hanem szaladtak szélmentében,
4182 X | a pusztán, mint a tábori őrszemek, visszanyerített a szavára.~–
4183 IX | számadótól a vacsorához világító őrtűz mellett:~– Ugyan édes körösztapámuram,
4184 II | bódította el Ulixesz útitársait őrült szerelemre.~Híják azt a „
4185 IV | segítséget kíván. A doktor orvosságot is fog magával hozni. A
4186 VII | addig a teheneket őrzi.~S az őrzés közben felvett egy darab
4187 III | csak észreveszi ám a gulyát őrző két komondor az idegen alakot
4188 XI | vagyok a petri gulyás!~Én őrzöm a petri gulyát. ~A bojtárom~
4189 XI | Annak a juhásznak már az ősapja is hazugsággal élt. A Jákob
4190 I | Mind a kettő valóságos ősmagyar arctípus, noha egymástól
4191 II | veréstől. Látod, mikor a múlt ősszel itt voltak az asszentálók,
4192 IX | ben. – Hát a feleségem, az ostoba asszony, ahelyett azt írta
4193 VIII| lekeríté a nyakából a karikás ostorát, s nagyokat kondított vele.~–
4194 VIII| vigasztalásul a hajcsároknak.~Az ostordurrogatás pedig a szarvasmarhának
4195 IX | bojtár lóháton hatalmas ostorkongatásokkal előre terelte azt a csoport
4196 IX | szilaj paripát, karikás ostorral térítve meg az elkalandozókat.~
4197 IV | háta sohasem hallott annyi ostorütést, mint ezúttal a mátai telepig.
4198 III | magyarnak. Derék szál férfi: őszbe csavarodó hajjal, kacskaringósra
4199 XI | sötétkék lesz. Egy helyen sárga oszlop emelkedik fel, az a szél-anya.~
4200 XI | szobájába, ami ott van az oszlopos ámbitusnak a végén.~A két
4201 XII | akárhol talál, olyan sebet oszt, amit méltó megköszönni;
4202 IX | flórest; mert maga nem fél se őtőle, se a kutyájától.~– Köszönöm,
4203 II | sisakjának a hegyét, uccu! Otthagyja a sült halat, citronyos
4204 VII | hozzá van szokva az okos, óvatos politikához. A szarvasmarhánál
4205 IV | megérkezik, kávét kell itatni a pácienssel. Azon légy, hogy gyorsan
4206 I | csicsereg az a száz meg száz pacsirta, mely a kora hajnalt üdvözölve
4207 III | Nagyszerű! Fölséges! Ezek a pacsirták!~– Még mostan soványak,
4208 III | megzendült a légben az a meseszép pacsirtazengés.~– Nagyszerű! Fölséges!
4209 II | aztán leült melléje a hosszú pad végére.~A legény felvette
4210 II | ott mosdózott a kemence padkáján, most egyet gondolt, fölkelt,
4211 VII | volt a víz, hogy a hídláb padlóját mosta. A kompot kihúzták
4212 II | odakuporodott a legény mellé a padra. – Danold el nekem, hadd
4213 IX | váltó!~– Lássa: a tisztelt pajtása, a Lacza Ferenc, különb
4214 XI | palacknak törte el a nyakát. A pajtásnak is akart tölteni belőle.
4215 II | Hát már irígykedel a jó pajtásodra? A kenyeres társadra. Mit
4216 II | tegnap! – Hát mit fizetek a „pakene hendliért?”~– Te semmit.
4217 II | a gödörbe, vesztek három pakli masinát a zsidónál, forró
4218 IX | akarja látni.~S kikereste a paksamétábul, odatartotta a Sándor szeme
4219 III | levelet, a biztos pedig a paksust a kísérő gulyásbojtárnak;
4220 XI | Adjon nekem palackos sert.~A palackba fojtott sert nem lehet megmérgezni,
4221 II | Kettő a veres borért, egy a palackért.~A leány engedelmesen fogta
4222 XI | aztán egész nyalábbal a palackokat: odarakta a legény elé sorban
4223 XI | iszom bort. Adjon nekem palackos sert.~A palackba fojtott
4224 XI | palackot meg a poharat a palackra borítva, a másikban a furkósbotját;
4225 III | szélfogó kemény deszkából van palánkolva, három szárnnyal, azoknak
4226 IX | a fején, vékony, hosszú pálcika a kezében, felyül kifaragott
4227 IX | uram a szája elé tette a pálcikája madárfejét.~– Hű! Ez már
4228 III | tűnik fel a távolban mintha palotákbul épült utca volna. Gályák
4229 X | pitléje. Fenn a magas égben panaszhang, búcsúvétel hangja kiáltoz
4230 IX | háromszor ismételve. Nem panaszkodhatnak, hogy nincs elég kommóciójuk.~
4231 XI | megmutatta az írásodat, s panaszkodott, hogy valami mulasztás van
4232 II | hogy az nem érdemes rá? Pandúrja válogatja!~De bizony nem
4233 II | hogy „csak”? Tán hogy a pandúrnak nem lehet a csákójához tűzni
4234 X | tűzködött a füled mellé, pántlikába fonta a sörényedet, cukros
4235 XI | az is csak úgy lebegett a pántlikás végeivel utána. „Ha te úgy,
4236 II | volt, egy varkocsba sárga pántlikával összefonva: langos volt
4237 X | az elfogdosásához semmi pányva. Amint közelebb ért, egyenesen
4238 X | A paripa magával hozta a pányvakötelet, a cövekkel együtt, amit
4239 IX | darabon maga után hurcolta a pányvánál fogva a csikóst; de ez utoljára
4240 X | ide. Látod, én nem kötlek pányvára, mint a gulyás, nem teszlek
4241 I | szűréről, a félvállán átvetett pányváról; de leginkább arról, hogy
4242 X | s ha elszabadulhatnak a pányvárul, futnak a szimat után a
4243 II | leszek, megyünk együtt a paphoz. S aztán élünk nagy hűségben.
4244 IX | van éppen egy ilyen hosszú papirosa, ha meg akarja látni.~S
4245 XI | csikós mutatta a gulyásnak a papiroson, az ujjával odabökve, s
4246 IX | tetszett az úrnak arra a papirosra írni, hogy nyolcszáztizenkét
4247 XI | bojtárom~Vizen, sáron,~Magam a paplanos ágyon.”~Jól gondolta! Alig
4248 XI | tőlem! Nem tartozom én a papnak sem! Mi bajod vele?~A csikós
4249 VIII| megtartotta végső szükségre a maga paprikáját, s ezzel megszabadítójává
4250 III | Ebben tartják a dohányt, paprikát, meg az igazságot. A bundáik
4251 V | fölkelt, s kijött slafrokban, papucsban, maga akarta megnézni a
4252 VIII| a Hortobágyról elhozott párákat, hogy mikor a komp megindul
4253 XI | énhozzám.~– Hát mit tetszik parancsolni? Hozzak bort? Vereset? Fehéret?~–
4254 IV | megmondod a kocsisának, hogy én parancsolom, hogy azonnal fogjon be
4255 X | nem teszlek békóba, mint a paraszt. Elég, ha azt mondom, „icca,
4256 II | baján – nem segít csak a parasztlány.”~– Még pártját fogod?~–
4257 II | Nem tudod a nótát: „De a parasztlegény baján – nem segít csak a
4258 III | firtatást szeretik visszafelé a parasztlegények.~– Hát azért nem vettek
4259 XI | volt, mint az írós savónak; párával volt teli az egész lég.
4260 II | cserepcsikra szúrva odatűzte a parázs mellé, s amellett elkezdett
4261 XII | egymás felé. – Ez a pusztai párbaj.~Nem olyan könnyű az, mint
4262 XII | hogy majd megritkulnának a párbajok!~Mikor aztán elvégezte vele
4263 XII | onnan nézte ezt a döntő párbajt a csárdaajtóbul.~A sistergő
4264 XI | Jól van, méltóságos úr. Pardon, grácia, ha megbántottam!
4265 I | ketten sarkantyúba kapták a paripáikat s vágtattak tova a maguk
4266 VI | meg.~Azzal fölveté magát a paripájára: eloldotta az akácfátul,
4267 IX | egyszerre ráfojtódott. A többi paripák nyerítve rohantak odább,
4268 XII | az ütést, mikor a vágtató paripán szemberohan az ellenfelével: –
4269 II | mellé!~– Hát hisz itt a párja, ha ideadnád a kalapod,
4270 VIII| szedett fel, s azt a kandalló párkányára téve, meggyújtotta. Akkor
4271 X | földön.~Fölséges egy ágy! Párnája az egész kerek puszta, szuperlátja
4272 X | mozdul a helyéből; amott az a páros a „bojtár kettőse”, az a
4273 III | kell a teheneket kötözni párosával a szarvaiknál fogva – kiabált
4274 III | közeledni a tenger hátán: mire a partjához érnek, legelésző lovak lesznek
4275 III | csendesen a Hortobágy vize, partjai nádassal, fűzfákkal szegélyezve.
4276 III | homoksivatagban a Jeges tenger partjain, az Orinoco mellett és Szicíliában,
4277 II | csak a parasztlány.”~– Még pártját fogod?~– Hát ki a hibás?
4278 VIII| véleményben volt a túlsó parton maradt lókupec, akinek már
4279 VII | ivószobábul.~A kiakolbólított pasasér, begyűrt kalapját kiegyengetve,
4280 VIII| napot kellett rostokolni a pasaséroknak, úgy harmadik éjféltájon
4281 II | marhákat kell neki vizitálni, s passzust írni róluk. Csak a vén gazdasszonyát
4282 III | ezek a vad állatok, akik a pásztoraikon kívül soha embert nem látnak.
4283 XI | hozzá valami végeszakadatlan pásztornótát, egyhangú, unalmas danára.
4284 III | bárók, grófok: úgy vannak a pásztorok között is csikósok, gulyások.~–
4285 VIII| gyöngyvirág. – Ez a pusztai pásztoroknak az egyedüli tüzelőszere.
4286 IX | meg estenden a csikósok a pásztortüzet; ezzel melegítik fel a vacsorát
4287 III | abból kivilágít egy távoli pásztortűz. Ezt meg kell örökíteni.~
4288 II | nadrágujjas emberkét” a patikáriusok, akik hasznát tudják venni, „
4289 I | nincs ösvény: kocsinyomot, patkónyomot menten benő a fű. A végtelen
4290 X | nagyobb igazságért mellette a patkórúgás hegedése, ami csikó korában
4291 XI | hazugsággal élt. A Jákob pátriárka megcsalta a saját apósát
4292 X | éjszakai takarónak a szép patyolat ködöket, amik körültakargatták
4293 III | koromfekete, körül a végtelen zöld pázsit, a háttérben szürkés köd;
4294 X | röhögve nekiindult a timpós pázsitnak, hosszú farkával védelmezve
4295 X | végigheveredett a fekhelyén, a pázsitos földön.~Fölséges egy ágy!
4296 X | az első lábával vágta a pázsitot, sörényét felborzolta, fejét
4297 III | nem támadnak.~– Ez az üde pázsitszőnyeg, azokkal a sötét oázokkal!~– „
4298 VII | a Csikmákné asszonyom, a pecsenyesütőné! az egy nappal későbben
4299 VII | vásárosok között volt egy pecsenyesütőnő is, aki hozta magával a
4300 I | ezt, pajtás. A te holdas pejkódat is sokszor megveri a számadó
4301 III | tenyészállatot, a megfelelő hímnemű példánnyal együtt.~Az indulás órájában
4302 III | A számadó gulyás kiváló példánya a pusztán lakó magyarnak.
4303 IX | ónodi baromvásár; oda a Pelikánnak lovakat kell vinni.~Helyes
4304 VI | nem bánom, ha a bűnömért a pellengérre kötnek, ha kikorbácsolnak.
4305 V | átvirrasztá.~Nem így!~Ez a penitencia érte…~El-elbólintott a széken
4306 VII | alatt. Tüzelőfát nem kellett pénzen venni: azt hozott a Tisza.
4307 III | puszta helyen vigyázzon a pénzére. Amire a polgártárs debreceni
4308 II | bükkfatapló, dohányzacskó, pénzes erszény; a sok között rátalált
4309 III | gúnyájuk van; meg a „magyar pénztár”, amely nem más, mint egy
4310 III | inába kapkodott: egynehány perc alatt úgy összeterelte az
4311 IX | hogy Kádár uram debreceni pereccel traktálta őket.) Egy almáspej
4312 XI | csoda hát, ha valamennyi pereputtya, aki csak birkát őriz, mind
4313 II | kettőt.~Olyan elevenen adta a perlekedőt a leány, hogy még a Bodri
4314 III | haragja.~– Hallod-e, te pernahajder! Velem ne hancúzz ám, mert
4315 XI | érte.~– No? Hát lehet már pertu beszélni veled? – kérdé
4316 VII | sohasem kértek tőlem vámot a pesti hídon; de most már vehetem
4317 III | karámhoz.~Az akácerdőnél pihenőt tartanak. Összebeszélés
4318 X | lesz idő, amikor nagyot pihenünk … Addig is együtt maradunk …
4319 VIII| Már megint beszél az a Pilátus katonája – förmedt fel a
4320 III | rézangyala van a Poncius Pilátusodnak! Egy órával későbben kell
4321 IV | szenvedő lehúnyta a két szeme pilláit, megszűnt olyan rémségesen
4322 VIII| a vízbe. S arra egy pár pillanat alatt mind átugrált a komp
4323 I | legény is felneszel egy pillanatra. Első mozdulata az, hogy
4324 II | tarka viganóját, felhúzza a pillangós cipőit; megmossa a kezét
4325 X | színe-váltogató az „árvaleány pillantása”. Ez a fényes ott az ég
4326 II | délibábos pusztára. Gyáva pimasz!~– Jaj de megváltoztál,
4327 I | virággal, most nyílik a pimpó, sárma, meg a vízililiomok.
4328 III | vendégszobákkal, úri konyhával és pincével ellátva; beillenék akármely
4329 XI | hátulsó lapjára a saját nevét pingálta oda szép gömbölyű betűkkel.~–
4330 II | pipáját. Az a szájba szorított pipa tilalom a csókra.~– Hát
4331 VIII| azt cselekszik, hogy a pipájukba kalapzsírt tesznek. Mikor
4332 VII | belépett, már úgy tele volt pipálva a szoba, hogy alig látott
4333 III | hozza ki a csordábul minden pipogya legény, oda ember kell a
4334 III | látóhatárból. Olyan, mint egy égő piramis! Semmi fénye nincsen: olyan
4335 II | legényke volt. Csak egy pirinyóval volna magasabb. De éppen
4336 II | hajnalban már, mikor még csak pirkad, hallani a nótafikálását,
4337 I | arcvonásai duzzadók, két orcája pirospozsgás, álla, szája, szemöldöke
4338 III | s meglátják a zölddel, pirossal ragyogó pofáikat, azt hiszik,
4339 X | Hortobágy malmának egyhangú pitléje. Fenn a magas égben panaszhang,
4340 IV | jöttét, s eléje ment. A pitvarban elállta az útját.~– No,
4341 VI | már, mint ez a fületlen pityke, ami a lajbimról leszakadt.
4342 IV | tölté az őrölt kávéval a pléhdobozt.~– No hát adja ide azt a
4343 IX | sarkantyús csizmában, kerek, pörge kalap a fején, vékony, hosszú
4344 IV | Elhozta a kávét? Meg van pörkölve? Meg is őrölve már? Ez jól
4345 III | zölddel, pirossal ragyogó pofáikat, azt hiszik, hogy az valami
4346 III | velük, hogy az egyiknek a pofáját befesti zöldre, a másikét
4347 X | hallottam, hogy mit, mert engem pofon vertek, elkergettek, hogy
4348 XI | vörösboros palackot meg a poharat a palackra borítva, a másikban
4349 XI | letakarta a tenyerével a poharát.~– Hát nem iszol az én sörömbül?~–
4350 X | hűtelen leánynak mérges poharától, mérgesebb csókjától, hanem
4351 XI | fizetni; de hát – „az úr pokolban is úr!”~A leány negédesen
4352 X | letűzött botjára akasztotta; a pokrócot felyül tette a nyeregre:
4353 III | nyoszolyája: feje fölött a polc a domború hátú kenyerekkel,
4354 III | vigyázzon a pénzére. Amire a polgártárs debreceni flegmával azt
4355 VII | van szokva az okos, óvatos politikához. A szarvasmarhánál megtanulta,
4356 IX | a Vasárnapi Újságot és a Politikai Újdonságokat; annálfogva
4357 III | akkor az eddig rózsaszínben pompázó égbolt egyszerre arannyá
4358 III | eddig? aki rézangyala van a Poncius Pilátusodnak! Egy órával
4359 IX | hurok karikája, matematikai pontossággal talált annak a nyakába,
4360 XI | megelőzte a fergeteget, fakó porfelhővel takarva el eget, földet.
4361 I | hajnalhasadásnál egy lovas legény poroszkál a sík zámi pusztán, mely „
4362 VII | mindjárt vásárt üthetett a portékájával; lacikonyhát rögtönözve
4363 III | keresztapjának: fizeti a posta-portót érte.~Ekként keresztatyai
4364 VIII| áradat hátrahagyta: kövér potykák, harcsák, meg kecsegék is.
4365 VI | komédiát!~Erre aztán komoly pozitúrába veté magát a bojtár.~– Én,
4366 III | megáldozzon; amit keres, azt el ne prédálja! ha megházasodik, a feleségét
4367 XI | Hiszen nem vallatok én, csak prédikálok. – Hát az a becsületes ember,
4368 IV | volnék.~– No – jól van. Próbálja meg! Ha elég erős a szíve
4369 II | határról határra.~A leány utána próbálta danolni a nótát. Egyszerre
4370 III | valami extra kell. Most itt produkálnak előttünk egy napfeljövetelt,
4371 VI | szeresse őtet.~Ezt mind protokollumba vették már, alá is volt
4372 IV | Az okos paripa fújtatva, prüszkölve jött a doktor kocsija felé,
4373 XI | tudsz prédikálni, mint a pünkösdi legátus Balmazújvároson.~–
4374 II | rózsa, egész nyáron nyílik, pünkösdkor elkezdi, s még adventben
4375 IV | sebes, hol félbeszakad, a pupillák ki vannak tágulva; a szájat
4376 III | fátalan pusztán, s egyes kék púpok domborodnak elő.~– Azok
4377 III | vén bika, kormos fejével, púpot vető nyakával. A tanyázó
4378 II | nem volnék kötve ehhez a pusztához, meg tehozzád. Tudod te
4379 III | ezalatt elkészítette rendén a puszták reggelijét, aminek a neve „
4380 III | beleszólt:~– Eszerint a gulyás a pusztának az arisztokráciája?~– Értem
4381 III | Ekként keresztatyai áldását ráadva, útnak ereszté a jámbor
4382 II | eresszék. A Lacza Ferkó, az ráállt a fortélyra. Azt hazudta
4383 VII | csikóst megmérgezték, s most rablóbandát alakítanak együtt.~Ezt mind
4384 VII | elébb megosztották vele a rablott pénzt, azután pedig megmérgezték,
4385 II | téged szeretlek igazán. A te rabod vagyok.~– Ez sem úgy van,
4386 IX | a kupec. – Ezeket hiába rabolnák el tőlem: a tolvaj csak
4387 II | regulát, visszament a bormérő rács mögé, s hozta a másik palackot:
4388 II | szűrét.~– Ne siess hát. Ráérsz. A doktor délnél hamarább
4389 XII | sarkáig végigpáholta, ami csak ráfért. Így szokták azt!~Ha már
4390 III | marhapasszust. A taligás aztán ráfestette cinóberrel a tomporukra
4391 IV | Azt magam sem tudom. Ráfogni nem akarom.~– De én tudom,
4392 IV | szemrehányólag tekintett rá: ráfogta, hogy csuklott.~A két férfi
4393 IX | annak a nyakába, s egyszerre ráfojtódott. A többi paripák nyerítve
4394 II | most alig fakadt ki, de ha ráfújom a forró leheletem, egyik
4395 IX | meg a lovát is. „No hát ragadjon hozzá a nevedhez a mén,
4396 III | marhalopásnál.~A festő el volt ragadtatva ettől az eszmétől: „Shakespeare-i
4397 VII | Kurrentálták is már. Ki van ragasztva a személyleírása. Magam
4398 VI | szóval, amit a szájadba rágtak, megmenthetted volna magad
4399 X | ahol az a leány lakik! … Ne ragyogjanak rám ezek a csillagok többet,
4400 V | alszom egy szikrát.~Hát ráhagyták.~Egyszer aztán arra riadt
4401 IV | Úgy látszott, mintha az is ráismerne, s a kantárt eleresztve,
4402 VII | ifjasszonytul, hogy:~– Hát aztán ráismert az ifjasszony csakugyan
4403 VII | gulyásbojtárra?~– Mán hogy ráismertem-e? Hát hogy ne ismerném? Hisz
4404 IV | nehezen beszélsz, mert egy raj méhet kerget a kaptárral.~–
4405 X | hogy szalajtottátok el?~– Rájött a bolondja. Egész nap nyerített.
4406 III | harmónia az ellentétekben! – rajongott a művészet fölkentje.~–
4407 VII | szerelmes volt a leányba, rajtakapta őket. Ezért aztán elébb
4408 I | mellénye, fekete a gombos rajthuzlija, fekete a szűre is, selyem
4409 IV | kellett annyit tágítani rajtuk, amennyi elég a kávé betöltésére.~–
4410 X | szabadulhatott el. Tavaszkor rájuk jön az indulat, hogy megunják
4411 III | igazságérzet.~Rögtön összecsapta rajzalbumát, azt mondta, készen van,
4412 II | méheit lesi, a kaptárok most rajzanak.~Pedig az udvaron lódobogás
4413 III | festő rögtön abbahagyta a rajzolást.~A művészi szenvedélynél
4414 VI | itt most magát, hogy engem rákényszerítsen vele, hogy az őiránta való
4415 II | másikat az asztalra téve, rákezdé azt a mélabús dallamú nótát,
4416 IX | összegázolt nádat jelent). Ebből rakják meg estenden a csikósok
4417 III | kiszikkadjon. Aztán zsákba rakjuk. S mikor aztán gulyáshúst
4418 VIII| hányták. A bogrács alatt tüzet raktak.~Meglett volna az is; de
4419 IX | bizottság elé, a lókupec rámutatott a gyepen álló bojtárnak
4420 IV | mozdulatainak, s karjainak rángatózásával a lovat is megbolondította.
4421 XI | idekinn is.~– Odabenn volna ám rangjához illő társaság.~– Tudom.
4422 II | Csárdába vendégek járnak. Annak rántok csirkét, aki megfizeti.~–
4423 IX | mondá Pelikán uram nagylelkű raptusában.~– De uram! Ez sok borravalónak.
4424 III | bozontos homlokát, s megnyalja ráspolyélű nyelvével a bojtár tenyerét.~–
4425 III | arisztokratikus vonás. Lóvásáron rászedni egymást úri virtus.~– A
4426 II | pénzes erszény; a sok között rátalált a leány az újra. Selyempapirosba
4427 IV | kapta a gyeplüt, ostort; rávagdalt a szürkére; az aztán vitte
4428 VIII| hallottam én azt, hogy a ravasz betyárok, amikor szét akarják
4429 IV | hogy mit, de az ösztöne rávezette, hogy őróla is beszélnek.~
4430 X | csülökre kapott megint; nagyot rázkodott, egyet nyerített, s nagy
4431 IV | fogta a kantárszárat. A ló rázta, kapkodta a fejét, s ijedten
4432 II | rózsádat annak, aki érdemesebb reá.~– Sándor! Meg akarsz ríkatni?~–
4433 IX | karámhoz, ahol a számadó várt reájuk, azzal paroláztak; mire
4434 IX | magammal, csak váltókat – rebegé a kupec. – Ezeket hiába
4435 XII | előtt. Itt volt a zivatar! Recsegett, ropogott az ég sarka.~–
4436 VI | keresete rajtam, állítsanak a regement-auditor elé: annak megfelelek.~A
4437 VII | vitték el, Újvárosbul, a regementfelcsert, a kimúlt csikóst felboncolni:
4438 II | magamnak húzlak ki! Ejh! Régen volt az! Akkor még a „dorozsmai
4439 IX | valamennyit a karám közelébe, ahol reggelig együtt maradnak.~A szolgagyerek
4440 III | elkészítette rendén a puszták reggelijét, aminek a neve „kásás tészta”.
4441 III | Ennek a leánynak már van egy régibb szeretője: egy csikósbojtár.
4442 III | a tehenek már be vannak rekesztve? Hát a bikát ki hozza el?~
4443 VIII| nyargalvást futottak arra a rekettyés felé! utánuk a gulyásbojtár
4444 XI | alatt az asztalnál; ebben a rekkenő melegben is nyakukban a
4445 IV | Iskolába nem jártok, ahol a rektor a mérges növényeket megismerteti,
4446 XI | hídját, azt a monumentális remekét az igaz szittya építészetnek.~–
4447 IV | ez méreg!~– Klárika! Ne rémítsen meg, mert kiugrom az ablakon!
4448 IX | és fújta a füstöt.~A négy remondát elosztották a vásárló kocsija
4449 III | cinkanalak oda vannak tűzködve rendben a nádfalba.~– Hát a bojtárt
4450 IV | miután más nem volt, aki a rendeléseit végrehajtsa, mint saját
4451 IX | mire a számadó kiadá a rendeletet a bojtároknak, s azzal megindultak
4452 IV | gyomrára hólyaghúzó mustárt – rendelkezék a doktor; s miután más nem
4453 IV | beszélnek.~A főorvos aztán még rendelt egyet-mást, s egyúttal megírta
4454 III | csordának, megkerítette a rendetlenkedő barmokat sebtiben, a resteknek
4455 III | financiális oldalának a rendezésével és a marsruta megállapításával
4456 VI | elkövetésével vádoltatik. Keresse a rendőrség: hova lett? Ez az ő dolguk.
4457 IV | egyúttal megírta a „visum repertum”-ot, s aztán haladéktalanul
4458 XI | halászmadarak vijjongva repkedtek a Hortobágy fölött; fecske,
4459 III | mint eget és fűtengert. Egy repülő madár, egy békászó gólya
4460 X | ökörfarkkóróra, hogy az szerteszét repült.~– Hát má mit vétett keednek
4461 VII | tekintélyét még a városi ember is respektálja. A két morva hajcsár kinn
4462 III | rendetlenkedő barmokat sebtiben, a resteknek az inába kapkodott: egynehány
4463 III | puszta legismeretlenebb részének, melyben még a pusztán lakók
4464 IX | nevet, de a két kezében reszketett a váltó. Vissza sem ereszté;
4465 III | a kis erdőnél; a tiszai réven átkelnek a komppal: ha nagy
4466 VIII| kárvallott cigány.~Az öreg révész tudott tótul, s megvígasztalá
4467 VIII| morva hajcsár kiabált a révészekre.~– Curukk kéren; curukk
4468 VII | a latyakban: a gazdáik a révház egyetlen kocsmaszobájában
4469 VIII| hajcsárok futottak a dombon álló révházhoz, s keresték a tehéncsordát.~
4470 III | inkább ott kell rostokolni a révháznál, s a csordának szénát adatni,
4471 VII | tehéncsordával eljutottak a polgári révhez, nem lehetett a vízen átkelni.
4472 VII | hozott a Tisza. Bora volt a révkorcsmárosnak; karcos, de ha nincs jobb,
4473 VIII| szépen átjönnek. Csak a révpénzt kell még egyszer megfizetni.~…
4474 X | Nem tréfa ám a polgári révtül a zámi karámig nyargalni
4475 III | devernyáztál eddig? aki rézangyala van a Poncius Pilátusodnak!
4476 III | bajusszal. Értelmes arca rézbarna a viszontagságos időtől,
4477 IX | almás, babos, szeplős, rézderes, vasderes, sárga, fakó,
4478 XI | boraikat; visszaadott nekik rézpénzben a kutyanyelveikből, s letörölte
4479 VIII| meg vele.~A marhacsorda rézsút vonalban közeledett a hortobágyi
4480 III | ákácfát!~Végre jön feléjük rézsútos irányból a doktor lektikája.~
4481 XI | szittya építészetnek.~– Ohó! – rezzent fel a csikós. – Erre nem
4482 V | ráhagyták.~Egyszer aztán arra riadt fel a leány, hogy már világos
4483 II | a fészkében: én fel nem riasztom. Leányt sem bántok meg,
4484 II | reá.~– Sándor! Meg akarsz ríkatni?~– Az is hamisság lesz.
4485 VII | maga alól, aztán nagyot rikkantani: „Én vagyok az a bojtár,
4486 X | fülemüléje, a nádiveréb rikongat, cserreget; mellé ezernyi
4487 IV | Meghal? – kérdezé az rimánkodó tekintettel.~– Az kellene
4488 II | összekulcsolta a kezeit, úgy rimánkodott a legénynek.~– Sándor! Szentem!
4489 IX | fakó, még fehér is (ami ritkaság fiatal csikóban). Bizonyosan
4490 III | néha igazat is mondani?~– Ritkaságképpen. De most az egyszer az igazat
4491 VII | moccant.~Egyszerre jött nagy robajjal a sereghajtó, a fentemlített
4492 X | háromszínű zászlókat – utánuk robogni nyalka huszárokat … Irigylettem
4493 VII | portékájával; lacikonyhát rögtönözve egy kukoricaszárbúl összerakott
4494 X | egymással összetalálkozva, röhögéssel üdvözlé egymást, s enyelgésül
4495 IV | fölé, s rövid szaggatott röhögést hallatott.~– Nohát segíts
4496 X | még.~Erre a mén vidáman röhögni kezdett, s aztán maga is
4497 IV | magátul megállt. Megrázkódott, röhögött: csakhogy meg nem szólalt.~
4498 X | egyet nyerített, s nagy röhögve nekiindult a timpós pázsitnak,
4499 III | eltakarították; de amióta „rönd” van az országban, az a
4500 III | A négyesfogatok gyorsan röpítik végig az úttalan zöld mezőn
4501 IV | fejével a gazdája fölé, s rövid szaggatott röhögést hallatott.~–
4502 XII | azzal tovább futott velük a rohanó paripa.~A Decsi Sándor megingott
4503 IX | A többi paripák nyerítve rohantak odább, az elfogott ott maradt.
4504 XI | megszárad rajta a forró naptul a rojtos gatya.~A hortobágyi csárda
4505 II | kend!”~Valami megragadó rokonszenves nóta ez a pusztáról, melynek
4506 II | vizitálni, s passzust írni róluk. Csak a vén gazdasszonyát
4507 III | elpusztíták. – A templom romjai még most is kilátszanak
4508 X | becsületes ellenség kardjától romlik el a testem. S aztán, mikor
4509 IV | mátai telep közötti puszta rónán találta a doktor a csikóst.
4510 II | orcádat kikennéd pirosra bécsi ronggyal. – Nézd el ezt a rózsát
4511 II | szép vagy. Világért el nem rontanád a szépségedet azzal, hogy
4512 III | bojtárt. Ugyan vágtatva jön.~– Rontja a lovat a kupcihér! – zsörtölődött
4513 VI | lelked üdvösségét el nem rontod!~– Vigyen benneteket az
4514 XII | volt a zivatar! Recsegett, ropogott az ég sarka.~– Megmondtam,
4515 IX | a hold világít, folyvást ropogtatja a füvet.~A Decsi Sándornak
|