12-bolcs | bolom-elfog | elful-festo | fesu-hegye | hegyi-kerde | kered-labsz | lacik-megny | megol-odatu | odaul-ropog | roska-tag | tagad-valla | vallb-zugas
Rész
4516 IV | két tenyerével, hogy le ne roskadjon.~– A mi doktorunk nem tudja
4517 VI | nem jöttél hozzám, mert az rosszabb a halálnál.~A bíró méregbe
4518 VI | Nem tudta a jámbor, hogy rosszat cselekszik.~– Én nem haragszom
4519 III | felhővonal a barnás köd felett rószaszínben ragyog. – Milyen bíborfényű
4520 VII | a letromfolt közbeszóló rovására.~– Hát kellett ez nekem? –
4521 II | volt a neve, aki abból a rózsából szakítani szokott; – nem
4522 II | muskotályboréhoz hasonlít, mint a rózsáéhoz; hej de soknak a fejébe
4523 I | gyönyörűséggel (pedig annak nincs is rózsaillata), aztán megint féloldalra
4524 I | bogáncsot! Még az mer az ő rózsájával csókolózni!~Arra ismét felkap
4525 X | mennyire szeretett engem! … Rózsákat tűzködött a füled mellé,
4526 I | időt eltarisznyázott – a rózsakereséssel, talán még többet – a rózsa
4527 II | gavallérnak megfájdul a szíve a rózsákra, ott áll előtte az egész
4528 II | Légy te nekem ilyen sárga rózsám, nyisd ki a lelkedet, nyisd
4529 II | Azon az egy szál sárga rózsán. Hát már irígykedel a jó
4530 II | meg sietett annak a sárga rózsának a termőfáját felkeresni.~
4531 II | nem leheltem volna a sárga rózsára, nem nyílott volna ki, más
4532 X | is beszéltek? Meg a sárga rózsáról?~– Én nem tudom, mi a szösz
4533 III | büntetetlen. S akkor az eddig rózsaszínben pompázó égbolt egyszerre
4534 IX | nyerges mellé, negyedik a rudas oldalához.~– Bizony, barátom,
4535 IX | ott maradt. Hánykódott, rugdalt, ágaskodott, de hasztalan.
4536 IX | olcsón; sőt inkább elkezdett rúgkapálni, ficánkolni, s nagy darabon
4537 IX | az ember?~– Hát be volt rúgva az ember – ahogy dukált.~
4538 X | körülöttem? – Megfogtad a ruhám a fogaddal, úgy emelgettél.
4539 VI | doktornak, hogy ő be akar rukkolni a méneshez, ahol szolgálatban
4540 III | a neveiket kiáltozva: „Ruzsa te! Csákó te! Kese te!”
4541 III | temetni. Hát bizony mink sajnáljuk, hogy annyi szép darab hús
4542 VII | vízen átkelni. A Tisza, a Sajó, a Hernád mind egyszerre
4543 I | felkapja a ló a fejét, a sallangos csótárt megrázva, a bóbiskoló
4544 III | domborulni: olyan, mint egy sampinyon. No, no! Most meg olyan
4545 IX | kommóciójuk.~De a Decsi Sándoron nem lehetett semmit észrevenni.
4546 XI | Lacza Ferkó meg a Decsi Sanyi. Köszöntetjük szépen. Az
4547 III | a tavaszi vizek miatt a sár. Útközben meg lehet hálni
4548 IX | hát leányféle van itt a saraglyában.~Kádár uram a szája elé
4549 IV | nehéz volt, nem bírta a saraglyán átemelni. Itthagyni a pusztán
4550 X | elhullani nyalka huszárokat, sárba legázolni szép színű zászlókat …
4551 X | kikötve a kapuja előtt, hóban, sárban, csikorgó időben, forró
4552 III | kávé felforralt vörös bor, sárgacukorral, fahéjjal, szegfűborssal
4553 IX | álló bojtárnak egy vágtató sárgára, mely tetszését megnyerte.~–
4554 X | Hajnalodott már: keleten sárgult az ég alja.~A távol ködös
4555 XII | Recsegett, ropogott az ég sarka.~– Megmondtam, ugye? – kiáltá
4556 XII | leütött ellenfelét tarkótul sarkáig végigpáholta, ami csak ráfért.
4557 VI | Ettül a szótul egész sárkánnyá lett a leány.~– Sándor!
4558 IX | pedig zsinóros dolmányban, sarkantyús csizmában, kerek, pörge
4559 X | megvéreztem az oldaladat a sarkantyúval, csak hogy hamarább odavígy
4560 II | Hortobágy folyását, arrafelé sarkantyúzta a paripáját; ő meg sietett
4561 X | kötőféket, s a két mezítelen sarkával elkezdte a ló oldalát dögönyözni. –
4562 X | a földhatárt.~Az újhold sarlója ott köszörülte már magát
4563 I | virággal, most nyílik a pimpó, sárma, meg a vízililiomok. De
4564 IV | közös erővel belökték a saroglyába.~A doktor a paripát kötőfékénél
4565 IX | odakötötték a lókupec szekerének saroglyájához, aki nem késett egy darab
4566 XI | gulyát. ~A bojtárom~Vizen, sáron,~Magam a paplanos ágyon.”~
4567 IV | nyomát csókolta: azokat a sáros lábnyomokat a téglapadlón
4568 III | felejtse, a hitét el ne hagyja; sátoros ünnepen megáldozzon; amit
4569 VI | pusztában találkoztam egy sátorozócigány familiával. Gyönyörű szép,
4570 XI | színe volt, mint az írós savónak; párával volt teli az egész
4571 IV | vizsgálni. Az ütér verése hol sebes, hol félbeszakad, a pupillák
4572 I | egymásra jó messziről, s sebesebbre fogva az ügetést, odarúgtatnak
4573 XII | kard, akárhol talál, olyan sebet oszt, amit méltó megköszönni;
4574 III | a rendetlenkedő barmokat sebtiben, a resteknek az inába kapkodott:
4575 II | legyeskedni, annak Isten engem úgy segéljen, ha az édesapám legkedvesebb
4576 II | parasztlegény baján – nem segít csak a parasztlány.”~– Még
4577 X | Tán nem tudom, hogyan segítettél a földről fölemelgetni a
4578 IV | készen volt: csak emberi segítség kellett hozzá, hogy azt
4579 IV | esküm tiltja. A baj sürgetős segítséget kíván. A doktor orvosságot
4580 IV | mert amíg visszatér érte a segítséggel, azalatt a sasok megmarcangolják.~
4581 VIII| tehéncsordát.~De biz azt nem látták sehol.~A lókupec azt mondá, hogy
4582 III | szemével nem látta, még csak sejtelme sincs. A praktikus ok pedig
4583 XI | malom alá, s ahol a víz sekélyesen elterült, ott gázolt át
4584 VIII| hortobágyi part felé, s a sekélyeshez érve, szépen kigázolt a
4585 I | rajthuzlija, fekete a szűre is, selyem virágokkal kivarrva, csatos
4586 VIII| vágyott…~Hát ha már egy ilyen selyememberre is ekkora kábító hatása
4587 II | estéjén? Nem viseltem-e a selyemkendődet, pedig azt sem mondtad,
4588 II | rátalált a leány az újra. Selyempapirosba volt takarva. Mikor kibontotta,
4589 II | tűzött sárga rózsát a kalap selyemszalagja mellé illessze.~A legény
4590 III | kezdtek veszni a szürke semmiben, utoljára egészen elenyésztek,
4591 XI | Beszámoltam.~– Nincs már senkinél semmi tartozásod?~– De furcsákat
4592 VII | búvár, kárakatona lubickolt seregestől az özönvízben: ilyenkor
4593 III | elhullott, biz azt ott hagytuk: seregestül jöttek rá a keselyűk, s
4594 VII | Egyszerre jött nagy robajjal a sereghajtó, a fentemlített Pundorné
4595 IX | mint a kíváncsi gyermekek sereglettek össze, legkisebb félelem
4596 XI | sörömbül?~– Tartom a regulát: „Serre bor – mindenkor: borra ser –
4597 IX | a paripáját, ha meg nem sérteném vele!~A Decsi Sándor lovának
4598 XI | volt. Amint a leány ott sertepertélt körülötte, csak átölelte
4599 VII | vaskondért, meg a frissen vágott sertéshúst. Az ott mindjárt vásárt
4600 IX | csikósok beszélnek: hisz a sertéskondák, juhnyájak túl a Hortobágy
4601 XI | De majd ellustulsz a sok sertől.~– Arra van most nekem szükségem.
4602 III | urak visszakerülnek a nagy sétából, akkorra elkészül a gulyáshús.~
4603 III | ragadtatva ettől az eszmétől: „Shakespeare-i gondolat!”~Még jobban meghatotta
4604 II | nem tudónak a szűrét.~– Ne siess hát. Ráérsz. A doktor délnél
4605 X | abból a pihenő nap!~– Jaj sietek, hogy mire feltápászkodik,
4606 III | bámulni: vissza kellett sietnie a mátai telepre, ahol az
4607 II | Megfizetett érte más. Hát hova sietsz olyan lóhalálában?~– A mátai
4608 IV | amit mondok. A laptikával sietve lekocogsz a hortobágyi csárdához:
4609 IV | Decsi Sándor.~A leány nagyot sikoltott, s kiejté a kezéből az öntözőt.~–
4610 VIII| Légy a hajó oltalma! – sikoltozott a kövér szappanyosné.~–
4611 III | csendesen tovahaladt a nagy síkon az eladott falka. Az urak
4612 II | maga előtt látja a végtelen síkságot délibábos látkörével. Kihallatszik
4613 VIII| odaképzelé magát a nagy alföldi síkságra, a kolompoló nyájak, gulyák
4614 III | Isten a Hortobágyot ilyen simára kiterítette. Nézze azokat
4615 II | tenyerével a halántékához simítja a haját, de előbb leszakít
4616 III | nagy tudósoknak tudomásuk sincsen. Pedig azt minden forró
4617 VII | ítélték, holnap teszik ki a siralomházba; holnapután kivégzik. Ma
4618 II | kihúzzák, a gyökér olyan sírást kezd, hogy az ember meghal
4619 XI | babája vagyok én? Te is sírnál, nemcsak én…” A negyedik
4620 II | amint meglátja egy zsandár sisakjának a hegyét, uccu! Otthagyja
4621 I | zavarja meg a fenséges zöld sivatag országát. A ló megy az ösztöne
4622 III | nyújtogatják a fejüket a skicces-album felé: mit csinál ez itten?~
4623 V | doktor fölkelt, s kijött slafrokban, papucsban, maga akarta
4624 III | metszőfoga.~A számadó egyet sodort a bajuszán, s nagy mosolyogva
4625 II | annak a korcában lóg a söntés kulcsa; a tarka kendőt leveszi
4626 II | könyökével.~– Hát akkor mit söntörködöl körülöttem?~– Én söntörködöm
4627 II | söntörködöl körülöttem?~– Én söntörködöm körülötted? Kellesz is énnekem!
4628 XI | kötényébe szedte.~A három palack sör után a legénynek is más
4629 X | dolog volt a két markával a sörényében jól megkapaszkodni.~A csikósbojtár
4630 X | mellé, pántlikába fonta a sörényedet, cukros kaláccsal etetett
4631 X | lábával vágta a pázsitot, sörényét felborzolta, fejét fölemelte,
4632 XI | ami megszállja az embert a sörital után).~– Látod pajtás, nincs
4633 XI | poharát.~– Hát nem iszol az én sörömbül?~– Tartom a regulát: „Serre
4634 XI | a fejét, s aztán még egy sörös palacknak törte el a nyakát.
4635 XI | Nemsokára visszatért egy palack sörrel, odatette a legény elé.~
4636 XII | magának az utolsó pohár sört. A gulyásbojtár is fenékig
4637 III | pázsitszőnyeg, azokkal a sötét oázokkal!~– „Tocsogó”-nak
4638 II | olyan jól hall, hogy éjjel a sötétben a marha bőgéséről meg tudja
4639 III | látóhatáron kezd valami sötétleni, egy ültetett erdő; az első
4640 VII | nyomában meg a kocsis, meg a sógor, a nagy útiládát cipelve.~
4641 VII | egy kondicióban jönnek a sógorával, az asztalossal. Ez tulipántos
4642 X | csillagos égre, hogy soha, de sohádon-soha be nem lépek azon a küszöbön,
4643 IX | még a múlt pénteken: azt sohase látja többet, se ama gyönge
4644 VII | hercegi tehenekre nézve, mint sokkal inkább azokra a vásárosokra
4645 II | mint a rózsáéhoz; hej de soknak a fejébe ment már ez az
4646 II | mellett; mert azoknak nehéz sora van. Előre megkenték a deputációnak
4647 III | Nem szeretem a gyereknek a sorját, hogy úgy utána vetette
4648 II | leánnyal a legény, s annál a sornál, hogy „bevágtat a délibábos
4649 X | korlátrekesztékhez, s oda bezárta a sorompóval.~Azután jelentést tett az
4650 II | hibám a világon.” – Be is soroztak katonának. – De azért megbecsültek
4651 X | változtatni. Megnyugvását a nehéz sorsban azzal fejezte ki, hogy végigfeküdt
4652 XI | nemcsak én…” A negyedik sort elvágta a becsapott ajtó.~
4653 IX | aki nem késett egy darab sós kenyérrel kínálni meg az
4654 IX | meg magát olyan olcsón; sőt inkább elkezdett rúgkapálni,
4655 II | két oldalán, behintette sóval, paprikával s aztán cserepcsikra
4656 III | pacsirták!~– Még mostan soványak, de majd ha a búza érik!~
4657 III | kísérletet, hanem hogy a spanyol fajtával keresztezze.~–
4658 II | hozott palackot, ami zöld spanyolviaszkkal van lepecsételve, az oldalán
4659 VII | varjúkörmöket. Eltették spirituszba. Az fog a törvényszéknél
4660 IX | úrral. Bugyogó zsebben a srófra járó kalamáris, csizmaszárban
4661 IX | annálfogva választékos stílusban beszélt.)~– Nem igen odavergál
4662 VII | maradt a csordánál, azt strázsálja.~Még most csak csendesen
4663 II | komisz betyár meg szolgálóval strázsáltatja magát, s amint meglátja
4664 VIII| kell ugatnyi, atyafiak. Nye styekát! Nem lopta el az a gulyásbojtár
4665 III | pásztorember; kifordítja a subáját, begyűri a süvegét, úgy
4666 II | Azt hazudta magára, hogy süket, mint a fekete föld, a trombitaszót
4667 III | keed, hogy „kuka” vagyok. (Süketnéma.)~– Akasszanak fel a nevednapján!
4668 XI | jönnek be a csárdába? – sürgeté a leány a bojtárokat.~–
4669 IV | hivatali esküm tiltja. A baj sürgetős segítséget kíván. A doktor
4670 II | Kocsmárosné! Nekünk halat süssék kend! ~Azután meg citronyos
4671 II | igaz szerelmét, hogy halat süt a kedvesének.~S aztán gyönyörködik
4672 VII | egy egész kalangyát.~– Itt süthetjük a makkot három álló napig!~
4673 IV | feladatot, és sietett azt nyélbe sütni. A fáradt szürke még ki
4674 II | vizitált a felcser, s azt sütötte ki felőlem, hogy a szívem
4675 VI | Megszólított, behítt. Malacot sütöttek. Ott mulattam velük. Ittam
4676 II | jóízűen falja, nyeli az ő keze süttét.~S azután fülébe dúdolja
4677 X | nagy loholva a taligás fiú. Süveg sem volt a fején, úgy sietett.~
4678 I | De szép sárga rózsa van a süveged mellett, cimbora!~– Hát
4679 IX | lókipróbálástól. Magas karimájú túri süveget visel darutollal, kockás
4680 IX | tíz forint borravalóért – súgá Kádár Mihály uram a számadó
4681 III | igazi orcája szétárasztja sugarait, abba halandó szeme bele
4682 III | különbözőn átfűlt légrétegek sugártörése.~– Azért mégis lehetetlen!
4683 III | eddigi képe csak a légkör sugártörte káprázat volt, mikor az
4684 II | amikor mosolygott, mintha tűz sugárzott volna ki belőle. Aztán az
4685 IX | Decsi Sándor vette észre a súgás-búgásból, hogy őróla foly a beszéd.
4686 IX | átölelte a ló nyakát, valamit sugdosott a fülébe, leoldotta a nyakáról
4687 X | háromszor a gazda; csak úgy suhogott a levegőben: de azért csak
4688 XII | bot nyele, nem a bunkója sújtá a tarkóját.~Hanem az ő csapása
4689 IX | malacot, bárányt akarna suvasztani. Aztán döghúsból elrakott
4690 IX | ismeretségbe a gulyásbojtárral? ‘sz úgy tudom, hogy nem kereskedik
4691 V | aludt, megkérdezve, hogy szabad-e a betegnek vizet adni? Azt
4692 VI | behívatnak.~Ezzel a leányt szabadon bocsáták; egy kis atyai
4693 VIII| magyar földesúr, akinek a szabadságharc után tanácsos volt a külföldre
4694 III | katonaságnál van. De ha hazakerül szabadságra, ez a két bolond legény
4695 X | Valahonnan a gulyáskarámokbul szabadulhatott el. Tavaszkor rájuk jön
4696 XI | hetykén förmedt rá:~– Hát szabólegény vagyok én? Hogy nekem egyesével
4697 II | a csúnya pipát megint a szádba kellett dugnod? – mondá
4698 IV | a gazdája fölé, s rövid szaggatott röhögést hallatott.~– Nohát
4699 VIII| Nem is illat az már; hanem szagolmány! – igazítá helyre a gubás
4700 I | metszéssel; tökéletes szépségű száj, orr és szemöldök, ragyogó
4701 VI | egy hazug szóval, amit a szájadba rágtak, megmenthetted volna
4702 V | hogy azt a vizesüveget a szájáig tudja emelni. Ennek a vasgyúrónak!
4703 II | nem szolgáltam le a hazug szájammal, ahogy az a másik.~A leány
4704 IV | pupillák ki vannak tágulva; a szájat állkapcagörcs tartja zárva;
4705 X | bojtár, cuppogathatott a szájával: a ló meg sem moccant.~A
4706 II | kurtaszárú pipáját. Az a szájba szorított pipa tilalom a
4707 II | dolog az, mikor egy bajuszos szájból hazug szó jön ki: mint egy
4708 X | valója.~Egy cuppogatás a szájjal, olyanforma, mintha csók
4709 VIII| révészgazda odafordult a két szájtátó hajcsárhoz.~– Most kee má
4710 III | reggeli.~A taligás a karám szakácsa. Ő ezalatt elkészítette
4711 XII | vegyest, vágott alá nagy szakadással, mennykő hullott nagy lobogással.
4712 IV | mosolygott; a szíve meg akart szakadni.~– Csak ezekkel a szemekkel
4713 IX | orral, hosszú bajusszal, szakállal, a háta és a két lábszára
4714 VII | a gulyás is olyan hosszú szakállt visel, mint a zsidó kupecek?~
4715 X | ki a más rózsáját magának szakasztja! Mert ha én megverem, tudom,
4716 X | dörmögé a bojtár. – Hisz ez szakasztott olyan paripa, mint a Ferkó
4717 IX | sorba elnyújtva a ménest a szakértő bizottság elé, a lókupec
4718 II | amikor virágzik, megkívánják, szakítanak róla.~Erre a szóra csak
4719 II | neve, aki abból a rózsából szakítani szokott; – nem is magának.~
4720 X | kifújják magukat a nagy szaladástul: maga is egész nap alszik,
4721 VIII| jó, hogy még sebesebben szaladjon előre.~A kompon maradt utasoknak
4722 X | pányvával együtt, azóta mindig szaladok utána.~– Hát a gazdája há
4723 X | De biz idejött. Hát hogy szalajtottátok el?~– Rájött a bolondja.
4724 IX | Naplemente után aztán éjjeli szállásaikra terelték a méneseket, mind
4725 VII | hóhér; ott fogadtak neki szállást a Fehér Lóban, mert a Bikában
4726 VIII| nevettek.)~– No megállj, gubás! Szálljunk csak ki a partra!~De éppen
4727 X | alá: vándor ludak, darvak szállnak rendes sorban; alig látni
4728 II | illatát; darázs, lepke meg nem szállta volna. Most másképpen kezdelek
4729 VII | furkósbotját odatámasztotta a szalmaszékhez, annak a jeléül, hogy az
4730 II | szelt magának a cipóból, szalonnából, s hozzálátott.~A nyitott
4731 II | szokást; hajnalban bor mellé szalonnát eszik a legény, paprikával,
4732 II | csóválod a farkad, akit szalonnázni látsz.~A paripa odakünn
4733 III | kérdi a számadó.~– Egy kis számadása van neki még a korcsmáros
4734 IX | számol be évenkint egyszer a számadócsikós.~Itt növekednek fel azok
4735 III | bojtár szeme közé, s aztán a számadóhoz fordult.~– Hallja, gazduram,
4736 X | jelentést tett az esetről a számadónak.~Mire a nap felhágott az
4737 X | nem hallottam káromkodni a számadót, mint mikor a tehénfalka
4738 III | végeztetni? – kérdi a bécsi úr a számadótul.~– Van ilyen gépünk, ténsuram;
4739 I | megveri a számadó juhász szőke szamara.~– Ejha! De szép sárga rózsa
4740 XI | a bort.~Azok felkaptak a szamaraiakra, s csak azután, hogy egész
4741 XI | aztán felülni arra szölke szamárra, s ellötyögni a nyáj után,
4742 VII | a szösz! Most vette ki a számból. Talán maga is ismeri?~És
4743 III | pásztorember a „fű” után számítja a barom életkorát.)~A festő
4744 VII | az eset, amire a számadó számított, hogy amire a tehéncsordával
4745 IX | ötvösüzlete, amit a maga számlájára folytat: én nem ártom bele
4746 III | azért találtam én ezt ki a számodra, hogy engem tréfálj meg
4747 IV | jegyzőkönyvét és firkálhatott, számolhatott benne.~Egyszer aztán, amint
4748 XI | úsztatott is, de az nem vet számot: odáig megszárad rajta a
4749 III | tehén egy rakáson, megfelelő számú bikáikkal.~Még ilyenkor
4750 VI | vele, hogy az őiránta való szánakozásbul valljam ki, hogy kinél voltam
4751 III | másik?~A számadó gulyás szánakozva néz le félvállról a kérdezőre.~–
4752 X | Nem annak volt ez az ütés szánva…~– Hát már most mi lesz
4753 IX | istállót télen, nyáron; csak a szaporulatról számol be évenkint egyszer
4754 VII | volna a gulyásbojtárnak a szappan? Hisz a gulyások mind kék
4755 VII | Pundorné ifjasszony pedig szappannal látja el a világot, meg
4756 VII | ilyen alakot is, mint a szappanosné, ifjasszonynak címezi.~–
4757 VII | nyugodt hangon kérdezé a szappanyosnétul:~– Nem tudja a nevét, édes
4758 VII | viselnek, aminek nem kell a szapulás, mert elébb zsírban kifőzik
4759 III | mikor nyáron ott már aszúvá szárad a fenyér, az a televényes
4760 II | talpa körmével a csizma szárán, milyen magas lesz a hó
4761 V | meg-meg leragadtak. Az ajkai szárazon, epedten nyíladoztak.~–
4762 III | deszkából van palánkolva, három szárnnyal, azoknak a zugában húzódnak
4763 II | a gyors lába, madárnak a szárnya, az ami a leánynak a hamis
4764 IX | ánginét bugyogót, hosszú szárú csizmákba húzva, a szivartárcája
4765 III | a másfél ezernyi barom szarvaiból emelt erdő megmozdul. A
4766 III | teheneket kötözni párosával a szarvaiknál fogva – kiabált a lovászmester.~–
4767 III | nagy buksi fejjel, csákó szarvaival, fekete karikáktól környezett
4768 III | elragadtatással. – Egy erdő felemelt szarvakból. Közepén egymaga áll a vén
4769 III | álljon, így tartsa a kezét a szarván – kommandérozza neki. A
4770 VIII| Tisza közepén járhatott.~A szarvasbarmok úsztak vissza az elhagyott
4771 VIII| be.~Később került sor a szarvasbarmokra. Azok is elfértek szűken.
4772 VIII| hogy odajusson, mert a szarvasmarhák közbeestek. Aztán meg a
4773 III | ökonómust küldeni, aki a szarvasmarhákhoz ért, mert a lótudósnak az
4774 VII | okos, óvatos politikához. A szarvasmarhánál megtanulta, hogy ennek nem
4775 VIII| Hortobágyon találkozott egy csorda szarvasmarhával, akik bömbölve loholtak
4776 III | figyelmeztetést.~A doktor szava megszakítá az értekezést.~–
4777 II | arannyal. Hinnem kell a szavadban.~A leány ismét feltette
4778 VII | csizmadia, a tímárhoz intézve szavait –, kegyelmetek közelebb
4779 X | a csillagok többet, ha a szavamat megszegem…~Ennél az egy
4780 X | őrszemek, visszanyerített a szavára.~– Ott végezzük el majd
4781 X | szóba, ez nem értette az ő szavát. Mit is tudna az olyan ló,
4782 III | uramnak kifizette újdonatúj százasokban a csorda vételárát, aki
4783 XII | úgy elüté a botjával, hogy százfelé repültek a levelei: mint
4784 II | sárga rózsa, testszín rózsa, százféle fajta. Nem tudod a nótát: „
4785 III | nyelű cinkanalat: azzal szedegethettek ki belőle. Azt mondták,
4786 IV | szép piros színe helyén szederjes foltok ütöttek ki rajta;
4787 VIII| árvatőzeget, amit a tehénlegelőn szedett fel, s azt a kandalló párkányára
4788 II | fogja az ember, s bicsakkal szedi le róla a halat. Úgy ízlik
4789 VIII| árvatőzeg”, amit a mezőről szednek. – Annyi bizonyos, hogy
4790 III | hogy a gulyások rá tudják szedni a vásárlót a marhaeladásnál?~–
4791 VII | kivégzik. Ma érkezik meg a szegedi hóhér; ott fogadtak neki
4792 III | partjai nádassal, fűzfákkal szegélyezve. Az országút nem messze
4793 III | lámpása”, ehhez szoktak a „szegénylegények” felpillantani, s ha felsóhajtottak: „
4794 II | mert tulipános subája volt szegénynek”. – Coki kutya! Te is mindenkinek
4795 I | látszik ~Hol nyílik a dupla szegfű?~Hol terem a hű szerető?~
4796 III | sárgacukorral, fahéjjal, szegfűborssal helyrehozva. Hatalmasan
4797 II | álló szája a fölfelé húzódó szegletekkel, úgy illett a két nagy kökény
4798 XI | elvörösödött a haragtól és szégyentől.~– Hogy került ez a kezedbe? –
4799 VII | egy pohár bort inni. Ott a széke, a mellé támasztott bottal;
4800 V | penitencia érte…~El-elbólintott a széken ülve a nagy álmosságtól,
4801 VII | többet senki szóhoz. Annak a szekere azonban megrekedt valahol
4802 VII | igyekeztek, s akiknek a szekerei mind ott álltak a szabad
4803 IX | lovagkorbács.~Az urak, leszállva a szekereikről, odasétáltak a karámhoz,
4804 VIII| lovával. A két morva hajcsár a szekerek és a tehenek között foglalt
4805 III | hozva, hogy az utcán járó szekereket ki lehet venni távcsővel:
4806 III | fél óra múlva a vágtató szekerekkel eljutottak oda, ahol az
4807 IX | mindjárt odakötötték a lókupec szekerének saroglyájához, aki nem késett
4808 III | állat! Ezeknek a számára szekeret fogadjak?~– Elmennek ezek
4809 VIII| fazekas, tepsikkel megrakodott szekerével jött onnan, Újváros felől,
4810 VIII| Nem is késtek azok, akik szekérrel voltak, rögtön beszalajtatni
4811 III | örökíteni.~A festő leszáll a szekérről.~– Csak tessék a többiek
4812 VII | bottal az asztalra, kirúgni a széket maga alól, aztán nagyot
4813 III | S azzal leteszi a tábori székét, festékes ládáját, s a térdére
4814 XI | csárdánál, mert annak a nagy székifüves térnek, ami a vendéglőt,
4815 XI | oszlop emelkedik fel, az a szél-anya.~A két juhász egyre fújta:~„
4816 XII | a lepkék, úgy repültek a szélben.~A leány onnan nézte ezt
4817 XI | odaütötte a nyakát az asztal széléhez, az üveg feje letört, akkor
4818 VIII| alatt mind átugrált a komp szélén a huszonnégy rideg marha.~
4819 X | egyszerre csak lelket láttak, szelet fogtak, mind kiugráltak
4820 III | hullámzó tündértengernek a szélét. Ott egyszerre óriásokká
4821 III | ménest, s azt nem tudják a szélfogóba terelni, elkergeti a Tiszáig,
4822 III | puszta nevezetességeit: a szélfogót, a körülkerített marhatemetőt.~–
4823 IX | arra a szilaj állat olyan szelíd lett, mint a bárány: készséggel
4824 II | Erőltette a nyájasságot, szelídséget. Pedig inkább-inkább harag
4825 IX | ördög, vagy nem tudom miféle szellet azt a sárgaképű hajadont
4826 II | szél, megállott a dorozsmai szélmalom. ~Hová tűntél, hová lettél,
4827 VIII| országúthoz, hanem szaladtak szélmentében, valamennyinek a szarva
4828 II | csillagos nyelű hegyes kését, szelt magának a cipóból, szalonnából,
4829 I | I.~Még akkoriban nem szelte keresztül a Hortobágyot
4830 III | botjával terelni akarta, szembeállt vele és ökleléshez készült;
4831 XII | mikor a vágtató paripán szemberohan az ellenfelével: – ott nem
4832 VI | gyilkos méregkeverőnek a szembesítése az áldozatával, ami azonnal
4833 VI | mutatta magát előtte többé.~A szembesítést megelőzőleg, a bíró felolvastatá
4834 VI | egyik. Nem tudok többet a szemedbe nézni; mert magamat látom
4835 II | tettél! Mikor belelőttél a szemeddel a szemembe, attól lettem
4836 II | illett a két nagy kökény szeméhez, akiről nem tudta az ember,
4837 VI | leányasszonynak ellenem, hogy a szemeink nem találkoznak össze. Azért
4838 IV | szakadni.~– Csak ezekkel a szemekkel ne nézne így rám.~– Az fáj
4839 VII | az ifjasszony csakugyan e személyleírás után a gulyásbojtárra?~–
4840 VII | már. Ki van ragasztva a személyleírása. Magam is olvastam. Száz
4841 II | belelőttél a szemeddel a szemembe, attól lettem a bolondod.~–
4842 IV | keresztül járnak. Ha nem látom a szememmel, ha nem hallom a fülemmel:
4843 II | csak azért is lehúzta a szemére a kalapját.~Akkor aztán
4844 III | amiről annak, aki azt élő szemével nem látta, még csak sejtelme
4845 IV | ijesztőbb volt, mivel a szemfeketéi egészen ki voltak tágulva.~
4846 VII | készítőnével, aki a Decsi Sándor szemfödelére csinálta a bokrétákat. Az
4847 I | nyerítése ébreszti fel. A hóka szemközt jövő lovast vett észre.
4848 II | fázom.~A leány összehúzta a szemöldeit. A visszautasítás megszégyeníté.
4849 I | tökéletes szépségű száj, orr és szemöldök, ragyogó kis fekete szem;
4850 I | pirospozsgás, álla, szája, szemöldöke csupa hetykeség, kis bajusza
4851 III | a viszontagságos időtől, szemöldökei előrehúzódtak a sok napbanézéstől.~
4852 V | nevetett.~Fel-felnyitotta a szempilláit; de az nagy erejébe kerülhetett:
4853 XI | kihúzzák.~A leány elértette a szemrehányást, s csak elfojtotta magába
4854 IV | kitört a hangja, s a doktor szemrehányólag tekintett rá: ráfogta, hogy
4855 III | Olyan, mint egy bekötött szemű Ámor. No most meg olyan,
4856 III | megszólalt a legény.~– Hát’szen tudja keed, hogy „kuka”
4857 I | magától kunkorodik fölfelé; szénfekete haja is természetes langos
4858 VII | kántus énekelt fölötte; a szénior el is búcsúztatta.~– Hát
4859 VII | megecetőnek! Hát a szappant csak szennyeshez használják, ugye? Hát a
4860 II | rimánkodott a legénynek.~– Sándor! Szentem! Ne mondj ilyet. Én nem
4861 III | abbahagyta a rajzolást.~A művészi szenvedélynél is erősebb az igazságérzet.~
4862 IX | tenyerűtől hallottam: az ő lelke szenvedjen érte, ha nem igazat mondott. –
4863 V | idegeik zsarnoksága alatt szenvednek, micsoda nagy lutrinyeremény
4864 IX | hóka, kesely, almás, babos, szeplős, rézderes, vasderes, sárga,
4865 II | nevetni találnál: elveszne a szépséged bele.~– Nem is azért fizet
4866 II | Világért el nem rontanád a szépségedet azzal, hogy elnevetnéd magadat.
4867 I | monyorú metszéssel; tökéletes szépségű száj, orr és szemöldök,
4868 II | Ulixesz útitársait őrült szerelemre.~Híják azt a „nadrágujjas
4869 II | emberke”: ettől úgy felforr a szerelme, hogy még a falat is keresztülássa
4870 II | legjobban a leány az igaz szerelmét, hogy halat süt a kedvesének.~
4871 III | egymásnak s összemarakodnak.~Szerencsére itt jön a „taligás”. Így
4872 VII | ezüstgombos mentémet…~– Ugyan ne szerencsétlenkedjék az úr az ezüstgombos mentéjével! –
4873 IX | tolvaj csak magát tenné vele szerencsétlenné. Én ezzel fizetek.~– Én
4874 VI | azt akarta, hogy az is úgy szeresse őtet.~Ezt mind protokollumba
4875 IX | tetszését megnyerte.~– Ezt szeretném.~Arra a Decsi Sándor, szűrét,
4876 I | dupla szegfű?~Hol terem a hű szerető?~Én is azt – én is azt keresem.”~
4877 II | Se a zápor nem ér, se a szeretőd könnyhullatása. Látod, milyen
4878 II | hagyott rá.~„Ha egyszer a szeretődnek a szíve hideg lesz irántad,
4879 III | leánynak már van egy régibb szeretője: egy csikósbojtár. Az most
4880 VI | ki ezt a mesét a hűtlen szeretőjének a megmentésére.~A bíró bosszúsan
4881 X | halomhoz, fölötte ragyogott a szeretők csillaga: az a korán fekvő,
4882 II | Most is szeretlek.~– Így szeretsz, ahogy mutatod?~Erre a legény
4883 VI | hogy a Sándort olyan nagyon szerette, s azt akarta, hogy az is
4884 VI | Eltagadtad azt, hogy valaha szerettél: azért, hogy a testem meg
4885 IV | volt! Azért, hogy magába szerettesse, valami szert kavart a borába:
4886 VII | katlant nem hagyhatta el. Szerinte már el is temették a megmérgezett
4887 III | feljönni.~A festő rohant a szerszámaival, s hozzákuporodott a vázoláshoz;
4888 IV | magába szerettesse, valami szert kavart a borába: attól lett
4889 II | mint a kéthónapos kecske a szérűn.~– S az a gulyás! Elnézte
4890 VIII| ravasz betyárok, amikor szét akarják zavarni a gulyát,
4891 III | volt, mikor az igazi orcája szétárasztja sugarait, abba halandó szeme
4892 III | sincs már fölyül.~S azzal szétnyitotta a bikának a száját, hogy
4893 III | kutyák közé, amitől azok szétriadnak; aztán megkergeti őket a
4894 IX | megkóstolja.~Egyes csoportokban szétszórva látni őket a vezérmén körül,
4895 II | csókját: a két karját is széttárta.~A legény kezével visszatartá.~–
4896 III | fűben, két karját, lábát szétvetve.~– No, ha én ezt Bécsben
4897 III | nagy ugatva nekirohant a szétzüllött csordának, megkerítette
4898 III | partjain, az Orinoco mellett és Szicíliában, olvastam Humboldt, Bompland
4899 X | mikor a számadó a bojtárt szidja, a bojtár meg rajtam tölti
4900 III | felé, a kiemelkedő halmok szigetekké válnak benne, a törpe akácfák
4901 I | virágokkal kivarrva, csatos szíjon lóg le a fél válláról. Balkezében
4902 III | tavasszal elébb a távoli szikes lapályon legeltetni, hogy
4903 III | annyi marokkal dobunk a szikkadt húsból a bográcsba.~A festő
4904 III | állítják, hogy azért olyan szilárd az a híd, mert az építéséhez
4905 III | oda! – biztosítá büszke szilárdsággal Sajgató uram. – Elvinnék
4906 VII | vásznát.~– No! kotty belé! szilvalé! Majd megecetőnek! Hát a
4907 X | elszabadulhatnak a pányvárul, futnak a szimat után a legközelebbi ménesig.
4908 II | azért mégsem volt az beteg szín, alatta ragyogott az élet,
4909 X | a „bojtár kettőse”, az a színe-váltogató az „árvaleány pillantása”.
4910 III | Milyen hangulat! Milyen színegység! Mily felséges harmónia
4911 VIII| erősen közeledett a víz színéhez.~Egyszer aztán nagyot mordult
4912 VI | hálálkodáson: – én már sok híres színészt láttam a teátrumban; de
4913 VIII| is elfértek szűken. Hátha színházban volnának? ott még jobban
4914 VII | Hortobágyba. A csikósbojtár, aki szintén szerelmes volt a leányba,
4915 III | volnának, fekete lett a színük, a lábszáraik szörnyű hosszúra
4916 III | könyvébe elkezdi lekapni a színvázlatot. A szekér a gazdával továbbgördül.~
4917 IV | legény volt, átlátott a szitán.~– Ne jöjjön oda kisasszony,
4918 XI | monumentális remekét az igaz szittya építészetnek.~– Ohó! – rezzent
4919 IX | mondta Pelikán uram, maga is szivarra gyújtva a Sándor bojtár
4920 IX | szivartárcáját, s megkínálta egy szivarral a bojtárt.~Decsi Sándor
4921 IX | szárú csizmákba húzva, a szivartárcája az oldalzsebébe dugva, kezében
4922 IX | cívis.~A lókupec elővette a szivartárcáját, s megkínálta egy szivarral
4923 III | csillag; a harmatos fűben szivárványos dicsfény fut együtt az emberek
4924 II | függőit, s azokkal együtt a szívébe az tért vissza, ami eddig
4925 II | ki a lelkedet, nyisd ki a szívedet előttem, akármit vallasz
4926 III | nem kap az úr. Tolvajt nem szívelünk; ha ide bódorodik, elrudaljuk.~–
4927 IV | nyavalygásai éles kések, amik a szívemen keresztül járnak. Ha nem
4928 VII | által?~Ez a szó minthacsak a szívén lőtt volna keresztül a gulyásbojtárnak.~–
4929 VIII| paprikás dobozát nem is szívesen adja ki az ember a kezéből.~
4930 X | nagy teher úgy nyomja a szívét, valami nagy sebben úgy
4931 II | rá, amit a doktor mond: „szívtágulásom van.” – „De bíz az én szívem
4932 IV | Az ilyen kínlódást gyönge szívű ember el nem tudja nézni.~–
4933 VIII| akinek hivatása az, hogy szkeptikus legyen. – Sokszor hallottam
4934 VII | úgy tele volt pipálva a szoba, hogy alig látott a nagy
4935 X | mén bizony nem állt vele szóba, ez nem értette az ő szavát.
4936 V | doktorhoz, aki a szomszéd szobában aludt, megkérdezve, hogy
4937 V | ott az ágya a gazdasszony szobájában. Majd én nyitva hagyom az
4938 IX | azok az ógörög, vagy római szobrok: a lószelídítők. Egyik kezével
4939 XI | meg a fejével, hogy a maró szörnyeket elverje magáról. – Azért
4940 III | lett a színük, a lábszáraik szörnyű hosszúra felnyúltak, majd
4941 IV | orvos elé.~– Hüh! hüh! – szörnyűködék a doktor! – Ez „atropa mandragora”.
4942 VII | nem jut itt többet senki szóhoz. Annak a szekere azonban
4943 II | szoktam.~– De most más a szokás. Megyek íziben odább.~–
4944 III | gyakorlott festőnek az a szokása, hogy tréfás beszédekkel
4945 I | megveri a számadó juhász szőke szamara.~– Ejha! De szép
4946 VII | ne ismerném? Hisz éntőlem szokta mindig vásárolni a szappant.~
4947 II | szalonna, fehér cipó? Jobbhoz szoktál a császár kosztján? No megállj!
4948 II | kösd be?~– Hát mindig azt szoktam.~– De most más a szokás.
4949 II | tudsz vallatni, akár egy szolgabíró! Hát búcsúzni jött hozzám.
4950 III | főzik meg a gulyáshúst a szolgafára akasztott bográcsban, meg
4951 IX | reggelig együtt maradnak.~A szolgagyerek ezalatt meghozta a hátán
4952 VI | rukkolni a méneshez, ahol szolgálatban áll.~– Várj csak, fiam Sándor,
4953 IX | vacsorál a számadóval, s a szolgalegényről sem feledkeznek meg.~A ménes
4954 II | citronyos bort adjék kend! ~Szolgálóját estrázsára állítsa kend!~
4955 II | teszik. A komisz betyár meg szolgálóval strázsáltatja magát, s amint
4956 VI | amikor az önnek borral szolgált?~– Hát megmondhatom, ha
4957 II | leszolgálom a két kezemmel: de nem szolgáltam le a hazug szájammal, ahogy
4958 VIII| marhavirtus bőséges alkalmat szolgáltatott az eszmecserére. A révészek
4959 XI | hogy ezek elkotródtak, szólítá meg a leány a bojtárt.~–
4960 X | nézed a sötétkék eget, s szólítgatod a csillagokat, ahogy megtanított
4961 IV | vagy hallja, de nem tud szólni.~A doktor kiugrott a leptikájából;
4962 IX | egyszeri csizmadia elugrotta a szőlőjét.~– Valami hamisság volna
4963 XII | legény.~Akkor aztán neki nem szóltak semmit, szó nélkül hátat
4964 II | megbocsátasz.~– Tartom a szóm.~– Hát szeretni fogsz?~–
4965 V | Jól megy a dolog. Ha már szomjazik, az jó jel. Adhat neki vizet,
4966 XI | bort iszik: ~Szölke szamár szomorkodik. ~Ne szomorkodj, szölke
4967 XI | szamár szomorkodik. ~Ne szomorkodj, szölke szamár, ~Majd elmegyünk
4968 V | átkopogtatott a doktorhoz, aki a szomszéd szobában aludt, megkérdezve,
4969 X | megszegem…~Ennél az egy szónál a mén is felállt a két első
4970 III | megállítják a teheneket, mikor szopni akarnak. Aztán, ami fődolog,
4971 III | mikor még a borjúk nem szoptak, a bojtárok a gulya közé
4972 X | hóka hátára, csak úgy a szőrére; kezébe kapta a kötőféket,
4973 IX | látni őket a vezérmén körül, szorgalmasan legelészve. A ló mindig
4974 VII | gulyásbojtár bejön, annak is szorítanak helyet az asztalnál; a gulyás
4975 IV | féljen, nem nyeli az le: úgy szorítja a vasat, mint a harapófogó.~
4976 II | kurtaszárú pipáját. Az a szájba szorított pipa tilalom a csókra.~–
4977 IV | kapicányt, csak a lábai szorították a ló derekát.~– Sándor te!
4978 IV | felelt. Szája össze volt szorítva, nyaka hátrafeszítve; melle
4979 VIII| ott még jobban kellene szoronganiok!~Legutoljára eresztették
4980 VIII| kocsijaikat a hídlásba; jó szorosan egymás mellé; a lovakat
4981 II | az agyarára vágott pipát szortyogtatva. Pedig nem is égett. Meg
4982 XI | megint folytatom, ha kedvem szottyan.~– Elmégy Morvaországba?~–
4983 VI | Értsd: „Verlaub”.)~Ettül a szótul egész sárkánnyá lett a leány.~–
4984 XI | irkafirkából semmit. Sem ebből a szóváltásból.~Megrázta a fejét. De bolondok!
4985 IV | miféle méreg dolgozik itt? Sztrichnin-e, vagy belladonna?~Feketekávé
4986 III | kantárt a lováról. A ló szügye csupa tajték volt a vágtatástól,
4987 X | kettőt-hármat; arra aztán a csődör szügyébe vágta a fejét, s vágtatott
4988 X | s enyelgésül egymásnak a szügyéhez kapkodott.~– Ez valósággal
4989 IX | elfogott kancának egész a szügyéig csúszott le; annálfogva
4990 II | cifra méneshez, ahol nagy szükség van rám. Hát azt az ezer
4991 VI | Önök pedig elmehetnek. Ha szüksége forog fenn, majd behívatnak.~
4992 XI | sertől.~– Arra van most nekem szükségem. Hogy csillapítsam a tüzemet.
4993 VIII| férfiú: megtartotta végső szükségre a maga paprikáját, s ezzel
4994 III | lesz az. Aki gavallérnak született, szűrben is az marad. Nem
4995 VIII| aki elválasztotta az édes szülőket a fiaiktól.~– No én mást
4996 IV | felkapott az ülésbe.~A szegény szürkének a háta sohasem hallott annyi
4997 IV | gyeplüt, ostort; rávagdalt a szürkére; az aztán vitte a kordét,
4998 III | zöld pázsit, a háttérben szürkés köd; abból kivilágít egy
4999 VIII| szarvasbarmokra. Azok is elfértek szűken. Hátha színházban volnának?
5000 III | tojás. Most elkezd alul szűkülni, felül domborulni: olyan,
5001 X | égen. Egy-egy sűrű gomoly szúnyog keveredik fel, s végighúz
5002 III | gazda –, amíg a bögölyök és szúnyogok elő nem támadnak.~– Ez az
5003 X | Párnája az egész kerek puszta, szuperlátja a csillagos égbolt.~Kész
5004 III | felaggatva a fogasra. Nyáron a szűr, télen a bunda takarójuk.
5005 III | Aki gavallérnak született, szűrben is az marad. Nem lopja az
5006 I | ingujjáról, a tulipános, fehér szűréről, a félvállán átvetett pányváról;
5007 II | együtt lecsúsztatá a bekötött szűreujjába.~A csikósbojtár pedig irányt
5008 II | egy ajándékot. Ott van a szűröm ujjában; eredj, keresd ki
5009 II | Egyet gondolt. Levette a szűrt a legény nyakából, s beakasztá
5010 II | Csak azt a sárga rózsát ne szúrtad volna a kalapja mellé!~–
5011 II | ki belőle.~Volt abban a szűrujjban sok mindenféle: acél, kova,
5012 II | paprikával s aztán cserepcsikra szúrva odatűzte a parázs mellé,
5013 IX | Itt, ahol ez a sor áll: T. c. Lacza Ferenc úrnak.
5014 II | hazug szó jön ki: mint egy tacskó kölyökéből, aki fél a veréstől.
5015 II | De bíz az én szívem nem tág! Nem fér el abban több egyetlen
|