12-bolcs | bolom-elfog | elful-festo | fesu-hegye | hegyi-kerde | kered-labsz | lacik-megny | megol-odatu | odaul-ropog | roska-tag | tagad-valla | vallb-zugas
Rész
5016 VI | ahogy történt; semmit el nem tagadott; mentségére nem mondott
5017 IV | hogy vésővel kellett annyit tágítani rajtuk, amennyi elég a kávé
5018 XII | amondó vagyok.~– No hát tágítsunk rajta egyet!~Azzal felkapták
5019 IV | nyögése alábbhagyott, a tagjaiba állt görcs múlni kezdett.
5020 IX | meg, hogy a hurok nagyon tágra volt eresztve, s az elfogott
5021 VI | elvittek katonának; azóta tájékára sem voltam.~– Sándor! –
5022 III | kocsis azonban ismerte a tájékot vezető nélkül is. A gulyáslegényt,
5023 III | őket érni.~A piktor híres tájképfestő volt Bécsből, aki sokat
5024 IV | tartja, s ha felnyitja, tajtékzanak, és amellett nyög, erőltet,
5025 IX | holnap reggel beviszi ezt a takarékpénztárba: ott kifizetik neki a nyolcszáz
5026 IX | ha Pelikán úr nem fizet a takarékpénztárnál?~– Hát akkor a pénzt Kádár
5027 X | nyeregre: az a vánkos, szűre a takaró.~Elébb azonban a vacsorátul
5028 III | dörmögé a számadó. – Takarodj, betyár, az itatóhoz. Nem
5029 XI | mondják: – „elmehetsz”, hát takarodni kell.~Az egyik kopogtatott
5030 III | Nyáron a szűr, télen a bunda takarójuk. Úgy alusznak az Isten ege
5031 X | aztán magára húzta éjszakai takarónak a szép patyolat ködöket,
5032 X | leszedte a lováról a nyerget takaróstul, kivette a kantárt a fejéből,
5033 XII | lovasnak, amíg a zivatar el nem takarta az alakját; egyszer-egyszer,
5034 II | mielőtt Klári az utolsó taktust elénekelte.~– Hát már azt
5035 IV | vidékről, hogy nyomára se találjanak, mert amit maga elkövetett,
5036 VI | ellenem, hogy a szemeink nem találkoznak össze. Azért vádolja be
5037 VI | egy jó szót a leánynak, ha találkozol vele. Nem tudta a jámbor,
5038 VIII| ott valahol a Hortobágyon találkozott egy csorda szarvasmarhával,
5039 III | beleülni.~S ezzel az ügyes találmánnyal eléri a festő mind a két
5040 II | Csak a vén gazdasszonyát találnád meg otthon. Itt is jó helyen
5041 II | kétfelé törne; ha nevetni találnál: elveszne a szépséged bele.~–
5042 II | doktornak.~– Azt ugyan nem találod otthon, mert az hajnalban
5043 II | hűségben. De ha addig itt találok valakit körülötted legyeskedni,
5044 III | a nevednapján! Nem azért találtam én ezt ki a számodra, hogy
5045 III | tudnál te engem tolni a taligádon a karámig, ezért a szép
5046 III | Ami a fenekén maradt, az a taligásé.~Sajgató uram pedig ezalatt
5047 X | bojtár, majd nekem is lesz taligásom, akit hátba verjek. Isten
5048 II | bojtárhoz, megmérte a két talpa körmével a csizma szárán,
5049 VI | VI.~Pár nap alatt talpra állt a legény.~Az ilyen
5050 III | pusztáról döcög fel egylovas talyigájával.~Ezalatt a festő vázlatokat
5051 III | nem fél a komondor; de a talyigátul nagyon fél.~A talyigás helyes
5052 III | A látóhatáron egy tenger támad, melynek magasra hányt hullámai
5053 III | bögölyök és szúnyogok elő nem támadnak.~– Ez az üde pázsitszőnyeg,
5054 IV | hát be a kisasszony; ne támassza be az ajtót, hadd keressem
5055 IV | valaki.~A leány az ajtófélhez támaszkodott mind a két tenyerével, hogy
5056 II | való: az is az ajtó mögé támasztani való.~S egyet taszított
5057 II | rá a legény, s az öklére támasztja a félredűtött fejét.~– Hát
5058 VII | inni. Ott a széke, a mellé támasztott bottal; ő addig a teheneket
5059 X | feltápászkodott, könyökére támasztva az arcát.~Volt már hát,
5060 VII | gulyásbojtárral, akinek a tanácsára a csikóst megmérgezték,
5061 III | meg a borjúkat is. Ezt én tanácslom jó barátsággal.~– Kell is
5062 VIII| akinek a szabadságharc után tanácsos volt a külföldre kivonulni,
5063 II | Elnézte azt, hogy veled táncol a német piktor? nem tekerte
5064 II | utánad, mikor más lánnyal táncoltál az újvárosi búcsún? mikor
5065 VI | vallatásnál, mint hivatalos tanú; mindent hallott.~– No Sándor! –
5066 X | annak is fele igaz … Sohasem tanulja azt ki senki … Te tudod,
5067 III | sokat járt Magyarországon tanulmányozás végett, beszélte a nép nyelvét;
5068 II | Danold el nekem, hadd tanulom meg tőled.~Az már fele útja
5069 VI | csak a színpadi csikósoktul tanulta volna a hetvenkedést, úgy
5070 IV | hanem a cigányasszonytul tanultok. Már most szép engedelmessé
5071 VII | Az fog a törvényszéknél tanúskodni.~– Az úr már meg is ölte
5072 IV | lóherésen keresztül a doktor tanyájáig.~Lihegve, elfulladva érkezett
5073 III | púpot vető nyakával. A tanyázó alom koromfekete, körül
5074 II | ajtaját, s kivett onnan egy tányér rántott csirkét. Tudta,
5075 II | legénynek.~Nem szokták azt tányérról enni. A cserepcsik nyelét
5076 IV | halálos méreg!~A leány arcára tapasztá a két kezét.~– Hát tudtam
5077 IV | két férfi mustárkovászt tapasztott a beteg lábikráira.~– No,
5078 IX | fisléder bőrt (ez volt a tárca), s az abban levő nagy csomó
5079 VIII| embernél szokott lenni a tarisznyában: csakhogy három nap kontumácia
5080 X | bácsi bement a karámba a tarisznyáját kihozni, hát akkor a szűre
5081 VI | nevetett. Jobb kezével a tarkójához kapott, a másikkal füttyeket
5082 XII | nyele, nem a bunkója sújtá a tarkóját.~Hanem az ő csapása annál
5083 XII | s a leütött ellenfelét tarkótul sarkáig végigpáholta, ami
5084 II | mélázó tilinkó, a búslakodó tárogató.~„Ha zsandár jön … nekünk
5085 II | jó pajtásodra? A kenyeres társadra. Mit tehet róla szegény?
5086 X | Te vagy az én egyetlen hű társam.~S a mén valósággal nevetett:
5087 X | tudna az olyan ló, aki ökrök társaságában tölti el az életét?~A csikós
5088 III | kérkedve Sajgató uram a bámuló társasághoz.~A festő haját tépi kétségbeestében.~–
5089 III | A Lacza Ferkó vezeti a társaságot, s mutogatja az uraknak
5090 II | tartottak erről a gyökérről.~Azt tarták, hogy mikor a földből kihúzzák,
5091 II | mely úgy hozzáillik a vers tartalmához:~„Nem fúj a szél, megállott
5092 III | fogyasztották a bogrács tartalmát. Ami a fenekén maradt, az
5093 III | Az akácerdőnél pihenőt tartanak. Összebeszélés szerint itt
5094 II | akart minket bojtárokat tartani a gulya, ménes mellett;
5095 III | helyén van a lakat. Ebben tartják a dohányt, paprikát, meg
5096 XI | csárdába.~– Akkor meg is tartod.~(Azt elhallgatta a bojtár,
5097 II | hajdani világban sok mesét tartottak erről a gyökérről.~Azt tarták,
5098 VIII| eltűntek a fűzfák között. Nem tartották azok magukat az országúthoz,
5099 XI | Nincs már senkinél semmi tartozásod?~– De furcsákat kérdezgetsz
5100 XI | Azért, mert az az én tartozásom! – mondá a csikós, felállva
5101 III | Sajgató uram csordájához tartozik, szép szóval, cirógatással,
5102 XI | belőlem. Azt mondod, hogy nem tartozol senki fiának egy görbe krajcárral
5103 II | kezéből a kalapját.~– Csak tartsd meg a rózsádat annak, aki
5104 IX | csontos öreg ember, szeme elé tartva a tenyerét ernyőnek, messziről
5105 X | fülét, s elkezdte az orrával taszigálnia vállát; s hogy az arra sem
5106 II | támasztani való.~S egyet taszított rajta a könyökével.~– Hát
5107 II | odatörleszkedett a kezéhez, nagyokat taszítva rajta a fejével; egyenkint
5108 III | domborodnak elő.~– Azok ott a zámi tatárhalmok – magyarázza a debreceni
5109 III | Valaha falu volt ott; a tatárok elpusztíták. – A templom
5110 X | óperenciára. Nem vagy te tátos, hogy hetedhét országon
5111 VI | voltam a hortobágyi csárdában tavaly, Dömötör napján, amikor
5112 III | Benne van ez az adoma a tavalyi Kakas Márton kalendáriumában:
5113 III | éppen azért kell a marhákat tavasszal elébb a távoli szikes lapályon
5114 III | ezerötszáz tehén van egy rakáson. Tavasz idején a legtöbbnek kisborja
5115 X | gulyáskarámokbul szabadulhatott el. Tavaszkor rájuk jön az indulat, hogy
5116 III | szekereket ki lehet venni távcsővel: a házak, a tornyok megfordított
5117 III | legelésző ökör úgy tűnik fel a távolban mintha palotákbul épült
5118 IX | malacról, toklyóról, amiről a teátrista csikósok beszélnek: hisz
5119 VI | híres színészt láttam a teátrumban; de ilyen jól nem játszotta
5120 III | Csodálom, hogy még ezt a teátrumot nem árendálta ki valami
5121 II | No csak ne mórikálj! Ne tedd magad! Tudom én, hogy mi
5122 XII | leány. – Ha ő ütött volna le tégedet, én rád borultam volna,
5123 IV | tetted a legényedet!~Mérgében tegezni kezdte a leányt.~– Meghal? –
5124 III | hanem egy tisztességes téglaépítmény, zsindelyfödéllel, kényelmes
5125 II | hajtotta. Akkor aztán a téglapadlóhoz vágta a palackot, hogy ezer
5126 IV | azokat a sáros lábnyomokat a téglapadlón csókolta azokkal a szép
5127 III | alkotmány, melynek a feneke téglával van kirakva, teteje nincs.
5128 II | hogy lángra kapjon, ne tégy vele egyebet, mint azt,
5129 III | hogy a tiszta magyar fajjal tegyen kísérletet, hanem hogy a
5130 III | felnyúltak, majd egy megfordított tehénalak ragadt mindegyikhez, s ez
5131 VII | gulyásbojtár pedig kiment a tehéncsordához, s valahogy megértette a
5132 III | érdemes polgár, akinek a tehéncsordájából kellett kiválasztani a huszonnégy
5133 VII | számított, hogy amire a tehéncsordával eljutottak a polgári révhez,
5134 VIII| lopta el az a gulyásbojtár a teheneiteket. Rendes ember az. Hiszen
5135 VII | közlekedés: – nem csak a hercegi tehenekre nézve, mint sokkal inkább
5136 X | a számadót, mint mikor a tehénfalka csak berohant estefelé a
5137 XII | csikósbojtár, két könyökére tehénkedve:~– Bizony, csak szép nagy
5138 VIII| darab árvatőzeget, amit a tehénlegelőn szedett fel, s azt a kandalló
5139 X | velük beszélni? Valami nagy teher úgy nyomja a szívét, valami
5140 III | kell látni nekem! Amit nem tehetek vászonra! Micsoda ez? –
5141 IV | nyakam, vágják el; többet nem tehetnek. Ha vétettem, büntessenek
5142 III | az építéséhez való meszet tejjel ojtották meg; az irigyeik
5143 IX | dugva, kezében hosszú nyélre tekert lovagkorbács.~Az urak, leszállva
5144 IV | szájába kell tölteni.~Nagy teketóriával járt az! A két férfinak
5145 IV | aztán, amint ismét maga elé tekint, egy csikóst lát közeledni,
5146 VII | helyet az asztalnál; a gulyás tekintélyét még a városi ember is respektálja.
5147 III | Hanem aztán amint egymásra tekintenek, s meglátják a zölddel,
5148 VI | veté magát a bojtár.~– Én, tekintetes uram, nem csinálok komédiát.
5149 IV | a doktor szemrehányólag tekintett rá: ráfogta, hogy csuklott.~
5150 IV | kérdezé az rimánkodó tekintettel.~– Az kellene neked még,
5151 II | egy hajfeltűző fésű, sárga teknősbékahéjból.~A leány arca ragyogott
5152 IV | ostorütést, mint ezúttal a mátai telepig. Amint a homokhoz értek,
5153 III | kiöblíté a bográcsot, ismét teletölté vízzel, s fölakasztá a tűz
5154 III | aszúvá szárad a fenyér, az a televényes legelő maradjon a számukra
5155 VIII| Hogy addig is hiába ne teljen az idő, a gulyás indítványa
5156 III | eksztázisból a másikba esik. „Minő témák! Minő motívumok!” Útitársa
5157 III | hogy mindenestül el kell temetni. Hát bizony mink sajnáljuk,
5158 VII | hagyhatta el. Szerinte már el is temették a megmérgezett csikóst:
5159 III | tatárok elpusztíták. – A templom romjai még most is kilátszanak
5160 II | irányt váltott, s ahol a nagy tengersík pusztán a földre lapuló
5161 IX | tőlem: a tolvaj csak magát tenné vele szerencsétlenné. Én
5162 VII | lenne, hogy borsószalmára tennék, megégetnék; de hát mostanában
5163 III | inkább. Azért tegye fel a téns úr azt az orrbosszantót
5164 III | kérdezőre.~– Hát látott már a ténsúr két egyforma szarvasmarhát
5165 III | Hát még egy szót mondok, tensuram – szólt ekkor a gulyás. –
5166 IX | Ez már nagyot változtat a tények logikáján.~– Mert hát, tetszik
5167 V | annyi erő a karjában, a tenyerében, hogy azt a vizesüveget
5168 IX | jártak. Egy ilyen tintás tenyerűtől hallottam: az ő lelke szenvedjen
5169 III | kiválasztani a huszonnégy tenyészállatot, a megfelelő hímnemű példánnyal
5170 II | marháinkat akarja otthon tenyészteni, a másik német úr valami
5171 II | mellé tűzi.~– No megint téped azt a rózsát? hátha csak
5172 III | társasághoz.~A festő haját tépi kétségbeestében.~– Ilyet
5173 VIII| bogárzanak.~Egy elkésett fazekas, tepsikkel megrakodott szekerével jött
5174 II | a fejét odatörülte a két térdéhez, s aztán leült eléje, a
5175 III | meghatározott irányban előre terelje.~Az a rideg marha természetesen,
5176 IX | ostorkongatásokkal előre terelte azt a csoport lovat, mely
5177 VI | vagyok, úgy nyakon találom teremteni, hogy…~– No, no, no! Csak
5178 VI | csendesen, ifjú ember. Nem terheli önt semmi vád. Csupán felvilágosításokat
5179 I | hogy a nyergének nincs terhelőszíja, ami a ló hasát átszorítsa:
5180 VIII| kondított vele.~– Ahán! Téríti már! – mondogatták a vásárosok,
5181 X | az ég közepén a „göncöl térítője”, aki sohse mozdul a helyéből;
5182 IX | paripát, karikás ostorral térítve meg az elkalandozókat.~A
5183 II | Olyan sárga a virága, mint a termésarany, az illata meg inkább a
5184 I | fölfelé; szénfekete haja is természetes langos csigákban borul a
5185 III | terelje.~Az a rideg marha természetesen, amint a rekesztékből kiszabadult,
5186 I | gulyásbojtár széles vállú, csontos termet, vastag nyakkal, köpcös
5187 VII | lóca tönkrement volna a termete alatt.)~– No hát elfogták-e
5188 II | Ez is olyan pusztában termett nóta, mint a katángkóró,
5189 IX | férfiú, középen kidomborodó termettel; egyébként pedig zsinóros
5190 IX | Pelikán Samu pedig egy csontos termetű férfiú, erősen görbe orral,
5191 II | annak a sárga rózsának a termőfáját felkeresni.~Mert csak „egy”
5192 XI | annak a nagy székifüves térnek, ami a vendéglőt, meg az
5193 II | azokkal együtt a szívébe az tért vissza, ami eddig is ott
5194 XII | kiesett a nyergéből, s hasmánt terült el a földön.~Ekkor aztán
5195 X | hortobágyi hídon: – nem térünk be többet a hortobágyi csárdába! …
5196 IV | olyan fusermódra van annak a testéhez fércelve a lelke.~– Hát
5197 XII | rád borultam volna, s a testemmel védtelek volna meg, hogy
5198 II | megsúgták közülünk, hogy micsoda testi fogyatkozást valljon magára,
5199 II | piros rózsa, sárga rózsa, testszín rózsa, százféle fajta. Nem
5200 X | pányvára, mint a gulyás, nem teszlek békóba, mint a paraszt.
5201 VIII| hogy a pipájukba kalapzsírt tesznek. Mikor annak a füstjét megérzi
5202 III | reggelijét, aminek a neve „kásás tészta”. S kihozta azt bográcsostul
5203 III | akasztott bográcsban, meg a „tésztás kását”. A taligás dolga
5204 III | feneke téglával van kirakva, teteje nincs. Ez a konyha. Itt
5205 III | kiterítjük gyékényre, a karám tetejére, hogy a napon kiszikkadjon.
5206 II | Már az sem tetszik?~– Hogy tetszenék? Nem vagyok én betyár! Semmi
5207 IX | egy vágtató sárgára, mely tetszését megnyerte.~– Ezt szeretném.~
5208 II | a hangot; máskor is így tették; azután együtt dalolták,
5209 IX | Sándor bojtár egyszer sem téveszté el a dolgát. Csupán a negyediknél
5210 XI | elverje magáról. – Azért nem tévesztette el az utat. Pedig a kantár
5211 II | veszedelmet érez: de soha meg nem téveszti a maga ugatását. A kutyában
5212 II | a szájba szorított pipa tilalom a csókra.~– Hát aztán hová
5213 II | Kihallatszik belőle a mélázó tilinkó, a búslakodó tárogató.~„
5214 IV | kúrálnom hivatali esküm tiltja. A baj sürgetős segítséget
5215 VII | folytatja a csizmadia, a tímárhoz intézve szavait –, kegyelmetek
5216 X | nagy röhögve nekiindult a timpós pázsitnak, hosszú farkával
5217 IX | kalapban jártak. Egy ilyen tintás tenyerűtől hallottam: az
5218 X | számadóval. Most már majd Tisza-Füred felé fogják hajtani a teheneket;
5219 VIII| vele a korláton, bele a Tiszába.~– Majd utoléri a gulyás!
5220 III | lehet hálni a kis erdőnél; a tiszai réven átkelnek a komppal:
5221 III | szélfogóba terelni, elkergeti a Tiszáig, míg erdőt nem talál. A
5222 IX | hogy a függőkre nézve van tisztában. Mer hát leányféle van itt
5223 III | zsémbelésnek a taligás fiú tiszteletteljes jelentése, hogy készen van
5224 III | piktor képzelte: hanem egy tisztességes téglaépítmény, zsindelyfödéllel,
5225 II | egyikük egy morva grófnak a tiszttartója, aki a mi alföldi fajta
5226 III | előnye volt a többi uradalmi tisztviselők fölött, hogy tudott magyarul.
5227 VI | egész akkurátossággal; mi titkolni való rajta! Hanem előbb
5228 III | vételárát, aki azokat minden titkolózás nélkül a mándlija zsebébe
5229 II | szemébe szökött, akárhogy titkolta.~A bojtár nem is haragudott
5230 III | vele a felfedezett nagy titkot.~Ezzel a lovászmesterben
5231 X | felhágott az égre, erre a titokra is megderült a világosság.~
5232 X | nesz van. S ez mind olyan titokteljes. Harangszó nem hallik ide
5233 IX | ettől a váltótól valami jó titulus alatt elugrani: mint ahogy
5234 II | népszerű neve a papiros tízkrajcárosnak.) Kettő a veres borért,
5235 VI | nem mutatta magát előtte többé.~A szembesítést megelőzőleg,
5236 III | szekérről.~– Csak tessék a többiek után menni; látom már a
5237 VII | azt hiszi, hogy ő különb a többinél, azért, mert veresgalléros
5238 I | bronzé, monyorú metszéssel; tökéletes szépségű száj, orr és szemöldök,
5239 IX | forint. Én sem vagyok olyan tökkelütött fejű, hogy tíz forintjával
5240 XII | furkósbotjaikat. – Jó két fiatal csáti tölgy, ólommal beöntve a bunkós
5241 IV | méhrajelfogásnál), akkorra meg is tölté az őrölt kávéval a pléhdobozt.~–
5242 IX | mégse lenne kedvem egész nap töltekezni.~Az öreg számadó még egy
5243 IX | Kálvinista mennyország. – Töltött káposzta. – Espékes”. Mind
5244 IV | No, most szép csöndesen töltse át a masina csövével a kávét
5245 III | megfogják, kiviszik a nagy tömeg közül, annak az anyja önkényt
5246 III | nélkül a mándlija zsebébe tömte. Az idegen úr nem tartá
5247 II | nem is égett. Meg sem volt tömve.~Akkor aztán a leány elkezdte
5248 IX | felől.~A számadó csikós, tömzsi, vállas, csontos öreg ember,
5249 VII | nagy ládára: szék, lóca tönkrement volna a termete alatt.)~–
5250 III | inkább a saját tenyerét töri, mint hogy a lovát kínozza
5251 II | piros szád, hogy kétfelé törne; ha nevetni találnál: elveszne
5252 II | gyomlál.~A vén korcsmáros nem törődik már a csaplársággal, az
5253 III | szigetekké válnak benne, a törpe akácfák rengeteg erdőkké.
5254 II | palackot, hogy ezer darabra tört.~– Miért törted össze ezt
5255 XI | még egy sörös palacknak törte el a nyakát. A pajtásnak
5256 II | ezer darabra tört.~– Miért törted össze ezt a palackot? –
5257 VIII| hogyne volna elhihető az a történet, amit most fogok elmondani
5258 XII | jobban. Te bújod a bibliai történeteket.~– Hanem azért, akármilyen
5259 IV | igazgassam a feje alját, hadd törülgessem az izzadó arcát.~– Ugyan
5260 VI | mátai telepre, megejteni a törvényes vizsgálatot.~A vádlottat,
5261 IV | fogja jelenteni; bíró elé, törvényszék elé kerül a dolog. Hát csak
5262 VII | Eltették spirituszba. Az fog a törvényszéknél tanúskodni.~– Az úr már
5263 VII | Jaj, lelkem galambom! Törvényt is láttak már fölötte. Halálra
5264 III | olyanná nyúlik, mint egy fekvő tojás. Most elkezd alul szűkülni,
5265 IX | a leghelyesebb Kolumbusz tojása az Ariadné fonalából való
5266 IX | Aztán döghúsból elrakott tokány se terem itt, amit a gulyás
5267 VII | találta megpaprikázni a tokányt, amit a Decsi Sándornak
5268 IX | sincs ott eltévedt malacról, toklyóról, amiről a teátrista csikósok
5269 VIII| valamennyien a komp szélére tolakodtak.~– Jézus Mária, szent Anna!
5270 III | befejezve.~– El tudnál te engem tolni a taligádon a karámig, ezért
5271 III | ezüst huszasért?~– Ó uram. Toltam én már ezen a taligán nehezebb
5272 II | én betyár! Semmi dolgom a tolvajokkal. Derék emberek a zsandárok.
5273 III | No azt itt nem kap az úr. Tolvajt nem szívelünk; ha ide bódorodik,
5274 X | lova! Ott van a billog a tomporán: L. F. – S nagyobb igazságért
5275 III | ráfestette cinóberrel a tomporukra a vásárló úr monogramját. (
5276 III | venni távcsővel: a házak, a tornyok megfordított képe ott tükröződik
5277 III | már a hajnal percent.~A tősgyökeres polgár magyarázta a festőnek,
5278 IV | hozzám.~– Itt van ni! Canis tota mater leányai. Cigányasszonyokkal
5279 VIII| cigány.~Az öreg révész tudott tótul, s megvígasztalá őket.~–
5280 III | színvázlatot. A szekér a gazdával továbbgördül.~Egyszer csak észreveszi
5281 III | kommandóra aztán szép csendesen tovahaladt a nagy síkon az eladott
5282 III | s összegyűjti az „árva tőzeget”, amit a marhák a mezőn
5283 VIII| állatoknak a kövér illatú tőzegfüst. Elébb a bika kezdett el
5284 IV | Cigányasszonyokkal kell nektek trafikálni, ugye? Iskolába nem jártok,
5285 IX | szerencse, hogy a komám azt a trafikát kifundálta, hogy a Ferkót
5286 IX | uram debreceni pereccel traktálta őket.) Egy almáspej csikó
5287 III | minek ugratta őt bele ebbe a tréfába? Ezt kikéri magának.~A festő
5288 II | éjjel itt mulattak, jobb tréfákkal mulattattak?~– Mulattattak
5289 III | ki a számodra, hogy engem tréfálj meg vele. Nem látod, hogy
5290 VIII| nyomja helyre a hajót! – tréfálkozék a csizmadia.~De tréfán kívül!
5291 III | kalendáriumában: hogyan tréfálták meg a francia háborúban
5292 VIII| tréfálkozék a csizmadia.~De tréfán kívül! Valamennyi férfinak
5293 III | festőnek az a szokása, hogy tréfás beszédekkel mulattatja.
5294 II | két kezét a legényéből, s tréfával akarta elütni a dolgot.~–
5295 X | velem, ugye, édes lovam: trombitaszó után.~Mintha már hallaná
5296 VII | Mesebeszéd! Lirum-lárum! – tromfolta le a mézesbábos.~– Nem jól
5297 XI | magukat, folytatták a nótát truccosan, nagy kutyafuttában:~„Hat
5298 II | körülötted? Kellesz is énnekem! Tucatszámra árulnának, akkor se vennék
5299 IV | éppen az a kérdés, hogy tud-e?~Legelső volna azt kieszelni,
5300 XI | végigdúdolta a folyosón! „Ha te tudnád, amit én: ki babája vagyok
5301 VII | csizmadia.~– Fognák ám, ha tudnák! De az már azóta az óperencián
5302 III | még nincs befejezve.~– El tudnál te engem tolni a taligádon
5303 XI | is viszöl magaddal?~– Nem tudnám, hol venném az asszonyt?~–
5304 III | a gulyából kiszakítani. Tudniillik, hogy a mátai karámnál ezerötszáz
5305 VI | között; de énnekem meg kell tudnom, hogy ahol egy flagrans
5306 VII | érvényesíteni akarta a maga tudományát.~– Ugyan már, édes ifjasszony,
5307 III | gátra. A Lacza Ferkó ennek a tudománynak a mestere. Olyan szépen
5308 III | délibábról a nagy tudósoknak tudomásuk sincsen. Pedig azt minden
5309 II | ott fogják a fizetni nem tudónak a szűrét.~– Ne siess hát.
5310 III | hortobágyi délibábról a nagy tudósoknak tudomásuk sincsen. Pedig
5311 III | emberek voltak, akik meg tudtak csalni, lopni.~A vevő a
5312 II | Masinát, ugye? Egyébbel sem tudtok ti leányok megfelelni, mint
5313 II | az üvegcserepeket. Aztán, tudva a regulát, visszament a
5314 II | tudom, ki babája vagyok?”.~A tükör elé állt, feltűzte a haját
5315 III | ragadt mindegyikhez, s ez a tükörkép együtt haladt velük. Lassankint
5316 III | tornyok megfordított képe ott tükröződik a hullámzó mesetengerben,
5317 III | az ég alján a délibáb.~A tündérálom megelevenülése.~A látóhatáron
5318 III | nem érte annak a hullámzó tündértengernek a szélét. Ott egyszerre
5319 III | még a nagyszerű természeti tüneményeit is ignorálja a tudós világ.~
5320 III | nem volt ideje természeti tüneményeket bámulni: vissza kellett
5321 VIII| örvendezteté meg a révészgazda a türelemből és élelemből kifogyott várakozókat,
5322 VII | összerakott sátor alatt. Tüzelőfát nem kellett pénzen venni:
5323 VIII| pásztoroknak az egyedüli tüzelőszere. Afféle zoológikus turfa.~
5324 III | mezőn hagynak. Ez szolgál tüzelőül a pusztán. Az árva tőzeg
5325 XI | szükségem. Hogy csillapítsam a tüzemet. Annak a másiknak odabenn
5326 IX | gyújtva a Sándor bojtár tüzénél.~– Hát még ha beteg nem
5327 III | fénye nincsen: olyan mint a tüzes vas. Bele lehet nézni nyitott
5328 VIII| hányták. A bogrács alatt tüzet raktak.~Meglett volna az
5329 IX | közé a Kádár Mihály uram tulajdona is el volt keveredve. Lehetett
5330 III | teheneket, amelyek Sajgató uram tulajdonát képezik, s azoknak a borjait
5331 XI | akácfához a pajtás: – a hóka.~Tulajdonképpen udvarról nem lehet szó a
5332 VII | sógorával, az asztalossal. Ez tulipántos ládákat visz az ónodi vásárra,
5333 II | az oldalán aranybetűs, tulipiros, hupikékes papiros. Olyan
5334 IV | is. Hanem csak lovak és tulkok számára. A doktor maga is
5335 III | Egy sor legelésző ökör úgy tűnik fel a távolban mintha palotákbul
5336 II | leány-e, aki azt danolja: „Tunná rúla, tönné rúla! Hogyha
5337 II | rúla, tönné rúla! Hogyha túnná, tönné rúla.” Avagy a legény,
5338 II | dorozsmai szélmalom. ~Hová tűntél, hová lettél, kedves édes
5339 III | nincsenek betyárok?~– Mi tűrés-tagadás! Biz a juhászok közt akad
5340 VIII| tüzelőszere. Afféle zoológikus turfa.~Emlékezünk arra az adomára,
5341 IX | komondor, a szilaj mén nem tűri a kutyafajt maga körül,
5342 IX | lókipróbálástól. Magas karimájú túri süveget visel darutollal,
5343 IV | fölnyitva, valami őrületes tűzfényben ragyogott, ami annál ijesztőbb
5344 III | jelenti a nap jövetelét! Izzó tűzhegy emelkedik ki az élesen elvált
5345 II | Nem bánom.~A leány a tűzhelyhez ment; a haltartó hordóból
5346 II | mindignyitórul, s a füle mellé tűzi.~– No megint téped azt a
5347 X | szeretett engem! … Rózsákat tűzködött a füled mellé, pántlikába
5348 III | hosszúnyelű cinkanalak oda vannak tűzködve rendben a nádfalba.~– Hát
5349 I | nyergébe.~Ha babonás volna: nem tűzné fel harmadszor is a süvege
5350 II | pandúrnak nem lehet a csákójához tűzni a rózsát? vagy hogy az nem
5351 II | kezdte vele, hogy a hajába tűzött sárga rózsát a kalap selyemszalagja
5352 IX | nyaláb nádat vetett a hamvadó tűzre.~– Hát elmondom szógám,
5353 XII | mikor megvillámlott, a tűzzé vált záporban meglátszott
5354 II | zsandár sisakjának a hegyét, uccu! Otthagyja a sült halat,
5355 XI | kerítése; hanem azért mégis udvar az, mert asztal van rá kitéve,
5356 XI | vígan nyiharászva. A csárda udvaráról is hasonló víg nyerítés
5357 VII | útiládát cipelve.~Igazán udvarias az a magyar nyelv, hogy
5358 XI | a hóka.~Tulajdonképpen udvarról nem lehet szó a hortobágyi
5359 III | elő nem támadnak.~– Ez az üde pázsitszőnyeg, azokkal a
5360 VI | kiabált a leány. – A lelked üdvösségét el nem rontod!~– Vigyen
5361 X | összetalálkozva, röhögéssel üdvözlé egymást, s enyelgésül egymásnak
5362 I | egymást. A csikósbojtár üdvözli a pajtását elébb.~– Isten
5363 II | amivel ismerőst szoktak üdvözölni.~– Klári! Eredj előre! Nem
5364 XI | Se nem paroláztak, se nem üdvözölték egymást: csak úgy fejjel
5365 I | pacsirta, mely a kora hajnalt üdvözölve mind odafenn jár a magasban,
5366 I | messziről, s sebesebbre fogva az ügetést, odarúgtatnak egymáshoz.~
5367 VI | kívánunk nyerni egy önt érdeklő ügyben, s azt célozza a jelen vizsgálat.
5368 X | nyerget, s a pányvát a keze ügyébe készítve, eléje vágtatott
5369 IV | azután ő is felkapott az ülésbe.~A szegény szürkének a háta
5370 IV | szökéssel felugrott a kordé ülésébe, kezébe kapta a gyeplüt,
5371 VII | olyan igaz, mint hogy itt ülök. Magátul a hauzknyektul
5372 XI | elérni. A lovagjaik ott ültek az akácfa alatt az asztalnál;
5373 III | kezd valami sötétleni, egy ültetett erdő; az első akácpagony
5374 III | hitét el ne hagyja; sátoros ünnepen megáldozzon; amit keres,
5375 III | kutyák a dombokbul, mikor ürgét ásnak.~– Hát ez ottan miféle
5376 IV | s elkezdte vizsgálni. Az ütér verése hol sebes, hol félbeszakad,
5377 X | királydárda? Nem annak volt ez az ütés szánva…~– Hát már most mi
5378 XII | jól kell kiszámítani az ütést, mikor a vágtató paripán
5379 XII | megingott a nyergében a kapott ütéstől: a feje meglódult utána;
5380 VII | Az ott mindjárt vásárt üthetett a portékájával; lacikonyhát
5381 VIII| kentek azt a csordát többet! Üthetik annak a nyomát bottal! –
5382 IV | helyén szederjes foltok ütöttek ki rajta; szép fehér homlokán
5383 XI | nyakát az asztal széléhez, az üveg feje letört, akkor aztán
5384 IV | felnyitva olyan meredt, mintha üvegből volna, ajkait összekummva
5385 II | cirokseprűt, s összetakarította az üvegcserepeket. Aztán, tudva a regulát,
5386 XI | az asztalon. Azokat, az üvegcserepekkel együtt a kötényébe szedte.~
5387 II | víz?~– Nekem pecsétes üveget adj!~Ez volt a Decsi Sándornak
5388 II | tud hazudni. Az az igazi ugatás. Engem soha nem vitt rá
5389 II | meg nem téveszti a maga ugatását. A kutyában van becsület.
5390 III | puszta közepén, s jön nagy ugatással rohanva felé.~A festő nem
5391 II | lódobogás hangzik, a kutyák ugatnak és még azon a csahintó hangon,
5392 III | előugrott a karám mellől, s nagy ugatva nekirohant a szétzüllött
5393 XI | maradj ülve, pajtás. Ne ugrálj még. – Hiszen nem vallatok
5394 X | valamennyit. A hídról csak nem ugrálnak le. Azt mondják, a borjaikért
5395 II | táncolni is megtanítottam. Úgy ugrált, mint a kéthónapos kecske
5396 III | festőre förmedt, hogy minek ugratta őt bele ebbe a tréfába?
5397 II | az újvárosi búcsún? mikor ugrattad a kacki menyecskéket?~–
5398 IX | nézte, hanem a lovak is. Ugyanazok a szilaj csikók, akiket
5399 III | kezdte magyarázgatni, hogy ez ugyanazon optikai csuda, amit a délibábnál
5400 VIII| víztől nagyon megfeszült, úgyhogy alig lehetett elérni; meg
5401 III | Sajgató uramnak kifizette újdonatúj százasokban a csorda vételárát,
5402 IX | Vasárnapi Újságot és a Politikai Újdonságokat; annálfogva választékos
5403 X | körültakargatták a földhatárt.~Az újhold sarlója ott köszörülte már
5404 VII | árvatőzeget a mezőről, s a szűre ujjába ereszté. – Vajon mit akarhat
5405 II | ajándékot. Ott van a szűröm ujjában; eredj, keresd ki belőle.~
5406 II | megnyalogatta mind az öt ujjahegyét; aztán lefeküdt az ölébe,
5407 IV | meddig rajta hagyni, s újjal felváltani. Megfogadta:
5408 II | legényt, mint te, kapok minden ujjamra kettőt.~Olyan elevenen adta
5409 VI | Istenre.~S felemelte a három ujját a magasra.~– Nem! Nem! Nem
5410 XI | gulyásnak a papiroson, az ujjával odabökve, s diktálta, hogy
5411 IX | volt: járatta a Vasárnapi Újságot és a Politikai Újdonságokat;
5412 VIII| megrakodott szekerével jött onnan, Újváros felől, az elregélte, hogy
5413 VII | nézve, akik Debrecenből, Újvárosból az ónodi vásárra igyekeztek,
5414 VII | óráján! Hisz onnan vitték el, Újvárosbul, a regementfelcsert, a kimúlt
5415 II | más lánnyal táncoltál az újvárosi búcsún? mikor ugrattad a
5416 II | Kirké ezzel bódította el Ulixesz útitársait őrült szerelemre.~
5417 XI | pásztornótát, egyhangú, unalmas danára. Juhász volt mind
5418 IX | váltón, s nem lesz több ungorkodásunk emiatt. Hát csak fogadja
5419 III | szegény pásztorember meg ne unja magát a pusztán naphosszant.~
5420 II | valljon magára, amiért „untáglik”-nak eresszék. A Lacza Ferkó,
5421 IV | megzavarta az agyát, nem volt ura mozdulatainak, s karjainak
5422 IX | megfékezett vadállatot az urakhoz.~– Hát bizony szebb mulatság
5423 III | rekesztékben nézegette a többi urakkal a kiválogatott teheneket.
5424 IX | pedig a vevő.~Kádár Mihály uramat bizonyosan mindnyájan ismerjük.~
5425 III | szarvasmarha közül melyik a Sajgató uramé? – kérdi a lovászmester.~–
5426 IX | Pelikán Samu Kádár Mihály uramhoz fordulva.~– Nincs ám ennek
5427 III | megállapításával foglalkozott, Sajgató uramnak kifizette újdonatúj százasokban
5428 X | tehenek, akiket a morva uraság összevett; egyszerre csak
5429 III | orcapirulást ne hozzon; az uraságának engedelmeskedjék; a vitézségét
5430 III | hortobágyi csárdában megszállt uraságok.~A hortobágyi csárda, azért,
5431 II | hupikékes papiros. Olyan uraságoknak valót. Telik a császár lénungjából!~
5432 III | olyan lesz, mint egy római urna! Ez abszurdum! Ezt nem lehet
5433 IX | tudja venni a gulyásbojtár úron a tíz flórest; mert maga
5434 VIII| járhatott.~A szarvasbarmok úsztak vissza az elhagyott part
5435 XI | gázolt át rajta. Egy kicsit úsztatott is, de az nem vet számot:
5436 II | telik az idő, megrövidül az út.~Kora hajnalban már, mikor
5437 XI | Hát már visszatértél az utadból, pajtás? … – kérdé a csikósbojtár.~–
5438 XI | Látod pajtás, nincs utálatosabb hiba a világon a hazudásnál.
5439 II | hazudj énnekem. Semmit sem utálok úgy, mint a hazugságot.
5440 VI | közül az egyiket lenézem, utálom. Ne fakadj sírva. Nem te
5441 II | lesz-e? Leskelődtem-e én utánad, mikor más lánnyal táncoltál
5442 IX | második meg a harmadik bojtár utánaénekelte a nótát; betelt vele az
5443 II | Azért, hogy ne igyék belőle utánam más.~Azzal nagy kevélyen
5444 II | betakarja.”~– Tovább is tudom: „utánament lassan a lány a legénynek;
5445 XII | nagy lobogással. A leány utánanézett a lovasnak, amíg a zivatar
5446 III | eladott falka. Az urak sokáig utánanéztek, amíg csak a falka el nem
5447 X | hogy hetedhét országon utánarepülhess velem: csak itt maradsz
5448 III | Akkor aztán a bojtár is utánarúgtatott a szarvas állatoknak, a
5449 III | alatt vannak.~– Ezt csinálja utánunk a német! – szólt kérkedve
5450 IV | elvégezte. A famulusnak aközben utasításokat adott, s egyszersmind leveleket
5451 IV | volt, mint a tűz.~A doktor utasítást adott a leánynak, hogy mint
5452 VIII| szaladjon előre.~A kompon maradt utasoknak ez a marhavirtus bőséges
5453 IX | Szent Márton odább akart utazni korán reggel, s azt mondta
5454 VIII| megszabadítójává lett az egész utazó frekvenciának.~A bogrács
5455 VIII| bottal! – kiabált a kompon utazók után.~– Már megint beszél
5456 VIII| egy lovas legény kutyával. Útba esett a Hortobágy vize,
5457 VII | valahol a vendégmarasztó útban, mivelhogy egy kondicióban
5458 IV | eresztene el. – Ej, eredj az útból!~Azzal félretaszítá a famulust,
5459 III | mintha palotákbul épült utca volna. Gályák látszanak
5460 III | olyan közel hozva, hogy az utcán járó szekereket ki lehet
5461 IX | Hortobágyon a zámi puszta utcát, a numero nemtudomhány gulyás
5462 VII | kocsis, meg a sógor, a nagy útiládát cipelve.~Igazán udvarias
5463 III | Azután elmondta neki az egész útirendet. Polgár felé kell venni
5464 III | témák! Minő motívumok!” Útitársa eleget noszogatja, hogy
5465 II | ezzel bódította el Ulixesz útitársait őrült szerelemre.~Híják
5466 III | magyarázza a debreceni polgár az útitársának. – Valaha falu volt ott;
5467 II | tanulom meg tőled.~Az már fele útja a kibékülésnek, ha a legényt
5468 IV | igyekezett, hogy a lovasnak útjába kerüljön.~Közelebb érve,
5469 X | botja bunkós végével az útjában álló ökörfarkkóróra, hogy
5470 I | s vágtattak tova a maguk útján.~
5471 II | ahol a csillag sem éri utol. Velem is úgy tettél! Mikor
5472 III | Azt ígérte, hogy a karámig utól fogja őket érni.~A piktor
5473 VIII| bele a Tiszába.~– Majd utoléri a gulyás! Nem kell azt félteni! –
5474 III | húzta úgy össze.~A korai útrakelésnek egy ideális és egy praktikus
5475 III | A számadó átadta neki az útravaló tarisznyát, abban szalonna,
5476 III | gyorsan röpítik végig az úttalan zöld mezőn a két könnyű
5477 III | bombardonok versenye! Micsoda uvertura! Milyen felvonulás! Ez egy
5478 IX | Azt kérdi a számadótól a vacsorához világító őrtűz mellett:~–
5479 IX | Mind az öt bojtár együtt vacsorál a számadóval, s a szolgalegényről
5480 IX | pásztortüzet; ezzel melegítik fel a vacsorát a vasalóban. S a csikós
5481 X | takaró.~Elébb azonban a vacsorátul megmaradt kenyerét falatokra
5482 VIII| azt mondá, hogy a bőszült vadállatok nyargalvást futottak arra
5483 IX | odavezeté a megfékezett vadállatot az urakhoz.~– Hát bizony
5484 VII | özönvízben: ilyenkor nem félnek a vadásztul.~Pedig nagy baj volt, hogy
5485 VII | kimosott fákat hozott magával. Vadkacsa, búvár, kárakatona lubickolt
5486 VI | törvényes vizsgálatot.~A vádlottat, a leányzót már kivallatták:
5487 VI | találkoznak össze. Azért vádolja be itt most magát, hogy
5488 VI | aki a bűn elkövetésével vádoltatik. Keresse a rendőrség: hova
5489 II | egyet, a konyhakéssel száz vágást tett a két oldalán, behintette
5490 II | megbecsültek ám: még a hajamat sem vágták le; elküldtek Mezőhegyesre
5491 III | szügye csupa tajték volt a vágtatástól, azt ledörzsölte egy bundadarabbal,
5492 I | sarkantyúba kapták a paripáikat s vágtattak tova a maguk útján.~
5493 VIII| többit, ami után a lelke vágyott…~Hát ha már egy ilyen selyememberre
5494 VI | benneteket az ördög! Bolondok vagytok mind a ketten – mondá ki
5495 III | csordakút hármas kútgémje. Közel vagyunk már a karámhoz.~Az akácerdőnél
5496 X | Egész nap nyerített. Mikor vakarni akartam, majd kiverte a
5497 III | nagy szemeivel. Meg engedi vakartatni a bozontos homlokát, s megnyalja
5498 V | betegnek rögtön fölébreszté: valahányszor annak a fejére hideg borogatást
5499 III | hát meghozott az ördög valahára?~A bojtár egy szót sem szólt,
5500 VII | kiment a tehéncsordához, s valahogy megértette a morva hajcsárokkal,
5501 X | lova.~Ez valami bitang ló. Valahonnan a gulyáskarámokbul szabadulhatott
5502 III | Hanem a felsülésért kellett valakin a bosszúját tölteni. A festőre
5503 II | De ha addig itt találok valakit körülötted legyeskedni,
5504 VIII| egymás hátára ágaskodtak, s valamennyien a komp szélére tolakodtak.~–
5505 VIII| szaladtak szélmentében, valamennyinek a szarva a föld felé fordítva,
5506 V | szája, valamit motyogott. Valamin nevetett.~Fel-felnyitotta
5507 IX | Újdonságokat; annálfogva választékos stílusban beszélt.)~– Nem
5508 VIII| menedékhelyéül a szabad Helvéciát választotta. De csak nem tudta megszokni
5509 IX | nevedhez a mén, hogy soha el ne válhass tőle! mindig együtt nevezzenek
5510 I | hogy a lobogós ingujja a válláig omlott, napbarnított atlétai
5511 III | árendálta ki valami élelmes vállalkozó – véleményezé a lovászmester.~–
5512 III | két morva hajcsár ezalatt vállalkozott arra a feladatra, hogy a
5513 I | csatos szíjon lóg le a fél válláról. Balkezében a lazán eresztett
5514 IX | számadó csikós, tömzsi, vállas, csontos öreg ember, szeme
5515 II | szívedet előttem, akármit vallasz meg, nem haragszom érte,
5516 XI | az, majd elválik.~A leány vállat vont. Fura népek ezek! Még
5517 VI | A doktor is jelen volt a vallatásnál, mint hivatalos tanú; mindent
5518 II | Ejh no! Bizony úgy tudsz vallatni, akár egy szolgabíró! Hát
5519 XI | ugrálj még. – Hiszen nem vallatok én, csak prédikálok. – Hát
|