Rész

5520 I   |                pedig karcsú derékban, de vállban és csípőben kifejlett, hatalmas
5521 VI  |               őiránta való szánakozásbul valljam ki, hogy kinél voltam hát,
5522 II  |               micsoda testi fogyatkozást valljon magára, amiért „untáglik”-
5523 VI  |                  kellett maradni, hogy a vallomásról felvett jegyzőkönyvet meghallgassa
5524 I   |       idekerültek.~A gulyásbojtár széles vállú, csontos termet, vastag
5525 II  |                 szájából, s azzal durcás vállvonítással megy a söntésbe, két csípőjét
5526 III |             kiemelkedő halmok szigetekké válnak benne, a törpe akácfák rengeteg
5527 X   |                többet a gazdád … Meg nem válnék tőled, ha akkora aranyat
5528 IX  |                  a Hortobágyon.~– No, ez valóban a leghelyesebb Kolumbusz
5529 II  |            előtte az egész virágos kert, válogathat benne: fehér rózsa, piros
5530 II  |                 nem érdemes rá? Pandúrja válogatja!~De bizony nem pandúr volt
5531 X   |                   még volt vele beszélni valója.~Egy cuppogatás a szájjal,
5532 VIII|          marhaextemporizációt se nevetni valónak, sem pedig állatismei értekezésre
5533 I   |                  egymáshoz.~Mind a kettő valóságos ősmagyar arctípus, noha
5534 XII |             mikor megvillámlott, a tűzzé vált záporban meglátszott az
5535 IX  |            sohasem hordok magammal, csak váltókat – rebegé a kupec. – Ezeket
5536 IX  |                  nyereséggel adtam túl a váltón, s nem lesz több ungorkodásunk
5537 IX  |            megmondjam, szeretnék ettől a váltótól valami jó titulus alatt
5538 II  |                csikósbojtár pedig irányt váltott, s ahol a nagy tengersík
5539 II  |               kenyeréből ettél.~– Nem én változtam meg, hanem az időjárás.
5540 IX  |          madárfejét.~– Hű! Ez már nagyot változtat a tények logikáján.~– Mert
5541 X   |               állapoton a mén sem tudott változtatni. Megnyugvását a nehéz sorsban
5542 II  |             letette értem az ezer forint váltságot, hogy visszaszerezzen a
5543 IV  |                 félrecsapott, más irányt váltva. A lovas hátravetett fejjel,
5544 IX  |                  kútostort felhajtani, a vályút megtölteni. Ez az ő mindennapi
5545 VII |             néztek, sohasem kértek tőlem vámot a pesti hídon; de most már
5546 X   |           búcsúvétel hangja kiáltoz alá: vándor ludak, darvak szállnak rendes
5547 V   |                feje megint visszaesett a vánkosra, elkezdett danolni – talán
5548 XI  |                  Most már tudta, hogy mi vár rá!~A leány nem értett az
5549 VIII|        türelemből és élelemből kifogyott várakozókat, hogy a Tisza nagyot esett.
5550 VIII|                 katonája – förmedt fel a varga. – Hol van az a disznóláb?
5551 VI  |                 ahol szolgálatban áll.~– Várj csak, fiam Sándor, még egy
5552 IV  |                Keresse fel a főorvost, s várja meg és hozza ki ide a telepre.
5553 III |                Összebeszélés szerint itt várják be az állatorvost, aki a
5554 X   |          hajtsalak kutat húzni! No, arra várjanak. Azt hiszik: a ló is olyan
5555 VII |                is találta a belsejében a varjúkörmöket. Eltették spirituszba. Az
5556 VII |             történt, hogy a szép Klárika varjúkörömmel találta megpaprikázni a
5557 II  |                 haja is fekete volt, egy varkocsba sárga pántlikával összefonva:
5558 VIII|             lehetett elérni; meg kellett várni, míg egy kicsit megereszkedik
5559 III |             földön megbecsülje; Debrecen városára orcapirulást ne hozzon;
5560 VII |                 volt, mikor bekísérték a városházba.~A gulyásbojtár csak hallgatott,
5561 III |                hullámzó mesetengerben, a városok borult idővel a látóhatár
5562 III |              nincsen: olyan mint a tüzes vas. Bele lehet nézni nyitott
5563 III |               hogy a gulyások szeretik a vásárban a vevőt megmeszelni. Én
5564 VIII|                 is elkésünk már az ónodi vásárból.~– Nem kell óbégatni, legények –
5565 III |              gulyások rá tudják szedni a vásárlót a marhaeladásnál?~– Igaz
5566 III |          hazaviszi. Hanem azután, hogy a vásárnál nem meszeli-e meg, aki engedi
5567 IX  |          olvasott férfiú volt: járatta a Vasárnapi Újságot és a Politikai Újdonságokat;
5568 II  |              eljárhatnál Balmazújvárosba vasárnaponkint.~– No csak ne mórikálj!
5569 XI  |              fejében, nemrégiben lovakat vásárolt a ménesünkből, váltóval
5570 III |                  hogy a herceg nem azért vásárolta azt a csordát, hogy a tiszta
5571 VII |              mint sokkal inkább azokra a vásárosokra nézve, akik Debrecenből,
5572 XI  |                  úr, a lókupec, az ónodi vásárról, s betér ide ebédelni, adja
5573 VII |              sertéshúst. Az ott mindjárt vásárt üthetett a portékájával;
5574 IV  |              nyeli az le: úgy szorítja a vasat, mint a harapófogó.~Megtette
5575 VI  |                   Az ilyen pusztán nőtt „vascövek” nem sokat gornyadozik,
5576 IX  |                babos, szeplős, rézderes, vasderes, sárga, fakó, még fehér
5577 V   |            szájáig tudja emelni. Ennek a vasgyúrónak! Úgy kellett megitatni;
5578 VIII|                  meg a szarvánál fogva a vaskarikához kell kötni, így aztán szépen
5579 VII |                 hozta magával a rengeteg vaskondért, meg a frissen vágott sertéshúst.
5580 VII |                Rögtön elfogták a leányt, vasra verték, így hozták be zsandárok
5581 I   |            széles vállú, csontos termet, vastag nyakkal, köpcös derékkal:
5582 I   |                 hát a hortobágyi legény „vastagnyakú”: nem ismer se babonát,
5583 III |              elmángorollak, mint a hetes vásznat.~– Én is ott leszek akkor.~–
5584 VII |                  elébb zsírban kifőzik a vásznát.~– No! kotty belé! szilvalé!
5585 III |                  nekem! Amit nem tehetek vászonra! Micsoda ez? – kérdezi sorba
5586 III |                   A hangulatos csordakép vázlata azonban még nincs befejezve.~–
5587 III |            talyigájával.~Ezalatt a festő vázlatokat fest az albumába, s egyik
5588 III |           ládáját, s a térdére fektetett vázlatos könyvébe elkezdi lekapni
5589 III |       szerszámaival, s hozzákuporodott a vázoláshoz; de aztán egészen kétségbeesett.~–
5590 IV  |                  hallgass! Jól a füledbe vedd, amit mondok. A laptikával
5591 VIII|                  teszi ám, hogy „Dugdel, Veddel”, hanem azt, hogy „Debrecen
5592 III |                  Hanem a szél ellen kell védelem, mert az nagy úr a pusztán.
5593 X   |               pázsitnak, hosszú farkával védelmezve magát a dongó éjjeli bogarak
5594 III |             baromnak szél és vihar ellen védelmül szolgál. Csak a szél az
5595 IX  |                  a kútgémet lehajtani, a vedret megmeríteni, a kútostort
5596 XII |            borultam volna, s a testemmel védtelek volna meg, hogy meg ne verhessen.
5597 VIII|                azonban a kompnak a túlsó végében volt elhelyezve. A gulyáslegénynek
5598 XI  |                 úgy lebegett a pántlikás végeivel utána. „Ha te úgy, én is
5599 XI  |                 az oszlopos ámbitusnak a végén.~A két legény csak egyedül
5600 XI  |                  s danoltak hozzá valami végeszakadatlan pásztornótát, egyhangú,
5601 III |              magát is rászedte a bojtár.~Véget vetett a zsémbelésnek a
5602 IX  |       összegöngyölített pányvát, annak a végét a balkezére csavarva, eléje
5603 III |             munkát inkább lóerejű géppel végeztetni? – kérdi a bécsi úr a számadótul.~–
5604 VI  |            méregbe jött.~– Ezer mennykő! Végezzék el önök a szerelmes vitájukat
5605 X   |         visszanyerített a szavára.~– Ott végezzük el majd ezt a dolgot! …
5606 VIII|                 olyan lamentálást vittek véghez, mint a kárvallott cigány.~
5607 IX  |             volna öntve. Lobogós ingujja végigcsúszott a karjain, olyan volt, mint
5608 XI  |            csendesen egymagában. A leány végigdúdolta a folyosón! „Ha te tudnád,
5609 XI  |                 túlsó oldalára, a botját végigfektette annak a botja mellé, s aztán
5610 X   |           sorsban azzal fejezte ki, hogy végigfeküdt a földön, s a nyakát is
5611 X   |            bogarak ellen.~A csikós pedig végigheveredett a fekhelyén, a pázsitos
5612 X   |                 szúnyog keveredik fel, s végighúz a légben: az is olyan hang,
5613 VIII|                  a komp kámváján kellett végiglépdelni, hogy odajusson, mert a
5614 XI  |             túlsó végére, a furkósbotját végignyújtva az asztalon, s nézte, hogy
5615 X   |                  leveté magát a földre s végignyúlt. Már most hát ő is megtréfálja
5616 XII |              ellenfelét tarkótul sarkáig végigpáholta, ami csak ráfért. Így szokták
5617 IX  |                  dukált.~Az öreg számadó végigsodorintotta a bajuszát, s megelégedett
5618 II  |               amit kitép a szél, s aztán végigtáncoltatja határról határra.~A leány
5619 III |                  a szép egyenes ákácfát!~Végre jön feléjük rézsútos irányból
5620 IV  |                  volt, aki a rendeléseit végrehajtsa, mint saját maga: tehát
5621 VIII|         előrevigyázó férfiú: megtartotta végső szükségre a maga paprikáját,
5622 III |             elrőkönyítsen a lakomátul, s végül kinevessen. – Majd meglássuk,
5623 II  |                 Azt akarod, hogy masinát vegyek a boltban?~– Masinát, ugye?
5624 XII |             zivatarnak. Zápor, jégesővel vegyest, vágott alá nagy szakadással,
5625 IX  |                 Bizonyosan ezért a tarka vegyületért híják „cifra” ménesnek.
5626 XI  |      csikósbojtárt, csak a két juhásszal végzett: összeszámította a boraikat;
5627 X   |          ménekkel, ami ezeknek a kárával végződik: mert ezek nincsenek megvasalva.~
5628 VII |                 pesti hídon; de most már vehetem föl az ezüstgombos mentémet…~–
5629 VIII|     kétségbeesett hajcsárokat.~Ellenkező véleményben volt a túlsó parton maradt
5630 VII |                  ablakon át adhatta be a véleményét; mert a sistergő katlant
5631 III |              valami élelmes vállalkozó – véleményezé a lovászmester.~– Nem adjuk
5632 IV  |                 akarok beszélni.~– Hát a vendégeket ki látja addig a csárdában?~–
5633 II  |                 Ha nem hiszed, itt van a vendégkönyv: megláthatod benne a neveiket.~–
5634 II  |                  csaplársággal, az egész vendéglátás a leányra van bízva, az
5635 IV  |                  átadod a bérlőnek. Ha a vendéglős maga otthon nem volna, akkor
5636 XI  |                 székifüves térnek, ami a vendéglőt, meg az istállót, félszert
5637 VII |              azonban megrekedt valahol a vendégmarasztó útban, mivelhogy egy kondicióban
5638 III |              zsindelyfödéllel, kényelmes vendégszobákkal, úri konyhával és pincével
5639 IX  |           tartotta szent Mártont magánál vendégül, s a lovát bekötötte az
5640 III |           kiválasztott marhák mind olyan vének, hogy egynek sincs már a
5641 XI  |              magaddal?~– Nem tudnám, hol venném az asszonyt?~– Mondok: az
5642 X   |           hátulján.~– Azért ne félj, nem vénülünk itt meg … – folytatá a csikós. –
5643 V   |                  hogy már világos van, a verebek csiripelnek az ablak előtt.~
5644 XI  |                Hortobágy fölött; fecske, verébsereg sietett eresz alá. Hangzott
5645 XI  |              mikor a két legényt halálos verekedés helyett egész nyugalmasan
5646 XII |              amilyennek látszik! Lóháton verekedni, karddal is nagy mesterség:
5647 XII |           megköszönni; de a bunkósbottal verekedőnek ugyan jól kell kiszámítani
5648 XII |                 lovához.~Lovaslegény nem verekszik gyalog.~Mire visszajött
5649 X   |                 indulatja.~– De hát hogy verem meg? Hiszen elbujdosott
5650 II  |                tízkrajcárosnak.) Kettő a veres borért, egy a palackért.~
5651 X   |                 ott fogok majd fekünni a véres csatamezőn, te ott maradsz
5652 VIII|         bográcsban megfűszerezte ezzel a veresborssal (amiről még Oken azt írta,
5653 IV  |              elkezdte vizsgálni. Az ütér verése hol sebes, hol félbeszakad,
5654 XI  |                parancsolni? Hozzak bort? Vereset? Fehéret?~– Nem iszom bort.
5655 VII |                  a többinél, azért, mert veresgalléros krispinben jár), hanem azért
5656 II  |             tacskó kölyökéből, aki fél a veréstől. Látod, mikor a múlt ősszel
5657 X   |           dörmögé:~– Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja, ki a más rózsáját
5658 XII |          védtelek volna meg, hogy meg ne verhessen. Akkor aztán megtudtad volna,
5659 III |                 keresztvizet.~– Csak nem veri meg, gazduram? – kérlelé
5660 IV  |                  az orcája fénylik hideg verítéktől; két szeme karikára felnyitva
5661 X   |               lesz taligásom, akit hátba verjek. Isten megáldja, Sándor
5662 VI  |         katonaságbul fellábbal. (Értsd: „Verlaub”.)~Ettül a szótul egész
5663 II  |             nótát, mely úgy hozzáillik a vers tartalmához:~„Nem fúj a
5664 III |                  waldhornok, bombardonok versenye! Micsoda uvertura! Milyen
5665 V   |                 másodikat kukorított, jó verset aludt.~A beteg arra fölneszelt
5666 II  |              fülébe dúdolja a nóta másik versét:~„Egyszer csak gyün a szolgáló
5667 III |                  lakása fecskerakásmódra vert falú kis gunyhó. De az sem
5668 X   |               hogy mit, mert engem pofon vertek, elkergettek, hogy mit hallgatózom?
5669 VII |                 elfogták a leányt, vasra verték, így hozták be zsandárok
5670 XI  |              Kérőm akadt.~– Kicsoda?~– A vérvölgyi vén korcsmáros. Özvegy ember.
5671 X   |                   valami nagy sebben úgy vérzik a lelke! Tán ha kiönthetné
5672 IV  |              összeszorítá a fogait, hogy vésővel kellett annyit tágítani
5673 III |               annyi szép darab hús kárba vesszen: egy-egy combot lekanyarítunk
5674 IV  |                   nem megy az úgy! Ezt a vésüt kell a fogai közé dugni,
5675 III |                 hideget, meleget föl sem vesz a pásztorember; kifordítja
5676 II  |               ezt megérti?~– Még magadra veszed a hibát.~– Azt mondtad,
5677 IV  |                 én tudom! – Ha az lett a veszedelme? – Én megmondhatnám a doktornak.
5678 VIII|          karikára felemelte, s elkezdett veszedelmesen dörmögni. Erre a teheneket
5679 II  |             gazdája jött meg, vonyít, ha veszedelmet érez: de soha meg nem téveszti
5680 IX  |              megszabdalják? – Jaj de sok veszekedésem volt nekem emiatt az asszonnyal.
5681 III |                noszogatja, hogy ne azt a veszekedett sok bogáncsot fesse le;
5682 II  |                vagyok. Nem jöttem hozzád veszekedni. Csak azért jöttem ide,
5683 I   |                megtapintja a rózsát, nem veszett-e el? aztán leveszi a fejéről
5684 XI  |                  meg a sok muslica annál veszettebb kedvében volt. Emiatt nagyon
5685 IX  |                  Kádár Mihály nagyuramon veszik meg. Azért van nekem hitelem.~–
5686 III |                  alsó tehenek el kezdtek veszni a szürke semmiben, utoljára
5687 II  |                 volt a Decsi Sándornak a veszte, hogy pecsétes palackot
5688 VI  |               szép leányánál, a lelkemet vesztegetni, a szívemet gyógyítgatni,
5689 II  |                  ha beleestek a gödörbe, vesztek három pakli masinát a zsidónál,
5690 III |            csikós, ha megbolondul, eszét veszti, elzüllik futóbetyárnak;
5691 IX  |                 nagy kedve van, mint aki vesztit érzi.~Naplemente után aztán
5692 XI  |                  úsztatott is, de az nem vet számot: odáig megszárad
5693 III |           újdonatúj százasokban a csorda vételárát, aki azokat minden titkolózás
5694 XII |            végével fölszedte a földről a vetélytársa kalapját, kitépte belőle
5695 VII |                 leány ilyen gyilkosságra vetemedett.~– Jaj! Az még csak a cifra
5696 VI  |       áldozatával, ami azonnal foganatba vétetett, amint az a jártányi erejét
5697 X   |          szerteszét repült.~– Hát má mit vétett keednek az a királydárda?
5698 II  |             cipóval. Eléje tette. Nem is vetették meg. A bojtár előhúzta a
5699 III |              bika, kormos fejével, púpot vető nyakával. A tanyázó alom
5700 III |         parasztlegények.~– Hát azért nem vettek be katonának – mert az orromon
5701 VI  |                   Ezt mind protokollumba vették már, alá is volt írva. Hátra
5702 II  |               viseld, azt mondtad, az én vettem ezüst függők ezek, megfuttatva
5703 I   |              csak úgy van lazán a hátára vetve.~Nemcsak a két paripa, hanem
5704 I   |               Hortobágy vizén (Debrecent véve a világ közepének). Honnan
5705 III |           gulyások szeretik a vásárban a vevőt megmeszelni. Én nem hagyom
5706 III |                  emelt erdő megmozdul. A vezérbika megrázza nyakán az öblös
5707 III |              együtt az oldaltáskájába; a vezérbikának felkötötte a nyakára a kolompot,
5708 IX  |                  szétszórva látni őket a vezérmén körül, szorgalmasan legelészve.
5709 II  |                volt, azért küldték, hogy vezesse a hortobágyi pusztán keresztül
5710 III |                 csak a jó.~A Lacza Ferkó vezeti a társaságot, s mutogatja
5711 III |                 akiket ide kellett volna vezetned? Csavargó!~A legény egy
5712 II  |               zámi karámhoz kellett neki vezetni.~– Ejh no! Bizony úgy tudsz
5713 III |                azonban ismerte a tájékot vezető nélkül is. A gulyáslegényt,
5714 III |                  a korlátos kerítés közé vezettetni.~– Ezek az én marháim –
5715 VI  |                                          VI.~Pár nap alatt talpra állt
5716 X   |               Nem alszom még.~Erre a mén vidáman röhögni kezdett, s aztán
5717 X   |                 a maga dolgával.~– Aztán vidd meg a Lacza Ferkónak, hogy
5718 IV  |                   s úgy eltűnjön erről a vidékről, hogy nyomára se találjanak,
5719 II  |                  jött hozzám. Úgy elmegy vidékünkről, hogy sohasem látjuk többet.~
5720 I   |                 nádasban jó dolga volt a vidrának.~A legelső hajnalhasadásnál
5721 XI  |              csárda udvaráról is hasonló víg nyerítés fogadta; ott volt
5722 II  |               gyomlálásnál feltűrt tarka viganóját, felhúzza a pillangós cipőit;
5723 VIII|                 mondogatták a vásárosok, vigasztalásul a hajcsároknak.~Az ostordurrogatás
5724 X   |            kárhozatnak.~A mén bizonyosan vigasztalni akarta, mikor a fejét odatette
5725 IV  |                   Hát megél? – A leány a vigasztaló szóra odatérdelt a doktor
5726 V   |                nyitva hagyom az ajtót, s vigyázok a betegre.~A leány olyan
5727 X   |                  te ott maradsz nálam, s vigyázol fölöttem, amíg értem jönnek,
5728 III |                 hogy ilyen puszta helyen vigyázzon a pénzére. Amire a polgártárs
5729 VI  |              üdvösségét el nem rontod!~– Vigyen benneteket az ördög! Bolondok
5730 IX  |                orrcimpái tágultak; olyan vigyori arcot csinált, hogy az ember
5731 VII |                                          VII.~Csakugyan megesett az az
5732 VIII|                                          VIII.~Az a szerencse, hogy senki
5733 X   |             dögrováson, hogy már a sasok vijjongtak körülöttem? – Megfogtad
5734 XI  |                  földet. A halászmadarak vijjongva repkedtek a Hortobágy fölött;
5735 II  |                   mind fekete.~A hajdani világban sok mesét tartottak erről
5736 IX  |         éjszakába is, s amíg csak a hold világít, folyvást ropogtatja a füvet.~
5737 IX  |                  számadótól a vacsorához világító őrtűz mellett:~– Ugyan édes
5738 IV  |                Hát csak fusson, amerre a világnak nincsen szája.~– Nem futok
5739 II  |             Hűtlen lettél, – mással éled világod, – ~Ez az oka … ez az oka,
5740 V   |              riadt fel a leány, hogy már világos van, a verebek csiripelnek
5741 X   |                 a titokra is megderült a világosság.~A zámi puszta felől szaladt
5742 IX  |              vágtatva közeledő ménesnek. Villámgyorsan veté ki a hosszú kötelet
5743 IX  |                nagyot nevetett erre. Úgy villogott a szép fehér fogsora nevetés
5744 IX  |                  Pelikánnak lovakat kell vinni.~Helyes volt az asztronómia.
5745 III |                   Micsoda hangulat! Ez a violaszín köd a látóhatáron; a föld
5746 II  |                  bimbóval. Olyan sárga a virága, mint a termésarany, az
5747 I   |               virágzó nagy bogáncs piros virágbugái közt találja azt meg. Hogy
5748 I   |                teli van mindenféle sárga virággal, most nyílik a pimpó, sárma,
5749 I   |                fekete a szűre is, selyem virágokkal kivarrva, csatos szíjon
5750 II  |                 felnevelték; szép karcsú virágszál lett belőle. Nem volt annak
5751 I   |          elveszettet. Ezúttal egy szépen virágzó nagy bogáncs piros virágbugái
5752 III |          siessünk! siessünk, míg meg nem virrad!”~Egy jó hajtás után eljutnak
5753 III |           Lóvásáron rászedni egymást úri virtus.~– A marhavásáron még inkább.
5754 II  |              legény tenyerébe.~– De csak viseld, azt mondtad, az én vettem
5755 VII |           gulyások mind kék inget-gatyát viselnek, aminek nem kell a szapulás,
5756 II  |            önteni karácsony estéjén? Nem viseltem-e a selyemkendődet, pedig
5757 XI  |              összeszámította a boraikat; visszaadott nekik rézpénzben a kutyanyelveikből,
5758 V   |                Mikor aztán a feje megint visszaesett a vánkosra, elkezdett danolni –
5759 III |                 ilyen firtatást szeretik visszafelé a parasztlegények.~– Hát
5760 XII |                 aztán a győztes ellenfél visszafordítá a lovát, s a leütött ellenfelét
5761 VIII|              vízbe, kiúsznak a partra, s visszafutnak a pusztára.~– Az emberben
5762 IV  |                lovas hátravetett fejjel, visszagörbülő derékkal ült rajta, s két
5763 II  |                 szál hajadat, annálfogva visszahúzod, amikor már ott jár, ahol
5764 X   |                  a tenyeréből … Hányszor visszahúzott az ölelésével, mikor már
5765 II  |                Az egyik elmúlik, a másik visszajár. – De hát nem cifrázom a
5766 X   |                  a fényes csillag, akkor visszajöjj ide. Látod, én nem kötlek
5767 II  |          csípőjét jobbra-balra riszálva; visszajön a borral, s a legény elé
5768 VI  |               amint az a jártányi erejét visszakapta.~A csikós ez egész idő alatt
5769 III |                 a tűz fölé.~Mire az urak visszakerülnek a nagy sétából, akkorra
5770 XI  |         szabadságot ma délutánra. Estére visszakerülök.~– Megadom a szabadságot
5771 IV  |          kávépörkölésnek; mire a famulus visszakerült a kertből (annak elébb segíteni
5772 VIII|                tehenekkel elszökni. Mire visszakerülünk, mind ott lesznek azok egy
5773 IV  |          gallérom”.~Azzal szép flegmával visszakocsikázott.~
5774 II  |                  Aztán, tudva a regulát, visszament a bormérő rács mögé, s hozta
5775 X   |                  mint a tábori őrszemek, visszanyerített a szavára.~– Ott végezzük
5776 VI  |                Amint a legény eszméletét visszanyerte, a leány nem mutatta magát
5777 II  |              ezer forint váltságot, hogy visszaszerezzen a cifra méneshez, ahol nagy
5778 II  |              széttárta.~A legény kezével visszatartá.~– Majd ha melegem lesz.
5779 XI  |                értik a többit.~– Hát már visszatértél az utadból, pajtás? … –
5780 II  |               összehúzta a szemöldeit. A visszautasítás megszégyeníté. Valami forrott
5781 XI  |            Összeszedte az írószereket, s visszavitte a városi biztos szobájába,
5782 IV  |        egyet-mást, s egyúttal megírta a „visum repertum”-ot, s aztán haladéktalanul
5783 II  |          lóhalálában?~– A mátai pusztára viszek levelet a doktornak.~– Azt
5784 XI  |                  Hát ezúttal asszonyt is viszöl magaddal?~– Nem tudnám,
5785 III |                 Értelmes arca rézbarna a viszontagságos időtől, szemöldökei előrehúzódtak
5786 X   |                amit a csikós paripája is viszonzott. Ezek ösmerősök.~– Miféle
5787 VI  |                  hanem félrebeszél. Az a vitája a Klári leányasszonynak
5788 VI  |             Végezzék el önök a szerelmes vitájukat egymás között; de énnekem
5789 III |           uraságának engedelmeskedjék; a vitézségét tartsa dugaszban; a magyar
5790 II  |             igazi ugatás. Engem soha nem vitt rá a lelkem. Nem fordul
5791 III |            átkelnek a komppal: ha nagy a vízállás, inkább ott kell rostokolni
5792 IX  |                juhnyájak túl a Hortobágy vizein legelnek, a csikósnak napi
5793 III |                Csege felé nagy a tavaszi vizek miatt a sár. Útközben meg
5794 XI  |                petri gulyát. ~A bojtárom~Vizen, sáron,~Magam a paplanos
5795 VII |           polgári révhez, nem lehetett a vízen átkelni. A Tisza, a Sajó,
5796 V   |                szemmel.~Odavitte hozzá a vizespalackot.~De annak nem volt annyi
5797 V   |                 a tenyerében, hogy azt a vizesüveget a szájáig tudja emelni.
5798 I   |             nyílik a pimpó, sárma, meg a vízililiomok. De azért az elveszett rózsáját
5799 IV  |           hívatja a városi doktort, hogy vizitálja meg.~A leány valamit hebegett;
5800 II  |               eladott marhákat kell neki vizitálni, s passzust írni róluk.
5801 II  |               sor, engem is össze-vissza vizitált a felcser, s azt sütötte
5802 VI  |            ügyben, s azt célozza a jelen vizsgálat. Mondja meg ön, mikor volt
5803 IV  |                nemzetes úr. A kisasszony vizsgálati fogságban van. Látja ott
5804 VI  |           telepre, megejteni a törvényes vizsgálatot.~A vádlottat, a leányzót
5805 IV  |             legényt a gyepre, s elkezdte vizsgálni. Az ütér verése hol sebes,
5806 VI  |                 valakinek.~Az a valaki a vizsgálóbíró.~Harmadnapra a bejelentett
5807 X   |                nyakát előre nyújtva, úgy vizsgálta lesunyt fejjel, hogy alszik-e?~–
5808 VIII|                 mert az átvádoló kötél a víztől nagyon megfeszült, úgyhogy
5809 III |               bográcsot, ismét teletölté vízzel, s fölakasztá a tűz fölé.~
5810 III |                 A magyar kávé felforralt vörös bor, sárgacukorral, fahéjjal,
5811 XII |                  is fenékig kitöltötte a vörösborát a pohárba.~Összekoccintottak.~„
5812 XI  |                 hozta az egyik kezében a vörösboros palackot meg a poharat a
5813 II  |                már azt jelenti, hogy van vőlegénye, akkor az már nem „édesmindnyájunké”,
5814 III |          bebizonyítsa az árulkodása igaz voltát.~A festő rögtön abbahagyta
5815 VII |                ezüstgombos mentéjével! – voná meg tőle a szót a gubás. –
5816 VIII|               vele.~A marhacsorda rézsút vonalban közeledett a hortobágyi
5817 III |                ez is egy arisztokratikus vonás. Lóvásáron rászedni egymást
5818 III |                 látott senki. Azokra nem vonatkozik Hamlet mondása: „tán még
5819 VI  |                 a legsúlyosabb büntetést vonja maga után?~– Hát hogy mi
5820 XI  |                  elválik.~A leány vállat vont. Fura népek ezek! Még hajba
5821 II  |                   ha a gazdája jött meg, vonyít, ha veszedelmet érez: de
5822 III |            elragadtatással. – Ez aztán a wagneri kardal! Oboák, waldhornok,
5823 III |                 a wagneri kardal! Oboák, waldhornok, bombardonok versenye! Micsoda
5824 III |               Mintha csak a druidák és a walkürök kardala volna!”~A lovászmester
5825 X   |                                          X.~Gyönyörű szép tavaszi este
5826 XI  |                                          XI.~Másnap a csikósbojtár bement
5827 XII |                                          XII.~A csikósbojtár szép nyugodtan
5828 X   |                volna! Amint a nyergétől, zablájától megszabadult, nagyot ugrott
5829 II  |         beakasztá a söntésbe, mint mikor zálogba ott fogják a fizetni nem
5830 XII |              megvillámlott, a tűzzé vált záporban meglátszott az árnyék alakja,
5831 II  |                 Hát tudod a nótát: „ha a záporeső a lányt megáztatja, a legény
5832 III |                 Csak a szél az ellenség: záport, hideget, meleget föl sem
5833 IV  |                 rosszul van.~Hallhatta a zárt ajtón keresztül is a leány
5834 IV  |              szájat állkapcagörcs tartja zárva; a derék hátrafeszül. Ezt
5835 X   |                eszterhaj alól azt a régi zászlót, utána eredünk jó, ifjú
5836 VIII|            betyárok, amikor szét akarják zavarni a gulyát, azt cselekszik,
5837 IX  |               Egész nap fütyült, danolt. Zengett a sík puszta a kedvenc nótájátul.~„
5838 IV  |             hátrafeszítve; melle sebesen zihált; a dereka félívben hátrahajolva.
5839 XII |           nekivágtatott a szembe közelgő zivatarnak. Zápor, jégesővel vegyest,
5840 I   |                   s bóbiskol tovább. Egy zökkenőnél ijedten veszi észre, hogy
5841 III |                tekintenek, s meglátják a zölddel, pirossal ragyogó pofáikat,
5842 I   |                  látásra azt hinni, hogy zöldek.~A csikósbojtár alakja pedig
5843 III |               egyiknek a pofáját befesti zöldre, a másikét pirosra. A kutyáknak
5844 IV  |           kávéfőzés mellett elfojtotta a zokogását, s ha egyszer kitört a hangja,
5845 VIII|             egyedüli tüzelőszere. Afféle zoológikus turfa.~Emlékezünk arra az
5846 III |                napon kiszikkadjon. Aztán zsákba rakjuk. S mikor aztán gulyáshúst
5847 VI  |             loptam én semmit, hogy engem zsandárokkal kísérjenek ide! Nem is tartozom
5848 VI  |         hivatalnok a jegyzőjével meg egy zsandárral a mátai telepre, megejteni
5849 V   |                mindazok, akik az idegeik zsarnoksága alatt szenvednek, micsoda
5850 IX  |              volt Pelikán úrral. Bugyogó zsebben a srófra járó kalamáris,
5851 III |              fejcsóválva. – Csakhogy már zsebemben a pénz.~– De még nincs otthon
5852 III |                 a bojtár.~Véget vetett a zsémbelésnek a taligás fiú tiszteletteljes
5853 VII |            kellett ez nekem? Mire való a zsidónak az igazmondás?~A gulyásbojtár
5854 II  |            vesztek három pakli masinát a zsidónál, forró kávéba dobjátok,
5855 III |              tisztességes téglaépítmény, zsindelyfödéllel, kényelmes vendégszobákkal,
5856 IX  |               termettel; egyébként pedig zsinóros dolmányban, sarkantyús csizmában,
5857 VII |              kell a szapulás, mert elébb zsírban kifőzik a vásznát.~– No!
5858 III |               elég; a kondásból is válik zsivány; az is megesik, hogy a csikós,
5859 III |             Rontja a lovat a kupcihér! – zsörtölődött a számadó. – Nojszen csak
5860 III |               három szárnnyal, azoknak a zugában húzódnak meg az állatok.~
5861 XI  |               eresz alá. Hangzott a nagy zúgás a pusztában.~– Nem jönnek