Rész

 1 1 |           zámi puszta karámjánál. Majd káromkodik a számadó gazda. ~
 2 2 |          még valami? ~- Köszönöm. Majd aztán. ~A leány bosszúsan
 3 2 | trombitaszót se hallja meg. Nekem majd a szemem égett ki miatta.
 4 2 |           azt az ezer forintot én majd megszolgálom a két kezemmel,
 5 2 |    császár kosztján? No, megállj! Majd mást hozok. ~Azzal kinyitotta
 6 2 |            Hát szeretni fogsz? ~- Majd. ~- A "majd" nagy szó. ~-
 7 2 |    szeretni fogsz? ~- Majd. ~- A "majd" nagy szó. ~- Most is szeretlek. ~-
 8 2 |           kezével visszatartá. ~- Majd ha melegem lesz, mostan
 9 3 |           Még mostan soványak, de majd ha a búza érik! ~- Nagyszerű!
10 3 |        Nojszen, csak kerülj elém, majd leszedem rólad a keresztvizet. ~-
11 3 |        legény úgy összeakaszkodik majd a miatt a leány miatt, mint
12 3 |           jó messze el innen, ott majd hamar beleszeret egy szép
13 3 |    lakomától, s végül kinevessen. Majd meglássuk, eszik-e belőle
14 3 |      szörnyű hosszúra felnyúltak, majd egy megfordított tehénalak
15 5 |           gazdasszony szobájában. Majd én nyitva hagyom az ajtót,
16 6 |           Ha szüksége forog fenn, majd behívatnak. ~Ezzel a leányt
17 7 |          a fejemért?" ~Arra aztán majd ugrott volna az egész híres
18 7 |         No! kotty belé, szilvalé! Majd megecetőnek. Hát a szappant
19 8 |       flegmával a gulyásbojtár. - Majd észre térítem én a lelkes
20 8 |      korláton, bele a Tiszába. ~- Majd utoléri a gulyás! Nem kell
21 8 |        vele ment, az is kiúszott. Majd azután, ha újra beszállítjuk
22 9 |   odatartotta a Sándor szeme elé, majd a kezébe is adta. ~Tíz forintról
23 9 |          ott érte: Dömötör napkor majd beváltja.  - Ezt a váltót? ~
24 9 |           is nagy az igazság. Hát majd én megmagyarázom: tessék
25 9 |            attól kérdezze meg: az majd jobban elmondja, mert maga
26 10|           még... Én sem alszom... Majd lesz idő, amikor nagyot
27 10|        Nem lesz ez mindig így!... Majd eljön a napja, kivesszük
28 10|       gonosz kozáknak... Odajössz majd vélem, ugye, édes lovam:
29 10|       szavára. ~- Ott végezzük el majd ezt a dolgot!... Ott meggyógyul
30 10|          S aztán, mikor ott fogok majd feküdni a véres csatamezőn,
31 10|            Mikor vakarni akartam, majd kiverte a szemem a farkával,
32 10|     dolgot a számadóval. Most már majd Tiszafüred felé fogják hajtani
33 10|       legyek csak egyszer bojtár, majd nekem is lesz taligásom,
34 11|       szomorkodj, szölke szamár, ~Majd elmegyünk a nyáj után.~A
35 11|          ma a Decsi Sándor. ~- De majd még a bőrödet is ki találom
36 11|           Tudom. Látom a lováról. Majd kijön az ide, énhozzám. ~-
37 11|               Hogyne innám. ~- De majd ellustulsz a sok sertől. ~-
38 11|      kérdé a csikós bojtár. ~- De majd megint folytatom, ha kedvem
39 11|            Hát az arra való, hogy majd mikor ennek az írásnak a
40 11|          váltót a fiókjába. Aztán majd ha visszatér a Pelikán úr,
41 11|  Köszöntetjük szépen. Az egyikünk majd beváltja. Hogy melyikünk,
42 11|      beváltja. Hogy melyikünk, az majd elválik. ~A leány vállat
43 12|          fel, tudom istenem, hogy majd megritkulnának a párbajok! ~