1-500 | 501-778
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 1 | a vasút; még nem is volt az Alföldön semmiféle vasút.
2 1 | sivatag országát. A ló megy az ösztöne után. A lovasa alszik,
3 1 | Gulyásbojtárnak kell neki lenni, mert az ingujja elöl össze van kötve:
4 1 | pillanatra. Első mozdulata az, hogy a kalapjához kap:
5 1 | kezdi a kedvenc nótáját (tán az ébren tartja): ~Ez a csárda
6 1 | keresni a tenger fűben, pedig az is tele van mindenféle sárga
7 1 | a vízililiomok. De azért az elveszett rózsáját azok
8 1 | visszafordítja a lovát, megkeresni az elveszettet. Ezúttal egy
9 1 | csizmasarokkal azt a bogáncsot! Még az mer az ő rózsájával csókolózni! ~
10 1 | a bogáncsot! Még az mer az ő rózsájával csókolózni! ~
11 1 | kitalálná, mit csicsereg az a száz meg száz pacsirta,
12 1 | rózsa van a süvege mellett, az még a számadótól sem fél. ~
13 1 | messziről, s sebesebbre fogva az ügetést, odarúgtatnak egymáshoz. ~
14 1 | különböző. Ilyenek lehettek az első magyarok, mikor Ázsiából
15 1 | mellkassal; arcszíne olyan, mint az aranyozott bronzé, monyorú
16 1 | mozdulattal emelte magasra az öklét a csikósbojtár, hogy
17 2 | akácerdő kezdettek kilátszani az ég aljából; közöttük a hármas
18 2 | levette a süvege mellől azt az árulkodó sárga rózsát; beletakargatta
19 2 | csak "egy" sárga rózsa van az egész Hortobágyon, az is
20 2 | van az egész Hortobágyon, az is a csárdabérlő kertjében.
21 2 | virága, mint a termésarany, az illata meg inkább a muskotály
22 2 | soknak a fejébe ment már ez az illat, aki azt a rózsát
23 2 | Ezt sem tudni, hol vette az öreg csapláros; felesége
24 2 | lett belőle. Nem volt annak az arca piros, mint a többi
25 2 | hamvassárga; azért mégsem volt az beteg szín, alatta ragyogott
26 2 | beteg szín, alatta ragyogott az élet, s amikor mosolygott,
27 2 | sugárzott volna ki belőle. Aztán az a nevetésre álló szája a
28 2 | kökényszeméhez, akiről nem tudta az ember, hogy kék-e vagy fekete?
29 2 | összefonva: rangos volt az magától is, nem kellett
30 2 | megy a munka, jobban telik az idő, megrövidül az út. ~
31 2 | telik az idő, megrövidül az út. ~Kora hajnalban már,
32 2 | törődik már a csaplársággal, az egész vendéglátás a leányra
33 2 | vendéglátás a leányra van bízva, az ád bort, az főz, az számol.
34 2 | leányra van bízva, az ád bort, az főz, az számol. Az öreg
35 2 | bízva, az ád bort, az főz, az számol. Az öreg a méheit
36 2 | bort, az főz, az számol. Az öreg a méheit lesi, a kaptárok
37 2 | kaptárok most rajzanak. ~Pedig az udvaron lódobogás hangzik,
38 2 | a kezét a gyomlálás után az öntözőkannából, aztán megtörli
39 2 | csak egy pandúr? ~Mit tesz az, hogy "csak"? Tán, hogy
40 2 | tűzni a rózsát? Vagy hogy az nem érdemes rá? Pandúrja
41 2 | De bizony nem pandúr volt az, akit ott talált a leány
42 2 | akit ott talált a leány az ivószoba hosszú asztalának
43 2 | Decsi Sándor. ~A csikós az asztalon heverő üres palack
44 2 | mordul rá a legény, s az öklére támasztja a félredűtött
45 2 | becsület. Leveszi a kalapját, s az asztalra teszi. ~- Jó reggelt,
46 2 | kisasszony"? ~- Azért, mert az vagy. ~- Máskor is az voltam,
47 2 | mert az vagy. ~- Máskor is az voltam, de te mégsem mondtad. ~-
48 2 | de te mégsem mondtad. ~- Az máskor volt. ~- No, hát
49 2 | Azzal nagy kevélyen odadobta az asztalra a három kutyanyelvet. (
50 2 | cirokseprőt, s összetakarította az üvegcserepeket. Aztán, tudva
51 2 | Meg akarsz ríkatni? ~- Az is hamisság lesz. Még az
52 2 | Az is hamisság lesz. Még az imádkozásod is az. Hát nem
53 2 | lesz. Még az imádkozásod is az. Hát nem most hajnalban
54 2 | a száját. ~- Ki ne fújd az Isten nevét hamisságra!
55 2 | nevét hamisságra! Hát ez az aranyfüggő hogy került a
56 2 | buksi! Hisz ez tulajdon az az ezüstfüggő, amit te hoztál
57 2 | buksi! Hisz ez tulajdon az az ezüstfüggő, amit te hoztál
58 2 | én megfuttattam arannyal az ötvösnél Újvárosban. ~Ekkor
59 2 | kutyában van becsület. Csak az ember tud hazudni. Az az
60 2 | Csak az ember tud hazudni. Az az igazi ugatás. Engem soha
61 2 | az ember tud hazudni. Az az igazi ugatás. Engem soha
62 2 | Nem is bajusz alá való az! Csúnya dolog az, mikor
63 2 | alá való az! Csúnya dolog az, mikor egy bajuszos szájból
64 2 | a múlt ősszel itt voltak az asszentálók1, minket is
65 2 | eresszék. A Lacza Ferkó, az ráállt a fortélyra. Azt
66 2 | gulya közé, vagy tehén hívja az eltévedt borját. Tudott
67 2 | rá -, annak nem a szívem az oka, hanem az a sárga rózsa
68 2 | nem a szívem az oka, hanem az a sárga rózsa ott a hortobágyi
69 2 | a hortobágyi csárdában!" Az urak mind ösztökéltek, hogy
70 2 | szívtágulásom van". "De biz az én szívem nem tág! Nem fér
71 2 | nemes város letette értem az ezer forint váltságot, hogy
72 2 | szükség van rám. Hát azt az ezer forintot én majd megszolgálom
73 2 | a hazug szájammal, ahogy az a másik. ~A leány ki akarta
74 2 | nincsen más fegyvere, mint az, hogy hazudni tud. Anélkül
75 2 | lába, madárnak a szárnya az, ami a leánynak a hamis
76 2 | egymagára hagyni, nem jó az orgonafának a kerítésen
77 2 | szájából! Odadobta a kutyának: az bekapta. ~- Ezt igazán mondtad? ~-
78 2 | látsz. ~A paripa odakünn az udvaron nyeríteni kezdett;
79 2 | Bekötöttem a lovadat az istállóba. ~- Ki mondta,
80 2 | úri vendégek voltak itt az éjjel? ~- Ugyan voltak:
81 2 | télen; aztán felszökött az ölébe, odatörleszkedett
82 2 | egyenként megnyalogatta mind az öt ujja hegyét; aztán lefeküdt
83 2 | ujja hegyét; aztán lefeküdt az ölébe, s elkezdett dorombolni. ~-
84 2 | a macskától, hogy kinek az ölében dorombolt tegnap ?
85 2 | nem találod otthon, mert az hajnalban három órakor ment
86 2 | jöttek a debreceni uraktól. Az egyikük egy morva grófnak
87 2 | hortobágyi pusztán keresztül az urakat a zámi határig. ~-
88 2 | urakat a zámi határig. ~- Az ám a furcsa, hogy a gulyásbojtár
89 2 | ment el innen, mint azok az urak, akiket a zámi karámhoz
90 2 | mondott, bizonysága volt rá az a ragyogó könnycsepp, ami
91 2 | dugta a kurta szárú pipáját. Az a szájba szorított pipa
92 2 | szemed megigézett, visszatér az hozzád az Óperenciáról is.
93 2 | megigézett, visszatér az hozzád az Óperenciáról is. Beadtál
94 2 | kénytelen gondolni. Elvarrtad az ingujjába egy szál hajadat,
95 2 | mikor más lánnyal táncoltál az újvárosi búcsún? Mikor ugrattad
96 2 | rajta lenne. ~- Nem! Énnekem az a rózsa kell, amit a gulyásnak
97 2 | Egy sárga rózsa miatt! ~- Az pedig el nem marad, ha még
98 2 | emlékezete! ~- Úgy áldjon az Isten, ahogy soha nem felejtettelek
99 2 | nóta mondja: "akárki ült az ölembe, mégis te voltál
100 2 | húztalak ki! Ej! Régen volt az! Akkor még a "dorozsmai
101 2 | hadd tanulom meg tőled. ~Az már fele útja a kibékülésnek,
102 2 | lehet bírni, hogy dalolja el az új nótát. ~Decsi Sándor
103 2 | falnak vetette a hátát, s az egyik kezét a kalapjára,
104 2 | kezét a kalapjára, a másikat az asztalra téve, rákezdé azt
105 2 | mással éled világod, ~Ez az oka... ez az oka, hogy a
106 2 | világod, ~Ez az oka... ez az oka, hogy a malom megállott!~
107 2 | Egyszerre a fülébe ment az: ahol nem tudta, a legény
108 2 | makrapipáját, mielőtt Klári az utolsó taktust elénekelte. ~-
109 2 | olyan csúnya vagyok. ~- Az már igaz. Cudar, förtelmes
110 2 | csak guzsalyszárnak való: az is az ajtó mögé támasztani
111 2 | guzsalyszárnak való: az is az ajtó mögé támasztani való. ~
112 2 | Csak ült ott nagy komolyan, az agyarára vágott pipát szortyogtatva.
113 2 | megint ott kezded? Azon az egy szál sárga rózsán. Hát
114 2 | rózsákra: ott áll előtte az egész virágoskert, válogathat
115 2 | Erre a legény felállt az asztal mellől, s a makrapipáját
116 2 | erősebb, a hideg tartósabb. Az egyik elmúlik, a másik visszajár.
117 2 | más sem szagolhatta volna az illatát, darázs, lepke meg
118 2 | Isten engem úgy segéljen, ha az édesapám legkedvesebb fia
119 2 | hogy kiakasztá a füléből az aranyfüggőket, s odatette
120 2 | csak viseld, azt mondtad, az én vettem ezüstfüggők ezek,
121 2 | azokkal együtt a szívébe az tért vissza, mi eddig ott
122 2 | szerelem. A forró lázhoz volt az szokva. ~Egyet gondolt.
123 2 | mátai tanyára, mert elébb az eladott marhákat kell neki
124 2 | most mondtál!? Egész nap az lesz a fejemben. ~- Hát,
125 2 | között rátalált a leány az újra. Selyempapírosba volt
126 2 | kibontotta, akkor látta, hogy az egy hajfeltűző fésű, sárga
127 2 | A leány arca ragyogott az örömtől, mikor ezt meglátta. ~-
128 2 | haját feltűzi a fésűre, az már azt jelenti, hogy van
129 2 | hogy van vőlegénye, akkor az már nem "édes mindnyájunké",
130 2 | azt már nem illeti meg az a nóta, hogy "azt sem tudom,
131 2 | pusztáról, melynek dallamától az ember maga előtt látja a
132 2 | cserepcsík nyelét a kezébe fogja az ember, a bicsakkal szedi
133 2 | róla a halat. Úgy ízlik az. ~Hát bizony azzal mutatja
134 2 | mutatja ki legjobban a leány az igaz szerelmét, hogy halat
135 2 | gyönyörködik benne, hogy az milyen jóízűen falja, nyeli
136 2 | milyen jóízűen falja, nyeli az ő keze sültét. ~S azután
137 2 | fegyverbe! ~De a betyár felkap az új lovára, ~Bevágtat a délibábos
138 2 | a süvegét a gerendáig, s az öklével ütött az asztalra.
139 2 | gerendáig, s az öklével ütött az asztalra. Most meg rá sem
140 2 | nótádat is megveted? Már az sem tetszik? ~- Hogy tetszenék?
141 2 | én változtam meg, hanem az időjárás. A bunda sem változik
142 2 | meg a morvaországiak, akik az éjjel itt mulattak, jobb
143 2 | fancsali feszület. Kivált az a piktor, ugyan eszemadta
144 2 | magasabb. De éppen csak az államig ér. ~- Összemértétek
145 2 | héthónapos kecske a szérűn. ~- S az a gulyás! Elnézte azt, hogy
146 2 | már dupla gorombaság! Hát az én borom víz? ~- Nekem pecsétes
147 2 | spanyolviasszal van lepecsételve, az oldalán aranybetűs, tulipiros,
148 2 | uraságoknak valót. Telik az a császár lénungjából!4~
149 2 | palackot felhozni abból az úri vendégek számára való
150 2 | jövendőmondásáért. Háladatosságból az egy bizodalmas tanácsot
151 2 | eldugva. ~Egészen olyan az a gyökér, mint egy kis ember,
152 2 | olyan sírást kezd, hogy az ember meghal bele, azért
153 2 | Mit tudta a leány, hogy az méreg? ~~~
154 3 | fűzfákkal szegélyezve. Az országút nem messze a csárdától
155 3 | hogy azért olyan szilárd az a híd, mert az építéshez
156 3 | olyan szilárd az a híd, mert az építéshez való meszet tejjel
157 3 | meszet tejjel ojtották meg; az irigyek ellenben azt mondják,
158 3 | homokszőlők borával lett az a mész megojtva, az húzta
159 3 | lett az a mész megojtva, az húzta úgy össze. ~A korai
160 3 | egy praktikus oka volt. Az elsőnek a festőművész örült
161 3 | sincs. A praktikus ok pedig az volt, hogy a megvásárlandó
162 3 | nagy tömeg közül, annak az anyja önként utánamegy.
163 3 | anyja önként utánamegy. Az idegent, az erőszakoskodót
164 3 | önként utánamegy. Az idegent, az erőszakoskodót ugyan összedöfölnék
165 3 | már összeszoktak. ~Tehát az idegen urak két könnyű csézán
166 3 | szarvasmarhákhoz ért, mert a lótudósnak az egész esze lovakba van verve;
167 3 | lovakba van verve; hanem ennek az a nagy előnye volt a többi
168 3 | debreceni urak közül pedig az egyik volt a városi biztos,
169 3 | városi biztos, a másik pedig az az érdemes polgár, akinek
170 3 | biztos, a másik pedig az az érdemes polgár, akinek a
171 3 | hímnemű példánnyal együtt. ~Az indulás órájában még fenn
172 3 | indulás órájában még fenn volt az égen a fogytán levő hold
173 3 | magyarázta a festőnek, hogy az a csillag ott a magasban
174 3 | el volt ragadtatva ettől az eszmétől: "shakespeare-i
175 3 | szekerekkel eljutottak oda, ahol az ember nem lát egyebet, mint
176 3 | Mily felséges harmónia az ellentétekben! - rajongott
177 3 | elő nem támadnak. ~- Ez az üde pázsitszőnyeg, azokkal
178 3 | Eközben megzendült a légben az a meseszép pacsirtazengés. ~-
179 3 | Lassanként megvirrad; az ég bíborszíne aranysárgába
180 3 | szivárványos dicsfény fut együtt az emberek árnyékaival. A négyes
181 3 | fogatok gyorsan röpítik végig az úttalan zöld mezőn a két
182 3 | sötétleni, egy ültetett erdő: az első akácpagony a fátalan
183 3 | magyarázza a debreceni polgár az útitársának. - Valaha falu
184 3 | mikor ürgét ásnak. ~- Hát az ottan miféle Golgota? ~-
185 3 | ottan miféle Golgota? ~- Az nem a Golgota, hanem a csordakút
186 3 | vagyunk már a karámhoz. ~Az akácerdőnél pihenőt tartanak.
187 3 | Összebeszélés szerint itt várják be az állatorvost, aki a mátai
188 3 | a festő vázlatokat fest az albumába, s egyik eksztázisból
189 3 | a kocsisülésből kiáltja az uraknak a jóreggelt, és
190 3 | bikákkal. ~Még ilyenkor fekszik az egész tábor: alszik-e, nem
191 3 | gulyát őrző két komondor az idegen alakot a puszta közepén,
192 3 | tréfát követi el velük, hogy az egyiknek a pofáját befesti
193 3 | pirosra. A kutyáknak tetszik az enyelgés, amíg hízelkedésszámba
194 3 | pofáikat, azt hiszik, hogy az valami idegen kutya; nekiesnek
195 3 | a "taligás". Így hívják az ifjabb gulyásnövendéket,
196 3 | gulyásnövendéket, kinek az az egyik hivatala, hogy
197 3 | gulyásnövendéket, kinek az az egyik hivatala, hogy taligával
198 3 | gulya után, s összegyűjti az "árva tőzeget", amit a marhák
199 3 | szolgált tüzelőül a pusztán. Az árva tőzeg füstjének illata
200 3 | értelmesen tudja előadni az izenetet, amit az urak küldtek
201 3 | előadni az izenetet, amit az urak küldtek a festő úrnak:
202 3 | nehezebb borjút is, mint az úr. Csak tessék beleülni. ~
203 3 | tessék beleülni. ~S ezzel az ügyes találmánnyal eléri
204 3 | hangulatos vázlatot. ~Aközben az urak leszálltak már a kocsikból,
205 3 | alatt értik a pusztán azt az egész készséget, ami embernek
206 3 | védelmül szolgál Csak a szél az ellenség: záport, hideget,
207 3 | ellen kell védelem, mert az nagy úr a pusztán. Ha a
208 3 | azoknak a zugában húzódnak meg az állatok. ~A gulyás lakása
209 3 | vert falú kis kunyhó. De az sem arra való, hogy abban
210 3 | tartják a dohányt paprikát meg az igazságot. A bundáik sorba
211 3 | takarójuk. Úgy alusznak az Isten ege alatt. Csak maga
212 3 | meg a fabödönnel, melyben az egész hétre való eleség
213 3 | feleség vasárnap délután. Az asszony benn lakik a városban. ~
214 3 | Hát a bojtárt hol hagyták az urak? - kérdi a számadó. ~-
215 3 | hangzott ez a szó. - Hát az a mi bojtárunk "betyár"? ~-
216 3 | szeretnék egy igazi betyárt az albumomba kapni. ~- No,
217 3 | No, azt itt nem kap az úr. Tolvajt nem szívlelünk,
218 3 | kondásból is válik zsivány; az is megesik, hogy a csikós,
219 3 | volna lopóvá. ~- Hogy lehet az? ~- Hát úgy, hogy a gulyás
220 3 | barmokkal bánik. Nem is ül az össze még borozni sem a
221 3 | Eszerint a gulyás a pusztának az arisztokráciája? ~- Értem
222 3 | világon: sohasem is lesz az. Aki gavallérnak született,
223 3 | gavallérnak született, szűrben is az marad. Nem lopja az el a
224 3 | szűrben is az marad. Nem lopja az el a más ökrét, lovát, még
225 3 | tegye fel a téns úr azt az orrbosszantót, amikor köztünk
226 3 | doktor szava megszakítá az értekezést. ~- Uraim! Jöjjenek
227 3 | föld sötétkék; a köd felett az ég narancssárga; egy hosszúkás
228 3 | Izzó tűzhegy emelkedik ki az élesen elvált látóhatárból.
229 3 | lefesteni. Aha! Most eléje akad az a vékony felhő. Olyan, mint
230 3 | fürmender...6 Nem! Ha én ezt az ötszögletű, bajuszos napot
231 3 | A festő földhöz csapta az ecsetjét. ~- Ezeknek a magyaroknak
232 3 | a nap tovább bámultatni. Az eddigi képe csak a légkör
233 3 | sugártörte káprázata volt, mikor az igazi orcája szétárasztja
234 3 | többet büntetlen. S akkor az eddigi rózsaszínben pompázó
235 3 | a látóhatár összemosódik az ég aljával. ~S erre az első
236 3 | összemosódik az ég aljával. ~S erre az első napkivillanásra egyszerre
237 3 | napkivillanásra egyszerre fölkerekedik az egész alvó tábor, a másfél
238 3 | vezérbika megrázza nyakán az öblös kolompot, s annak
239 3 | Götterdämmerungból!7 ~- Az ám - magyarázza neki Sajgató
240 3 | hajtásával. ~Egy negyedik bojtár az itatás közben azzal foglalkozik,
241 3 | azzal foglalkozik, hogy az itatóvályúnál kikeresi azokat
242 3 | közé vezettetni. ~- Ezek az én marháim - mondja Sajgató
243 3 | De hát honnan ismeri fel az a bojtár, hogy ezernyi szarvasmarha
244 3 | Honnan tudja, hogy melyik az egyik, melyik a másik? ~
245 3 | szarvasmarhát a világon? ~- Az én szemem előtt ez mind
246 3 | a gulyás szeme előtt nem az. ~A lovászmester úr egyébiránt
247 3 | a gulyásbojtárt megüti, az aztán ölje is meg, mert
248 3 | aztán ölje is meg, mert az abba nem hagyja. Aztán ez
249 3 | szeretője: egy csikósbojtár. Az most a katonaságnál van.
250 3 | sárga rózsáját. ~Ezalatt az állatorvos darabonként megvizsgálta
251 3 | mámort, s a futtatás kirázta az álmosságot. Egész frissen
252 3 | falu farka ", meghozott az ördög valahára? ~A bojtár
253 3 | későbben kell jönnöd, mint az urak jöttek, akiket ide
254 3 | kiabált, egészen nekiveresült az arca. ~- Hát felelsz a szavamra?
255 3 | Hát annak is én vagyok az oka, hogy a nap feljött? ~
256 3 | oka, hogy a nap feljött? ~Az urak nevetni kezdtek. Erre
257 3 | fintorított a kérdezőre. Az ilyen firtatást szeretik
258 3 | vettek be katonának... mert az orromon két lyuk van. ~-
259 3 | számadó. - Takarodj, betyár, az itatóhoz! Nem oda! Mit mondtam?
260 3 | bárányt, s aztán odavezeti az urak elé. Gyönyörű szép
261 3 | Pedig még csak harmadfű az állat - bizonyítja a számadó. (
262 3 | festő nem engedi elmúlni az alkalmat, hogy vázlatot
263 3 | hogy modellnek álljon. Az az ő méltóságát csorbítja. ~
264 3 | hogy modellnek álljon. Az az ő méltóságát csorbítja. ~
265 3 | türelmetlen, gyakorlott festőnek az a szokása, hogy tréfás beszédekkel
266 3 | beszédekkel mulattatja. Az urak ezalatt elmentek a
267 3 | barátom: bojtár úr! Igaz-e az, amit hallottam, hogy a
268 3 | marhaeladásnál. ~- Igaz biz az. Most is rászedte már az
269 3 | az. Most is rászedte már az urakat a számadó gazda.
270 3 | száját, hogy bebizonyítsa az árulkodása igaz voltát. ~
271 3 | szenvedélynél is erősebb az igazságérzet. ~Rögtön összecsapta
272 3 | készen van, s aztán ment az útitársát fölkeresni, aki
273 3 | lovászmesterben is felkölté az elszörnyedést. Felnyitá
274 3 | tehénnek a száját. ~- Hallja az úr! Számadó uram! Ön maga
275 3 | ténsuram. Benne van ez az adoma a tavalyi Kakas Márton
276 3 | bakra. Azt pedig körülállták az urak, s mindenikük kapott
277 3 | mondták, nagyon jó. Mikor az uraknak elég volt, akkor
278 3 | tartalmát. Ami a fenekén maradt, az a taligásé. ~Sajgató uram
279 3 | helyrehozva. Hatalmasan ízlik az egy ilyen kora hajnali csatangolás
280 3 | fölakasztá a tűz fölé. ~Mire az urak visszakerülnek a nagy
281 3 | akkorra elkészül a gulyáshús. ~Az lesz még csak a jó. ~A Lacza
282 3 | társaságot, s mutogatja az uraknak a puszta nevezetességeit:
283 3 | eltakarították, de amióta "rönd" van az országban, az a parancsolat,
284 3 | rönd" van az országban, az a parancsolat, hogy az esett
285 3 | az a parancsolat, hogy az esett marhát föl kell jelenteni
286 3 | doktornak a mátai tanyán, az aztán kijön, megvizsgálja,
287 3 | Ritkaságképpen. De most az egyszer az igazat mondta. ~-
288 3 | Ritkaságképpen. De most az egyszer az igazat mondta. ~- Akkor
289 3 | abban semmi hiba. Így volt az, amióta az Úristen a Hortobágyot
290 3 | hiba. Így volt az, amióta az Úristen a Hortobágyot ilyen
291 3 | egészség valamennyi. Pedig az mind döghúson nőtt fel.
292 3 | tudós urak odafenn. Nem árt az a magyarnak. ~A lovászmester
293 3 | útitársát. ~Ezalatt föltámadt az ég alján a délibáb. ~A tündérálom
294 3 | olyan közel hozva, hogy az utcán járó szekereket ki
295 3 | a délibáb". ~- De hát mi az a délibáb? ~- A délibáb
296 3 | a számadó. ~- A délibáb az Isten csudája, ami azért
297 3 | Olvastam Flammarion könyvét az Atmoszféráról: leírja abban
298 3 | Fata Morganát; amit látni az afrikai homoksivatagban,
299 3 | a Jeges-tenger partjain, az Orinoco mellett és Szicíliában,
300 3 | kitölthette szívének keserűségét az idegenek előtt. Neki azonban
301 3 | sietnie a mátai telepre, ahol az állatkórház és patika van;
302 3 | patika van; búcsút vett az ismerős és idegen uraktól,
303 3 | aszúvá szárad a fenyér, az a televényes legelő maradjon
304 3 | hátra. A nagy gulya meg az eladásra kiszakított csorda
305 3(11)| Az ősi kelta vallás papjai ~
306 3 | mándlija zsebébe tömte. Az idegen úr nem tartá fölöslegesnek
307 3 | fajtával keresztezze. ~- Az már más. ~Eszerint nem volt
308 3 | kísérő gulyásbojtárnak; az eltette az igazságokat a
309 3 | gulyásbojtárnak; az eltette az igazságokat a veterinárius14
310 3 | marha-útleveleivel együtt az oldaltáskájába; a vezérbikának
311 3 | s jó egészséget kívánva az ittmaradóknak, a nyeregbe
312 3 | A számadó átadta neki az útravaló tarisznyát, abban
313 3 | eltart. ~Azután elmondta neki az egész útirendet. Polgár
314 3 | Polgár felé kell venni az utat, mert Csege felé nagy
315 3 | keresztfiának, hogy magát az idegen földön megbecsülje.
316 3 | orcapirulást ne hozzon, az uraságának engedelmeskedjék,
317 3 | irányban előreterelje. ~Az a rideg marha természetesen,
318 3 | barmokat sebtiben, a resteknek az inába kapkodott: egynehány
319 3 | perc alatt úgy összeterelte az egész csordát, hogy az szép
320 3 | összeterelte az egész csordát, hogy az szép hadirendben indult
321 3 | tovahaladt a nagy síkon az eladott falka. Az urak sokáig
322 3 | síkon az eladott falka. Az urak sokáig utánanéztek,
323 3 | velük. Lassanként aztán az alsó tehenek el kezdtek
324 3 | ballagtak tovább, lábaikkal az ég felé kalimpázva. Bojtár,
325 3 | művészklubban, engem kidobnak az ajtón. ~- Ez rossz jel -
326 4 | 4. ~Az állatorvos kordéja gyorsan
327 4 | a jó lovacskának, tudta az már a leckéjét könyv nélkül.
328 4 | közeledni, lóháton vágtatva. ~De az olyan őrületes nyargalás
329 4 | kezébe kapta a gyeplőt és az ostort, s azon igyekezett,
330 4 | Úgy látszott, mintha az is ráismerne, s a kantárt
331 4 | lovát a kocsi felé futni. ~Az okos paripa fújtatva, prüszkölve
332 4 | egészen ki voltak tágulva. ~Az orvos lefekteté a legényt
333 4 | s elkezdte vizsgálni. ~- Az ütér verése hol sebes, hol
334 4 | fokozódó kín megzavarta az agyát, nem volt ura mozdulatainak,
335 4 | sasok megmarcangolják. ~Az a paripa olyan okosan nézett
336 4 | segíteni, ha tud. ~De éppen az a kérdés, hogy tud-e? ~Legelső
337 4 | azt a beteggel bevetessék. Az állkapcagörcs úgy összeszorítá
338 4 | egyszersmind leveleket írt az asztalnál. ~- Ide hallgass!
339 4 | hogy azonnal fogjon be az úri csézába, s siessen minél
340 4 | Nem miközülünk való az, mert azt a doktor úr szedte
341 4 | sikoltott, s kiejté a kezéből az öntözőt. ~- A Sándor? Rosszul
342 4 | hogy a falra akar mászni, s az ágyat is rágja kínjában.
343 4 | Megétette valaki. ~A leány az ajtófélfához támaszkodott
344 4 | kisasszony, ne támassza be az ajtót, hadd keressem fel
345 4 | leány. - De én tudom! Ha az lett a veszedelme! Én megmondhatnám
346 4 | hogy mit adjon be neki. (Az teszi meg, hogy "mindjárt".) ~
347 4 | elfogásánál), akkorra meg is tölté az őrölt kávéval a pléhdobozt. ~-
348 4 | Biz a lelke is megfagy az embernek, amikor a kínlódását
349 4 | eresztene el. Ejh, eredj az útból! ~Azzal félretaszítá
350 4 | félretaszítá a famulust, s kirohant az udvarra, egy szökéssel felugrott
351 4 | ostort, rávagdalt a szürkére, az aztán vitte a kordét, ahogy
352 4 | ott azután ő is felkapott az ülésbe. ~A szegény szürkének
353 4 | meg. ~A doktor észrevette az ablakon át a leány jöttét,
354 4 | ment. A pitvarban elállta az útját. ~- No, no! Klárika!
355 4 | méreggyökeret, s odatette az orvos elé. ~- Hüh! hüh! -
356 4 | rémítsen meg, mert kiugrom az ablakon! Csak nem maga mérgezte
357 4 | leányt. ~- Meghal? - kérdezé az rimánkodó tekintettel. ~-
358 4 | rimánkodó tekintettel. ~- Az kellene neked még, hogy
359 4 | csókolá. ~- Ne csókolgasd az én kezemet, csupa mustárkovász,
360 4 | már tudom, hogy mi annak az ellenszere. Hanem most már
361 4 | mert amit maga elkövetett, az kriminalitás: azt a főorvos
362 4 | megyek. Ez a nyögés, amit az ajtón keresztül hallok,
363 4 | Engedje meg, doktor úr, az Istenre kérem, hadd legyek
364 4 | alját, hadd törülgessem az izzadó arcát. ~- Ugyan,
365 4 | magára a méregkeverőre bízom az ápolását a megmérgezettnek. ~
366 4 | félretekintett, meglátta az ablakhídján azt a bűntanú
367 4 | megakadályozhatta volna, a szájába dugta az emberfőforma végével. ~-
368 4 | odamenjen a beteghez. De az nem magának való, előre
369 4 | magának való, előre megmondom. Az ilyen kínlódást gyönge szívű
370 4 | Tudom jól. A famulus az úton elmondott mindent.
371 4 | ismerni rá, úgy elváltozott az arca. A szép piros színe
372 4 | homlokán halálszeplők vannak, az orcája fénylik hideg verítéktől,
373 4 | gyötrelem. De hát legyen ez az én büntetésem! Hadd legyenek
374 4 | büntetésem! Hadd legyenek az ő nyögései, nyavalygásai
375 4 | ha sírva fakad, kilököm az ajtón. ~Azzal kinyitá előtte
376 4 | ajtón. ~Azzal kinyitá előtte az ajtót, s bebocsátá. ~A leány,
377 4 | leány, amint megpillantá az ágyon fekvő kedvesét, kék,
378 4 | Nagy teketóriával járt az! A két férfinak teljes erejével
379 4 | a száját. Jaj, nem megy az úgy! Ezt a vésőt kell a
380 4 | szétfeszíteni. Ne féljen, nem nyeli az le: úgy szorítja a vasat,
381 4 | szemekkel ne nézne így rám. ~- Az fáj a legjobban, ugye? Az
382 4 | Az fáj a legjobban, ugye? Az a két meredt szem? Magam
383 4 | állt be a betegnél: tán az ellenszer hatásától. A kínos
384 4 | is jött annak a jutalma. ~Az az öröm, hogy egyszer csak
385 4 | jött annak a jutalma. ~Az az öröm, hogy egyszer csak
386 4 | karika szemeivel. Később az is megjött, hogy a száját
387 4 | már sokat enyhült a baj. Az állatorvos meg a főorvos
388 4 | nem érthette, hogy mit, de az ösztöne rávezette, hogy
389 4 | eltávozta után gördült be az udvaron egy másik kocsi.
390 4 | bolondok a leányok, ha egyszer az eszük elmegy. Nekem "se
391 5 | hogy ébren maradjanak. ~Az első kakaskukorításnál aztán
392 5 | azt hitte a leány, hogy az halálhörgés, és megijedt
393 5 | jófajta horkolás. Csak az egészséges ember tud horkolni.
394 5 | és nagyot ásított. ~Hála az égnek! Már ásítani is tud. ~
395 5 | Tudják azt mindazok, akik az idegeik zsarnoksága alatt
396 5 | beteget. ~Meg volt elégedve az állapotjával. ~- Jól megy
397 5 | dolog. Ha már szomjazik, az jó jel. Adhat neki vizet,
398 5 | elmehet, Klárika, aludni: ott az ágya a gazdasszony szobájában.
399 5 | szobájában. Majd én nyitva hagyom az ajtót, s vigyázok a betegre. ~
400 5 | itten. Lehajtom a fejem az asztalra: úgy alszom egy
401 5 | van, a verebek csiripelnek az ablak előtt. ~A beteg legény
402 5 | Fel-felnyitotta a szempilláit, de az nagy erejébe kerülhetett:
403 5 | kerülhetett: meg-meg leragadtak. Az ajkai szárazon, epedten
404 6 | alatt talpra állt a legény. ~Az ilyen pusztán nőtt "vascövek"
405 6 | túl van a bajon. Irtózik az ágytól. Harmadnap már jelentette
406 6 | diskurálása van veled valakinek. ~Az a valaki a vizsgálóbíró. ~
407 6 | szerette, s azt akarta, hogy az is úgy szeresse őtet. Ezt
408 6 | méregkeverőnek a szembesítése az áldozatával, ami azonnal
409 6 | foganatba vétetett, amint az jártányi erejét visszakapta. ~
410 6 | nem is tudna róla, hogy az itt van, hogy az őt ápolta.
411 6 | róla, hogy az itt van, hogy az őt ápolta. Amint a legény
412 6 | előtt a vallomását, amit az újból megerősített, egy
413 6 | a neve: ~- Decsi Sándor az én becsületes nevem! Nem
414 6 | titkolnivaló rajta! Hanem előbb az a zsandár menjen el innen
415 6 | Klári kisasszonynál, amikor az önnek borral szolgált? ~-
416 6 | megmondhatom, ha jól föltekerem az eszemet. Hát legutoljára
417 6 | félrevezetni a bíróságot az eltagadással. A leány már
418 6 | Hát hogy mi oka volna? Az, hogy olyan a leány, hogy
419 6 | hall, hanem félrebeszél. Az a vitája a Klári leányasszonynak
420 6 | rákényszerítsen vele, hogy az iránta való szánakozásból
421 6 | akarom, nem mondom meg. Az a bosszúja, hogy "nem" voltam
422 6 | tudja jobban, "mi" volt az oka, "ki" volt az oka, hogy
423 6 | volt az oka, "ki" volt az oka, hogy a haját fésűre
424 6 | nem jöttél hozzám, mert az rosszabb a halálnál. ~A
425 6 | faköröszt! Azt is megmondhatom. Az ohati pusztában találkoztam
426 6 | A bíró bosszúsan ütött az öklével az asztalra. ~-
427 6 | bosszúsan ütött az öklével az asztalra. ~- Ne csináljatok
428 6 | Arra, ami mondtam, hogy az igaz, megesküszöm az egy
429 6 | hogy az igaz, megesküszöm az egy élő Istenre. ~S felemelte
430 6 | rontod! ~- Vigyen benneteket az ördög! Bolondok vagytok
431 6 | mind a ketten - mondá ki az ítéletet a bíró. - Jegyző
432 6 | rendőrség, hova lett! Ez az ő dolguk. Önök pedig, elmehetnek.
433 6 | paripája oda volt már kötve az ákácfához. ~A bojtár előbb
434 6 | Én nem haragszom rá. Az Isten áldja meg a doktor
435 6 | miért tetted ezt? ~- Hát az az én dolgom. Annyit mondok
436 6 | miért tetted ezt? ~- Hát az az én dolgom. Annyit mondok
437 6 | naptól fogva kettőnk közül az egyiket lenézem, utálom.
438 6 | fakadj sírva. Nem te vagy az az egyik. Nem tudok többet
439 6 | fakadj sírva. Nem te vagy az az egyik. Nem tudok többet
440 6 | ami a lajbimról leszakadt. Az Isten áldjon meg. ~Azzal
441 6 | a paripájára: eloldotta az ákácfától, s elrobogott
442 7 | 7. ~Csakugyan megesett az az eset, amire a számadó
443 7 | Csakugyan megesett az az eset, amire a számadó számított,
444 7 | kárókatona lubickolt seregestől az özönvízben: ilyenkor nem
445 7 | Debrecenből, Újvárosból az ónodi vásárra igyekeztek,
446 7 | makkot három álló napig! ~Az volt a szerencse, hogy a
447 7 | frissen vágott sertéshúst. Az ott mindjárt vásárt üthetett
448 7 | Így aztán csak eltelik az idő, az ismerkedéssel. ~
449 7 | aztán csak eltelik az idő, az ismerkedéssel. ~A debreceni
450 7 | annak is szorítanak helyet az asztalnál, a gulyás tekintélyét
451 7 | Pundorné ifjasszony, ha egyszer az megérkezik, akkor aztán
452 7 | kondícióban jönnek a sógorával, az asztalossal. Ez tulipános
453 7 | Ez tulipános ládákat visz az ónodi vásárra, Pundorné
454 7 | szokták elbódítani. ~- No, már az úr jobban tudja! Mert aranylánc
455 7 | tudja! Mert aranylánc van az óráján! Hisz onnan vitték
456 7 | varjúkörmöket. Eltették spirituszba. Az fog a törvényszéknél tanúskodni. ~-
457 7 | törvényszéknél tanúskodni. ~- Az úr már meg is ölte a csikóst.
458 7 | a csikóst. Hisz nem halt az meg a méregtől, csak megbolondult:
459 7 | mind odament a méregnek az ereje. ~- Ahun van ni! Elküldték
460 7 | szemfödelére csinálta a bokrétákat. Az már csak szent! ~- No, itt
461 7 | asszonyom, a pecsenyesütőné, az egy nappal későbben jött
462 7 | mint mink. Azt híjják be, az bizonyosan tudja. ~De a
463 7 | Csikmákné asszonyom csak az ablakon át adhatta be a
464 7 | cipelve. ~Igazán udvarias az a magyar nyelv, hogy az
465 7 | az a magyar nyelv, hogy az ilyen alakot is, mint a
466 7 | Mivel hogy nemesleány, az apja nemesember. A nemesembert
467 7 | Negyvennyolc előtt, ha az ezüstgombos mentémet fölvettem,
468 7 | de most már vehetem föl az ezüstgombos mentémet... ~-
469 7 | Ugyan ne szerencsétlenkedjék az úr az ezüstgombos mentéjével! -
470 7 | szerencsétlenkedjék az úr az ezüstgombos mentéjével! -
471 7 | gubás. - Hadd beszélje el az ifjasszony, mit hallott,
472 7 | ifjasszony, mit hallott, mi volt az oka annak, hogy az a szép
473 7 | volt az oka annak, hogy az a szép leány ilyen gyilkosságra
474 7 | gyilkosságra vetemedett? ~- Jaj! Az még csak a cifra dolog!
475 7 | Fognák ám, ha tudnák! De az már azóta az Óperencián
476 7 | tudnák! De az már azóta az Óperencián is túl jár. Valamennyi
477 7 | színpadi jelenet. Odavágni az ólmos bottal az asztalra,
478 7 | Odavágni az ólmos bottal az asztalra, kirúgni a széket
479 7 | nagyot rikkantani: "Én vagyok az a bojtár, akit kurrentálnak!
480 7 | kurrentálnak! No, hát kinek kell az a száz tallér a fejemért?" ~
481 7 | aztán majd ugrott volna az egész híres társaság, ki
482 7 | Hanem hát a gulyásnak nem az a természete. Ő már hazulról
483 7 | hazulról hozzá van szokva az okos, óvatos politikához.
484 7 | Azt kérdezé, odakönyökölve az asztalra, az ifjasszonytól,
485 7 | odakönyökölve az asztalra, az ifjasszonytól, hogy: ~-
486 7 | hogy: ~- Hát aztán ráismert az ifjasszony csakugyan e személyleírás
487 7 | mint a zsidó kupecek? ~Az egész társaság nevetett
488 7 | olyan jól ismerem, mint az édes magzatomat. A nyelvem
489 7 | Lacza Ferkónak hívják? ~- Az! az! Lacza Ferkó! Verje
490 7 | Ferkónak hívják? ~- Az! az! Lacza Ferkó! Verje meg
491 7 | vele, hogy úgy ismeri, mint az édesapja egyetlenegy fiát,
492 7 | szalmaszékhez, annak a jeléül, hogy az a szék el van foglalva,
493 7 | valaki rá ne üljön, s azzal az asztal közepén égő egyetlen
494 7 | gyertyánál rágyújtott, és kiment az ivószobából. ~A bennmaradtak
495 7 | bennmaradtak megtették rá az észrevételeiket. ~- No,
496 7 | észrevételeiket. ~- No, ennek az embernek nagy kő nyomja
497 7 | bűne, hogy beleártsa magát az értekezésbe. ~- Tisztelt
498 7 | én tegnap délután voltam az ohati pusztán lovakat vásárolni,
499 7 | hazudtolni? - förmedt fel rá az egész társaság. Azzal csípd
500 7 | Nyakon fogták, kilökték az ivószobából. ~A kiakolbólított
1-500 | 501-778 |