bold = Main text
    Rész                                            grey = Comment text

501 7    |      kiegyengetve, ógott-mógott, levonva az esetből a konzekvenciákat. ~-
502 7    |              nekem? Mire való a zsidónak az igazmondás? ~A gulyásbojtár
503 7    |                hogy felváltva bemehetnek az ivószobába egy pohár bort
504 7    |               addig a teheneket őrzi. ~S az őrzés közben felvett egy
505 8    |                                      8. ~Az a szerencse, hogy senki
506 8    |             Hortobágyon kívül -, hogy mi az az "árvatőzeg", amit a mezőről
507 8    |          Hortobágyon kívül -, hogy mi az az "árvatőzeg", amit a mezőről
508 8    |                Ez a pusztai pásztoroknak az egyedüli tüzelőszere. Afféle
509 8    |                  turfa. ~Emlékezünk arra az adomára, mely szerint egy
510 8    |                   ennek a füstölőszernek az aromás illatától odaképzelé
511 8    |               ekkora kábító hatása lehet az árvatőzeg füstjének: hogyne
512 8    |         füstjének: hogyne volna elhihető az a történet, amit most fogok
513 8    |                 lehetett elindulni, mert az átvádoló kötél nagyon megfeszült,
514 8    |                 addig is hiába ne teljen az idő, a gulyás indítványa
515 8    |             révészek a kopotyukból, ahol az áradat hátrahagyta: kövér
516 8    |                  raktak. ~Meg lett volna az is, de most az a kérdés,
517 8    |                lett volna az is, de most az a kérdés, hogy "kinél van
518 8    |         háromnapi kontumácia alatt nincs az a paprika, ami el ne fogyjon.
519 8    |              ezzel megszabadítójává lett az egész utazó frekvenciának.23 ~
520 8    |                  nem is szívesen adja ki az ember a kezéből. ~Amíg aztán
521 8    |                  enni), azalatt a bojtár az árvatőzeget odalopta a tűz
522 8    |               idő múlva. ~- Nem is illat az már, hanem szagolmány! -
523 8    |              koma. ~De még jobban felüté az orrát a szarvas állatoknak
524 8    |                 nyugtalankodni. Feltartá az orrát, megrázta a nyakán
525 8    |            szappanosné. ~- Frissen üljön az ifjasszony a komp túlsó
526 8    |                 bele kellett kapaszkodni az átjárókötélbe, hogy a komp
527 8    |                  A szarvas barmok úsztak az elhagyott part felé. ~A
528 8    |             mennünk. Így is elkésünk már az ónodi vásárból. ~- Nem kell
529 8    |               után. ~- Már megint beszél az a Pilátus katonája - förmedt
530 8    |             förmedt fel varga. - Hol van az a disznóláb? Hadd lövöm
531 8    |                  Vízben gyorsabban halad az ökörféle, mint a ló. ~Amint
532 8    |           vigasztalásul a hajcsároknak. ~Az ostordurrogatás pedig a
533 8    |           bőséges alkalmat szolgáltatott az eszmecserére. A révészek
534 8    |                 eset. Gyakran megszállja az "erkölcs" a Hortobágyról
535 8    |              visszafutnak a pusztára. ~- Az emberben is megvan az a
536 8    |                    Az emberben is megvan az a hazaszeretet - bizonyítá
537 8    |                  hagyták a kisborjúikat. Az volt a hibás, aki elválasztotta
538 8    |                 hibás, aki elválasztotta az édesszülőket a fiaiktól. ~-
539 8    |            belőle egy falkát. Éreztem én az elébb ilyenforma bűzt. ~-
540 8    |               mint a kárvallott cigány. ~Az öreg révész tudott tótul,
541 8    |                 styekáty.25 Nem lopta el az gulyásbojtár a teheneiteket.
542 8    |               teheneiteket. Rendes ember az. Hiszen itt van a süvege
543 8    |                 lesznek azok egy rakáson az állásban. Megkeríti azokat
544 8    |                  a kutyája is vele ment, az is kiúszott. Majd azután,
545 8    |                 s aztán ismét visszatért az innenső partra. ~A hajcsárok
546 8    |               Nem tartották azok magukat az országúthoz, hanem szaladtak
547 8    |                jött onnan Újváros felől, az elregélte, hogy ő már ott
548 9    |                                      9. ~Az ohati puszta a "cifra ménes"
549 9    |               úton, a hegyi ló kiáll, ha az alföldi utat megkóstolja. ~
550 9    |             Minerva megteremtette, azzal az átokkal, hogy mindig egyék,
551 9    |                csikósbojtár őrzi lóháton az ezernyi szilaj paripát,
552 9    |             karikás ostorral térítve meg az elkalandozókat. ~A tanyán
553 9    |           jövevényekre - a lovaikról. ~- Az a Kádár Mihály uram, az
554 9    |                  Az a Kádár Mihály uram, az egyik, a másik meg a Pelikán
555 9    |           kalendáriumba benéztem. ~- Hát az is meg van írva a kalendáriumba? -
556 9    |           ABC-bül csárdát. Vasárnap lesz az ónodi baromvásár, oda a
557 9    |                 kell vinni. ~Helyes volt az asztronómia. Csakugyan lovak
558 9    |                jöttek. Kádár Mihály uram az eladó, Pelikán Samu pedig
559 9    |              kifaragott madárfejjel. Övé az egyik csapat ló ottan a
560 9    |         csizmákba húzva, a szivartárcája az oldalzsebébe dugva, kezében
561 9    |             nyélre tekert lovagkorbács. ~Az urak, leszállva a szekereikről,
562 9    |               levetve, jobb kezébe fogta az összegöngyölített pányvát,
563 9    |                 nyerítve rohantak odább, az elfogott ott maradt. Hánykódott,
564 9    |                ágaskodott, de hasztalan. Az az egy ember úgy tartá fogva
565 9    |             ágaskodott, de hasztalan. Az az egy ember úgy tartá fogva
566 9    |           karjain, olyan volt, mint azok az ógörög vagy római szobrok:
567 9    |                sós kenyérrel kínálni meg az áldozatát. ~S ez az erőmutatvány
568 9    |                  meg az áldozatát. ~S ez az erőmutatvány még háromszor
569 9    |            nagyon tágra volt eresztve, s az elfogott kancának, egész
570 9    |                  csúszott le: annálfogva az, nem lévén fojtogatva, nem
571 9    |                 a megfékezett vadállatot az urakhoz. ~- Hát bizony,
572 9    |             Mikor három napig ott feküdt az ember a mátai ispitályban? ~-
573 9    |               ispitályban? ~- Nem feküdt az ember az ispitályban! Hisz
574 9    |                      Nem feküdt az ember az ispitályban! Hisz az a lovaknak
575 9    |               ember az ispitályban! Hisz az a lovaknak való! ~- Hát
576 9    |                 való! ~- Hát mit csinált az ember? ~- Hát be volt rúgva
577 9    |              ember? ~- Hát be volt rúgva az ember, ahogy dukált. ~Az
578 9    |                 az ember, ahogy dukált. ~Az öreg számadó végigsodorintotta
579 9    |                sor. ~A négy fiatal lónak az árába nyolcszáz forintban
580 9    |                bőrt (ez volt a tárca), s az abban levő nagy csomó papiros
581 9    |                bankó egy csepp sem, mert az csupa merő váltó volt; üres
582 9    |          észrevételét. ~- Miért tetszett az úrnak arra a papirosra írni,
583 9    |             alkudta ki a lovakat? ~- Hát az azért van, tisztelt bojtár
584 9    |              tisztelt bojtár úr, hogy én az áru átvételénél rögtön készpénzzel
585 9    |                   különb gavallér, pedig az csak gulyásbojtár. Az már
586 9    |              pedig az csak gulyásbojtár. Az már tudja, hogy mire jó
587 9    |            kereskedik tehenekkel. ~- Nem az enyém a szerencse, hanem
588 9    |               feleségemé. Tetszik tudni, az asszonyomnak van egy kis
589 9    |               szóra. ~- Ezüst függőt? ~- Az ám, szép filigránmunka ezüstfüggőt.
590 9    |                  forintba lett kialkudva az aranyozás. Meg is kapta,
591 9    |           Sándornak a szemei kimeredtek, az orrcimpái tágultak, olyan
592 9    |              vigyori arcot csinált, hogy az ember azt hitte volna, hogy
593 9    |             olyan nagyon tetszik magának az a váltó, hát odaadom borravaló
594 9    |                lóvásárlásnál, hanem hogy az igazat megmondjam, szeretnék
595 9    |               alatt elugrani, mint ahogy az egyszeri csizmadia elugrotta
596 9    |          hamisság. Inkább nagyon is nagy az igazság. Hát majd én megmagyarázom:
597 9    |            Debrecenben". Hát a feleségem az ostoba asszony, ahelyett
598 9    |           veszekedésem volt nekem emiatt az asszonnyal. Legalább most
599 9    |           Nemigen oda vergál28 biz annak az öröme - dörmögé vissza a
600 9    |              katonaságból kiszabadítsam. Az a másik, a Ferkó, az meg
601 9    |      kiszabadítsam. Az a másik, a Ferkó, az meg az én komámnak, a gulyás
602 9    |                 a másik, a Ferkó, az meg az én komámnak, a gulyás számadónak
603 9    |                 számadónak a keresztfia. Az is igen derék legény volna.
604 9    |                 pajtások is volnának, ha az ördög, vagy nem tudom miféle
605 9    |            leghelyesebb Kolumbusz tojása az Ariadné fonalából való kibontakozásra. ~
606 9    |               előle. Elhajtotta a ménest az itatóhoz, ahol már a többi
607 9    |                  a vályút megtölteni. Ez az ő mindennapi mulatságuk -
608 9    |       utánaénekelte a nótát, betelt vele az egész ohati puszta. Még
609 9    |            városban egész hétre valót. S az úri eledel, akárki mellé
610 9    |                káposzta - Espékes". Mind az öt bojtár együtt vacsorál
611 9    |                  ló nem ilyen filozófus, az még beleharap az éjszakába
612 9    |              filozófus, az még beleharap az éjszakába is, s amíg csak
613 9    |             körösztapám uram, hogyan van az, hogy a ló egész nap tud
614 9    |            kedvem egész nap töltekezni. ~Az öreg számadó még egy nyaláb
615 9    |                  ez régi mese. Még abból az időből való, amikor a diákok
616 9    |             tintás tenyerűtől hallottam: az ő lelke szenvedjen érte,
617 9    |                  mondott... Hát úgy volt az, hogy volt egyszer egy híres
618 9    |                  alól azt a "mént", akin az a világon szerteszét járt.
619 9    |            vendégül, s a lovát bekötötte az akolba. Egyszer aztán Szent
620 9    |                  együtt nevezzenek vele: az a ló pedig legyen arra elátkozva,
621 9    |              legyen jóllakva." Ezóta van az, hogy a ló egész nap legel,
622 9    |               lovat, attól kérdezze meg: az majd jobban elmondja, mert
623 10   |                  szép tavaszi este volt, az esthajnal alig akart megválni
624 10   |            esthajnal alig akart megválni az égtől, amíg aztán magára
625 10   |          körültakargatták a földhatárt. ~Az újhold sarlója ott köszörülte
626 10   |           ragyogott a szeretők csillaga: az a korán fekvő, korán kelő
627 10   |            futásnyira, kikereste magának az éjjeli fekhelyét, ott leszedte
628 10   |                  felül tette a nyeregre: az a vánkos, szűre a takaró. ~
629 10   |                  vagy. S még azt akarnák az urak, hogy mikor egész nap
630 10   |                  ló is olyan kutya, mint az ember? - Aztán megtörülgette
631 10   |                 a hold lemegy, aztán meg az a fényes csillag, akkor
632 10   |      kettőt-hármat hentergőzött a hátán, az ég felé kalimpálva a négy
633 10   |                Fölséges egy ágy! Párnája az egész kerek puszta, superlátja29
634 10   |                fel, s végighúz a légben: az is olyan hang, mint a kísértetzengés.
635 10   |          neveikre a vén körösztapád. Ott az ég közepén, a "göncöl térítője",
636 10   |                 mozdul a helyéből, amott az a páros a "bojtár kettőse",
637 10   |                páros a "bojtár kettőse", az a színe-válogató az "árvaleány
638 10   |            kettőse", az a színe-válogató az "árvaleány pillantása".
639 10   |             pillantása". Ez a fényes ott az ég alján a "kaszás csillag",
640 10   |          fényesebb a "bujdosók lámpása". Az a három ott a "három király
641 10   |                 a "heteveny csillaga", s az, aki most mindjárt leszáll
642 10   |     feltápászkodott, könyökére támasztva az arcát. ~Volt már hát, akivel
643 10   |                     Hányszor megvéreztem az oldaladat a sarkantyúval,
644 10   |                    Hányszor visszahúzott az ölelésével, mikor már a
645 10   |             Bizony azt tette. ~- Amíg ez az átkozott betyár oda nem
646 10   |         elbúsultan dörmögé: ~- Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja,
647 10   |                 én megverem, tudom, hogy az anyja is megsiratja. ~A
648 10   |                   Hiszen elbujdosott már az óperenciára. Nem vagy te
649 10   |                   csak itt maradsz velem az én nagy bánatomban. ~Hát
650 10   |                bánatomban. ~Hát biz ezen az állapoton a mén sem tudott
651 10   |              lépek azon a küszöbön, ahol az a leány lakik!... Ne ragyogjanak
652 10   |                 eljön a napja, kivesszük az eszterhaj alól azt a régi
653 10   |         trombitaszót, felugrott a mén, s az első lábával vágta a pázsitot,
654 10   |                  a két fülét, s elkezdte az orrával taszigálni a vállát,
655 10   |              taszigálni a vállát, s hogy az arra sem mozdult meg, iramban
656 10   |                 két karjával. ~- Te vagy az én egyetlen, hű társam. ~
657 10   |            valósággal nevetett, felhúzta az ínyét a fogáról, úgy fejezte
658 10   |                 a ló nyakára, olyan volt az neki, mint egy vánkos. A
659 10   |         Hajnalodott már, keleten sárgult az ég alja. ~A távol ködös
660 10   |              fényében egy közeledő lónak az árnyképe volt látható. Nem
661 10   |                  el. Tavaszkor rájuk jön az indulat, hogy megunják a
662 10   |           megunják a magányos életet ott az ökrök országában, s ha elszabadulhatnak
663 10   |             lónak. ~De nem kellett annak az elfogdosásához semmi pányva.
664 10   |               vele szóba, ez nem értette az ő szavait. Mit is tudna
665 10   |                  ő szavait. Mit is tudna az olyan ló, aki ökrök társaságában
666 10   |              ökrök társaságában tölti el az életét? ~A csikós elvezette
667 10   |              életét? ~A csikós elvezette az elfogott paripát a korlátrekesztékhez,
668 10   |                    Azután jelentést tett az esetről a számadónak. ~Mire
669 10   |        számadónak. ~Mire a nap felhágott az égre, erre a titokra is
670 10   |                 a lováról. A bikának meg az orrán jött ki a vér. Ej,
671 10   |                  vér. Ej, de volt kelete az akasztófacifrázónak meg
672 10   |                  mondott? ~- Nem mondott az egyebet, mint hogy ő nem
673 10   |               beadott valami netrebulyát az a sárga rózsa, mint a Decsi
674 10   |                 Én nem tudom, mi a szösz az a sárga rózsa? Annyit tudok,
675 10   |               kihúzta a kalapja bélését, az alá bedugta a sárga rózsát,
676 10   |             ütött a botja bunkós végével az útjában álló ökörfarkkóróra,
677 10   |                álló ökörfarkkóróra, hogy az szerteszét repült. ~- Hát
678 10   |                Hát má mit vétett keednek az a királydárda? ~Nem annak
679 10   |          királydárda? ~Nem annak volt ez az ütés szánva... ~- Hát már
680 10   |                Éppen kettőt? Sok is lesz az! ~- Én nem tudom. ~- De
681 10   |                  a hókának nem akarózott az innen elmenés sehogy, egyre
682 10   |                  vágtató suhanc után, de az már hallotta is, nem is
683 11   |                  volt, mikor nekiindult, az égnek olyan színe volt,
684 11   |             égnek olyan színe volt, mint az írós savónak; párával volt
685 11   |               savónak; párával volt teli az egész lég. A délibábnak
686 11   |                 Azért nem tévesztette el az utat. Pedig a kantár is
687 11   |                 lógott a csikós kezében. Az ember maga is érzi, hogy
688 11   |               azt a monumentális remekét az igaz szittya építészetnek. ~-
689 11   |                  kicsit úsztatott is, de az nem vét számot, odáig megszárad
690 11   |              térnek, ami a vendéglőt meg az istállót, félszert előzi,
691 11   |                  hanem azért mégis udvar az, mert asztal van rá kiterítve
692 11   |            elérni. A lovagjaik ott ültek az akácfák alatt az asztalnál,
693 11   |               ott ültek az akácfák alatt az asztalnál, ebben a rekkenő
694 11   |              kifordított bunda. Ilyenkor az árnyékot tart. Iddogáltak
695 11   |                furkósbotját végignyújtva az asztalon, s nézte, hogy
696 11   |              sárga oszlop emelkedik fel, az a szélanya. ~A két juhász
697 11   |         elmehetsz", hát takarodni kell. ~Az egyik kopogtatott az asztalon
698 11   |              kell. ~Az egyik kopogtatott az asztalon a palack fenekével. ~-
699 11   |         fenekével. ~- Fizessünk hát! Jön az idő! ~A kopogtatásra kijött
700 11   |     kutyanyelveikből, s letörölte utánuk az asztalt, ahol elöntötték
701 11   |                galambom? ~- Decsi Sándor az én nevem - dörmögé mogorván
702 11   |                Hát nem tetszik besétálni az ivószobába? ~- Köszönöm.
703 11   |              Látom a lováról. Majd kijön az ide, énhozzám. ~- Hát mit
704 11   |                  lehet megmérgezni, mert az kifut, ha egyszer a dugóját
705 11   |                értek hozzá. ~Azzal fogta az első palackot, odaütötte
706 11   |             palackot, odaütötte a nyakát az asztal széléhez, az üveg
707 11   |               nyakát az asztal széléhez, az üveg feje letört, akkor
708 11   |                aztán drágább a ser, mert az eltört palacknak az árát
709 11   |                 mert az eltört palacknak az árát is meg kell fizetni;
710 11   |                meg kell fizetni; de hát "az úr pokolban is úr"! ~A leány
711 11   |          kacérsággal riszálva a csípőit. Az a két aranyfüggő csak úgy
712 11   |                 nem volt a fésűre tűzve, az is csak úgy lebegett a pántlikás
713 11   |            letört nyakú üres palack volt az asztalon. Azokat az üvegcserepekkel
714 11   |                 volt az asztalon. Azokat az üvegcserepekkel együtt a
715 11   |                meg a leány, hogy itt van az egyik. ~A csikós segített
716 11   |                 hangja volt, ismerte azt az egész Hortobágy. ~Én vagyok
717 11   |                már jött őkegyelme kifelé az ivószobából, mintha hívták
718 11   |             hívták volna. A gulyás hozta az egyik kezében a vörös boros
719 11   |              letette a csikóssal szemben az asztal túlsó oldalára, a
720 11   |               botja mellé, s aztán leült az asztalhoz, szemben a másik
721 11   |                     Hát már visszatértél az utadból, pajtás? - kérdé
722 11   |                   Nem tudnám, hol venném az asszonyt. ~- Mondok: az
723 11   |                  az asszonyt. ~- Mondok: az édesanyádat. ~- Dejsz az
724 11   |                 az édesanyádat. ~- Dejsz az ott nem hagyja a debreceni
725 11   |                Hát aztán elbúcsúztál már az édesanyádtól? ~- Elbúcsúztam. ~-
726 11   |                 is akart tölteni belőle. Az letakarta a tenyerével a
727 11   |                poharát. ~- Hát nem iszol az én sörömből? ~- Tartom a
728 11   |                    A csikós kiüríté maga az egész palackot, s akkor
729 11   |             bölcselkedni (ami megszállja az embert a sörital után). ~-
730 11   |       legényekhez. Annak a juhásznak már az ősapja is hazugsággal élt.
731 11   |                 a saját apjának a szemét az Ézsau kesztyűivel: annak
732 11   |          hazugsággal él. Juhásznak illik az, de nem gulyásnak. ~A gulyásbojtár
733 11   |          Balmazújvároson. ~- Hm, pajtás! Az még nem volna neked baj,
734 11   |               belőlem, hanem nagyobb baj az neked, hogy jó fiskális
735 11   |                sem. ~- Sem a fiának, sem az apjának! ~- Nincs hazugság
736 11   |                 én, csak prédikálok. Hát az a becsületes ember, akinél
737 11   |                én azt kérdeztem, hogy mi az. Ő megmagyarázta: így hozta
738 11   |               elő, hogy te már tudod, mi az a váltó; megmutatta az írásodat,
739 11   |                mi az a váltó; megmutatta az írásodat, s panaszkodott,
740 11   |                helyen kell fizetni, csak az, hogy Hortobágyon, az pedig
741 11   |               csak az, hogy Hortobágyon, az pedig nagy puszta. Hát már
742 11   |                 azért teszem elejbéd ezt az írást, hogy hozd helyre
743 11   |              elámította vele a pajtását. Az elhitte neki, hogy itt igazán
744 11   |                 ha kívánod. ~Kopogtattak az asztalon, a Klárika kijött.
745 11   |            kijött. Ott leskelődött közel az ajtóban. Nagy volt a meglepetése,
746 11   |                 biztos hivatalszobájából az írószerszámot. ~Aztán nézte,
747 11   |                 a gulyásnak a papíroson, az ujjával odabökve, s diktálta,
748 11   |                 kell még hozzá. ~- Miért az udvarán? ~- Hát csak azért,
749 11   |                gömbölyű betűkkel. ~- Hát az mire való, hogy a magad
750 11   |          gulyásbojtár kíváncsian. ~- Hát az arra való, hogy majd mikor
751 11   |              való, hogy majd mikor ennek az írásnak a fizetsége eljön,
752 11   |              énhelyettem? ~- Azért, mert az az én tartozásom! - mondá
753 11   |           énhelyettem? ~- Azért, mert az az én tartozásom! - mondá a
754 11   |                  rá. ~A leány nem értett az egész irkafirkából semmit.
755 11   |                 úgy csilingelt a fülében az a két arany futtatott függő. "
756 11   |              leánynak, odanyújtva feléje az írást: ~- Kérem szépen,
757 11   |                 a Pelikán úr, a lókupec, az ónodi vásárról, s betér
758 11   |              Sanyi. Köszöntetjük szépen. Az egyikünk majd beváltja.
759 11   |                beváltja. Hogy melyikünk, az majd elválik. ~A leány vállat
760 11   |                  a nevüket. ~Összeszedte az írószereket, s visszavitte
761 11   |            biztos szobájába, ami ott van az oszlopos ámbitusnak a végén. ~~~
762 12   |             nyugodtan kitöltötte magának az utolsó pohár sört. A gulyásbojtár
763 12   |                  hogy nagyobb lett volna az a puszta, amelyiken Mózes
764 12   |             Hanem azért, akármilyen nagy az a hortobágyi puszta, mégsem
765 12   |                  egyet! ~Azzal felkapták az asztalról a furkósbotjaikat.
766 12   |                párbaj. ~Nem olyan könnyű az, mint amilyennek látszik!
767 12   |               ugyan jól kell kiszámítani az ütést, mikor a vágtató paripán
768 12   |              vágtató paripán szemberohan az ellenfelével: ott nem hárítanak,
769 12   |                   ott nem kapkodja félre az ember a fejét a csapás elől.
770 12   |                 egyet oda. Amelyik jobb, az a több. ~A két bojtárlegény,
771 12   |    összetalálkozék, egyszerre csapott le az ólmos bottal egymásnak a
772 12   |                 sújtá a tarkóját. ~Hanem az ő csapása annál jobban volt
773 12   |             annál jobban volt odaszánva. Az ólmos bot bunkója oldalt
774 12   |               bot bunkója oldalt találta az ellenfél koponyáját, s az
775 12   |                az ellenfél koponyáját, s az oldalt fordulva kiesett
776 12   |              zivatar! Recsegett ropogott az ég sarka. ~- Megmondtam,
777 12   |                 a zivatar el nem takarta az alakját; egyszer-egyszer,
778 12   |                vált záporban meglátszott az árnyék alakja, meg-meg csak