Rész

 1 2 |     elérzékenyült hangon szól hozzá: ~- Miért mondtad nekem
 2 2 | szelíden, lágy szóval beszélt hozzá. ~- Klári édes! Nem mondom
 3 3 |     mikor egészen közel érnek hozzá, megállnak: hát ez mi a
 4 3 |     azért, mert nagyon hajlok hozzá. Nem szeretem a gyereknek
 5 4 |       oda sem fogja ereszteni hozzá. ~- Én csak a doktor úrral
 6 4 |     meg! Ha elég erős a szíve hozzá. Magára bízom a kávésmasinát:
 7 5 |    behunyt szemmel. ~Odavitte hozzá a vizespalackot. ~De annak
 8 7 |    természete. Ő már hazulról hozzá van szokva az okos, óvatos
 9 8 |    már nem volt. Bogrács volt hozzá, hal is volt elég. Azt lapáttal
10 9 |      Egy pár hónappal ezelőtt hozzá jön a tisztelt Lacza Ferkó
11 9 |   lovát is: "No, hát ragadjon hozzá a nevedhez a mén, hogy soha
12 10|     csakhogy hamarább odavigy hozzá!... Hányszor hagytalak kikötve
13 10|  átkozott betyár oda nem fért hozzá, s el nem lopta szívének
14 10| gazdája nem mozdul, odalépett hozzá, hátrasunyva a két fülét,
15 10|     Hol van a gazdád? - szólt hozzá a csikós. ~De ez a mén bizony
16 11|    zöld klázliból, s danoltak hozzá valami végeszakadatlan pásztornótát,
17 11|      Köszönöm, magam is értek hozzá. ~Azzal fogta az első palackot,
18 11|   csárda udvarán. Ez kell még hozzá. ~- Miért az udvarán? ~-