Rész

 1 2 |   katonának. De azért megbecsültek ám: még a hajamat sem vágták
 2 2 |       urakat a zámi határig. ~- Az ám a furcsa, hogy a gulyásbojtár
 3 2 |  Mulattattak hát! Nem is úgy ültek ám itten, mint egy fancsali
 4 3 |            Egyszer csak észreveszi ám a gulyát őrző két komondor
 5 3 |          arisztokráciája? ~- Értem ám azt a szót. A biz úgy van.
 6 3 |         Götterdämmerungból!7 ~- Az ám - magyarázza neki Sajgató
 7 3 |      pernahajder! Velem ne hancúzz ám, mert ha beléd kapok, úgy
 8 3 |        mosolyogva felelt: ~- Értem ám én a tréfát, ténsuram. Benne
 9 3 |         Mind a huszonnégynek tudta ám a nevét, s azok hallgattak
10 3 |         lovászmester. ~- Nem adjuk ám oda! - biztosítá büszke
11 4 |          most már aztán azt mondom ám magának, édes lelkem, hogy
12 7 | fölgerjedve a csizmadia. ~- Fognák ám, ha tudnák! De az már azóta
13 8 |         betűvel, ami nem azt teszi ám, hogy "Dugdel, Veddel",
14 9 |         uramhoz fordulva. ~- Nincs ám ennek egyéb dolga - mondá
15 9 |                Ezüst függőt? ~- Az ám, szép filigránmunka ezüstfüggőt.
16 10|            egy darab fa. Nem tréfa ám a polgári révtől a zámi
17 11|       idekinn is. ~- Odabenn volna ám rangjához illő társaság. ~-