Rész

 1 2 |       kezéhez, nagyokat taszítva rajta a fejével; egyenként megnyalogatta
 2 2 |     ideadnád a kalapod, mindjárt rajta lenne. ~- Nem! Énnekem az
 3 2 |         meg. Tudom, hogy örülnél rajta, ha úgy volna. ~- Sándor!
 4 2 |        Új nótát hoztál? - kapott rajta a leány. S azzal odakuporodott
 5 2 |         való. ~S egyet taszított rajta a könyökével. ~- Hát akkor
 6 4 |       visszagörbülő derékkal ült rajta, s két kézre fogta a kantárszárat.
 7 4 |         a fogával, és ő is emelt rajta. Így aztán közös erővel
 8 4 |      szederjes foltok ütöttek ki rajta, szép fehér homlokán halálszeplők
 9 6 |           egy szót sem igazított rajta. ~Ekkor aztán elővezették
10 6 | akkurátossággal, mi titkolnivaló rajta! Hanem előbb az a zsandár
11 9 |     utoljára mégiscsak erőt vett rajta, s odavezeté a megfékezett
12 9 |        tette a fejét, úgy bámult rajta keresztül. Persze, egyikük
13 10|   árnyképe volt látható. Nem ült rajta senki. Ezt érezte meg a
14 11|          elterült, ott gázolt át rajta. Egy kicsit úsztatott is,
15 11|          számot, odáig megszárad rajta a forró naptól a rojtos
16 12|     vagyok. ~- No, hát tágítsunk rajta egyet! ~Azzal felkapták