Rész

 1 2 |       morgott, s nyájasan ásított nagyot. ~- Még a Bodri is rád ismer. ~-
 2 2 |           egyet gondolt, fölkelt, nagyot nyújtózott, görbe hátat
 3 3 | metszőfoga. ~- Nincs-e? - kérdezé nagyot bámulva a lovászmester,
 4 3 |      húsból a bográcsba. ~A festő nagyot nézett a bojtár szeme közé,
 5 4 |          a Decsi Sándor. ~A leány nagyot sikoltott, s kiejté a kezéből
 6 5 |         beteg arra fölneszelt, és nagyot ásított. ~Hála az égnek!
 7 7 |           széket maga alól, aztán nagyot rikkantani: "Én vagyok az
 8 8 |         várakozókat, hogy a Tisza nagyot esett. Holnap hajnalban
 9 8 |   megrázta a nyakán a kolompot, s nagyot bőgött, aztán meg lesunyta
10 8 |          színéhez. ~Egyszer aztán nagyot mordult a bika, s egy hatalmas
11 9 |          bojtár úr? ~Decsi Sándor nagyot nevetett erre. Úgy villogott
12 9 |        madárfejét. ~- Hűh! Ez már nagyot változtat a tények logikáján. ~-
13 10|          zablájától megszabadult, nagyot ugrott a ló, felhányta a
14 10|    gyorsan csülökre kapott megint nagyot rázkódott, egyet nyerített,
15 10|             Majd lesz idő, amikor nagyot pihenünk... Addig is együtt
16 11|         mellé kuporodsz: annak is nagyot hazudsz." ~S azzal levette