Rész

  1 1 |           nyomja a süvegét a fejébe, s hátraveti a nyakát. Azt
  2 1 |        megint csak előrehúzza a feje s bóbiskol tovább. ~Egy zökkenőnél
  3 1 |              visszafordítja a lovát, s megtér a rózsáját keresni
  4 1 |             azok közt is megtalálja, s megint feltűzi a süvege
  5 1 |              keresem.~Újra elalszik, s újból elveszti a rózsáját.
  6 1 |       ráismer egymásra jó messziről, s sebesebbre fogva az ügetést,
  7 1 |      sarkantyúba kapták a paripákat, s vágtattak tova a maguk útján. ~~~
  8 2 | beletakargatta a piros keszkenőjébe, s keszkenőstül együtt lecsúsztatá
  9 2 |   csikósbojtár pedig irányt váltott, s ahol a nagy tengersík pusztán
 10 2 |          nyílik, pünkösdkor elkezdi, s még adventben is teli van
 11 2 |            alatta ragyogott az élet, s amikor mosolygott, mintha
 12 2 |             arról a mindig nyitóról, s a füle mellé tűzi. ~- No,
 13 2 |            fenekével dobol keményen, s mogorva méltósággal kiált
 14 2 |            mikor a legényt meglátja, s összecsapja a két kezét. ~-
 15 2 |          bort! - mordul rá a legény, s az öklére támasztja a félredűtött
 16 2 |        becsület. Leveszi a kalapját, s az asztalra teszi. ~- Jó
 17 2 |           hegyét kidugva a szájából, s azzal durcás vállvonítással
 18 2 |        riszálva; visszajön a borral, s a legény elé teszi, aztán
 19 2 |             csettentett a nyelvével, s aztán leült melléje a hosszú
 20 2 |            felvette a tele palackot, s a szájához vitte, s addig
 21 2 |        palackot, s a szájához vitte, s addig le sem vette, amíg
 22 2 |    engedelmesen fogta a cirokseprőt, s összetakarította az üvegcserepeket.
 23 2 |      visszament a bormérő rács mögé, s hozta a másik palackot,
 24 2 |            bojtár fejéről a kalapot, s azt kezdte vele, hogy a
 25 2 |             A legény észrevette azt, s kikapta a leány kezéből
 26 2 |           leánynak mind a két kezét, s szelíden, lágy szóval beszélt
 27 2 |      összevissza vizitált a felcser, s sütötte ki felőlem, hogy
 28 2 |              két kezét a legényéből, s tréfával akarta elütni a
 29 2 |       összetöröd vele a szívemet. ~- S aztán mit adsz érte? ~-
 30 2 |              a cipóból, szalonnából, s hozzálátott. A nyitott ajtón
 31 2 |             ajtón bejött a komondor, s nagy farkcsóválva odament
 32 2 |           odatörölte a két térdéhez, s aztán leült eléje, s szeme
 33 2 |       térdéhez, s aztán leült eléje, s szeme közé nézve egyet morgott,
 34 2 |            közé nézve egyet morgott, s nyájasan ásított nagyot. ~-
 35 2 |             kezdett; a leány kiment, s idővártatva visszajött. ~-
 36 2 |              a faliszekrény ajtaját, s kivett onnan egy tányér
 37 2 |             aztán lefeküdt az ölébe, s elkezdett dorombolni. ~-
 38 2 |          magyar gulyás tud bánni. ~- S te nem mégy el a Ferkóval
 39 2 |              amit a gulyásnak adtál. S nem nyugszom meg addig,
 40 2 |                kapott rajta a leány. S azzal odakuporodott a legény
 41 2 |              falnak vetette a hátát, s az egyik kezét a kalapjára,
 42 2 |       katángkóró, amit kitép a szél, s aztán végigtáncoltatja határról
 43 2 |          dalolták, míg belétaláltak, s ha készen voltak vele, megcsókolták
 44 2 |          ajtó mögé támasztani való. ~S egyet taszított rajta a
 45 2 |     haragszik arra a csúnya emberre, s felugrott, és keményen megugatta. ~
 46 2 |            felállt az asztal mellől, s a makrapipáját a kalapja
 47 2 |              harmadnapos hideglelés, s "olyan igaz leszek hozzád,
 48 2 |            mint tulajdon édesanyád". S amint egyszer számadó csikós
 49 2 |             megyünk együtt a paphoz. S aztán élünk nagy hűségben.
 50 2 |            füléből az aranyfüggőket, s odatette a legény tenyerébe. ~-
 51 2 |            ismét feltette a függőit, s azokkal együtt a szívébe
 52 2 |             szűrt a legény nyakából, s beakasztá a söntésbe, mint
 53 2 |        behintette sóval, paprikával, s aztán cserepcsíkra szúrva
 54 2 |             odatűzte a parázs mellé, s amellett elkezdte szép csengő
 55 2 |             halat süt a kedvesének. ~S aztán gyönyörködik benne,
 56 2 |             nyeli az ő keze sültét. ~S azután fülébe dúdolja a
 57 2 |        énekelte a leánnyal a legény, s annál a sornál, hogy "bevágtat
 58 2 |  felhajította a süvegét a gerendáig, s az öklével ütött az asztalra.
 59 2 |     szolgálóval strázsáltatja magát, s amint meglátja egy zsandár
 60 2 |        citronyos bort, kocsmárosnét, s még hogy kurjongat nagy
 61 2 |       héthónapos kecske a szérűn. ~- S az a gulyás! Elnézte azt,
 62 2 |            szíve hideg lesz irántad, s azt akarod, hogy lángra
 63 2 |             adj citronyos bort neki, s abba a borba áztasd bele
 64 3 |        bojtárok a gulya közé mennek, s a kiválasztott tehénnek
 65 3 |             égen a fogytán levő hold s a csillagok fényesebbjei,
 66 3 |      szegénylegények" felpillantani, s ha felsóhajtottak: "Isten
 67 3 |        akácpagony a fátalan pusztán, s egyes kék púpok domborodnak
 68 3 |         vázlatokat fest az albumába, s egyik eksztázisból a másikba
 69 3 |              a karámot, odatalálok. ~S azzal leteszi a tábori székét,
 70 3 |            székét, festékes ládáját, s a térdére fektetett vázlatos
 71 3 |             alakot a puszta közepén, s jön nagy ugatással rohanva
 72 3 |             bundájuk, fekete orruk. ~S a nyugodtan guggoló embert
 73 3 |            Leülnek eléje a farkukra, s kíváncsian nyújtogatják
 74 3 |           amint egymásra tekintenek, s meglátják a zölddel, pirossal
 75 3 |          kutya; nekiesnek egymásnak, s összemarakodnak. ~Szerencsére
 76 3 |          taligával jár a gulya után, s összegyűjti az "árva tőzeget",
 77 3 |               Csak tessék beleülni. ~S ezzel az ügyes találmánnyal
 78 3 |            célt A karámhoz is eljut, s útközben bevégzi, a taligán
 79 3 |          leszálltak már a kocsikból, s megismerkedtették a vásárolni
 80 3 |            kapja a legelőn a ménest, s azt nem tudják a szélfogóba
 81 3 |              rohant a szerszámaival, s hozzákuporodott a vázoláshoz,
 82 3 |            nem néz többet büntetlen. S akkor az eddigi rózsaszínben
 83 3 |          egyszerre arannyá változik, s a látóhatár összemosódik
 84 3 |         összemosódik az ég aljával. ~S erre az első napkivillanásra
 85 3 |            nyakán az öblös kolompot, s annak hangjára fölzendül
 86 3 |            kámvája maga is ácsremek, s a három kankalint mozgásba
 87 3 |    itatóvályúba. Nehéz egy munka ez, s napjában háromszor fordul
 88 3 |             uram tulajdonát képezik, s azoknak a borjait elhozva,
 89 3 |            aztán magától megy utána, s engedi magát a korlátos
 90 3 |         beleszeret egy szép Ancsába, s aztán elfelejti a sárga
 91 3 |   megvizsgálta a kiszemelt barmokat, s egyenként megírta számukra
 92 3 |          kifújta a fejéből a mámort, s a futtatás kirázta az álmosságot.
 93 3 |        lováról még távol a karámtól, s úgy vezette a paripáját
 94 3 |          végig letörülgette a lovat, s aztán nyakába akasztá a
 95 3 |  cirógatással, mint a kezes bárányt, s aztán odavezeti az urak
 96 3 |      vakargatni a bozontos homlokát, s megnyalja ráspolyélű nyelvével
 97 3 |         metszőfoga sincs már felül. ~S azzal szétnyitotta a bikának
 98 3 |              azt mondta, készen van, s aztán ment az útitársát
 99 3 |             egyet sodort a bajuszán, s nagy mosolyogva felelt: ~-
100 3 |              bámulva a lovászmester, s miután a doktor is azt mondá,
101 3 |        aminek a neve "kásás tészta". S kihozta azt bográcsostul
102 3 |     bográcsostul együtt a vasalóból, s aztán letette egy háromlábú
103 3 |           pedig körülállták az urak, s mindenikük kapott egy hosszú
104 3 |             a bojtárok a számadóval, s tovább fogyasztották a bogrács
105 3 |              ismét teletölté vízzel, s fölakasztá a tűz fölé. ~
106 3 |           Ferkó vezeti a társaságot, s mutogatja az uraknak a puszta
107 3 |     seregestül jöttek rá a keselyűk, s gyöngyen eltakarították,
108 3 |             felírja, miben halt meg, s megparancsolja, hogy mindenestül
109 3 |   kiszikkadjon. Aztán zsákba rakjuk. S mikor aztán gulyáshúst akarunk
110 3 |          nézett a bojtár szeme közé, s aztán a számadóhoz fordult. ~-
111 3 |           elrökönyítsen a lakomától, s végül kinevessen. Majd meglássuk,
112 3 |      jelennek meg a légbe fölemelve, s olyan közel hozva, hogy
113 3 |           ismerős és idegen uraktól, s ezzel fölkapott a kordéjába,
114 3 |         ezzel fölkapott a kordéjába, s elbaktatott a pusztába. ~
115 3 |           pedig odabogozta a szűrét, s azzal felnyergelte a paripáját,
116 3 |            felnyergelte a paripáját, s jó egészséget kívánva az
117 3 |              rostokolni a révháznál, s a csordának szénát adatni,
118 3 |     gyermekeinek magyar nevet adjon, s ha ideje cseppen, írjon
119 3 |            ahány, annyifelé szaladt, s ha a hajcsár botjával terelni
120 3 |          egyet füttyentett a bojtár, s arra egy kis kuvasz előugrott
121 3 |            előugrott a karám mellől, s nagy ugatva nekirohant a
122 3 |      huszonnégynek tudta ám a nevét, s azok hallgattak rá. A bikának
123 3 |       tehénalak ragadt mindegyikhez, s ez a tükörkép együtt haladt
124 4 |              megtorpant, ágaskodott, s hirtelen félrecsapott, más
125 4 |    visszagörbülő derékkal ült rajta, s két kézre fogta a kantárszárat.
126 4 |             rázta, kapkodta a fejét, s ijedten horkolt és nyerített. ~
127 4 |              a gyeplőt és az ostort, s azon igyekezett, hogy a
128 4 |              mintha az is ráismerne, s a kantárt eleresztve, engedé
129 4 |          jött a doktor kocsija felé, s odaérve, magától megállt.
130 4 |              átnyalábolta a derekát, s leemelte a nyeregből. ~-
131 4 |        lefekteté a legényt a gyepre, s elkezdte vizsgálni. ~- Az
132 4 |             a telepre akart eljutni, s útközben érte el a méreg
133 4 |              volt ura mozdulatainak, s karjainak rángatózásával
134 4 |              fejével a gazdája fölé, s rövid, szaggatott röhögést
135 4 |            odakötötte a saroglyához, s aztán vágtatott a telep
136 4 |               rendelkezzék a doktor, s miután más nem volt, aki
137 4 |           közben utasításokat adott, s egyszersmind leveleket írt
138 4 |            fogjon be az úri csézába, s siessen minél előbb haladéktalanul
139 4 |              Keresse fel a főorvost, s várja meg és hozza ki ide
140 4 |              leány nagyot sikoltott, s kiejté a kezéből az öntözőt. ~-
141 4 |            hogy a falra akar mászni, s az ágyat is rágja kínjában.
142 4 |            háznál, mind gyűjtse meg, s adja ide; azzal kúrálja
143 4 |             félretaszítá a famulust, s kirohant az udvarra, egy
144 4 |            Megálljon! Ne bomoljon! - S futott a kordé után lélekszakadva,
145 4 |           volt, leugrott a kordéról, s a bádogszelencét a kezébe
146 4 |           ablakon át a leány jöttét, s eléje ment. A pitvarban
147 4 |            zsebéből a méreggyökeret, s odatette az orvos elé. ~-
148 4 |         odatérdelt a doktor lábához, s megragadva annak a kezét,
149 4 |             aztán a lábait csókolta. S hogy a doktor azt sem engedte,
150 4 |             nyakába a világot ízibe, s úgy eltűnjön erről a vidékről,
151 4 |               hirtelen kezébe kapta, s mielőtt a doktor megakadályozhatta
152 4 |           ajkait összekummva tartja, s ha felnyitja, tajtékzanak,
153 4 |       erőltet, csikorgatja a fogait, s karjait feszíti, derekát
154 4 |             kinyitá előtte az ajtót, s bebocsátá. ~A leány, amint
155 4 |       mellett elfojtotta a zokogást, s ha egyszer kitört a hangja,
156 4 |             egyszer kitört a hangja, s a doktor szemrehányólag
157 4 |             kell a fogai közé dugni, s azzal szétfeszíteni. Ne
158 4 |        hidegvizes kendőt kifacsarni, s a szenvedő fejére tenni,
159 4 |            tenni, meddig rajtahagyni s újjal felváltani. Megfogadta:
160 4 |              még rendelt egyet-mást, s egyúttal megírta a "visum
161 4 |             a "visum repetrum"-ot16, s aztán haladéktalanul kocsira
162 4 |          haladéktalanul kocsira ült, s visszatért a városba. ~Jövet
163 5 |             idegeit. Kiegyenesedett, s szép egyenletesen horkolni
164 5 |       egészséges ember tud horkolni. S ezzel a horkolással egyúttal
165 5 |           legény félrekapta a fejét, s azt motyogta, hogy "vizet". ~
166 5 |               Erre a doktor fölkelt, s kijött slafrokban, papucsban,
167 5 |              beteg egy karafinával. ~S akkor aztán elaludt csendesen. ~-
168 5 |              nyitva hagyom az ajtót, s vigyázok a betegre. ~A leány
169 5 |            volt annyi erő a karjában s tenyerében, hogy azt a vizesüveget
170 6 |       Sándort olyan nagyon szerette, s azt akarta, hogy az is úgy
171 6 |              egy önt érdeklő ügyben, s azt célozza a jelen vizsgálat.
172 6 |              a hortobágyi csárdában, s nem láttam a Klári kisasszonyt...
173 6 |     megesküszöm az egy élő Istenre. ~S felemelte a három ujját
174 6 |              eloldotta az ákácfától, s elrobogott a pusztába. ~
175 6 |              dobott fületlen gombot, s eldugta a kebelébe. ~~~
176 7 |          kompot kihúzták a szárazra, s odakötözték a part melletti
177 7 |            ónodi vásárra igyekeztek, s akiknek a szekerei mind
178 7 |     tanácsára a csikóst megmérgezte, s most rablóbandát alakítanak
179 7 |             Hát bizony megérdemelné, s ha a régi igazság megvolna,
180 7 |        foglalva, valaki rá ne üljön, s azzal az asztal közepén
181 7 |             kiment a tehéncsordához, s valahogy megértette a morva
182 7 |             addig a teheneket őrzi. ~S az őrzés közben felvett
183 7 |         darab árvatőzeget a mezőről, s a szűre ujjába ereszté.
184 8 |            tehénlegelőn szedett fel, s azt a kandalló párkányára
185 8 |       kolompoló nyájak, gulyák közé, s hozzáálmodta a többit, ami
186 8 |      megtisztogatták, feldarabolták, s a bográcsba hányták. A bogrács
187 8 |          szólalt meg a gulyásbojtár, s elővett egy fadobozt a szűre
188 8 |         szükségre a maga paprikáját, s ezzel megszabadítójává lett
189 8 |        megrázta a nyakán a kolompot, s nagyot bőgött, aztán meg
190 8 |           farkát karikára felemelte, s elkezdett veszedelmesen
191 8 |            egymás hátára ágaskodtak, s valamennyien a komp szélére
192 8 |         aztán nagyot mordult a bika, s egy hatalmas szökéssel kiugrott
193 8 |          kiugrott a kompból a vízbe. S arra egypár pillanat alatt
194 8 |              én a lelkes állatokat. ~S azzal felkapott a lovára,
195 8 |        szélére vezette a bejáráshoz, s azzal sarkantyúba kapva,
196 8 |              a hortobágyi part felé, s a sekélyeshez érve, szépen
197 8 |            nyakából karikás ostorát, s nagyokat kondított vele. ~-
198 8 |            vízbe, kiúsznak a partra, s visszafutnak a pusztára. ~-
199 8 |             egyszerre mind megvadul, s szerteszét futamodik: akkor
200 8 |            öreg révész tudott tótul, s megvigasztalá őket. ~- Nem
201 8 |           kirakodott meg berakodott, s aztán ismét visszatért az
202 8 |             a dombon álló révházhoz, s keresték a tehéncsordát. ~
203 9 |            rendeletet a bojtároknak, s azzal megindultak a ménes
204 9 |              a kipécézett kanca felé s a hurok karikája matematikai
205 9 |              talált annak a nyakába, s egyszerre ráfojtódott. A
206 9 |       leoldotta a nyakáról a hurkot, s arra a szilaj állat olyan
207 9 |           kínálni meg az áldozatát. ~S ez az erőmutatvány még háromszor
208 9 |          nagyon tágra volt eresztve, s az elfogott kancának, egész
209 9 |              rúgkapálni, ficánkolni, s nagy darabon maga után hurcolta
210 9 |           mégiscsak erőt vett rajta, s odavezeté a megfékezett
211 9 |           elővette a szivartárcáját, s megkínálta egy szivarral
212 9 |            Decsi Sándor vett belőle, s elserkentve a masinát, rágyújtott
213 9 |        végigsodorintotta a bajuszát, s megelégedett bosszankodással
214 9 |              bőrt (ez volt a tárca), s az abban levő nagy csomó
215 9 |              hátára odaírja a nevét, s ezáltal ennek a váltónak "
216 9 |              krajcárt, mint kamatot, s ezért én csak három hónap
217 9 |           pénzt, addig használom. ~- S ha Pelikán úr nem fizet
218 9 |      papirosa, ha meg akarja látni. ~S kikereste a paksamétából,
219 9 |             tisztelt Lacza Ferkó úr, s odahoz egy pár ezüst fülönfüggőt,
220 9 |              úr a Hortobágyon lakik. S bár legalább a hortobágyi
221 9 |           tudom hány gulyás karámot, s kockáztassam, hogy a komondorok
222 9 |      nyereséggel adtam túl a váltón, s nem lesz több ungorkodásunk
223 9 |              összehajtotta a váltót, s eltette a dolmánya zsebébe. ~
224 9 |              a vacsorát a vasalóban. S a csikós estebédje egészen
225 9 |          városban egész hétre valót. S az úri eledel, akárki mellé
226 9 |        együtt vacsorál a számadóval, s a szolgalegényről sem feledkeznek
227 9 |           csomóban mind letelepedik, s hozzáfog a kérődzéshez,
228 9 |           beleharap az éjszakába is, s amíg csak a hold világít,
229 9 |            Mártont magánál vendégül, s a lovát bekötötte az akolba.
230 9 |           akart utazni korán reggel, s azt mondta a királynak: "
231 9 |         Márton csak várt alkonyatig, s akkor megint megsürgette
232 9 |           megköszönték a szép mesét. S aztán ki-ki sietett a maga
233 9 |             a maga lovát fölkeresni, s a csendes, csillagos éjszakában
234 10|         kivette a kantárt a fejéből, s azt a letűzött botjára akasztotta,
235 10|            mindig nyereg alatt vagy. S még azt akarnák az urak,
236 10|           akkor fogjalak a masinába, s hajtsalak kutat húzni! No,
237 10|          rázkódott, egyet nyerített, s nagy röhögve nekiindult
238 10|       alhatnék. Mindenféle nesz van. S ez mind oly titokteljes.
239 10|        gomoly szúnyog keveredik fel, s végighúz a légben: az is
240 10|           úgy nézed a sötétkék eget, s szólítgatod a csillagokat,
241 10|    csoportban a "heteveny csillaga", s az, aki most mindjárt leszáll
242 10|        paripa abbahagyta a legelést, s visszajött a gazdájához.
243 10|         mintha félne, hogy fölkelti, s a nyakát előrenyújtva, úgy
244 10|             vidáman röhögni kezdett, s aztán maga is leheveredett
245 10|           betyár oda nem fért hozzá, s el nem lopta szívének felét!
246 10|           hogy végigfeküdt a földön, s a nyakát is elnyújtá a nagy
247 10|       trombitaszót, felugrott a mén, s az első lábával vágta a
248 10|        felborzolta, fejét fölemelte, s úgy nyerített bele a csendes
249 10|        kardjától romlik el a testem. S aztán, mikor ott fogok majd
250 10|    csatamezőn, te ott maradsz nálam, s vigyázol fölöttem, amíg
251 10|          jönnek, hogy eltemessenek. ~S mintha ki akarná próbálni
252 10|             hátrasunyva a két fülét, s elkezdte az orrával taszigálni
253 10|         orrával taszigálni a vállát, s hogy az arra sem mozdult
254 10|          ébred föl, odaállt melléje, s a nyakába csatolt szűrét
255 10|          tréfát, felnyitá a szemeit, s átnyalábolta a mén nyakát
256 10|             én egyetlen, hű társam. ~S a mén valósággal nevetett,
257 10|            fejezte ki a maga örömét, s aztán elkezdett táncolni,
258 10|         aztán leveté magát a földre, s végignyúlt. Már most hát
259 10|             ott az ökrök országában, s ha elszabadulhatnak a pányváról,
260 10|              hátára dobta a nyerget, s a pányvát a keze ügyébe
261 10|            odatartott a csikós felé, s örvendő nyerítést hallatott,
262 10|          röhögéssel üdvözlé egymást, s enyelgésül egymásnak szügyéhez
263 10|              billog a tomporán: L.F. S nagyobb igazságért, mellette
264 10|        paripát a korlátrekesztékhez, s oda bezárta a sorompóval. ~
265 10|      kiugráltak a kompból, bikástul, s egyenest hazaszaladtak a
266 10|           csak úgy nevet magában. ~- S megint a Laza Ferkó fog
267 10|            kezébe kapta a kötőféket, s a két mezítelen sarkával
268 10|              húzott vele a ló inára, s még utánadurrantott kettőt-hármat,
269 10|              szügyébe vágta a fejét, s vágtatott ki a sík pusztára,
270 11|       csikósbojtár bement a karámba, s azt mondá a számadó gazdának: ~-
271 11|            Lekerült hát a malom alá, s ahol a víz sekélyesen elterült,
272 11|              asztal van rá kiterítve s amellett két hosszú lóca:
273 11|           csikós leugrott a lováról, s megkötötte azt a kötőféknél
274 11|              karcost zöld klázliból, s danoltak hozzá valami végeszakadatlan
275 11|            végignyújtva az asztalon, s nézte, hogy duzzadnak a
276 11|              arra a szölke szamárra, s ellötyögni a nyáj után,
277 11|          mellett szabad lekuporodni, s ha azt mondják "elmehetsz",
278 11|       rézpénzben a kutyanyelveikből, s letörölte utánuk az asztalt,
279 11|             felkaptak a szamaraikra, s csak azután, hogy egész
280 11|           elértette a szemrehányást, s csak elfojtotta magába a
281 11|           annak is nagyot hazudsz." ~S azzal levette a kezét a
282 11|   végigfektette annak a botja mellé, s aztán leült az asztalhoz,
283 11|          csikós megcsóválta a fejét, s aztán még egy söröspalacknak
284 11|              maga az egész palackot, s akkor elkezdett bölcselkedni (
285 11|      zsebéből azt a bizonyos váltót, s odatartá a cimbora orra
286 11|        kezedbe? - dörmögé haragosan, s felugrott helyéről. ~- Igen
287 11|              megmutatta az írásodat, s panaszkodott, hogy valami
288 11|      papíroson, az ujjával odabökve, s diktálta, hogy mit írjon. ~-
289 11|          kivette a kezéből a tollat, s megfordítva a váltót, annak
290 11|            fogom megadni, nem te. ~- S miért fizetnéd azt meg te,
291 11|         csikós, felállva a helyéből, s felcsapva a kalapját. A
292 11|              összehajtotta a váltót, s egész szelíden mondá a leánynak,
293 11|          lókupec, az ónodi vásárról, s betér ide ebédelni, adja
294 11|          Összeszedte az írószereket, s visszavitte a városi biztos
295 12|         hátat fordítottak egymásnak, s egyik csára, másik hajsza
296 12|         kettő egyszerre hátranézett, s aztán megfordította a lovát. ~
297 12|           sarkantyúba kapta a lovát, s vágtatva rohant egymás felé. ~
298 12|           bottal egymásnak a fejére, s azzal továbbfutott velük
299 12|              az ellenfél koponyáját, s az oldalt fordulva kiesett
300 12|         fordulva kiesett a nyergéből s hasmánt terült el a földön. ~
301 12|      ellenfél visszafordítá a lovát, s a leütött ellenfelét tarkótul
302 12|             felhajította a levegőbe, s úgy elüté a botjával, hogy
303 12|               én rád borultam volna, s a testemmel védtelek volna
304 12|           sarkantyúba kapta a lovát, s nekivágtatott a szembe közelgő