Rész

 1 4 |     értette volna meg? Egy pusztai mén! Hisz annak már háromnegyed
 2 9 |           őriző komondor, a szilaj mén nem tűri a kutyafajt maga
 3 9 |        ragadjon hozzá a nevedhez a mén, hogy soha el ne válhass
 4 10|            Nem alszom még. ~Erre a mén vidáman röhögni kezdett,
 5 10|            csak őtet szerettem. ~A mén csak úgy befelé nevetett
 6 10| idvességnek, félig kárhozatnak. ~A mén bizonyosan vigasztalni akarta,
 7 10|            biz ezen az állapoton a mén sem tudott változtatni.
 8 10|              Ennél a nagy szónál a mén is felállt a két első lábára,
 9 10|          trombitaszót, felugrott a mén, s az első lábával vágta
10 10|          szemeit, s átnyalábolta a mén nyakát mind a két karjával. ~-
11 10|          egyetlen, hű társam. ~S a mén valósággal nevetett, felhúzta
12 10|           neki, mint egy vánkos. A mén felemelte a fejét, látta,
13 10|           hozzá a csikós. ~De ez a mén bizony nem állt vele szóba,