Rész

  1 1 |            rózsát, nem veszett-e el? Aztán leveszi a fejéről a kalapot,
  2 1 |         annak nincs is rózsaillata), aztán megint féloldalra nyomja
  3 1 |              kalapján azt a rózsát. ~Aztán dúdolni kezdi a kedvenc
  4 1 |        Angyalom, kicsikém, tehozzád.~Aztán megint csak előrehúzza a
  5 1 |              feltűzi a süvege mellé, aztán dúdolja tovább a nótáját: ~
  6 1 |         számadótól sem fél. ~Egyszer aztán a lovának a nyerítése ébreszti
  7 1 |            megszolgálja. ~- No, csak aztán meg ne bánja, aki megszolgálta. ~
  8 2 |           azt a rózsát megszagolta! ~Aztán annak a leánynak is csak "
  9 2 |           sugárzott volna ki belőle. Aztán az a nevetésre álló szája
 10 2 |              után az öntözőkannából, aztán megtörli a felső kötényében,
 11 2 |        borral, s a legény elé teszi, aztán elérzékenyült hangon szól
 12 2 |            valami? ~- Köszönöm. Majd aztán. ~A leány bosszúsan csettentett
 13 2 |           csettentett a nyelvével, s aztán leült melléje a hosszú pad
 14 2 |              fel nem hajtotta. Akkor aztán a téglapadlóhoz vágta a
 15 2 |  összetakarította az üvegcserepeket. Aztán, tudva a regulát, visszament
 16 2 |           szemére a kalapját. ~Akkor aztán a leány azt tette, hogy
 17 2 |        Tudott hazudni a cudar! Mikor aztán énrám került a sor, engem
 18 2 |        méneshez katonacsikósnak. Míg aztán fél esztendő múlva a nemes
 19 2 |     összetöröd vele a szívemet. ~- S aztán mit adsz érte? ~- Amim megmarad
 20 2 |         odatörölte a két térdéhez, s aztán leült eléje, s szeme közé
 21 2 |             magas lesz a hó a télen; aztán felszökött az ölébe, odatörleszkedett
 22 2 |              mind az öt ujja hegyét; aztán lefeküdt az ölébe, s elkezdett
 23 2 |             a vendég urakat kereste, aztán, hogy megtudta, hogy azok
 24 2 |            lerajzolt a kis könyvébe, aztán meg a gulyásbojtárt is. ~-
 25 2 |             tilalom a csókra. ~- Hát aztán hová megy a gulyás olyan
 26 2 |               forró kávéba dobjátok, aztán megisszátok. Pedig jobb
 27 2 |     katángkóró, amit kitép a szél, s aztán végigtáncoltatja határról
 28 2 |             megugatta. ~Erre a leány aztán elnevette magát. ~De a legényre
 29 2 |           Meg sem volt tömve. ~Akkor aztán a leány elkezdte körülcirógatni. ~-
 30 2 |           magas karimája mögé tette. Aztán átölelte a leánynak a vállát,
 31 2 |           megyünk együtt a paphoz. S aztán élünk nagy hűségben. De
 32 2 |         haját kontyba a fésűre. ~Így aztán még szebb volt. ~- Hát most
 33 2 |      behintette sóval, paprikával, s aztán cserepcsíkra szúrva odatűzte
 34 2 |           halat süt a kedvesének. ~S aztán gyönyörködik benne, hogy
 35 3 |                Még jobban meghatotta aztán e végtelen puszta képe,
 36 3 |              uraknak a jóreggelt, és aztán "siessünk! siessünk, míg
 37 3 |           tán még álmodni is". ~- Ez aztán a nagyszerű kép! - kiált
 38 3 |           csinál ez itten? ~A piktor aztán azt a tréfát követi el velük,
 39 3 |         hízelkedésszámba megy. Hanem aztán amint egymásra tekintenek,
 40 3 |             amitől azok szétriadnak: aztán megkergeti őket a taligával: "
 41 3 |     hozzákuporodott a vázoláshoz, de aztán egészen kétségbeesett. ~-
 42 3 |           Nem hiszem, mivel láttam! ~Aztán nem is engedi magát a nap
 43 3 |           művész elragadtatással. Ez aztán a wagneri kardal! Oboák,
 44 3 |        odavezeti a karámhoz. A tehén aztán magától megy utána, s engedi
 45 3 |             gulyásbojtárt megüti, az aztán ölje is meg, mert az abba
 46 3 |             mert az abba nem hagyja. Aztán ez a legkedvesebb bojtárom.
 47 3 |       beleszeret egy szép Ancsába, s aztán elfelejti a sárga rózsáját. ~
 48 3 |             marhapasszust. A taligás aztán ráfestette cinóberrel a
 49 3 |              letörülgette a lovat, s aztán nyakába akasztá a kötőféket. ~-
 50 3 |            kifúrjam a füledet? ~Erre aztán megszólalt a legény. ~-
 51 3 |              mint a kezes bárányt, s aztán odavezeti az urak elé. Gyönyörű
 52 3 |            azt mondta, készen van, s aztán ment az útitársát fölkeresni,
 53 3 |   bográcsostul együtt a vasalóból, s aztán letette egy háromlábú bakra.
 54 3 |         doktornak a mátai tanyán, az aztán kijön, megvizsgálja, felírja,
 55 3 |           hogy a napon kiszikkadjon. Aztán zsákba rakjuk. S mikor aztán
 56 3 |         Aztán zsákba rakjuk. S mikor aztán gulyáshúst akarunk főzni:
 57 3 |        nézett a bojtár szeme közé, s aztán a számadóhoz fordult. ~-
 58 3 |     teheneket, mikor szopni akarnak. Aztán, ami fő dolog, úgy tudom,
 59 3 |            valamit szerencséltetni. ~Aztán lelkére kötötte a keresztfiának,
 60 3 |            kolompos bika után. Akkor aztán a bojtár is utánaugratott
 61 3 |        Büszke te!" ~Ilyen kommandóra aztán szép csendesen tovahaladt
 62 3 |             haladt velük. Lassanként aztán az alsó tehenek el kezdtek
 63 4 |             és ő is emelt rajta. Így aztán közös erővel belökték a
 64 4 |          odakötötte a saroglyához, s aztán vágtatott a telep felé. ~
 65 4 |           kapott szegény. ~A famulus aztán sietett a csaplárt felkeresni. ~-
 66 4 |             rávagdalt a szürkére, az aztán vitte a kordét, ahogy bírta. ~
 67 4 |         Olyan kegyetlen volt hozzám, aztán egy cigányasszony elhitette
 68 4 |              tőle a szád. ~Hát akkor aztán a lábait csókolta. S hogy
 69 4 |           ellenszere. Hanem most már aztán azt mondom ám magának, édes
 70 4 |             is beszélnek. ~A főorvos aztán még rendelt egyet-mást,
 71 4 |              visum repetrum"-ot16, s aztán haladéktalanul kocsira ült,
 72 5 |            Az első kakaskukorításnál aztán megszállta a bajfordító
 73 5 |              és megijedt tőle, hanem aztán nagyon megörült neki. Ez
 74 5 |            egy karafinával. ~S akkor aztán elaludt csendesen. ~- Ezt
 75 5 |              Hát ráhagyták. ~Egyszer aztán arra riadt fel a leány,
 76 5 |       Azalatt is aludt félig. ~Mikor aztán a feje megint visszaesett
 77 6 |              igazított rajta. ~Ekkor aztán elővezették a Decsi Sándort. ~
 78 6 |           szívemet gyógyítgatni, aki aztán azt a bódítót megitatta
 79 6 |          nekem itten komédiát! ~Erre aztán komoly pozitúrába vágta
 80 6 |             nem homályosodott, akkor aztán fölkereste azt a földre
 81 7 |              útra adja a fejét. ~Így aztán csak eltelik az idő, az
 82 7 |         egyszer az megérkezik, akkor aztán nem jut itt többet senki
 83 7 |               rajtakapta őket. Ezért aztán elébb megosztották vele
 84 7 |            láb alól eltegyék. ~- Hát aztán a gulyásbojtárt nem fogták
 85 7 |          kirúgni a széket maga alól, aztán nagyot rikkantani: "Én vagyok
 86 7 |            tallér a fejemért?" ~Arra aztán majd ugrott volna az egész
 87 7 |          ifjasszonytól, hogy: ~- Hát aztán ráismert az ifjasszony csakugyan
 88 8 |           téve, meggyújtotta. ~Akkor aztán, a két szemét behunyva,
 89 8 |             félt a közönség. Azontúl aztán már csak a gulyásbojtár
 90 8 |            szarvasmarhák közbeestek. Aztán meg a paprikás dobozát nem
 91 8 |            az ember a kezéből. ~Amíg aztán a révészgazda a halat a
 92 8 |           kolompot, s nagyot bőgött, aztán meg lesunyta a fejét, a
 93 8 |             a víz színéhez. ~Egyszer aztán nagyot mordult a bika, s
 94 8 |          szerteszét futamodik: akkor aztán a futóbetyár könnyen kiszakít
 95 8 |        futott el, komám, tőle. (Ezen aztán nevettek.) ~- No megállj,
 96 8 |         vaskarikához kell kötni, így aztán szépen átjönnek. Csak a
 97 8 |         kirakodott meg berakodott, s aztán ismét visszatért az innenső
 98 8 |             abba beleugráltak, akkor aztán a nagy nádastól nem lehetett
 99 9 |            esett, a világért! ~Ekkor aztán a fizetésre került a sor. ~
100 9 |             közben. ~- Csikósbojtár! Aztán váltó! ~- Lássa: a tisztelt
101 9 |              bámulva kérdezi: ~- Hát aztán hogy került Pelikán úr ismeretségbe
102 9 |     herceghez számadó gulyásnak. Így aztán helyreáll a békesség megint
103 9 |          falkák is összegyűltek. Ott aztán volt dolga elég. Öt bojtár
104 9 |       vesztit érzi. ~Naplemente után aztán éjjel szállásaikra terelték
105 9 |           bárányt akarna suvasztani. Aztán döghúsból elrakott tokány
106 9 |            mindig lovon járt... Volt aztán itt a Hortobágyon egy király,
107 9 |         bekötötte az akolba. Egyszer aztán Szent Márton odább akart
108 9 |          lovad most is eszik!" Ekkor aztán megharagudott Szent Márton,
109 9 |         megköszönték a szép mesét. S aztán ki-ki sietett a maga lovát
110 10|              megválni az égtől, amíg aztán magára húzta éjszakai takarónak
111 10|              kutya, mint az ember? - Aztán megtörülgette szépen a ló
112 10|            keress jó füvet magadnak, aztán messze ne menj; mikor a
113 10|           menj; mikor a hold lemegy, aztán meg az a fényes csillag,
114 10|          felhányta a hátulsó lábait, aztán földhöz vágta magát, kettőt-hármat
115 10|           kalimpálva a négy lábával, aztán gyorsan csülökre kapott
116 10|           vidáman röhögni kezdett, s aztán maga is leheveredett a gyepre,
117 10|      kardjától romlik el a testem. S aztán, mikor ott fogok majd feküdni
118 10|         paripa csak nézte egy ideig, aztán hogy látta, hogy a gazdája
119 10|          fejezte ki a maga örömét, s aztán elkezdett táncolni, ficánkolni,
120 10|              ez a meghalás. Utoljára aztán leveté magát a földre, s
121 10|           volna halva. ~Beszélhetett aztán neki a bojtár, cuppoghatott
122 10|           meg sem moccant. ~A bojtár aztán odatette a fejét a ló nyakára,
123 10|            legközelebbi ménesig. Ott aztán összerugdalkoznak a kancáikat
124 10|             csaknem ütött rá. ~- Hát aztán a Ferkó mit mondott? ~-
125 10|              Decsi Sándornak!" Ekkor aztán a Sándor bácsiról kezdtek
126 10|           hajcsárok is gyalogsorban. Aztán meghányták-vetették a dolgot
127 10|           menni a méneshez; utoljára aztán a csikós megszánta, elővette
128 10|  utánadurrantott kettőt-hármat, arra aztán a csődör szügyébe vágta
129 10|              már a maga dolgával. ~- Aztán vidd meg a Lacza Ferkónak,
130 11|           jeruzsálem-betlehem nótát, aztán felülni arra a szölke szamárra,
131 11|              itt leszek vele. ~Hozta aztán egész nyalábbal a palackot,
132 11|              üveg feje letört, akkor aztán kitölté belőle a habzó sert
133 11|            sert a nagy pohárba. ~Így aztán drágább a ser, mert az eltört
134 11| végigfektette annak a botja mellé, s aztán leült az asztalhoz, szemben
135 11|           megint ittak egyet. ~- Hát aztán elbúcsúztál már az édesanyádtól? ~-
136 11|        csikós megcsóválta a fejét, s aztán még egy söröspalacknak törte
137 11| hivatalszobájából az írószerszámot. ~Aztán nézte, hogy mit mívelnek
138 11|               mondá a csikós. ~Mikor aztán a gulyásbojtár készen volt
139 11|             ezt a váltót a fiókjába. Aztán majd ha visszatér a Pelikán
140 12|                Kiitták egy hujjába. ~Aztán elkezdé a csikósbojtár,
141 12|            mind a két legény. ~Akkor aztán neki nem szóltak semmit,
142 12|             egyszerre hátranézett, s aztán megfordította a lovát. ~
143 12|        megfordította a lovát. ~Akkor aztán, a furkósbotot a boldog
144 12|          feje meglódult utána, hanem aztán csak felvágta a fejét, megigazítá
145 12|           terült el a földön. ~Ekkor aztán a győztes ellenfél visszafordítá
146 12|    megritkulnának a párbajok! ~Mikor aztán elvégezte vele a dolgát,
147 12|              meg ne verhessen. Akkor aztán megtudtad volna, hogy tégedet