1-bodit | bodor-eletk | eleve-fenyl | fer-hazas | hazav-kemen | kendt-kutos | kutya-megla | megle-odaad | odaal-rezan | rezba-szort | szoto-uvert | v-zugas
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1001 2 | minden ujjamra kettőt. ~Olyan elevenen adta a perlekedőt a leány,
1002 2 | Mert ha belenézett, azt is elfeledte, hogy a világon van. A haja
1003 2 | leány nem tehet arról, hogy elfelejt, de aki férfi, annak legyen
1004 6 | cigányleány csókja édes volt, elfelejtette velem. ~- Hazudsz! Hazudsz!
1005 12 | nagy arra, hogy mi ketten elférjünk benne! ~- Magam is amondó
1006 8 | szarvas barmokra. Azok is elfértek szűken. Hátha színházba
1007 9 | ezzel fizetek. ~- Én meg elfogadom - hagyá helyben Kádár Mihály
1008 8 | idő, a gulyás indítványa elfogadtatott, hogy a révészgazda készítsen
1009 4 | segíteni kellett a méhraj elfogásánál), akkorra meg is tölté az
1010 10 | De nem kellett annak az elfogdosásához semmi pányva. Amint közelebb
1011 7 | a fejére, ha valaki élve elfogja. Én pedig jól ismerem! ~
1012 7 | Csikmákné asszonyomnak! Rögtön elfogták a leányt, vasra verték,
1013 7 | termete alatt.) ~- No, hát elfogták-e a szép Klárit, vagy világgá
1014 4 | doktor tanyájáig. ~Lihegve, elfulladva érkezett meg. ~A doktor
1015 8 | szarvas barmok úsztak az elhagyott part felé. ~A két morva
1016 10 | emelgetni, míg utoljára a csikós elhagyta a tréfát, felnyitá a szemeit,
1017 10 | úgy volt, hogy a teheneket elhajtják, a Ferkó bácsi bement a
1018 11 | Akkor meg is tartod. ~(Azt elhallgatta a bojtár, hogy "ha csak
1019 8 | kompnak a túlsó végében volt elhelyezve. A gulyáslegénynek ennélfogva
1020 2 | van nóta. Parasztleány nem élhet dal nélkül, nóta mellett
1021 8 | füstjének: hogyne volna elhihető az a történet, amit most
1022 2 | megláthatod benne a neveiket. ~- Elhiszem hát. ~A bojtár hozzálátott
1023 4 | aztán egy cigányasszony elhitette velem, hogyha ezt a borába
1024 11 | elámította vele a pajtását. Az elhitte neki, hogy itt igazán nincs
1025 8 | erkölcs" a Hortobágyról elhozott párákat, hogy mikor a komp
1026 4 | fel és beszéljen okosan. Elhozta a kávét? Meg van pörkölve?
1027 3 | képezik, s azoknak a borjait elhozva, odavezeti a karámhoz. A
1028 10 | Azután láttam sebben elhullani nyalka huszárokat, sárba
1029 3 | világ volt, ha egy marha elhullott, biz azt otthagytuk: seregestül
1030 8 | helyet. ~De még nem lehetett elindulni, mert az átvádoló kötél
1031 7 | keseregtek. ~Lacza Ferkó elindult szénát vásárolni a csorda
1032 9 | zsebébe. ~A legény ugyan nagy elismeréssel adózik a tíz forint borravalóért -
1033 2 | ékesszóval legátusnak is eljárhatnál Balmazújvárosba vasárnaponként. ~-
1034 2 | másképpen kezdelek el szeretni: eljárok én hozzád hűségesen, mint
1035 9 | amikért messze földről eljönnek vásárra, mert nem minden
1036 3 | a két célt A karámhoz is eljut, s útközben bevégzi, a taligán
1037 3 | virrad!" ~Egy jó hajtás után eljutnak a "nagy gulyához". ~Ez a
1038 9 | ostorral térítve meg az elkalandozókat. ~A tanyán minden azonmód
1039 9 | földhöz csapta a kis könyvét, elkáromította a királyt is meg a lovát
1040 3 | tudják a szélfogóba terelni, elkergeti a Tiszáig, míg erdőt nem
1041 10 | mert engem pofon vertek, elkergettek, hogy mit hallgatózom? Nem
1042 8 | marhák bogárzanak. ~Egy elkésett fazekas, tepsikkel megrakott
1043 8 | át kell mennünk. Így is elkésünk már az ónodi vásárból. ~-
1044 3 | pedig ezalatt a vasalóban elkészíté a "magyar kávét". Ismerik
1045 3 | karám szakácsa. Ő ezalatt elkészítette rendén a puszták reggelijét,
1046 3 | a nagy sétából, akkorra elkészül a gulyáshús. ~Az lesz még
1047 3 | mint egy fekvő tojás. Most elkezd alul szűkülni, felül domborulni:
1048 12 | Kiitták egy hujjába. ~Aztán elkezdé a csikósbojtár, két könyökére
1049 6 | cigányleányról, aki a bűn elkövetésével vádoltatik. Keresse a rendőrség,
1050 4 | találjanak, mert amit maga elkövetett, az kriminalitás: azt a
1051 11 | Csak azután, hogy ezek elkotródtak, szólítá meg a leány a bojtárt. ~-
1052 9 | kifundálta, hogy a Ferkót elküldje Morvaországba egy herceghez
1053 2 | a hajamat sem vágták le; elküldtek Mezőhegyesre a méneshez
1054 7 | az ereje. ~- Ahun van ni! Elküldték Budára! El bizony "földvárra
1055 2 | harmadnapos hideglelés képében ellátogató szerelem. A forró lázhoz
1056 6 | a Klári leányasszonynak ellenem, hogy a szemeink nem találkoznak
1057 12 | visszafordítá a lovát, s a leütött ellenfelét tarkótul sarkáig végigpáholta,
1058 12 | vágtató paripán szemberohan az ellenfelével: ott nem hárítanak, ott
1059 12 | a leánynak, a megpaskolt ellenfélre mutatva. - Most már beviheted
1060 7 | hagyja el, ifjasszony! - ellenkezék a mézeskalácsos. - Adnak
1061 9 | meghurkolt paripát, minden ellenszegülés dacára, egészen oda magához.
1062 4 | tudom, hogy mi annak az ellenszere. Hanem most már aztán azt
1063 3 | Mily felséges harmónia az ellentétekben! - rajongott a művészet
1064 11 | arra a szölke szamárra, s ellötyögni a nyáj után, mert megázik
1065 11 | Hogyne innám. ~- De majd ellustulsz a sok sertől. ~- Arra van
1066 3 | mert ha beléd kapok, úgy elmángorollak, mint a hetes vásznat. ~-
1067 11 | ha kedvem szottyan. ~- Elmégy Morvaországba? ~- Ha mást
1068 11 | Ha mást nem gondolok, elmegyek. ~Erre ittak egyet. ~Kis
1069 11 | szomorkodj, szölke szamár, ~Majd elmegyünk a nyáj után.~A csikós megsokallta
1070 5 | No, most már maga is elmehet, Klárika, aludni: ott az
1071 6 | az ő dolguk. Önök pedig, elmehetnek. Ha szüksége forog fenn,
1072 11 | lekuporodni, s ha azt mondják "elmehetsz", hát takarodni kell. ~Az
1073 10 | hókának nem akarózott az innen elmenés sehogy, egyre forgott maga
1074 3 | szekereket fogadjak? ~- Elmennek ezek a maguk lábán. ~- De
1075 8 | történet, amit most fogok elmondani mindjárt. ~A polgári révnél
1076 9 | kérdezze meg: az majd jobban elmondja, mert maga is ott volt. ~
1077 3 | Miskolcig eltart. ~Azután elmondta neki az egész útirendet.
1078 2 | hideg tartósabb. Az egyik elmúlik, a másik visszajár. De hát
1079 3 | életkorát.) A festő nem engedi elmúlni az alkalmat, hogy vázlatot
1080 2 | szépségedet azzal, hogy elnevetnéd magadat. Ez a te két bogárszemed
1081 2 | szérűn. ~- S az a gulyás! Elnézte azt, hogy veled táncol a
1082 5 | csendesen. ~- Ezt bizony elnyomta a buzgóság - mondá a doktor. -
1083 10 | a földön, s a nyakát is elnyújtá a nagy fejével. ~A bojtár
1084 3 | kivarrva: értelmesen tudja előadni az izenetet, amit az urak
1085 11 | utánuk az asztalt, ahol elöntötték a bort. ~Azok felkaptak
1086 1 | nincs más, csak fű; egy élőfa, egy kútágas, egy kunyhó
1087 4 | eljutni, de amint a görcsök előfogták, a dühre fokozódó kín megzavarta
1088 9 | alkudtak meg. ~Pelikán uram előhúzott a belső zsebéből egy négyrét
1089 2 | is vetették meg. A bojtár előhúzta a csizmaszára mellől a csillagos
1090 4 | Azon légy, hogy gyorsan előkerülj. ~A famulus megértette a
1091 10 | csikós. ~- Mármint tegnap előkerültek a morva hajcsárok is gyalogsorban.
1092 4 | telepre megérkezett a doktor, előkiáltotta a famulusát meg a gazdasszonyát. ~
1093 6 | fölveté magát a paripájára: eloldotta az ákácfától, s elrobogott
1094 9 | természete a hallgatózás. Kitért előle. Elhajtotta a ménest az
1095 3 | verve; hanem ennek az a nagy előnye volt a többi uradalmi tisztviselők
1096 3 | viszontagságos időtől, szemöldökei előrehúzódtak a sok napbanézéstől. ~A "
1097 1 | tehozzád.~Aztán megint csak előrehúzza a feje s bóbiskol tovább. ~
1098 10 | hogy fölkelti, s a nyakát előrenyújtva, úgy vizsgálta lesunyt fejjel,
1099 3 | a meghatározott irányban előreterelje. ~Az a rideg marha természetesen,
1100 8 | szűre ujjából. Látszik, hogy előrevigyázó férfiú, megtartotta végső
1101 5 | egyenletesen horkolni kezdett. ~Először azt hitte a leány, hogy
1102 4 | otthon nem volna, akkor élőszóval megmondod a kocsisának,
1103 9 | füstöt. ~A négy remondát26 elosztották a vásárló kocsija mellé.
1104 9 | hatalmas ostorkongatásokkal előterelte azt a csoport lovat, mely
1105 2 | lelkedet, nyisd ki a szívedet előttem, akármit vallasz meg, nem
1106 3 | kell. Most itt produkálnak előttünk egy napfeljövetelt, ami
1107 3 | bojtár, s arra egy kis kuvasz előugrott a karám mellől, s nagy ugatva
1108 4 | nélkül. A doktor útközben elővehette jegyzőkönyvét, és firkálhatott,
1109 6 | igazított rajta. ~Ekkor aztán elővezették a Decsi Sándort. ~A csikósbojtár,
1110 11 | meg az istállót, félszert előzi, nincs semmi kerítése, hanem
1111 10 | azt a nagy keserűséget, ha elpanaszolhatná, megkönnyebbülne utána.
1112 3 | falu volt ott, a tatárok elpusztították. A templom romjai még most
1113 9 | suvasztani. Aztán döghúsból elrakott tokány sem terem itt, amit
1114 8 | onnan Újváros felől, az elregélte, hogy ő már ott valahol
1115 6 | eloldotta az ákácfától, s elrobogott a pusztába. ~A leány nézett,
1116 3 | ezt a mesét, hogy minket elrökönyítsen a lakomától, s végül kinevessen.
1117 3 | szívlelünk, ha ide bódorodik, elrudaljuk. ~- Hát a hortobágyi pusztán
1118 11 | szóra a gulyásbojtár csak elsápadt. Most már tudta, hogy mi
1119 9 | Decsi Sándor vett belőle, s elserkentve a masinát, rágyújtott és
1120 2 | Hozz bort! ~A leány elsikoltja magát, mikor a legényt meglátja,
1121 3 | egy praktikus oka volt. Az elsőnek a festőművész örült előre:
1122 10 | az ökrök országában, s ha elszabadulhatnak a pányváról, futnak a szimat
1123 10 | a farkával, éjjel azután elszabadult a pányvával együtt, azóta
1124 2 | nagy dicsőségben, hogy ő elszaladt a délibábos pusztára. Gyáva
1125 8 | szabad annak a tehenekkel elszökni. Mire visszakerülünk, mind
1126 7 | hárman is. ~- A leány pedig elszökött világgá. Elment a szeretőjével,
1127 3 | lovászmesterben is felkölté az elszörnyedést. Felnyitá három-négy tehénnek
1128 11 | az ősapja is hazugsággal élt. A Jákob pátriárka megcsalta
1129 6 | félrevezetni a bíróságot az eltagadással. A leány már mindent bevallott:
1130 6 | nem tudtad kimondani! Most eltagadod, hogy nálam voltál negyednapja?
1131 6 | hogy engem megszabadíts. Eltagadtad azt, hogy valaha szerettél:
1132 3 | rá a keselyűk, s gyöngyen eltakarították, de amióta "rönd" van az
1133 1 | félelmet. ~Pedig sok időt eltarisznyázott a rózsakereséssel, talán
1134 3 | egész hétre való; Miskolcig eltart. ~Azután elmondta neki az
1135 4 | maradt. ~Nyomban a főorvos eltávozta után gördült be az udvaron
1136 12 | valami kétszáz lépésnyire eltávoztak egymástól, akkor mind a
1137 7 | megmérgezték, hogy láb alól eltegyék. ~- Hát aztán a gulyásbojtárt
1138 7 | a fejét. ~Így aztán csak eltelik az idő, az ismerkedéssel. ~
1139 10 | amíg értem jönnek, hogy eltemessenek. ~S mintha ki akarná próbálni
1140 11 | s ahol a víz sekélyesen elterült, ott gázolt át rajta. Egy
1141 7 | belsejében a varjúkörmöket. Eltették spirituszba. Az fog a törvényszéknél
1142 11 | aztán drágább a ser, mert az eltört palacknak az árát is meg
1143 2(3) | Rántott csirke (eltorzult német kifejezés) ~
1144 7 | Még most csak csendesen eltrécselhetnek, mert nincs itt a Pundorné
1145 4 | nyakába a világot ízibe, s úgy eltűnjön erről a vidékről, hogy nyomába
1146 12 | csak elveszett, míg egészen eltűnt. ~Talán soha nem is látta
1147 8 | kuvaszkutyája, de csakhamar eltűntek a fűzfák között. Nem tartották
1148 11 | ma. A kis madárkák mind elültek a fűben, egy sem énekelt
1149 2 | együtt a paphoz. S aztán élünk nagy hűségben. De ha addig
1150 12 | felhajította a levegőbe, s úgy elüté a botjával, hogy százfelé
1151 2 | legényéből, s tréfával akarta elütni a dolgot. ~- Ejnye, Sándor
1152 9 | valami jó titulus alatt elugrani, mint ahogy az egyszeri
1153 9 | ahogy az egyszeri csizmadia elugrotta a szőlőjét. ~- Valami hamisság
1154 11 | nemcsak én..." A negyedik sort elvágta a becsapott ajtó. ~Mikor
1155 8 | kisborjúikat. Az volt a hibás, aki elválasztotta az édesszülőket a fiaiktól. ~-
1156 11 | Hogy melyikünk, az majd elválik. ~A leány vállat vont. Fura
1157 4 | mindent. Alig ismerni rá, úgy elváltozott az arca. A szép piros színe
1158 2 | rád kénytelen gondolni. Elvarrtad az ingujjába egy szál hajadat,
1159 7 | kitűzve a fejére, ha valaki élve elfogja. Én pedig jól ismerem! ~
1160 11 | hogy a maró szörnyeket elverje magáról. Azért nem tévesztette
1161 1 | visszafordítja a lovát, megkeresni az elveszettet. Ezúttal egy szépen virágzó
1162 2 | törne, ha nevetni találnál: elveszne a szépséged bele. ~- Nem
1163 1 | Újra elalszik, s újból elveszti a rózsáját. Megint visszafordítja
1164 10 | mintha már meg volna halva, elveté magát hanyatt a földre,
1165 10 | el az életét? ~A csikós elvezette az elfogott paripát a korlátrekesztékhez,
1166 3 | szilárdsággal Sajgató uram. - Elvinnék ezt Bécsbe, tudom, ha lehetne,
1167 2 | gulyás olyan messze? ~- Elviszik Morvaországba, számadó gulyásnak
1168 6 | juhászokat fogadják, akkor elvittek katonának, azóta tájékára
1169 11 | A gulyás arca egyszerre elvörösödött a haragtól és szégyentől. ~-
1170 3 | megbolondul, eszét veszti, elzüllik futóbetyárnak, de arra csak
1171 8 | visszafutnak a pusztára. ~- Az emberben is megvan az a hazaszeretet -
1172 3 | kilátszanak a fűből. Sok embercsontot kaparnak ki a kutyák a dombokból,
1173 4 | volna, a szájába dugta az emberfőforma végével. ~- Nono, Klárika!
1174 4 | A kávé készen volt, csak emberi segítség kellett, hogy azt
1175 2 | Híjják azt a "nadrágujjas emberkét" a patikárusok, akik hasznát
1176 8 | rendes magaviseletű magyar embernél szokott lenni a tarisznyában:
1177 2 | haragszik arra a csúnya emberre, s felugrott, és keményen
1178 4 | hogy a doktor a gazdája emelgetésével küszködik, megfogta ennek
1179 10 | annál fogva kezdte azt emelgetni, míg utoljára a csikós elhagyta
1180 10 | ruhámat a fogaddal, úgy emelgettél. Így ni!... ugye, tudod?...
1181 1 | Ezzel fenyegető mozdulattal emelte magasra az öklét a csikósbojtár,
1182 9 | terem itt, amit a gulyás úgy emleget. A csikós számára a számadó
1183 2 | aki férfi, annak legyen emlékezete! ~- Úgy áldjon az Isten,
1184 8 | Afféle zoologikus turfa. ~Emlékezünk arra az adomára, mely szerint
1185 3 | de arra csak ember nem emlékszik, hogy a gulyás elvadult
1186 11 | pár hosszú fülű paripa is emlélkedett ott a kertpalánk árnyékában,
1187 7 | robajjal a sereghajtó, a fent említett Pundorné ifjasszony. Elöl
1188 2 | Máskor ezt a nótát együtt énekelte a leánnyal a legény, s annál
1189 6 | Sándor! Te hazudsz? Énértem? - kiálta fel a leány. ~
1190 4 | s a kantárt eleresztve, engedé a lovát a kocsi felé futni. ~
1191 11 | leül, oda a juhásznak csak engedelemkérés mellett szabad lekuporodni,
1192 4 | hogyha ezt a borába áztatom, engedelmes lesz hozzám. ~- Itt van
1193 2 | egy a palackért. ~A leány engedelmesen fogta a cirokseprőt, s összetakarította
1194 3 | ne hozzon, az uraságának engedelmeskedjék, a vitézségét tartsa dugaszban,
1195 4 | cigányasszonyoktól tanultok. Mármost szép engedelmessé tetted a legényedet! ~Mérgében
1196 6(19) | Engedély ~
1197 10 | hujjában. Hát még két napot engedett neki a számadó. ~- Kettőt?
1198 4 | kezem-lábam békóba volna verve. Engedje meg, doktor úr, az Istenre
1199 3 | morvaországi nagybirtokos, Engelshort grófnak a lovászmestere
1200 3 | flegmával azt felelé: ~- Uram! Engemet már egynéhányszor megloptak,
1201 11 | miért fizetnéd azt meg te, énhelyettem? ~- Azért, mert az az én
1202 11 | lováról. Majd kijön az ide, énhozzám. ~- Hát mit tetszik parancsolni?
1203 2 | egymással összeakadjatok. Énmiattam! Egy sárga rózsa miatt! ~-
1204 10 | a szavamat megszegem... Ennél a nagy szónál a mén is felállt
1205 8 | elhelyezve. A gulyáslegénynek ennélfogva a komp kámváján kellett
1206 8 | készítsen paprikás halat. Egyéb ennivaló már nem volt. Bogrács volt
1207 2 | hazudni a cudar! Mikor aztán énrám került a sor, engem is összevissza
1208 10 | nekem való a még. ~- Hát énrólam is beszéltek? Meg a sárga
1209 7 | Hát hogyne ismerném? Hisz éntőlem szokta mindig vásárolni
1210 3 | A kutyáknak tetszik az enyelgés, amíg hízelkedésszámba megy.
1211 10 | röhögéssel üdvözlé egymást, s enyelgésül egymásnak szügyéhez kapkodott. ~-
1212 9 | kereskedik tehenekkel. ~- Nem az enyém a szerencse, hanem a feleségemé.
1213 4 | azt tartom. ~Valami kevés enyhülés állt be a betegnél: tán
1214 4 | kijött a városból, már sokat enyhült a baj. Az állatorvos meg
1215 7 | megmérgezett Decsi Sándort olyan ép, egészséges, mint a piros
1216 5 | leragadtak. Az ajkai szárazon, epedten nyiladoztak. ~- Adjak vizet? -
1217 3 | szilárd az a híd, mert az építéshez való meszet tejjel ojtották
1218 11 | remekét az igaz szittya építészetnek. ~- Ohó! - rezzent fel a
1219 9 | kalendáriumában minden, nemhiába épített őkegyelme ABC-bül csárdát.
1220 3 | távolban, mintha palotákból épült utca volna. Gályák látszanak
1221 9 | fogva a pányvával, minta ércből volna öntve. Lobogós ingujja
1222 3 | a karámhoz, ott van sok érdekes lefesteni való. ~A hangulatos
1223 6 | kívánunk nyerni egy önt érdeklő ügyben, s azt célozza a
1224 2 | meg a rózsádat annak, aki érdemesebb reá. ~- Sándor! Meg akarsz
1225 3 | a törpe akácfák rengeteg erdőkké. Egy sor legelésző ökör
1226 3 | Útközben meg lehet hálni a kis erdőnél; a tiszai réven átkelnek
1227 3 | elkergeti a Tiszáig, míg erdőt nem talál. ~A szélfogó kemény
1228 7 | mind odament a méregnek az ereje. ~- Ahun van ni! Elküldték
1229 5 | szempilláit, de az nagy erejébe kerülhetett: meg-meg leragadtak.
1230 6 | vétetett, amint az jártányi erejét visszakapta. ~A csikós ez
1231 4 | az! A két férfinak teljes erejével kellett szétfeszíteni a
1232 6 | látom meg benne. Annyit sem érek már, mint ez a fületlen
1233 11 | Hogyne mennék, mikor visznek? Eressz el! ~- "Hazudsz: hazafutsz;
1234 2 | magára, amiért "untáglik"-nak eresszék. A Lacza Ferkó, az ráállt
1235 4 | lehetett hallani, hogy mit. ~- Eresszen hát be a kisasszony, ne
1236 11 | fecske, verébsereg sietett eresz alá. Hangzott a nagy zúgás
1237 3 | számadó alszik a kunyhó kiugró eresze alatt, deszkapad a nyoszolyája:
1238 4 | Nem kérezkedem! Nem eresztene el. Ejh, eredj az útból! ~
1239 4 | doktor úr magát oda sem fogja ereszteni hozzá. ~- Én csak a doktor
1240 1 | félválláról. Bal kezében a lazán eresztett kantárt fogja, jobb keze
1241 8 | szoronganiuk! ~Legutoljára eresztették be a bikát, mert attól félt
1242 2 | meg, vonít, ha veszedelmet érez: de soha meg nem téveszti
1243 10 | Nem ült rajta senki. Ezt érezte meg a csikós lova. ~Ez valami
1244 2 | jár, ahol a csillag sem éri utol. Velem is úgy tettél!
1245 3 | soványak, de majd ha a búza érik! ~- Nagyszerű! Fölséges!
1246 7 | holnapután kivégzik. Ma érkezik meg a szegedi hóhér, ott
1247 8 | Gyakran megszállja az "erkölcs" a Hortobágyról elhozott
1248 9 | szeme elé tartva a tenyerét ernyőnek, messziről ráismer a jövevényekre -
1249 4 | tajtékzanak, és amellett nyög, erőltet, csikorgatja a fogait, s
1250 2 | Valami forrott a szívében. ~Erőltette a nyájasságot, szelídséget.
1251 9 | meg az áldozatát. ~S ez az erőmutatvány még háromszor ismétlődött,
1252 3 | utánamegy. Az idegent, az erőszakoskodót ugyan összedöfölnék ezek
1253 9 | de ez utoljára mégiscsak erőt vett rajta, s odavezeté
1254 2 | tapló, dohányzacskó, pénzes erszény: a sok között rátalált a
1255 7 | hogy beleártsa magát az értekezésbe. ~- Tisztelt uraim és asszonyságaim:
1256 8 | valónak, sem pedig állatismei értekezésre alkalmasnak. Azok olyan
1257 3 | doktor szava megszakítá az értekezést. ~- Uraim! Jöjjenek elő
1258 11 | helyett egész nyugalmasan értekezni látta. "Hozzon nekünk tollat,
1259 3 | kacskaringósra kifent bajusszal. Értelmes arca rézbarna a viszontagságos
1260 3 | piros fonállal kivarrva: értelmesen tudja előadni az izenetet,
1261 1 | mellé a sárga rózsát. Ha értené a madarak nyelvét, kitalálná,
1262 11 | mi vár rá. ~A leány nem értett az egész irkafirkából semmit.
1263 4 | beszélt egymással, a leány nem érthette, hogy mit, de az ösztöne
1264 6 | katonaságból féllábbal. (Értsd "Verlaub"19) ~Ettől a szótól
1265 7 | Erre a szóra a lókupec is érvényesíteni akarta a maga tudományát: ~-
1266 8 | fiaiktól. ~- No, én mást érzek - mondta a csizmadia, akinek
1267 3 | kiszakított csorda között igen érzékeny volt a búcsúvétel. ~Mintha
1268 7 | ógott-mógott, levonva az esetből a konzekvenciákat. ~- Hát
1269 4 | baromorvos. ~Hanem ilyen esetnél mindenkinek szabad segíteni,
1270 10 | Azután jelentést tett az esetről a számadónak. ~Mire a nap
1271 6 | adtad a lelkedet! Hamisan esküdtél, hazug mesét mondtál, azért,
1272 4 | állatot kurálnom hivatali esküm tiltja. A baj sürgetős segítséget
1273 6 | magasra. ~- Nem! Nem! Nem esküszöl! - kiabált a leány. - A
1274 9 | Márton várt délig, akkor esmég követelte a lovát: "Most
1275 7 | kegyelmetek közelebb esnek a hortobágyi csárdához ottan
1276 9 | mennyország - Töltött káposzta - Espékes". Mind az öt bojtár együtt
1277 10 | Gyönyörű szép tavaszi este volt, az esthajnal alig
1278 9 | a vasalóban. S a csikós estebédje egészen másforma, mint a
1279 10 | tehénfalka csak berohant estefelé a pusztára, utána a Ferkó
1280 2 | én ólmot önteni karácsony estéjén? Nem viseltem-e a selyemkendődet,
1281 2 | játszottuk, hogy "kútba estem". "Ki húzzon ki?" "A Decsi
1282 11 | szabadságot ma délutánra. Estére visszakerülök. ~- Megadom
1283 10 | szép tavaszi este volt, az esthajnal alig akart megválni az égtől,
1284 3 | napon itt látni reggeltől estig. Magyarországnak még a nagyszerű
1285 2 | adjék kend! ~Szolgálóját estrázsára állítsa kend! ~Ha zsandár
1286 3 | mert a lótudósnak az egész esze lovakba van verve; hanem
1287 2 | gyanúsan. ~- Mit kérded, ha eszed van? Csárdába vendégek járnak.
1288 10 | lovacskám. Bezzeg te nem eszel egész nap, mint a többi
1289 2 | Kivált az a piktor, ugyan eszemadta legényke volt. Csak egy
1290 6 | megmondhatom, ha jól föltekerem az eszemet. Hát legutoljára voltam
1291 4 | megyek veled. ~A famulus eszes legény volt, átlátott a
1292 3 | csikós, ha megbolondul, eszét veszti, elzüllik futóbetyárnak,
1293 3 | kinevessen. Majd meglássuk, eszik-e belőle a doktor? Neki efelől
1294 8 | alkalmat szolgáltatott az eszmecserére. A révészek hittel bizonyíták,
1295 3 | volt ragadtatva ettől az eszmétől: "shakespeare-i gondolat!" ~
1296 9 | Sándoron nem lehetett semmit észrevenni. Olyan jó kedve volt, hogy
1297 7 | bennmaradtak megtették rá az észrevételeiket. ~- No, ennek az embernek
1298 7 | asszonyságaim: én csak azon alázatos észrevételemnek akarok kifejezést adni,
1299 9 | meg Decsi Sándor a maga észrevételét. ~- Miért tetszett az úrnak
1300 12 | járkáltatta a zsidó népet negyven esztendeig. ~- Te tudod jobban. Te
1301 6 | Klári kisasszonyt... van fél esztendeje, nemhogy a borából ittam
1302 2 | katonacsikósnak. Míg aztán fél esztendő múlva a nemes város letette
1303 10 | eljön a napja, kivesszük az eszterhaj alól azt a régi zászlót,
1304 4 | a leányok, ha egyszer az eszük elmegy. Nekem "se ingem,
1305 2 | bojtár hozzálátott a kedvenc ételhez. ~A nagy cirmos kandúr addig
1306 10 | sörényedet, cukros kaláccsal etetett a tenyeréből... Hányszor
1307 2 | amióta a császár kenyeréből ettél, ~- Nem én változtam meg,
1308 9 | szaporulatról számol be évenként egyszer a számadó csikós. ~
1309 9 | hátára odaírja a nevét, s ezáltal ennek a váltónak "forgatójává"
1310 9 | váltókat - rebegé a kupec. - Ezeket hiába rabolnák el tőlem,
1311 4 | akart szakadni. ~- Csak ezekkel a szemekkel ne nézne így
1312 9 | bojtár volt, három kútgém, ezerötven ló. Minden bojtárnak kétszáztízszer
1313 9 | sohase legyen jóllakva." Ezóta van az, hogy a ló egész
1314 11 | saját apjának a szemét az Ézsau kesztyűivel: annak is hazudott;
1315 11 | ide ebédelni, adja át neki eztet. Mondja meg neki, hogy mi
1316 2 | Hisz ez tulajdon az az ezüstfüggő, amit te hoztál nekem, csakhogy
1317 2 | azt mondtad, az én vettem ezüstfüggők ezek, megfuttatva arannyal.
1318 9 | Az ám, szép filigránmunka ezüstfüggőt. Tíz forintba lett kialkudva
1319 10 | nap alszik, mint egy darab fa. Nem tréfa ám a polgári
1320 3 | domború hátú kenyerekkel meg a fabödönnel, melyben az egész hétre
1321 8 | gulyásbojtár, s elővett egy fadobozt a szűre ujjából. Látszik,
1322 7 | szappannal látja el a világot meg faggyúgyertyával. Mikor a bojtár belépett,
1323 3 | vörös bor, sárgacukorral, fahéjjal, szegfűborssal helyrehozva.
1324 4 | ne nézne így rám. ~- Az fáj a legjobban, ugye? Az a
1325 4 | leány arca kimondhatatlan fájdalomra nyúlt meg e kegyetlen mondásnál. ~-
1326 6 | borogatta a homlokát. Azzal a fájó fejével gondolta ki ezt
1327 11 | iddogálnak a vendégek a fák alatt. ~A csikós leugrott
1328 4 | egyre-másra. De ha sírva fakad, kilököm az ajtón. ~Azzal
1329 6 | egyiket lenézem, utálom. Ne fakadj sírva. Nem te vagy az az
1330 2 | még adventben is teli van fakadó bimbóval. Olyan sárga a
1331 2 | kezedben, még most alig fakadt ki, de ha ráfújom a forró
1332 7 | ár gyökerestől kimosott fákat hozott magával. Vadkacsa,
1333 6 | nagyon firtatják, isten neki faköröszt! Azt is megmondhatom. Az
1334 10 | vacsorától megmaradt kenyerét falatokra aprózva, a tenyeréből odaadá
1335 2 | íziben odább. ~- Hát nem falatozol? Nem ízlik a szalonna, fehér
1336 2 | hozok. ~Azzal kinyitotta a faliszekrény ajtaját, s kivett onnan
1337 2 | hogy az milyen jóízűen falja, nyeli az ő keze sültét. ~
1338 9 | itatóhoz, ahol már a többi falkák is összegyűltek. Ott aztán
1339 8 | könnyen kiszakít belőle egy falkát. Éreztem én az elébb ilyenforma
1340 2 | új nótát. ~Decsi Sándor a falnak vetette a hátát, s az egyik
1341 4 | olyan rosszul van, hogy a falra akar mászni, s az ágyat
1342 3 | lakása fecskerakás módra vert falú kis kunyhó. De az sem arra
1343 6 | találkoztam egy sátorozó cigány famíliával. Gyönyörű szép, bogárszemű
1344 4 | a doktor, előkiáltotta a famulusát meg a gazdasszonyát. ~A
1345 4 | tehát azt is elvégezte. A famulusnak közben utasításokat adott,
1346 2 | ültek ám itten, mint egy fancsali feszület. Kivált az a piktor,
1347 3 | leghatalmasabb a délibáb fantáziája. Egész nagy helységek (Nádudvar,
1348 2 | is mindenkinek csóválod a farkad, akit szalonnázni látsz. ~
1349 2 | kutyával húzatták ki, annak a farkához kötve. Hogy Circe ezzel
1350 8 | meg lesunyta a fejét, a farkát karikára felemelte, s elkezdett
1351 2 | bejött a komondor, s nagy farkcsóválva odament a bojtárhoz, a fejét
1352 3 | a csoda? Leülnek eléje a farkukra, s kíváncsian nyújtogatják
1353 3 | hogy látni már a messzelátó fáról a közeledő bojtárt. Ugyan
1354 3 | erdő: az első akácpagony a fátalan pusztán, s egyes kék púpok
1355 9 | karcsú; ~Magam vagyok nyalka fattyú!~A második meg harmadik
1356 8 | bogárzanak. ~Egy elkésett fazekas, tepsikkel megrakott szekerével
1357 2 | ha melegem lesz, mostan fázom. ~A leány összehúzta a szemöldeit.
1358 11 | repkedtek a Hortobágy fölött, fecske, verébsereg sietett eresz
1359 3 | állatok. ~A gulyás lakása fecskerakás módra vert falú kis kunyhó.
1360 2 | Kilenc zsandár közeledik fegyverbe! ~De a betyár felkap az
1361 2 | azt gondolod, nincsen más fegyvere, mint az, hogy hazudni tud.
1362 11 | parancsolni? Hozzak bort? Vereset? Fehéret? ~- Nem iszom bort. Adjon
1363 3 | jel - mondá Sajgató uram fejcsóválva. - Csakhogy már zsebemben
1364 10 | szegény csikósbojtár, amint a fejedet letetted a nyeregre, mindjárt
1365 3 | kíváncsian nyújtogatják a fejeiket a skicces-album felé: mit
1366 3 | egészen elenyésztek, csak a fejeikkel lefelé fordított tehenek
1367 2 | mondtál!? Egész nap az lesz a fejemben. ~- Hát, hogy lássad, milyen
1368 7 | kell az a száz tallér a fejemért?" ~Arra aztán majd ugrott
1369 9 | vagyok olyan tökkelütött fejű, hogy tíz forintjával dobáljam
1370 4 | ijesztőbb volt, mivelhogy a szem feketéi egészen ki voltak tágulva. ~
1371 4 | Sztrichnin-e vagy belladonna? ~Feketekávé nem fog ártani. ~Amint a
1372 4 | kávésmasinát: főzze benne a feketét egyre-másra. De ha sírva
1373 10 | pedig végigheveredett a fekhelyén, a pázsitos földön. Fölséges
1374 10 | kikereste magának az éjjeli fekhelyét, ott leszedte a lováról
1375 3 | bikákkal. ~Még ilyenkor fekszik az egész tábor: alszik-e,
1376 10 | gazdáját. A bojtár felugrott fektéből. Azután a ló is felállt.
1377 3 | festékes ládáját, s a térdére fektetett vázlatos könyvébe elkezdi
1378 10 | aztán, mikor ott fogok majd feküdni a véres csatamezőn, te ott
1379 10(29)| Fekvőhelyének mennyezete ~
1380 5 | motyogott. Valamin nevetett. ~Fel-felnyitotta a szempilláit, de az nagy
1381 4 | famulus megértette a rábízott feladatot, és sietett azt nyélbe ütni. ~
1382 3 | ezalatt vállalkozott arra a feladatra, hogy a rekesztékből kibocsátott
1383 3 | lovával. Nyerget, lószerszámot felaggatott a fogasra. ~A számadó még
1384 3 | igazságot. A bundáik sorba felaggatva a fogasra. Nyáron a szűr,
1385 11 | tartozásom! - mondá a csikós, felállva a helyéből, s felcsapva
1386 4 | ütér verése hol sebes, hol félbeszakad, a pupillák ki vannak tágulva,
1387 7 | regement-felcsert, a kimúlt csikóst felboncolni: meg is találta a belsejében
1388 10 | vágta a pázsitot, sörényét felborzolta, fejét fölemelte, s úgy
1389 9(27) | Itt: felbuzdulásában ~
1390 11 | felállva a helyéből, s felcsapva a kalapját. A két szeme
1391 2 | is összevissza vizitált a felcser, s sütötte ki felőlem, hogy
1392 2 | deputációnak2 a markát. A felcserek kinek-kinek megsúgták közülünk,
1393 4 | kezemet, csupa mustárkovász, feldagad tőle a szád. ~Hát akkor
1394 8 | hirtelen megtisztogatták, feldarabolták, s a bográcsba hányták.
1395 5 | nyögése a betegnek rögtön felébreszté; valahányszor annak a fejére
1396 9 | s a szolgalegényről sem feledkeznek meg. ~A ménes sem úgy tesz,
1397 11 | mondá a leánynak, odanyújtva feléje az írást: ~- Kérem szépen,
1398 2 | felesége nem volt. Úgy felejtette ott valaki. Megtartották,
1399 2 | az Isten, ahogy soha nem felejtettelek el. ~- Ahogy a nóta mondja: "
1400 3 | a magyar nyelvet el ne felejtse, a hitét el ne hagyja, sátoros
1401 3 | egyenes akácfát! ~Végre jön feléjük rézsútos irányból a doktor
1402 3 | a kocsmáros leányával - felel rá a gazda-polgár: Sajgató
1403 3 | debreceni flegmával azt felelé: ~- Uram! Engemet már egynéhányszor
1404 3 | innen a marháit: én nem felelek többet értük. ~- Köszönöm
1405 9 | sereglettek össze, legkisebb félelem nélkül a társaság körül. (
1406 1 | nem ismer se babonát, se félelmet. ~Pedig sok időt eltarisznyázott
1407 3 | nekiveresült az arca. ~- Hát felelsz a szavamra? Vagy kifúrjam
1408 3 | elragadtatással. - Egy erdő felemelt szarvakból. Közepén egymaga
1409 3 | amit a városból hoz ki a feleség vasárnap délután. Az asszony
1410 9 | enyém a szerencse, hanem a feleségemé. Tetszik tudni, az asszonyomnak
1411 3 | prédálja, ha megházasodik, a feleségét megőrizze, a gyermekeinek
1412 10 | s el nem lopta szívének felét! Lopta volna el hát egészen!
1413 3 | lovászmester azonban meghallva a felfedezést, még a morva hajcsároknak
1414 3 | teheneket. Közölte vele a felfedezett titkot. ~Ezzel a lovászmesterben
1415 2 | nadrágujjas emberke«: ettől úgy felforr annak a szerelme, hogy még
1416 3 | itt jártak. A magyar kávé felforralt vörös bor, sárgacukorral,
1417 10 | számadónak. ~Mire a nap felhágott az égre, erre a titokra
1418 9 | megmeríteni, a kútostort felhajtani, a vályút megtölteni. Ez
1419 10 | megszabadult, nagyot ugrott a ló, felhányta a hátulsó lábait, aztán
1420 9 | bojtár, a fejét dacosan felhányva. ~- Hát mi a fránya voltál?
1421 3 | Most eléje akad az a vékony felhő. Olyan, mint egy bekötött
1422 3 | narancssárga; egy hosszúkás felhővonal a barnás köd felett rózsaszínben
1423 2 | pincébe lement egy palackot felhozni abból az úri vendégek számára
1424 10 | mén valósággal nevetett, felhúzta az ínyét a fogáról, úgy
1425 2 | feltűrt tarka viganóját, felhúzza a pillangós cipőit; megmossa
1426 3 | aztán kijön, megvizsgálja, felírja, miben halt meg, s megparancsolja,
1427 4 | kerüljön. ~Közelebb érve, felismerte a csikóst: "ez a Decsi Sándor"! ~
1428 4 | sebesen zihált, a dereka félívben hátrahajolva. A két szeme
1429 4 | azzal szétfeszíteni. Ne féljen, nem nyeli az le: úgy szorítja
1430 3 | vasalóból! Most látjuk a napot feljönni. ~A festő rohant a szerszámaival,
1431 10 | csikósbojtárnak. ~Hirtelen felkantározta a lovát, hátára dobta a
1432 1 | Mikor egyszer-egyszer felkapja a ló a fejét, a sallangos
1433 11 | elöntötték a bort. ~Azok felkaptak a szamaraikra, s csak azután,
1434 12 | tágítsunk rajta egyet! ~Azzal felkapták az asztalról a furkósbotjaikat.
1435 7 | újra megtöltötte, azután felkelt, a furkósbotját odatámasztotta
1436 4 | szobába: felnyitá a ládáját, felkereste a láda fenekéről azt a boszorkányos
1437 3 | Ezzel a lovászmesterben is felkölté az elszörnyedést. Felnyitá
1438 3 | oldaltáskájába; a vezérbikának felkötötte a nyakára a kolompot, a
1439 7 | méregtől, csak megbolondult: felküldték Budára, ott kifúrják a fejét,
1440 6 | hazakerültem a katonaságból féllábbal. (Értsd "Verlaub"19) ~Ettől
1441 11 | látóhatáron azok a fényes fellegek, a föld széle pedig egész
1442 11 | apámuram, kérek szépen egy félnap szabadságot ma délutánra.
1443 10 | csendesen léptetve jött, mintha félne, hogy fölkelti, s a nyakát
1444 7 | özönvízben: ilyenkor nem félnek a vadásztól. ~Pedig nagy
1445 1 | megrázva, a bóbiskoló legény is felneszel egy pillanatra. Első mozdulata
1446 2 | ott valaki. Megtartották, felnevelték, szép karcsú virágszál lett
1447 3 | odabogozta a szűrét, s azzal felnyergelte a paripáját, s jó egészséget
1448 4 | összekummva tartja, s ha felnyitja, tajtékzanak, és amellett
1449 4 | is megjött, hogy a száját felnyitotta: nem kellett már erővel
1450 4 | verítéktől, két szeme karikára felnyitva olyan meredt, mintha üvegből
1451 3 | lábszáraik szörnyű hosszúra felnyúltak, majd egy megfordított tehénalak
1452 1 | rózsaillata), aztán megint féloldalra nyomja a süvegét a fejébe,
1453 6 | szembesítést megelőzőleg a bíró felolvastatá a leány előtt a vallomását,
1454 1 | lódoktor gebéjétől: van egy félórája, hogy láttam a doktort a
1455 3 | szoktak a "szegénylegények" felpillantani, s ha felsóhajtottak: "Isten
1456 12 | hárítanak, ott nem kapkodja félre az ember a fejét a csapás
1457 6 | olyankor se lát, se hall, hanem félrebeszél. Az a vitája a Klári leányasszonynak
1458 4 | ágaskodott, s hirtelen félrecsapott, más irányt váltva. A lovas
1459 2 | s az öklére támasztja a félredűtött fejét. ~- Hát ez a "szép
1460 2 | hiszen igaz volt. Inkább félrefordította a fejét, hogy ne lássa,
1461 5 | neki kávét adni: a legény félrekapta a fejét, s azt motyogta,
1462 4 | eredj az útból! ~Azzal félretaszítá a famulust, s kirohant az
1463 4 | hogy rossz vagyok? ~Azzal félretekintett, meglátta az ablakhídján
1464 6 | bosszús lett. ~- Ne akarja ön félrevezetni a bíróságot az eltagadással.
1465 3 | szegénylegények" felpillantani, s ha felsóhajtottak: "Isten segíts", nem fogták
1466 3 | teljes életemben. ~Hanem a felsülésért kellett valakin bosszúját
1467 11 | vendéglőt meg az istállót, félszert előzi, nincs semmi kerítése,
1468 2 | lesz a hó a télen; aztán felszökött az ölébe, odatörleszkedett
1469 8 | eresztették be a bikát, mert attól félt a közönség. Azontúl aztán
1470 10 | úgy a csülkeire. ~A bojtár feltápászkodott, könyökére támasztva az
1471 10 | Jaj sietek, hogy mire feltápészkodik, otthon legyen a hóka lova.
1472 8 | kezdett el nyugtalankodni. Feltartá az orrát, megrázta a nyakán
1473 8 | utoléri a gulyás! Nem kell azt félteni! - biztatá a csizmadia a
1474 2 | szavadban. ~A leány ismét feltette a függőit, s azokkal együtt
1475 10 | összerugdalkoznak a kancáikat féltő ménekkel, ami ezeknek a
1476 11 | csikós, ingujját könyökig feltűrve. ("Jó" annak most minden
1477 11 | jeruzsálem-betlehem nótát, aztán felülni arra a szölke szamárra,
1478 8 | gubás koma. ~De még jobban felüté az orrát a szarvas állatoknak
1479 12 | utána, hanem aztán csak felvágta a fejét, megigazítá a begyűrt
1480 1 | csatos szíjon lóg le a félválláról. Bal kezében a lazán eresztett
1481 4 | meddig rajtahagyni s újjal felváltani. Megfogadta: úgy tett. ~-
1482 7 | morva hajcsárokkal, hogy felváltva bemehetnek az ivószobába
1483 2 | hosszú pad végére. ~A legény felvette a tele palackot, s a szájához
1484 6 | terheli önt semmi vád. Csupán felvilágosításokat kívánunk nyerni egy önt
1485 3 | Micsoda uvertura! Milyen felvonulás! Ez egy finálé a Götterdämmerungból!7 ~-
1486 3 | összerótt alkotmány, melynek a feneke téglával van kirakva, teteje
1487 3 | bogrács tartalmát. Ami a fenekén maradt, az a taligásé. ~
1488 4 | ládáját, felkereste a láda fenekéről azt a boszorkányos gyökeret,
1489 12 | sört. A gulyásbojtár is fenékig kitöltötte a vörös borát
1490 5 | csak folytatta a nótát, fennhangon, amit álmában elkezdett;
1491 8 | hogy a komp egyensúlyát fenntartsák, miközben a jármű túlsó
1492 1 | kunyhó nem zavarja meg a fenséges zöld sivatag országát. A
1493 7 | robajjal a sereghajtó, a fent említett Pundorné ifjasszony.
1494 3 | mint egy égő piramis! Semmi fénye nincsen: olyan, mint a tüzes
1495 10 | ég alja. ~A távol ködös fényében egy közeledő lónak az árnyképe
1496 1 | aki megszolgálta. ~Ezzel fenyegető mozdulattal emelte magasra
1497 3 | ott már aszúvá szárad a fenyér, az a televényes legelő
1498 10 | kaszás csillag", de még fényesebb a "bujdosók lámpása". Az
1499 3 | levő hold s a csillagok fényesebbjei, míg a keleti égen már a
1500 4 | halálszeplők vannak, az orcája fénylik hideg verítéktől, két szeme
|