Rész

 1 II  | helléneknél hiányzott, a skótoknak most sincs, annálfogva meg nem
 2 III |             Az ember gondolja: „ez most én rajtam nevet”, hanem
 3 VI  |          Tarantilla herczegasszony most még csak huszonhat éves
 4 VI  |      küldjék utána a leveleit.~Már most lehet találgatni, hogy angyal-e
 5 VII |           eléneklik neki, hogy már most mehetsz Lázárhoz, a ki szintén
 6 VII |            félvállára függesztett.~Most már lehetett volna egy szivart
 7 VII |     kiszívni.~Megint nem értek rá.~Most már nem a szép, csücsörített
 8 VII |       tanakodott.~- Mit csináljunk most ezzel a megmentett emberrel?
 9 VIII| meghódította ön.~- Azt meg. Az még most is hűséges hozzám. Azt sem
10 VIII|          villám meg nem ijesztett. Most megtudtam, mi az! Megijedtem
11 IX  |       beszélnek. És a kazáni tatár most is búcsút jár ezekhez a
12 IX  |        volt késő vénségéig. Mintha most is előttem látnám az alakját.
13 IX  |           ezeregyéjszakai szellem: most már küzdjön meg vele. Fél
14 IX  |          én uramnak, Messiásomnak.~Most már bántott a szégyen, a
15 IX  |            az önfestette arczképe, most tehát arra kéri fel a művész
16 IX  |     leányom.” Ez hát rendben volt. Most következett az alku. Mibe
17 IX  |       Waimönen asszonyon kívül, ki most már társalkodónői állást
18 IX  |         velem jött: egykor dajkám, most bizalmas cselédem, hűséges
19 IX  |          igazgyöngyökből, a mit ön most a fejemen lát; a gyémántokat
20 IX  |   gyügyögtetett. Ő tanított járni. Most is azt tette: járni tanított.
21 IX  |            ott maradt volna, talán most glória körítené a fejét.
22 IX  |           Én nem tettem volna meg.~Most már ez az arcz az enyém
23 IX  |    diszítésül voltak rám bízva; én most aljas bűnt követek el! Nagynak,
24 IX  |    ékszerész jókedvre derült: „Már most a helyett, hogy én venném
25 IX  |            van ezekben a karokban? Most már megkaptátok a próbáját.
26 IX  |            fokozza az inai erejét. Most csak megtéptelek! Jöjj még
27 IX  |          nyilt, Wladimir belépett. Most, kérem, fogja ön a kezébe
28 IX  |     hitvesed erényét!~- Madame! Mi most Olaszországban vagyunk:
29 IX  |            meg én előttem soha!~És most ütést kapok a férjemtől!
30 IX  |          dörmögé Wladimir fülébe: „Most tudja az úr, hogy mi a kötelessége?”~
31 IX  |             valamikor virágárusnő, most ápolónő: tapasztalt személy.~
32 IX  |             Uram, - mondám neki, - most már arra kell önt kérnem,
33 IX  |            számlájára mennek.”~Már most a visszaérkező válaszig
34 IX  |          Vajjon eltemették-e? Vagy most is ott hever temetetlen
35 IX  |            van a drága jó vacsora: most hozta fel a pinczér. Engedje,
36 IX  |          Kuzminszky. - A herczegnő most haza fog térni.~Én nem tudtam
37 IX  |        minden porszemem fájt.~- És most, édes herczegnő: engedje
38 X   |        ebben a cserépvederben, még most is befolyást gyakorolsz
39 X   |            Tudtam jól! Ez a ficzkó most elküldeti magát titkos megbízással
40 X   |           sem más, mint Barilla.~- Most én nem tudom megfogni azt -
41 X   |         magam ura vagyok.~- És már most összetéphetjük azt az olasz
42 X   |           áron. Elég gazdag vagyok most hozzá. Ön segíthet benne.~
43 X   |            utolsó varázsszeremet. (Most már féltettem ezt az embert:
44 X   |            együtt visszarepültünk (most már repültünk) a szép Riviérára.
45 X   |     idejöttem.~- De Oroszországban most már zord idő van; itt pedig
46 X   |            zord idő van; itt pedig most érnek a narancsok. Most
47 X   |            most érnek a narancsok. Most lesz paradicsommá a Riviera.~-
48 XI  |           halva keríttetnek kézre.~Most már valamennyi számát felbontottam
49 XI  |    kalapjuk mellé tollban, hogy ők most mit akarnak. Elmondják áldomásban
50 XI  |            kezdtem valamit érteni.~Most már szorgalmasan tanulmányoztam
51 XI  |         szárnyvasutat rakattam le: most ezt használtam fel a kriptáig
52 XI  |           szája.~Ez ő! A bradjága.~Most már tudom, hogy miért nem
53 XI  |        hogy a kezemet megcsókolja.~Most én is intéztem hozzá néhány
54 XI  |          Három napja.~- Hol jártál most?~- A híveimet kerestem fel.~-
55 XI  |          dicsekedő szentekkel: „No most már cseréljünk országot!”~
56 XI  |           világba.~Én csitítottam. Most ki ne mozduljon a rejtekéből.
57 XI  |         hogy éppen azért kell neki most a hivei között megjelenni.~
58 XI  |      hajtotta, hogy társainak épen most van a legnagyobb szüksége
59 XI  |      kutyák a Néró barlangjába.~De most már csakugyan futni kell
60 XI  |          kíntól vonaglani.~Ah! Még most is az őrjöngés környékez,
61 XII |        folytatá hidegvérrel:~- Már most, édes herczegnő, önön áll
62 Bef |           a gyönyörű síremléken.~- Most már mindent tud ön felőlem.