1-500 | 501-1000 | 1001-1188
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 I | karokkal, iszonyu tenyerekkel.~Az arcza még feltünőbbé tette:
2 I | kiülő szemöldökjármai, az erős pofacsontok, a kajla
3 I | aztán a rücskös arczbőr. Az orra kissé félre volt nyomva.
4 I | szempillái hosszuk. A mi azonban az arczát nevezetessé varázsolta,
5 I | nevezetessé varázsolta, az volt a jobb pofáján látható
6 I | körmének a sebhelyei azok. Az arczra kapott vágás kérkedő
7 I | férfiábrázatnak: ámde ilyet kaphatott az ember egy diáktól, egy kadéttól
8 I | oroszlántól kapott sebhely: az már valami! - A merész vadász
9 I | valami! - A merész vadász az egyik lövésével az oroszlán
10 I | vadász az egyik lövésével az oroszlán szügyét találta
11 I | mért ellensége fejére, míg az ugyanazon perczben a puskája
12 I | számon kéri, hogy mért nincs az oroszlán negyedik körmének
13 I | körmének a helye is ott az emléklapon? annak megmagyarázzák,
14 I | Ez még érdekesebbé teszi az embert.~Ez volt aztán a
15 I | konczertben, nem ugyanazt az egyet, mindennap mást, de
16 I | tudta jól, hogy olyan rút az arcza. Van ugyan rá elég
17 I | volt a bizalmatlanságra: az, hogy gazdag volt. A gazdag
18 I | megfordul. De azért ott az ember mindenét elvesztheti,
19 I | elvesztheti, csak a szivét nem. Az ottani nők egy más emberfajhoz
20 I | is minden este megjelent az egyik játékteremben, a hol
21 I | frankja. Akkor áttért ezzel az egész összeggel a feketére.
22 I | egyszer csak elvesztette az egészet. Tulajdonképen nem
23 I | bár nem legolcsóbb módja az udvarlásnak.~Az érdekes
24 I | legolcsóbb módja az udvarlásnak.~Az érdekes idegen egyátaljában
25 I | lehetett megtudni, hogy az olvasóteremben minden lapot
26 I | francziául, németül, olaszul, sőt az orosz köszöntést is tudja
27 I | francziául, úgy, a hogy; de az urát csak Afrikából ismeri:
28 II | A TITKÁR.~Azonkívül van az oroszlánvadásznak egy titkárja
29 II | oroszlánvadásznak egy titkárja is, a ki az ő lakosztályában tanyázik.~
30 II | tanyázik.~Itt következik az a helyzet, a mit a mesemondásban
31 II | lehetetlennek hívnak.~Lehetetlen az, hogy egy idegen úr, a kinek
32 II | irányítandók; de még inkább az érkező levelekből: különösen
33 II | a czímzett azonosságát, az illetékes haza belügyminisztere
34 II | láttamozott útlevéllel s az ahhoz ragasztott arczképpel.~
35 II | el Genuába.~Ugyanott volt az urának a bankárja is, a
36 II | itt kézbesítettek neki, az bizonyosan mind kolduló-levél
37 II | nyelven tudott megszólalni: az egyik volt az az ismeretlen
38 II | megszólalni: az egyik volt az az ismeretlen idióma, a
39 II | megszólalni: az egyik volt az az ismeretlen idióma, a min
40 II | ismeretlen idióma, a min az urával szokott társalogni (
41 II | népfajnál, a melyből ők ketten az urával együtt származtak,
42 II | urával együtt származtak, az emberek nem használják a
43 II | csak a czímeiket: a titkár az urát „Serenissime”-nek szólítja,
44 II | Serenissime”-nek szólítja, az meg őtet „spectabilis”-nak.
45 II | a másiknak a főnöke, meg az alattvalója. Mind a kettő
46 II | komázik egymással, s hol az egyik látszik parancsolni,
47 II | hideg majestással, a mikor az egyiknek üres a pénztárczája,
48 II | ethnografiai eredetére. A míg az ura matrózkabátot visel,
49 II | visel, tágat, kényelmeset, az ő tagjain minden ruha megfeszül,
50 II | viselőjük nem szokott lovagolni. Az arcza cserszínű, mély barázdáktól
51 II | barázdáktól végigárkolva. Ez az arcz soha sem lehetett fiatal.
52 II | vonásainak a keménységét az a hegyesre kifent öklelő
53 II | sem tudja, hogy mi lehet az a por, s mi benne a jó?
54 II | a por, s mi benne a jó? Az asztalkendőt ellenben a
55 II | alá szorítja, a csutorát az agyarára fogja s aztán fumigálja
56 II | fogja s aztán fumigálja az egész czifra világot. Mikor
57 II | parkba, azt látja, hogy az ő szokott ülőhelyét már
58 II | pinuum!1~S azzal elkergette az öngyilkos-jelöltet, ráhagyva,
59 II | tilinkóját s elhallgatott.~Az a bizonyos latinul tudó
60 II | concertsalonban fellépne ezzel az ismeretlen hangszerével,
61 II | meditaris avena.”~(Igy néznek ki az ő hazájában a Tytirusok.)2~
62 II(1) | Ez a fenyõ az enyim! Ha uraságod fel akarja
63 II | hazájában a Tytirusok.)2~Az is lehetetlenségnek látszik,
64 II | meg egy holt nyelv. Ért az minden európai nyelvet,
65 II | csak olvasva, nem beszélve. Az angolt úgy olvassa, a hogy
66 II | franczia mondatokat idézi, az épen derültségkeltő; „du
67 II | ridikule il nya kvun pász”. Az a „nya” teszi meg! Hanem
68 III | fel, hogy sötétkékek, mint az aczél, vagy a farkasalma
69 III | hogy vannak beszélő szemek: az ilyen szemek rendesen kérdeznek.
70 III | lüktető orrczimpái, de főkép az ajkai, mikor be voltak csukva.
71 III | Támadt ilyen alkalmilag: de az mind eltünt nagy hirtelen,
72 III | elpárolgott, levegővé lett.~Az igazgatóság haragudott is
73 III | mindjárt azon kellett volna az ismertetést kezdenünk, hogy
74 III | a kétkedőbbek frankot. Az is csak valami. Milliomos
75 III | volt: orosz férfi neve. Az oroszoknál pedig az a szokás,
76 III | neve. Az oroszoknál pedig az a szokás, hogy a férfi a
77 III | keresztnevéhez pedig elől még az apja nevét is odaragasztja
78 III | femme”. Így a nőnek csak azt az egy nevét lehetett tudni,
79 III | Lehetett mohamedán nő is. Az orosz birodalomnak egész
80 III | férfias volt, a mit még az öltözete is elősegített,
81 III | csengővé. A nevetése rendesen az úrnőre is elragadt. Hogy
82 III | beszéltek egymással: a hogy ezt az orosz habituék fölismerték.
83 III | elérje a lapdát, elég ok az öngyilkosságra.~Sokféle
84 III | hybriduma a kettőnek?~- Mi az, a mi a szemeinek olyan
85 III | hatalmaskodásig fokozódik? Az úgy bánik vele, mint egy
86 III | magát így mustráltatni? Az által, hogy minden ebéd
87 III | villájában szakácsa van, a ki az asztalát ellátja a nap egyéb
88 III | Ragnhilda úrnőknek mulatság az a közös étkezőasztal, a
89 III | szerepét a társalkodónő viszi: az mondja a szarkasztikus észrevételeket
90 III | azonban lehet észrevenni az úrnő ajkain, a mik néha
91 III | gyönyörű fogsorokat láttatnak. Az ember gondolja: „ez most
92 III | rajtam, istennőm!”.~Ezért az a két szék, mely a Tarantilla
93 III | nem bánta, mert Tarantilla az üresen maradt terítékekért
94 III | széknek akadt állandó gazdája. Az oroszlánvadász az ő titkárjával.~
95 III | gazdája. Az oroszlánvadász az ő titkárjával.~A régibb
96 III | kik még nem tudják, hogy az a két szék „tabu”.~Tudták
97 III | pödörte a bajuszát s aztán az asztalkendővel megtörülte
98 III | asztalkendővel megtörülte az eléje tett tányért, kívül
99 IV | IV.~ „NOLI ME TANGERE!”3 ~Az oroszlánvadász már régebben
100 IV | Egy darab sült hús volt az ebédje, meg valami zöldség.
101 IV | ebédje, meg valami zöldség. Az evés egészen alárendelt
102 IV | olyan jól tudja csinálni az olasz a mindenféle salátát.~
103 IV | salátát.~Aztán nem is volt az a két „tabu”-nak nyilvánított
104 IV | tabu”-nak nyilvánított szék az asztal mellett mindig olyan
105 IV | héten át elfoglalva tartá az egyiket (épen a Tarantillával
106 IV | Egyszer aztán csak eltünt az ifjú bojár a fejedelemség
107 IV | szék így maradt üresen.~Az irigykedők úgy hítták Tarantillát,
108 IV | társalkodónőjének aztán következetesen az volt a czime, hogy „fóka”.
109 IV | fóka”. Hasonlított hozzá.~Az volt az általános vélemény,
110 IV | Hasonlított hozzá.~Az volt az általános vélemény, hogy
111 IV | elválhatatlanok.~Egyszer azt mondta az oroszlánvadásznak a titkárja:~-
112 IV | hogy kezd hozzá?~- A hogy az egyszeri diák, a ki a kálvinista
113 IV | volt szerelmes, s mikor az a kertben sétált, ő a toronyba
114 IV | gondolataikat egymással közölni. Az az idő pedig már régen elmult,
115 IV | gondolataikat egymással közölni. Az az idő pedig már régen elmult,
116 IV | mineműségéről volt szó.~Az oroszlánvadász a hexametert
117 IV(8) | Az édesen beszélõ, édesen kaczagó
118 IV | Thrasia Phoceu.”9~De ennél az idézetnél Ragnhilda úrhölgy
119 IV | kordiálisan nyujtá a kezét az asztalon keresztül a felfedezett
120 IV | felfedezett kolléga elé, mire az szívélyesen tette a feléje
121 IV | Ugyanez első találkozásnál az oroszlánvadász is megközelítette
122 IV | oroszlánvadász is megközelítette az oroszlánját: bemutatta magát
123 V | Ellentétes vélemények szóharcza.~Az a kérdés, hogy mikor kedvesebb
124 V | disputandun.” Izlés dolga.~Az oroszlánvadász például huzamos
125 V | ideig el tud merengeni, az átellenes hölgy bezárt ajkait,
126 V | tekintete szintén odatéved néha az ő sebhelyekkel diszített
127 V | Összejönnek rendes órában az étkező asztalnál, a theánál;
128 V | ajkakat megszólalásra bírná!~Az ellenkező ízlésnek azonban
129 V | szellemmé lesz, ott ragyog az a villogó szemekben, ott
130 V | hogy miről van szó; sőt az is kivehető volt, hogy a
131 V | hatalmi álláspontot, a miből az utolsó giardinettóig nem
132 V | hölgytudor a férfitudorra az asztalon keresztül.~Ez pedig
133 V | salem ex communi calice?” (Az ön hazájában talán az ujjukkal
134 V | Az ön hazájában talán az ujjukkal szokták kivenni
135 V | önérzetesen felelt meg:~- Az én hazámban minden vendégnek
136 V | per longum et latum, hogy az ő hazája a só Californiája.
137 V | pirít a pásztortűznél, csak az ülőhelyéhez dörzsöli azt
138 V | tulajdonságait. A só adja az izmoknak az erőt, a gyomornak
139 V | tulajdonságait. A só adja az izmoknak az erőt, a gyomornak az emésztést,
140 V | izmoknak az erőt, a gyomornak az emésztést, a vérnek a pirosságot,
141 V | a vérnek a pirosságot, az agynak az emlékezetet, a
142 V | a pirosságot, az agynak az emlékezetet, a szívnek a
143 V | erővel tört ki kebléből az indignatio hangja, mikor
144 V | biztatta a kollégáját, míg az - az egész asztaltársaság
145 V | biztatta a kollégáját, míg az - az egész asztaltársaság bámulatára -
146 VI | monte-carlói évad vége.~Az esték mind későbbre következtek,
147 VI | csalogánynak? Azért, mert az énekével csalogatja magához
148 VI | kaszinóban, uraknak való az és bolondoknak. Filozófok
149 VI | fáznak Tarantilla úrhölgytől az udvarlók!~- Én talán nem
150 VI | Majd megválik, ha megtudja az okát.~- Figyelmeztetem önt,
151 VI | A Tóbiás Száráhja.~- Hát az ki volt?~- Serenissime csak
152 VI | Abban a példányban, melyet az én vallástanárom a kezembe
153 VI | nem található.~- Akkor az az approbált példány, melyből
154 VI | nem található.~- Akkor az az approbált példány, melyből
155 VI | approbált példány, melyből az apocryphok kihagyattak.~-
156 VI | Tóbiással, meg a Száráhjával?~- Az egy gyönyörű regény, a minek
157 VI | egyetlen leányát, Száráht az a különös balsors üldözte,
158 VI | különös balsors üldözte, hogy az első nászéjen, melyen mint
159 VI | mind megölte a nászéjen az Asmodái ördög s a szép menyasszony
160 VI | Száráhba s megkérte a kezét. Az angyal azonban kitanította
161 VI | vetett a pusztában.~- Ebben az egész regényben az a legelhihetőbb,
162 VI | Ebben az egész regényben az a legelhihetőbb, hogy Asmodáit
163 VI | hogy Asmodáit elzárták az ördögszigetre. Vajon nem
164 VI | Csak nem ölte meg annak is az Asmodái daemon hét férjét?~-
165 VI | egy alapos akadály. A ki az orosz ethnographiát ismeri,
166 VI | ethnographiát ismeri, mint én, az jól tudja, hogy az orthodox
167 VI | mint én, az jól tudja, hogy az orthodox egyházi törvények
168 VI | ecclesiasticumot,15 s ismeri az indulgentiákat és dispensatiókat,
169 VI | dispensatiókat, mint én, az tudja jól, hogy „nulla regula
170 VI | egy csodatevő szentkép, az Ikon, a kazáni Boldogságos
171 VI | Boldogságos Szűz, a kinek csak az arcza látható, a kép többi
172 VI | kép többi részét takarják az igazgyöngyök, drágakövek,
173 VI | s a kinél feltaláltatik az a hatalom, mely minden válságból
174 VI | áhitatossággal imádkozik az özvegy nő a jóságos szent
175 VI | jóságos szent alakhoz, mire az megjelenik neki álmában
176 VI | archimandritának, a melyben előadja az álomlátásban történteket
177 VI | esedezik, hogy a mi álom volt, az legyen valósággá. A csodatevő
178 VI | állványáról és tegyen látogatást az ő házánál s ott ismételje
179 VI | személyes megjelenésével az álomlátásban adott áldást
180 VI | akkor a csodatévő szentkép az e czélra rendeltetett mennyezetes
181 VI | özvegy asszony kastélyában az egész zarándoksereg megvendégeltetik,
182 VI | ismét visszatér Kiewbe. Az özvegy leteszi a gyászruhát
183 VI | menyasszonyi köntöst. Hát ez az exceptio de regula per indulgentiam.
184 VI | talán nevetett volna is; de az a hármas hegedés az arczán
185 VI | de az a hármas hegedés az arczán figyelmeztette, hogy
186 VI | rágyujtott. Aztán folytatá az ismertetést.~- E szerint
187 VI | maga azért nem jár, mert az ő ős-orosz hitvallásának
188 VI | társalkodónője pedig quäcker. Az a rejtélyes kifejezés a
189 VI | Ezért párolognak el mellőle az udvarlók.~S ez neki tetszik:
190 VI | milyen hideg fut végig az embernek a hátán!~„Fugite
191 VI | herba.”17~De futnak is.~Az a szép fiu, a román bojár,
192 VI | Csak egy rövid kirándulás az.~Tarantillának egy hires
193 VI | fátyolt fölemelve, jobbjával az író stylust a kőlapra illesztve.
194 VI | Tarantilla.~Csak a név meg az évszám hiányzik még róla.~
195 VI | elkészíttette a drága síremléket az ötödik férj számára.~...
196 VI | számára.~...De úgy elfutott az udvarlója rögtön, hogy azt
197 VI | hogy angyal-e vagy ördög ez az asszony?~Hátha mártir?~A
198 VI | bibliai Száráhnak azt vágta az arczába a szolgálója: „Engem
199 VI(18)| vallás négyes törvénykönyve az olyan nõt, a kinek két férje
200 VI(18)| nagy hirtelen egymás után. Az ilyen nõnek a Schulehan
201 VI(18)| mégis akadna férfi, a ki az ilyen nõt feleségül veszi,
202 VI(18)| veszi, hát csak legyen neki az õ kedve szerint s adja meg
203 VI(18)| kedve szerint s adja meg az asszonynak a keszubbát (
204 VII | kifosztják, megcsalják. Az ember rajta tartja a kezét
205 VII | megpillantja: „Gare aux voleurs”. Az egész világ tele van szívtolvajokkal.
206 VII | világhirű játékbarlang.~Az egész világból rajzanak
207 VII | szokása szerint Jupitert, az emberalkotót, hogy miért
208 VII | egy remontoárt helyezni az erei és idegei góczába?~
209 VII | kérdésekre feleleteket adni. Ez az előkelő világ meggyőződése.
210 VII | meggyőződése. De a míg élünk, mi az ördögöt akar velünk a lélek?
211 VII | Azt künn kell hagyni, mint az esernyőt, meg a sárczipőt.
212 VII | örökké élni. A koldulás pedig az egész monacói fejedelemségben
213 VII | Utiköltségről gondoskodik az igazgatóság, ha valaki mindenét
214 VII | nincs megtalálható szivük, az nemcsak Monte-Carlóban,
215 VII | nemcsak Monte-Carlóban, de az egész világon tudva van.~
216 VII | egész világon tudva van.~Az oroszlánvadász szivének
217 VII | nem a fenevad.~Hát még az olyan nőnek, mint Tarantilla,
218 VII | szivét! Tudja jól, hogy az ő homlokára ez a név van
219 VII | látszik a szemei elmeredésén, az álla megrándulásán, hogy
220 VII | nyoszolyádba, a melynek az álma a koporsóban végződik?
221 VII | síremlékét. Kincset érő drága kő az, remekbe készült mestermű:
222 VII | kinek tetszik: megkaphatja. Az ára rá van írva.~Még az
223 VII | Az ára rá van írva.~Még az oroszlánvadász nem látta;
224 VII | járta, ilyenkor legélénkebb az idegenek rajzása. Mindenki
225 VII | A rendes habituék, a kik az egész évadot kihúzták, vagy
226 VII | játékasztal csalogat oda, hanem az a paradicsomi pompája is
227 VII | s a kiknek a szivük nem az aranyat szomjazza, hanem
228 VII | pár tette magát feltünővé az idegenek seregében. Fiatalok
229 VII | balpofáján bizonyítá, hogy az egyetemet látogatta. Az
230 VII | az egyetemet látogatta. Az asszonykának pedig aranyszőke
231 VII | Valószinüleg abban volt az egész hozománya. Ő teljesített
232 VII | igen közlékenyek voltak. Az étkező-asztalnál egy sorba
233 VII | egy sorba verődnek össze az egysorsú nászutazók, a kik
234 VII | aztán nagyon hamar megy az ismeretségkötés. Elmondják
235 VII | lehet.~Hogy is szivarozhatna az, a kinek kedves, szép feleségecskéje
236 VII | várhatták, hogy vége legyen az ebédnek s menekülhessenek
237 VII | hitvesi enyelgést.~Mind az oroszlánölőnek, mind a szép
238 VII | több nap óta találkoztak az étkezőben, a sétányon.~Ők
239 VII | sétányon.~Ők is készültek már az elutazásra.~- Milyen kevés
240 VII | elutazásra.~- Milyen kevés kell az embernek a boldogsághoz,
241 VII | házaspárt.~- Milyen kevés kell az embernek a boldogsághoz!~-
242 VII | osztozik benne.~- S mi gátolja az embert, hogy egy ilyen másik
243 VII | A sebhelyek diszítik az arczot.~- Nem azok a sebhelyek,
244 VII | azok a sebhelyek, a mik az arczon vannak, hanem másutt.~
245 VII | semmi! Be kell takarni!~Az utolsó napja is eljött az
246 VII | Az utolsó napja is eljött az évadnak. Az utolsó éjszaka,
247 VII | napja is eljött az évadnak. Az utolsó éjszaka, a melyen
248 VII | utolsó éjszaka, a melyen még az aranyhalmok csábítják a
249 VII | hogy a gyertyaláng csábítja az ostoba éjjeli pilléket.
250 VII | azon a sárga fényen?~Ezen az utolsó estén összesugott
251 VII | német a dán szomszédjával.~Az mégis botrány volna, sőt
252 VII | játékbankkal. Hiszen nem kell az embernek sokat koczkáztatni:
253 VII | száz frankot feláldozhat az ember azért a ritka izgalomért.~
254 VII | felrobbantjuk a bankot!~Az asszonykákat felküldték
255 VII | krokodilbőr-táskát a férjének, a mit az a félvállára függesztett.~
256 VII | hallatszott bennük. Levegő az mind! Ha karbollal kifüstölik
257 VII | jelenti, hogy a gőzös készül az indulásra.~Erre megnépesülnek
258 VII | tengeri beszálló-hid felé, ki az omnibuszokhoz, a mik málhákkal
259 VII | érdekelt nézőnek.~Mikor az a sok száz ember tódul,
260 VII | czepekedik, tolakodik; az arczok rútak, ostoba kifejezésüek;
261 VII | mint a lépcsőn jöttek alá. Az asszonyka két kezében czipelt
262 VII | könnyitett a felesége terhén, az nem hozott magával semmit.~
263 VII | pénzes táska hol van?~- Az odafenn maradt a szobában.~
264 VII | Ebben a perczben a férjnek az arcza rögtön átváltozott
265 VII | rajta. Szemeiben, ajkain az őrültség vigyorgott. Aztán
266 VII | a nőre!~S azzal sietett az előre rohanó fiatal német
267 VII | lefelé fordítva. Üres volt az. A férje az éjjel eljátszotta
268 VII | fordítva. Üres volt az. A férje az éjjel eljátszotta az egész
269 VII | férje az éjjel eljátszotta az egész hozományt az utolsó
270 VII | eljátszotta az egész hozományt az utolsó márkáig.~- Róbert!
271 VII | keresztülvergődni, erélyesen kérve az útban levőket: eresszék
272 VII | biz ez megszokott látvány az aranyborju színházában.
273 VII | Róbertem!~Vajjon utoléri-e? Az nagyon előre szaladt már.~
274 VII | gorombán taszitotta félre az útjában levő pasasérokat,
275 VII | útjában levő pasasérokat, míg az utána törekvőnek elébb bocsánatot
276 VII | megpillantotta a jegygyűrűjét az ujján. Albaregia herczeg
277 VII | mögötte. Lerántotta a gyűrűt az ujjáról s odadobta eléje: „
278 VII | tenyerekkel utána ugrott az öngyilkosnak.~Néhány perczig
279 VII | szemközt megragadni, mert akkor az belecsimpajkozik a megmentőjébe
280 VII | a megmentőjébe s gátolja az uszásban. Tehát a háta mögé
281 VII | izgalmas jelenet következett.~Az öngyilkos küzdött a megmentőjével:
282 VII | lábaival úszott, baljával az üstökénél fogva emelte a
283 VII | Vigyáznia kellett, hogy az erős hullám oda ne csapja
284 VII | Tarantilla.~Ez már beszéd!~Annyit az olasz bárkás is tud, hogy
285 VII | Octávnak egyre több baja lett az öngyilkossal, az felkapkodta
286 VII | baja lett az öngyilkossal, az felkapkodta a karjait, hogy
287 VII | felkapkodta a karjait, hogy az üstökét kiszabadítsa mentője
288 VII | Amáliának, hallotta, hogy az az övé.~Erre az asszonyka
289 VII | Amáliának, hallotta, hogy az az övé.~Erre az asszonyka még
290 VII | hallotta, hogy az az övé.~Erre az asszonyka még jobban elkeseredett
291 VII | Egy kinyitott kés volt az öklében. Azt cselekedte
292 VII | valamit dörmögött a fülébe.~Az valami varázs-szó lehetett.
293 VII | valami varázs-szó lehetett. Az öngyilkos elhajította a
294 VII | szerencsétlennek a fejét az ölében: annak a szederjesre
295 VII | plédjét, betakargathatta vele az átázott tetemet, a kézi
296 VII | is megkerült, abban volt az otkolon és repülő só, balesetekben
297 VII | sindacónak fülébe jut a dolog, az rögtön eltolonczoltatja
298 VII | Roccabrunába.~- Itt van az én villám: oda fogjuk vitetni.~-
299 VII | ficzkót, mert visszaesik az öngyilkossági mániába.~-
300 VII | Hozzá vagyok én szokva az ilyesmihez. Ha csak a herczegnő
301 VII | groomja, s a herczeg faetonja. Az egyiken Ragnhilda ült, a
302 VII | elkezdett intézkedni.~- Az alélt férfit az én kocsimra
303 VII | intézkedni.~- Az alélt férfit az én kocsimra teszszük, spectabilis
304 VII | lesz így, mondá Tarantilla. Az én hintómra tegyék Róbert
305 VII | lovakat hajtotta. Pedig annak az átázott matrózkabátnak a
306 VII | kigőzölgése nem narancsvirágillat. Az a félig nyitott női ajk
307 VII | király példája szerint idomul az egész világ.)~A mire a nőnemű
308 VII | meg a lovainak. Hát biz az csak veterinárius-diplomával
309 VII | de a tatár inasoknak épen az használ, a radikális lókúra.~
310 VII | tetszhalottat életre hozni. Az nem uraságoknak való látvány.~
311 VII | A kinek borleves kell, az már él.~Együtt sietnek a
312 VII | Tarantilla, Amália és Octáv. Az már félig ülő helyzetben
313 VII | a homlokát, a szemeit, az orczáit, az ajkait; aztán
314 VII | a szemeit, az orczáit, az ajkait; aztán siet neki
315 VII | A mit elvesztettél. Ez az angyal, a herczegnő visszapótolta,
316 VII | Ugyan miért? Azért, hogy az üstökét jól megczibáltam.
317 VII | kérdé Octávtól, hogy mi volt az a szó, a mit ő az öngyilkossal
318 VII | mi volt az a szó, a mit ő az öngyilkossal küzködve annak
319 VII | fülébe sugott, s a mitől az úgy megszelidült, hogy eldobta
320 VIII | LEO ÉS LEONA.~- Ma lesz az első nap? - kérdezé Octáv.~-
321 VIII | Össze kell elébb gyüjtenem az emlékeimet. Hisz négy év
322 VIII | válogatnom. El kell csillapítanom az idegeimet, hogy úgy mondhassam
323 VIII | adott novelláit.~- A hogy az özvegy német császárné szokta,
324 VIII | elhozatja magának Janke Ottótól az új regények kefelevonatait.~-
325 VIII | mint azt, hogy egy embernek az üstökét megczibálta: a többit
326 VIII | szoborrá? Holott szíve van.~- Az én életem fátuma kevés szóval
327 VIII | következtetni.~- Én azt hittem, hogy az bolgár öltözet.~- Hiszen
328 VIII | vele.~- Hát ön nem szereti az oroszokat?~- Kétszer utaztam
329 VIII | s megtanultam szeretni - az orosz népet.~- Csak a népet?~
330 VIII | neki, hogy „szép vagy.”~- Az hiba volt. Az ön szempontjából.
331 VIII | szép vagy.”~- Az hiba volt. Az ön szempontjából. Nem az
332 VIII | Az ön szempontjából. Nem az enyimből. Én sem szeretem
333 VIII | Én sem szeretem a bókot. Az édes boron ólomczukrot érzek.
334 VIII | valaki, a ki nem sajnálta az édességet.~- A legjobb barátom
335 VIII | programmbeszédeket tartanom, az én barátom elszöktette magával
336 VIII | meghódította ön.~- Azt meg. Az még most is hűséges hozzám.
337 VIII | is. S csodálatos valami az az átok. A hangnak, a fénynek,
338 VIII | S csodálatos valami az az átok. A hangnak, a fénynek,
339 VIII | a fénynek, a villanynak az erejét már a végtelenig
340 VIII | végtelenig tökéletesítették; de az átok ereje mindazoknál csodálatosabb:
341 VIII | mindazoknál csodálatosabb: az átokra rá van bízva, hogy
342 VIII | szélrózsa minden irányában az átoksujtottat, s az utána
343 VIII | irányában az átoksujtottat, s az utána megy, rátalál. Azzal
344 VIII | És néhány hét mulva kapom az értesülést Alexandriából,
345 VIII | jövő hajón Leo megkapta az ázsiai epemirigy ragályt,
346 VIII | ijesztett. Most megtudtam, mi az! Megijedtem saját magamtól.
347 VIII | ilyen rettenetes erő van az én felemelt öt ujjamban,
348 VIII | jobban gyűlöltem, s a miért az a büntetésem, hogy miután
349 VIII | se mámor, se kábulat. Ha az éjet átvirrasztom, akár
350 VIII | Felkerestem a pusztát, rátaláltam az én oroszlánomra. Ez az,
351 VIII | rátaláltam az én oroszlánomra. Ez az, ő az! Ráismertem a lelkére
352 VIII | én oroszlánomra. Ez az, ő az! Ráismertem a lelkére a
353 VIII | ismert. Micsoda ordítás volt az! Rám rohant: élethalál-harcz
354 VIII | odament Octávhoz s megcsókolta az arczán azt a hármas sebhelyet.~ ~
355 IX | Egy kis meglepetés várt rá az elfogadásnál.~Tarantilla
356 IX | homlokra lecsügg: valódi kincs az egész. A leeresztett hajfonatai
357 IX | könyvecske volt akasztva: az alkorán miniatür irásban.
358 IX | látogatójának, letéve arra az időre korallnyelű napmadártoll-legyezőjét.~-
359 IX | gondolja ön, hogy én ezt az öltözetemet valami színpadi
360 IX | keleti faj szülötte, mint ön. Az ön magyar nemzetét is épen
361 IX | sehogy sem ismerik, mint az én népemet, a tatárt. A
362 IX | hogy „tatárjárás”.~- Pedig az én hazám, az én szép volgamelléki
363 IX | tatárjárás”.~- Pedig az én hazám, az én szép volgamelléki Kazán
364 IX | Ázsia között, folyton járja az utat az Amur-vidékre, China
365 IX | között, folyton járja az utat az Amur-vidékre, China kereskedelmi
366 IX | világba; s ezzel különbözik az ön magyar fajától, mely
367 IX | igazgyönggyel több ragyogott: az a szemeiben volt.~Octáv
368 IX | családok vére foly. - Kezdé az élettörténetét Tarantilla. -
369 IX | hogy „Szümbéke tornya”. Az a Szümbéke volt az én anyám.
370 IX | tornya”. Az a Szümbéke volt az én anyám. Maga is a khánok
371 IX | Szerencsének kellett nevezni, hogy az elhagyott Szümbékét maga
372 IX | volna, szólt közbe Octáv.~- Az ám, úgy látszik, hogy ez
373 IX | van már. A megholt khánnal az utolsó fejedelmi sarja is
374 IX | tatár uralkodó családnak. Az asszonyt nem veszik annak.
375 IX | asszonyt nem veszik annak. Az orosz kormány ezzel leszámolt.
376 IX | Koranoff herczeghez. Ez volt az én atyám. Nem volt már fiatal
377 IX | Mintha most is előttem látnám az alakját. Én már akkor tizennyolcz
378 IX | hogy ő még tánczolni akar az én lakodalmamon. Özvegy
379 IX | czeremoniát, mint a mennyivel az én finn quäcker nevelőnőm
380 IX | nevelőnőm boldogulni képes? Az atyám ezért sokat zsémbelt
381 IX | múlhatatlan szüksége van az orthodox ősvallás minden
382 IX | gonoszkodni. Épen ez volt az, a mit legkevésbé tudtam
383 IX | mellettem ült balról, a jobbot az archimandrita foglalta el.~
384 IX | vendégsereg eltávozása után az apám előfogott.~- No hát,
385 IX | megértettem, hogy ő neki az volna kedvére, ha én Kuzminszkyhoz
386 IX | Délszláv indigena volt: az udvarnál benfentes.~- Délszláv
387 IX | előkelő társaságokról. Ez az ember tetszett nekem. Az
388 IX | az ember tetszett nekem. Az apám azonban nagyon hidegen
389 IX | megtaláltam a magyarázatát abban az összeállításban, hogy atyuska
390 IX | lehető házasságomat látja az által veszélyeztetve. Ez
391 IX | még önfejübbé tett. Hisz az ember magának házasodik,
392 IX | ember magának házasodik, nem az apjának. Én a magamviseletével
393 IX | csábított a fényes udvari világ. Az atyám nem nyithatta meg
394 IX | azt előttem, mert őt onnan az új czár környezete elvadította,
395 IX | környezete elvadította, a minek az okait én nekem senki sem
396 IX | Barilla grófnak egy napon az atyám előtt ünnepélyesen
397 IX | kezemet megkérni. Vártam rá az atyám olvasószobájában.~
398 IX | gróf előadta a kérését.~Az atyám az én jelenlétemben
399 IX | előadta a kérését.~Az atyám az én jelenlétemben a következőket
400 IX | jelenlétemben a következőket mondta az én kérőmnek. Nagyon jól
401 IX | öntudatlanul számláltam az ujjaimon: egy - kettő -
402 IX | hát ez tudomány. Dicséri az emberét. Azt is tudom, hogy
403 IX | Hogy jó czimbora vagy, az elismert dolog, s a ki három
404 IX | három nap, három éjjel győzi az ivást s a vele járó virtust,
405 IX | vele járó virtust, mint te, az én előttem bámulatra méltó
406 IX | Hogy kitűnő társalgó vagy s az asszonyok mulattatásában
407 IX | megkoronázza előkelő származásod. Az apád, Durancsics Péró, elsőrangú
408 IX | sertéskereskedő volt Belgrádban. Az anyád azonban ragyogó szépség
409 IX | adoptált. Ezért te volnál az ideál egy apára nézve, a
410 IX | s megtiltom neked, hogy az én házam küszöbét még valaha
411 IX | történetét, a mit előttem mind az ideig eltitkoltak. A fiatal
412 IX | czár udvari festőjével, az ön hazafiával, Zichy Mihálylyal
413 IX | tudom, hogy milyen szép volt az anyám.~- Hasonlított a herczegnőhöz?~-
414 IX | Egészen más volt: én az atyám vonásaira ütöttem.
415 IX | háromszor körülvalczereztette az anyámat a nagy báltermen,
416 IX | jeges barbarászt, s attól az anyám negyednapra meghalt.
417 IX | meghalt. Ilyen emlék kötötte az én első kérőmet a mi családunkhoz.~-
418 IX | értett hozzá.~- Milyen is az az ördög? Orthodox templomaink
419 IX | értett hozzá.~- Milyen is az az ördög? Orthodox templomaink
420 IX | képével festve: látható az az utolsó besszarábiai beszerikában
421 IX | képével festve: látható az az utolsó besszarábiai beszerikában
422 IX | czepeljen. Dehogy ilyen az ördög! Az egy eszményi szép
423 IX | Dehogy ilyen az ördög! Az egy eszményi szép férfialak,
424 IX | Ilyennek képzeltem én is az igazi sátánt. De hát ezt
425 IX | templomok falára festeni, mert az asszonyok mind belé szeretnének.~
426 IX | Barilla kikosarazása után az atyám részéről, nem sokat
427 IX | Thamárról, Bethsábáról, s a mit az fel nem világosított, elmondja
428 IX | Nekem a nevelőnőm csak az evangéliumot magyarázta.
429 IX | Tizenhat éves koromban az volt a föltett szándékom,
430 IX | nem maradtam meg annál? - Az atyám lebeszélt róla. -
431 IX | lebeszélt róla. - Pedig az oly szép lett volna: élő
432 IX | élő alakban felszállni az égbe!~Octávnak kezeügyébe
433 IX | talizmánra, arra megjelent önnek az ezeregyéjszakai szellem:
434 IX | Valóban nem volt tükör az egész villában.)~- Menjünk
435 IX | időzés. Czélt látok benne. Az a gondolat üldöz, hogy a
436 IX | hegyekbe. Itt akkor van élet. Az úri rend, az előkelő világ
437 IX | akkor van élet. Az úri rend, az előkelő világ a Néva szigetein
438 IX | melyekben a szürkület és az esthajnal csaknem összeolvad.~-
439 IX | ünnepélyek, tüzijátékok, az a sok műkincs, a mi az orosz
440 IX | az a sok műkincs, a mi az orosz császárváros palotáiban
441 IX | voltam tőlük elragadtatva. De az újabbkori festők műveiért
442 IX | festményeit meg tudtam érteni. Az újabb időkben ismét egy
443 IX | valamit takarni vele: nem az arczát, hanem azt, a mit
444 IX | megláttam ezeknek a képeknek az eredetijeit. Engemet azok
445 IX | alakjait ábrázolták: a legtöbb az én népfajomat, a tatárt
446 IX | hímzet pontosan megfestve, s az arczok oly élethívek; valamennyi
447 IX | göndörült vereses szakállal s az ajkakról lesimuló bajusszal.
448 IX | Nagy búzavirágszín szemei az ég felé voltak emelve: valóságos
449 IX | valamit a képtárőrnek, mire az oda settenkedett hozzám.~-
450 IX | festő Reznint néztem el az én uramnak, Messiásomnak.~
451 IX | hogy miként mer egy ember az életben Messiás-képet bitorolni,
452 IX | lefesteni, kiállítani, hogy az áhítatos közönséget megtévessze.~
453 IX | mind rajtam élczelődnek.~Az apámnak feltünt a viselkedésem.
454 IX | irányában, a ki munkás, legyen az művész, vagy földmíves:
455 IX | parasztnak mindig ő köszönt elébb az úton. A festőket különösen
456 IX | nagyrabecsülte. Bántotta őt az, hogy a Reznin kiállításából
457 IX | Krisztusképek bármelyikéhez. Az a kék palást rajta a festőbluz
458 IX | mennyire megtetszett nekem az önfestette arczképe, most
459 IX | művész urat, hogy vállalja el az én arczképem megfestését. -
460 IX | rendben volt. Most következett az alku. Mibe kerül az arczkép? -
461 IX | következett az alku. Mibe kerül az arczkép? - A művész azt
462 IX | ár van: nyolczezer rubel. Az atyám azt viszonozta, hogy
463 IX | hogy a mit ő kimondott, az megáll: nyolczezer rubel
464 IX | rubel a szabott ár. Ekkor az atyám elkezdte a művészt
465 IX | művész meg hagyta hajlítani az akaratát s beleegyezett
466 IX | akaratát s beleegyezett az apám ajánlatába.~Nekem ennél
467 IX | megtetszettek mind a ketten: az apám úgy, mint a festő.~
468 IX | Másnap mindjárt megkezdődött az ülés. Waimönen asszony kíséretében
469 IX | foglalt el mellettem, még az én jó Doruskám is velem
470 IX | kisérni, hogy a jelmezemet és az ékszereket tartalmazó rézládikót
471 IX | milyen nagy bizalma volt az atyámnak ez öreg cselédhez,
472 IX | atyámnak ez öreg cselédhez, az bizonyitja legjobban, hogy
473 IX | bizni. Azt mondják, hogy az anyám ékszerei több százezer
474 IX | Azoknak egy részét ő még az őseitől öröklé, azok között
475 IX | smaragdokat azonban már az atyámtól kapta ajándékba.~
476 IX | szobájában a jelmez-feladást, az ékszer-felrakást: én úgy
477 IX | helyet. A Doruska azalatt az öltözőben maradt: társalkodónőm
478 IX | szöglet-pamlagján igyekezett az időt eltölteni az asztalon
479 IX | igyekezett az időt eltölteni az asztalon felhalmozott fényképekkel
480 IX | különös jó alkalma volt rá, az öltözetem muszelinjának
481 IX | szokatlan bágyadt színei, azokon az álomképnek látszó szőtt
482 IX | azt is odafesté.~Hát még az arczczal mennyi fáradsága
483 IX | megelégedve. Néha lecsapta az ecsetet és a palétát a kezéből,
484 IX | rebegé.~Én aztán leszálltam az ülőhelyemből, odamentem
485 IX | túlságosan napsütötte volt az arczszínem; máskor meg nagyon
486 IX | nagyon is sok volt benne az incarnát. Én már kezdtem
487 IX | elnéztem, hogyan kapkod az ecsettel hol az egyik, hol
488 IX | hogyan kapkod az ecsettel hol az egyik, hol a másik festékpettyhez: „
489 IX | nem volt még fogalma. Ez az átlátszóság! - Ez a beszélő
490 IX | Ez a beszélő kifejezés az ajkakon.~Octáv nem állhatta
491 IX | Negyvenszer ültem már az arczképemhez, naponkint
492 IX | negyven nap alatt őszre vált az idő. Az atyám türelmetlen
493 IX | alatt őszre vált az idő. Az atyám türelmetlen volt már:
494 IX | vetette ellen, hogy még az egyik kéz nincs kidolgozva:
495 IX | kéz nincs kidolgozva: még az egy pár napi dolgot fog
496 IX | napi dolgot fog neki adni. Az apám azt mondta, hogy ő
497 IX | kérdezé Octáv.~- Ezt mindjárt az elején kérdezhette volna
498 IX | előttünk előkelő urak előtt az mindegy: piktor, poéta,
499 IX | velünk Waimönen asszony, az erény szigorú őre, a ki
500 IX | szakaszához ért el, a hol az őszinte vallomás nehéz.
1-500 | 501-1000 | 1001-1188 |