Rész
1 I | Igaz, hogy Monte-Carlóban nagyon sok szép hölgy megfordul.
2 IV | mulhatatlan: sőt ellenkezőleg, nagyon előnyösnek találta a karcsú,
3 VI | revideálták azóta a pörét?~- De nagyon valószinű, hogy kiszabadult
4 VII | nászutazók, a kik között aztán nagyon hamar megy az ismeretségkötés.
5 VII | Róbertem!~Vajjon utoléri-e? Az nagyon előre szaladt már.~Még Octáv
6 VIII| kérdezé Octáv.~- Ma nem. Még nagyon fel vagyok izgatva ettől
7 VIII| czigányokat s a titkárja nagyon jó titoktartó.~- De annak
8 VIII| lapos sipka.~- Mi oroszok nagyon szeretjük a magyarokat.~-
9 VIII| hízelkedő bókot. Én Leonát nagyon szerettem; de soha annyit
10 VIII| két lelket, a kiket egykor nagyon szerettem, s aztán még jobban
11 IX | alakja volt. A társalgása is nagyon élénk volt, tudta a franczia
12 IX | tetszett nekem. Az apám azonban nagyon hidegen bánt vele. A minek
13 IX | következőket mondta az én kérőmnek. Nagyon jól emlékezem rá. Szakaszokra
14 IX | eredetijeit. Engemet azok nagyon érdekeltek. Többnyire a
15 IX | küldjem a palotájába.~Ennek én nagyon megörültem.~- Mind eladók
16 IX | Nekem ennél a furcsa alkunál nagyon megtetszettek mind a ketten:
17 IX | arról volt ismeretes, hogy nagyon lassan dolgozik, minden
18 IX | képet megnézni: „Hisz ez nagyon jó!” - „Dehogy jó, dehogy
19 IX | az arczszínem; máskor meg nagyon is sok volt benne az incarnát.
20 IX | sírszobor-gyűjteménye Genuának. Nagyon megbántam aztán, hogy Wladimirt
21 IX | kertbe; mert a magányos nőnek nagyon hamar akad társa. A szobámban
22 IX | alkotásainak”.~- No, én nagyon elvető véleménynyel voltam
23 IX | könyörögtem: „Wladimir, ne üss! nagyon fáj!”~Egyszer aztán egy
24 IX | Madame! Igazgatóságunk nagyon sajnálja a történteket;
25 X | síremléket, a mit Wladimir olyan nagyon megkivánt magának. Hiszen
26 XI | költségvetést végignézni.~Az öregúr nagyon csóválta a fejét. Eddig
27 XI | tett. Nem kellene olyan nagyon szeretni azt a halottat.~
28 XI | mit olvastam a plakátokon.~Nagyon elrémült. A saruit kérte,
|