Rész

 1 II  |            végigárkolva. Ez az arcz soha sem lehetett fiatal. Növeli
 2 II  | istenasszony sem elég érdekes dáma.~Soha a spectabilis még kíváncsiságból
 3 IV  |          időzött Monte-Carlóban; de soha sem ment fel a table d’hôtehoz.
 4 IV  |           belőlük, a kik a tárgyból soha ki nem fogynak s egymásnak
 5 IV  |             nem fogynak s egymásnak soha nem engednek.~Egy him-fiskális,
 6 VIII|         Leonát nagyon szerettem; de soha annyit sem mondtam neki,
 7 VIII|             összeborzadt, fázott.~- Soha sem ismertem a megijedést.
 8 VIII|            megcsúfolta, hogy azt nő soha meg ne csókolhassa. De legalább
 9 IX  |        azért nem bocsátok meg neked soha, s megtiltom neked, hogy
10 IX  |              de olyat, mint én, még soha. Majd, mikor el akarok futni,
11 IX  |             türni kell azokat. Hogy soha ilyen arczszínről nem volt
12 IX  |             neve.~Ettől fogva aztán soha sem láttam többet az én
13 IX  |              semmivé tett, és velem soha nem törődött! Egymás után
14 IX  |         utána. Megütött engem!~A ki soha nem tudtam, hogy mi az az
15 IX  |          nem ütöttek meg én előttem soha!~És most ütést kapok a férjemtől!
16 IX  |      találkozástól tartania: hiszen soha sem látták egymást; s valószinüleg
17 IX  |           Meg kell tébolyodnom!~Még soha a virradatra nem vártak
18 IX  |          egy olyan tökéletes embert soha.~Meghalt! Mitől halt meg?
19 XI  |        alakjára, bár ritkán láttam. Soha sem jött fel az ebédre,
20 XI  |             de könyveket nem lopnak soha.~Vendégeket nem fogadtam,
21 XI  |             is elképzelhetetlen. Ez soha ki nem mozdult az odújából,
22 XI  |           nem fogytak ki a tárgyból soha.~Egyik számában a hivatalos
23 XI  |    miniummal bedörzsölnek: az onnan soha el nem enyésztethető, azt
24 XII |         Szakalin-szigetre, a honnan soha vissza nem szabadul. A második