1-500 | 501-1000 | 1001-1188
bold = Main text
Rész grey = Comment text
501 IX | egy művész azalatt, míg az arczképet festi, az élő
502 IX | míg az arczképet festi, az élő mintának művészete dicsőségéről
503 IX | mint a festő. Neki van adva az Istenerő: alkotni, teremteni,
504 IX | Istenerő: alkotni, teremteni, s az ő alkotásai megmaradnak -
505 IX | alatt is. A festőt megérti az egész világ: nem kell neki
506 IX | milliomosok zsákjaiból kihull az arany, nagy hatalmas emberek
507 IX | festő állványát felállítja, az az ő dominiuma; a monogrammja
508 IX | állványát felállítja, az az ő dominiuma; a monogrammja
509 IX | bohéme-életről beszél.~Arról az aranyos nyomorúságról, a
510 IX | Milyen tréfás eset volt az, mikor a kezdő művészt megszólította
511 IX | kezdő művészt megszólította az utczán a szabója, hogy nem
512 IX | hogy nem festené-e meg az ő arczképét? - Dehogy nem:
513 IX | kabátért. A szabó sokallta az árt. - Tudja mit? Én nem
514 IX | tíz évvel pingáltak; de az már nem hasonlít hozzám,
515 IX | nem hasonlít hozzám, fesse az úr nekem azt keresztül vénebbre.~
516 IX | Milyen irigylésre méltók azok az „urak”, a kiknek semmijük
517 IX | legbeszélőbb csábítás volt maga az arczkép. A művésznek a lelke
518 IX | lelke beszélt abból. Nem az ecsetje dolgozott, hanem
519 IX | is azt hiszi akkor, hogy az égbe hull.~De hát az ideális
520 IX | hogy az égbe hull.~De hát az ideális szárnyaláson kívül
521 IX | Doruskára.~Doruska pedig az én hívem volt. Gagyogó gyermekkorom
522 IX | tenni: - nagyot ugorni!~Az ám a „salto mortale!” Mikor
523 IX | kinek még nincs fogalma az életről, beleveti magát
524 IX | korbács a hátára!~Nem! Az egyenes úton járásra gondolni
525 IX | akadály; hanem átugrani az árkot, aztán neki az avarnak,
526 IX | átugrani az árkot, aztán neki az avarnak, az ingoványnak!
527 IX | aztán neki az avarnak, az ingoványnak! a hogy sokan
528 IX | is vesznek.~Azt mondják, az őrültségben rendszer van:
529 IX | rendszer van: a mienkben az volt. Nem jól mondtam: csak
530 IX | volt. Nem jól mondtam: csak az enyimben. Majd megtudja
531 IX | csak úgy szaladt mezítláb az elefántcsont asztalkához,
532 IX | a míg a gyomrot égeti, az idegeket elaltatja. Előbb
533 IX | töltötte a liqueurt, végre az egész palaczkot kapta az
534 IX | az egész palaczkot kapta az ajkaihoz s nagyot huzott
535 IX | nagyot huzott belőle. „Ez az én mentőszerem.”~Azzal nagyot
536 IX | szőnyegen, karjaival eltakarva az arczát.~Octáv felkelt s
537 IX | tenyereibe támaszthassa az állat.~- Magamra veszek
538 IX | fejű művészt: én csaltam le az égből. Ha ott maradt volna,
539 IX | halhatatlan volna. Nekem az tetszett benne épen, hogy
540 IX | hogy olyan szent volt - az én lelkem előtt.~A nő elkezdett
541 IX | bennünket.~Én magammal viszem az anyámtól örökölt ékszereimet,
542 IX | megkapta már a tizezer rubelét az arczképemért. És ha semmink
543 IX | bedörzsölve. Igen! igen: az ananász, a muskatály illata
544 IX | illata undorító, a foghagymáé az édes! A nyomoruság arra
545 IX | titokban beszerzett mindent: az előleges egyházi kihirdetés
546 IX | fölmentvényt, a papot, a ki az esketést végzi, a két tanut
547 IX | tanut a szertartásnál, aztán az utlevelet Európára és Amerikára:
548 IX | hatalomkörében, ennek csak az lehet a magyarázata, hogy
549 IX | hatalmas pártfogói, vagy az atyámnak hatalmas ellenségei;
550 IX | Waimönen asszonyt és Doruskát az ékszeres ládával. Magam
551 IX | hátra maradtam. Azért, hogy az atyám arczképétől bucsut
552 IX | leánya vagyok. Mestermű volt az arczképe, hosszú prémes
553 IX | ismertem rá. Reznin volt az.~- Mit csinált ön magával?~-
554 IX | magával?~- A mit kellett. Az utlevelem személyleírásához
555 IX | róluk.~Azzal kinyitotta az öltöző ajtaját. Waimönen
556 IX | tettem volna meg.~Most már ez az arcz az enyém volt; de nem
557 IX | meg.~Most már ez az arcz az enyém volt; de nem volt
558 IX | enyém volt; de nem volt az én Salvator-képem.~Semmi
559 IX | Nem akarom ennek a napnak az érzéseit visszaidézni. Valami
560 IX | Valami kinzó keveréke volt az a vágynak, az örömnek és
561 IX | keveréke volt az a vágynak, az örömnek és a rettegésnek,
562 IX | a szibériai deportáczió. Az is átvillant az agyamon,
563 IX | deportáczió. Az is átvillant az agyamon, hogy a mikor én
564 IX | hisz azok még nem váltak az én tulajdonommá: azok egy
565 IX | hatalmasnak kellett lenni annak az indulatnak, a mi ennyi lelki
566 IX | födélzetéről dereglyére, az elvitt a franczia gőzhajóra.
567 IX | zűrzavaros álom. Csak arra az egyre emlékezem, hogy mikor
568 IX | segített kapaszkodni, hanem az ékszeres szekrényemet vette
569 IX | Eltaszítani a láthatár alá az egész gyülöletes emberi
570 IX | emberi társadalmat! Ezt az irigyekből, rágalmazókból,
571 IX | hosszában fölfelé emelgetik, az idegeket egyszerre kínos
572 IX | meg. Minden zsigere fél az embernek. Az agy felháborodik.
573 IX | zsigere fél az embernek. Az agy felháborodik. Megfordul
574 IX | tenger tett nyomorékká: azt az athlétát, azt az eszményi
575 IX | nyomorékká: azt az athlétát, azt az eszményi szép alakot, fetrengve,
576 IX | fetrengve, összezsugorodva, az aesthetica minden fogalmait
577 IX | kétségbeesés kifejezésével az arczán, a tehetetlen rémület
578 IX | úgy láttam a vőlegényemet. Az egész uton ápoltam, vigasztaltam, -
579 IX | volt hatása a tengernek. Az én tatár idegeim daczoltak
580 IX | daczoltak vele.~Ilyen volt az én nászutazásom: ezek voltak
581 IX | nászutazásom: ezek voltak az én mézes heteim.~A háborgó
582 IX | biztosított róla, hogy ennek nem ő az oka, hanem a napéjegyeni
583 IX | hónapban rendesen így szokott az lenni. Az én Wladimirom
584 IX | rendesen így szokott az lenni. Az én Wladimirom nem tudott
585 IX | leborotvált szakálla felverte az arczát, mert borotválkozni
586 IX | kellett fektetni. Este volt; az orvos megtudta a baj okát,
587 IX | nyugodalmat ajánlott. Mi az első szárazföldön töltött
588 IX | Másnap reggel ismét eljött az orvos: engemet átküldött
589 IX | Wladimirt. Azután átjött az én szobámba.~- Signora,
590 IX | lovaglásban edzette meg az izmait, hanem egy túlizgatott
591 IX | artista: mondja ön meg nekem az igazat. Én azután megvallottam
592 IX | hamis útlevelünkön kívül az igazit is elhoztuk magunkkal.
593 IX | Férjem festőművész, ki az utóbbi időkben túlfeszített
594 IX | szórakozás.”~Én híven követtem az orvos utasításait. Szép
595 IX | mert szét akar szakadni.~Az orvos arra is figyelmeztetett,
596 IX | növessze meg a szakállát: az is hozzátartozik a gyógyrendszerhez.~
597 IX | harmadnap is visszakivánkozott az Isten kertjébe, ahhoz a
598 IX | azt magának megszerezni. Az orvos ekkor azt mondta,
599 IX | bennünket. Ki kell dobni az ablakon minden orvosságot.
600 IX | érzelgés. Ez nekem szólt. Hisz az idegbajnak a baczillusait
601 IX | aztán soha sem láttam többet az én Wladimiromat éjjel. Egyedül
602 IX | özvegyi ágyán, számlálva az óraütéseket. Csak hajnal
603 IX | haza. Akkor sem jött be az én szobámba: csak a saját
604 IX | különbejáratu szobájába tört be, az ajtót jól becsapva maga
605 IX | neki miből áldozatot hozni. Az ékszeres ládám kulcsait
606 IX | de vesznek is. Csak arra az egyre kértem, hogy ezt a
607 IX | helyreállt a testi egészsége. Az étkező asztalnál hatalmas
608 IX | menjünk el Monte-Carlóba. Az is egy ilyen gyógyintézet
609 IX | rejtett gondolatom azonban az volt, hogy a játékbankot
610 IX | játékbankot éjfélkor bezárják: az éj másik felét mégis csak
611 IX | a nagyközönségnek való. Az igazi szenvedélyes játékosok
612 IX | felügyelete elől elzárva.~Az igazi játékosokat nem ingerli
613 IX | nem ingerli a roulette, az ember küzdelme a gép ellen:
614 IX | mellett is el lehet tölteni az egész éjjelt.~Hát én mivel
615 IX | Hát én mivel töltöttem az időt azalatt? Pénzem nem
616 IX | Wladimirnál állt. Ellenkezett is az érzésemmel mindenféle nőkkel
617 IX | Nappal csak eltöltöttem az órákat sétával, a gyönyörű
618 IX | világhírű művészek dolgoztak, az ebédnél találkoztam Wladimirral,
619 IX | ezt? Ez is hozzátartozik az idegbaj gyógyszereihez?~
620 IX | gyógyszereihez?~Hanem aztán az éjszakák annál hosszabbak
621 IX | Octáv felszisszent. „Majdnem az én regényemnek a czíme” (
622 IX | pénzért adják a leányokat; de az ott tisztességes szokás,
623 IX | szokás, s a bazárban eladják az elrabolt nőt; de hogy egy
624 IX | sátorlakó eladja a feleségét, az lehetetlen: az nem történik
625 IX | feleségét, az lehetetlen: az nem történik meg a pusztán! -
626 IX | leánykori ajándék), annak az egyik párja elveszett -
627 IX | gondoltam, hogy eladom Nizzában az ékszerésznek. A véletlen,
628 IX | vezetett. A mint beléptem az ékszerész boltjába s kivettem
629 IX | skatulyából a fél függőt, az elbámulva kiálta fel: hisz
630 IX | előkereste a fiókjából a függőt. Az valóban az enyimnek a párja
631 IX | fiókjából a függőt. Az valóban az enyimnek a párja volt. „
632 IX | párja volt. „Milyen volt az az úr?” kérdezem. Az ékszerész
633 IX | párja volt. „Milyen volt az az úr?” kérdezem. Az ékszerész
634 IX | volt az az úr?” kérdezem. Az ékszerész leírta: arcza,
635 IX | alakja Rezniné. Elzsibbadt az eszem. Az ékszerész jókedvre
636 IX | Rezniné. Elzsibbadt az eszem. Az ékszerész jókedvre derült: „
637 IX | nekem nincs pénzem, hogy az árát kifizethessem.” „Oh,
638 IX | árát kifizethessem.” „Oh, az nem tesz semmit. Van hitele
639 IX | hitele nálam a signorának. Az a tisztelt úr nagyszerű
640 IX | s felnyitva azt előttem, az anyám fekete gyöngyös diadémja
641 IX | benne.~Hogyan kerültem ki az ékszerész boltjából, hogyan
642 IX | tudok magamnak számot adni. Az egy rémálom volt, a mit
643 IX | beteg lélek okozta láz! - Az az enyhíthetetlen fájdalom. -
644 IX | beteg lélek okozta láz! - Az az enyhíthetetlen fájdalom. -
645 IX | fokozódik.~Arra gondolni, hogy az az ember, a kit én, mint
646 IX | Arra gondolni, hogy az az ember, a kit én, mint a
647 IX | eladta a kincseimet, még az utolsó ereklyémet is, és
648 IX | atyám! Milyen messze elér az a te súlyos pálczád!~Lassan,
649 IX | forróságba; végre elnyomott az álom: a kábult lázálom,
650 IX | arra ébredtem fel, hogy az én szobámat a férjemével
651 IX | virradatra szokott hazajönni. Az ajtó nagy csendesen felnyilt
652 IX | magamat. Egy arcz hajolt az arczom fölé s éreztem annak
653 IX | Egyszerre keresztülvillámlott az agyamon Leone Leoni. Odakaptam
654 IX | megmarkolt haj a kezemben maradt. Az egy paróka volt! Hirtelen
655 IX | elfordítottam a villanyfény csapját az ágyam mellett s a rögtöni
656 IX | parókáját leszámítva, egészen az ő ismerős arcza.~- Mit akar
657 IX | csendesen, madame; szólt az éjjeli kisértő. Semmi baj
658 IX | magamhoz tértem, kiugrottam az ágyból. Aztán az arczához
659 IX | kiugrottam az ágyból. Aztán az arczához vágtam a vakmerőnek
660 IX | körmeimet mélyesztettem az arczába, vérig karmoltam,
661 IX | kitódult a szájából, a szemei az üregeikből, rugtam a térdemmel,
662 IX | s kidobtam megtámadómat az ajtón.~A míg ezt elmondta
663 IX | Tarantilla letörülte a homlokáról az izzadtságot a fátyolával.
664 IX | herczegnő, kedves Tarantilla! Az egész vendéglői személyzet
665 IX | ügyeljenek rá. Szerelmes kaland az egész. Engem pedig ezután
666 IX | forogva, rugdálózva, mint az orosz duchoborzik, kik az
667 IX | az orosz duchoborzik, kik az ördögöt űzik, fejem fölött
668 IX | legyőzött ellenség skalpját, az álhajat, mint egy vérittas
669 IX | Végigtapogattam karjaimon az izmokat. Aha! Nem tudtátok,
670 IX | próbáját. Olyan felséges érzés az, mikor egy asszony megtudja,
671 IX | tudja védeni magát. Talán az őrültség szelleme is fokozza
672 IX | őrültség szelleme is fokozza az inai erejét. Most csak megtéptelek!
673 IX | magammal elhitetni, hogy a mit az elmult éjjel s a megelőző
674 IX | megelőző nappal átéltem, az csak álom volt.~A fülemben
675 IX | meggyőzött róla, hogy ez valóság. Az ajtó nyilt, Wladimir belépett.
676 IX | kezemet: mind a kettőt. Oh az valami rettenetes kép volt.
677 IX | Ha egyszer a Messiáskép az előtte térdeplő könyörgő
678 IX | beesve. Látszott arczán az éjszakai dőzsölés: a kalapja
679 IX | szólt hozzám:~- Mit tett ön az éjjel?~Csodálatos szemrehányó
680 IX | Megvédtem a becsületemet - s az ön becsületét.~Valami furcsa
681 IX | akartam azt rúgni a lábammal az ágy alá, Wladimir fölkapta
682 IX | semmivé tett.~- Mivel?~- Az ostoba pruderiejával.~-
683 IX | Erre a cynicus mondásra az undor, a keserüség, a bőszület
684 IX | soha nem tudtam, hogy mi az az ütés? Nem hogy engem,
685 IX | soha nem tudtam, hogy mi az az ütés? Nem hogy engem, de
686 IX | a pokol, akkor kontárok az ördögök.~És még tovább is
687 IX | karikákban forogtak. Azok az égszin szemek!~Én az ágyamba
688 IX | Azok az égszin szemek!~Én az ágyamba rohantam, s a mennyezet
689 IX | hogy ne üthessen, arra az uram megragadta a lábamat,
690 IX | mély hang.~Erre elbocsátott az uram a kezéből.~Egy villámgyors
691 IX | következett: én kitekintettem az ágykárpitok közül.~Egy hatalmas
692 IX | hatalmas erős férfi tartá az öklében Wladimir felemelt
693 IX | hangjáról is ráismertem, az arczáról egészen. Ez az
694 IX | az arczáról egészen. Ez az én „medvém”: Kuzminszky.~-
695 IX | ugyanazzal végig vágott az arczán. Wladimir nagyot
696 IX | hördülve takarta a tenyerét az arczára.~Rettenetes látvány!
697 IX | Wladimir fülébe: „Most tudja az úr, hogy mi a kötelessége?”~
698 IX | medve hurczolja magával az elfogott kecskebakot.~Ezt
699 IX | kecskebakot.~Ezt nem birták ki az idegeim. Hiába voltam rinoczerosz,
700 IX | nő. Ájultan estem vissza az ágyba.~Mikor ismét életre
701 IX | tértem, egy öreg nőt láttam az ágyam mellett ülve. A hôtel
702 IX | ápolónő: tapasztalt személy.~Az mindjárt elbeszélte, a mint
703 IX | szememet felnyitottam, hogy az orvos is itt volt, s minden
704 IX | fogaimat szétfeszíteni, hogy az elixirt a szájamba tölthessék.
705 IX | is rögtön megismertetett. Az az első ur, a ki éjfélkor
706 IX | rögtön megismertetett. Az az első ur, a ki éjfélkor távozott
707 IX | adott a chirurgusnak, a míg az flastromszeletekkel keresztül-kasul
708 IX | keresztül-kasul beragasztotta az arczán hagyott emlékeket.
709 IX | arczán hagyott emlékeket. Az rögtön össze is pakolt s
710 IX | flastrommal takart el valamit az arczán. Az a másik úr pedig,
711 IX | takart el valamit az arczán. Az a másik úr pedig, a bozontos
712 IX | megérkeztünk, kifogadta az én szobám szomszédját: ott
713 IX | egy hosszú bőrtok, a mit az alakjáról ismer már a háziszolga:
714 IX | abban pisztolyok vannak. Ha az uraságoknak valami gavalléros
715 IX | hogy mennyire lehet ide az a határszéli város?~Az öreg
716 IX | ide az a határszéli város?~Az öreg néne azt mondta, hogy
717 IX | öreg néne azt mondta, hogy az bizony jó tizenkét óra ide -
718 IX | azalatt meg ne kínozzon az unalom.~Hála a civilisatiónak,
719 IX | másik után tolta be magát az ajtómon. Nem is kopogtattak,
720 IX | vizsgálatot. Nem ám a fölött, hogy az én szobámba éjnek idején
721 IX | hoztak muszka tolmácsot.~Az aztán ismételte előttem
722 IX | velem. Odatette a kérdő-ivet az ágyam párnájára, ugy csinálta
723 IX | jegyzőkönyvet. Hogy hivták az egyik urat? Hogy hivták
724 IX | hivták a másikat? Mi volt az igazi nevük odahaza? Hogy
725 IX | melyben a két úr közül az egyik a rendőrséggel tudatja
726 IX | vett elő, hogy mind azt az orvosságot, a mit a doktor
727 IX | lehúzni a köntöst, mely az ütés daganatát takarta:
728 IX | pofont, hogy elteheti otthon az albumába.~Alig szabadultam
729 IX | előre bejelentetve, maga az igazgató. Fekete frakkban,
730 IX | zsebkendőjével többször megtörülgette az arany fogantyús szemüvegét.
731 IX | kiutalványozott önök számára az igazgatóság kétszáz frankot,
732 IX | átszolgáltatni.~Ezzel letett az asztalomra tíz darab Napoleondort,
733 IX | némulva. Annyira meglepett ez az infámia, hogy egyelőre meg
734 IX | keltek.~Tizenkét óráig tart az út a határszéli schweizi
735 IX | dőlni még ma.~Elhagytam az ágyat, felöltöztem s nyugtalanul
736 IX | jártam a szobámban alá s fel. Az óranegyedeket, a perczeket
737 IX | semmi.~Ekkor kopogtatnak az ajtómon, a táviratkihordó
738 IX | szerettem!~Levetettem magamat az ágyra és sirtam kedvem szerint.~
739 IX | a kaszinóba. Felkerestem az igazgatót. Megmutattam neki
740 IX | biztosíthatom önt róla, hogy az igazgatóság az önöknek kiutalványozott
741 IX | róla, hogy az igazgatóság az önöknek kiutalványozott
742 IX | beszélni! Micsoda? A ki az etikettet tudja.~- Uram, -
743 IX | szólítani.~- Ha a herczegnő az ura atyjának akar táviratozni,
744 IX | leülni!~Rögtön helyet adott az iróasztalnál: elém tette
745 IX | táviratokért: nem engedte; „az ilyen sürgönyök az igazgatóság
746 IX | engedte; „az ilyen sürgönyök az igazgatóság számlájára mennek.”~
747 IX | járt.~Milyen éjjel volt az! Egy perczre sem hunytam
748 IX | szememet. Lelkemet kápráztatták az elmult két nap és éjjel
749 IX | Legsúlyosabb érzésem volt az önvád.~Mind ennek a gyásznak,
750 IX | gyásznak, gyalázatnak én vagyok az oka.~Minek ragadtam el ezt
751 IX | átváltozásra. Olyan volt már az arcza azzal az új szakálltarlóval,
752 IX | volt már az arcza azzal az új szakálltarlóval, mint
753 IX | Messiást! Engem átkoznak az angyalok kórusai a felhők
754 IX | rémlátásoknak. A különbség csak az volt, hogy fel voltam öltözve.
755 IX | nem hagyhattam el. Féltem az emberek szemétől. Ezóta
756 IX | kérdezi: hogy tűrheti el az igazgatóság, hogy egy ilyen
757 IX | Minthogy a viszonválaszt az igazgatóság fizette meg,
758 IX | küldöncz viszi el a táviratot s az jó időbe kerülhet.~Bele
759 IX | pedig nem volt semmi bajom.~Az a jó öreg teremtés, a felszolgáló
760 IX | felszolgáló asszony megszánta az állapotomat.~- Már mégis
761 IX | hiszen egy beafsteaknek az árát sem tudom megadni.
762 IX | árát sem tudom megadni. Az a tíz napoleonarany ugyan
763 IX | napoleonarany ugyan ott hevert az asztalomon: de én azt még
764 IX | rendelte azt a számomra?~Hát az az úr, a ki itt a szomszéd
765 IX | rendelte azt a számomra?~Hát az az úr, a ki itt a szomszéd
766 IX | azzal a bozontos szakállal: az a muszka.~Még erre is figyelme
767 IX | vacsorát rendeljen: nem az első napra, akkor bosszantott
768 IX | azt kivánnom.~Behozattam az étekfogást. Választékos
769 IX | marasquino.~Meghivtam a lakomához az öreg cselédet: ossza meg
770 IX | Mondhatom, hogy jól esett az étel és ital. Az állat felülkerekedett
771 IX | jól esett az étel és ital. Az állat felülkerekedett nálam
772 IX | állat felülkerekedett nálam az emberen. A bor a fejembe
773 IX | emberen. A bor a fejembe ment. Az igen jó érzés. A vacsora
774 IX | vacsora után rögtön elfogott az álomittasság, a mint az
775 IX | az álomittasság, a mint az öreg cseléd levetkőztetett,
776 IX | Akkor is első gondom volt az asztalon hagyott marasquinós
777 IX | bütykösből egyet szivni.~Az öregasszonyom bejött, a
778 IX | hogy nem keresett-e valaki az igazgatóságtól távirattal?~
779 IX | távirattal?~De igen. Maga az igazgató volt itt; de ő
780 IX | kértem, hogy futtassa rögtön az igazgatói irodába a szolgát,
781 IX | küldhetik a táviratot.~Maga az igazgató hozta azt el nagy
782 IX | szürke dzsekkben jött, a mit az irodában szokott viselni.~
783 IX | kézbesíthetetlen.”~Meghalt az atyám!~Azt hittem, hogy
784 IX | még súlyosabb volt, mint az a hír, hogy a férjem meghalt.
785 IX | egy olyan jó atyát, mint az enyim, egy olyan tökéletes
786 IX | útnak öltözni és indulni: az omnibusz itt vár a kapu
787 IX | Itt van a kétszáz frank az asztalon; ez önnek elég
788 IX | világgal.~Ebben a pillanatban az ajtómon, a mit az igazgató
789 IX | pillanatban az ajtómon, a mit az igazgató nyitva hagyott
790 IX | tárgyat rejtegetni látszott.~Az utolsó szavait hallotta
791 IX | utolsó szavait hallotta az igazgatónak.~- Mit akar
792 IX | fordulva vele.~- Ez madamenak az utravalója az igazgatóságtól.~
793 IX | madamenak az utravalója az igazgatóságtól.~Kuzminszky
794 IX | havelok alól, felmarkolta az asztalon levő tíz aranyat
795 IX | tíz aranyat s beledugta az igazgató oldalzsebébe.~-
796 IX | Péter, kazáni kormányzó.~Az igazgató még ellenkezni
797 IX | Társulatunk szabályai...~Az én medvém azonban hirtelen
798 IX | alóla elő s azt letette az asztalomra.~- Herczegnő!
799 IX | hamvai itt vannak mind ebben az urnában.~Nagyot sikoltva
800 IX | Odanyujtottam Kuzminszkynak az atyám halálhírét tudató
801 IX | halt meg a herczeg. Azon az estén, melynek éjszakáján
802 IX | magának azért, hogy ennek az embernek a halálát okozta,
803 IX | lelkét. Egy levelet találtunk az elhunyt zsebében, amelyet
804 IX | hogy ők már Szentpéterváron az egybekelés előtt meg voltak
805 IX | Én görcsösen szorítottam az öklömet a szivemre.~Kuzminszky
806 IX | volt: - kitéptem.~*~Ez volt az én első házasságomnak a
807 X | Kuzminszky gondoskodott az elutazásomról. Mint atyámtól
808 X | balzsamozzák be, s várjanak az eltemetésével, míg én hazaérkezem.
809 X | kivánságomnak.~- Hiszen nem lesz az út visszatérett olyan hosszú,
810 X | szárazföldön: vasúton. Egyenes az összeköttetés Nizza és Szentpétervár
811 X | Arra hivatkoztam, hogy az időjárás egészen megromlott,
812 X | Kuzminszky.~- Bánom is én. Az útlevél itt van a táskámban,
813 X | kocsiszakaszt foglalta el. Az étkezéshez valót odahordatta
814 X | Csodálatos egy találmánya az emberi észnek. Hogy az ember
815 X | találmánya az emberi észnek. Hogy az ember saját maga elől is
816 X | Van egy kínzó utitársam: az „Én.” Annak tele van a táskája
817 X | elveszteni. Egyszer csak elmaradt az „Én.” Nem tudom hová lett?
818 X | találhat utánam. Hogy fog az majd bámulni, mikor látja,
819 X | Egyszer aztán eljutottunk az osztrák határra. Az utazókat
820 X | eljutottunk az osztrák határra. Az utazókat mind kiszólították
821 X | felszólított, hogy adjam elő az útlevelemet. Előkerestem
822 X | útlevelemet. Előkerestem az oldaltáskámból, kezébe adtam.~
823 X | ez Reznin Wladimir úrnak az útlevele.~- És az enyim.~-
824 X | úrnak az útlevele.~- És az enyim.~- Az enyim! Az enyim!
825 X | útlevele.~- És az enyim.~- Az enyim! Az enyim! Itt be
826 X | És az enyim.~- Az enyim! Az enyim! Itt be van irva Reznin
827 X | utána „avec sa femme”.~- Hát az vagyok én.~- Az vagyok én!
828 X | Hát az vagyok én.~- Az vagyok én! Ezt akárki mondhatná.
829 X | Semmi bajom sincs, csak az igazolását kérem.~- Hát
830 X | igazolását kérem.~- Hát nem jó az útlevél?~- Ez az útlevél
831 X | nem jó az útlevél?~- Ez az útlevél jó; de ebben az
832 X | az útlevél jó; de ebben az asszonyságnak se a neve,
833 X | mer ilyet mondani?~- Nem az urnak mondtam; hanem annak
834 X | csinovniknak, aki otthon az útlevelet kiállította.~-
835 X | Kuzminszky goromba volt.~Az lett belőle, hogy mind a
836 X | A málháink ott maradtak az állomáson, a vonat robogott
837 X | székelő orosz főkonzulnak. Az nagy sietséggel megérkezett
838 X | Kuzminszky kitüzte a gomblyukába az érdemrendeit képviselő tarka
839 X | volt azon hétféle szin is.~Az orosz főkonzul derék nyájas
840 X | Zweiternek hivták.~Kuzminszky az ismerkedő kézszorítgatások
841 X | helyzetünket, különösen az enyimet.~Zweiter úrnak az
842 X | az enyimet.~Zweiter úrnak az a szokása volt, hogy mikor
843 X | férje, a kinek a nevére szól az útlevél, s a saját neve
844 X | a személyleirása. Ezzel az útlevéllel az osztrák határon
845 X | személyleirása. Ezzel az útlevéllel az osztrák határon visszautasítják;
846 X | határon visszautasítják; de az orosz határon meg éppen
847 X | másik útlevél is nálam: az a hamis névre kiállított,
848 X | melyért Reznin leborotválta az arczát; azt is megmutattam
849 X | egyuttal anyakönyvvezető is, az előtt kinyilatkoztatják,
850 X | polgármesternek joga van az előzetes két heti névkifüggesztés
851 X | két tanút lehet rá fogni az utczán. Akkor kiadja a polgármester
852 X | házasságlevelet, azzal önök elmennek az orosz főkonzulhoz: az azután
853 X | elmennek az orosz főkonzulhoz: az azután beirja a kormányzó
854 X | exczellencziátok háborítatlanul az orosz határig. Ott aztán
855 X | hogy ilyen elmésen tudják az állambölcsek, a törvényhozók,
856 X | a mit a teremtő, mikor az első házasságot szerzette
857 X | nevem újra „madame”, s amint az orosz határon átrobogok,
858 X | is befolyást gyakorolsz az én sorsomra!~Megegyeztünk.
859 X | előre vágtató menyasszonyt, az a szentesítés; a zsidók
860 X | fogom magamnak jegyezni az észrevételeit, s a főrendiházban
861 X | Hátha a gyermeket kidobták az útra, se apát, se anyát
862 X | se anyát nem ismer. Akkor az nem nősülhet meg. Azután
863 X | be kell bizonyítani, hogy az előbbi házastárs meghalt,
864 X | engedhetett el a törvény embere: az özvegy voltom bebizonyítását.
865 X | is igazolni kellett, hogy az a hamu azonos az útlevélben
866 X | kellett, hogy az a hamu azonos az útlevélben leírt személyiséggel.
867 X | személyiséggel. No hát hisz az sem lehetetlen.~Hol és miképpen
868 X | bizonyítványokat venni, - különösen az ellenfeleik. Temetése sem
869 X | csak igyekezet kell hozzá.~Az olasz város polgármestere
870 X | határhelység polgármesteréhez az iránt...~...hogy a svájczi
871 X | miképpen ment végbe, hogy az egyik részvevő halva maradt
872 X | ismertető jelül látható volt-e az arczán egy hosszú, vérrel
873 X | végzetül, hogy ugyanezt az eképp leírt alakot elszállították-e
874 X | elszállították-e a genfi crematoriumba?~Az olasz polgármester kedélyes
875 X | ebben a zugvárosban, a hol az arisztokráczia selyemgubót
876 X | a ki egy szarkát meglő, az már sportsman.~Nem volt
877 X | egyedül lettünk volna. Később az orosz konzul is asztaltársunk
878 X | viaszkereskedő volt.~Hát hisz az nem is olyan nagy szerencsétlenség,
879 X | összehozott, egymáshoz kötött, az egy irtóztató dráma volt,
880 X | kit én medvének gondoltam, az egy nemesszívű igazi férfi
881 X | igazi férfi volt; mintaképe az orosznak. Hű a szeretésben,
882 X | gyűlöl, messze időkig elvár az alkalomra, a bosszuállásra.~
883 X | alkalomra, a bosszuállásra.~Az orosz konzulnak járt a szentpétervári
884 X | Egyszer aztán nagyot ütött az öklével az elolvasott lapra.~-
885 X | nagyot ütött az öklével az elolvasott lapra.~- Itt
886 X | Krétába!~Kitalálhattam, hogy az a „ficzkó” senki sem más,
887 X | becsülésemet Kuzminszky iránt, az az ő valódi lovagias tartózkodása
888 X | becsülésemet Kuzminszky iránt, az az ő valódi lovagias tartózkodása
889 X | Exczellencziád és a herczegnő az itt kötendő polgári házasságot
890 X | Oroszországban megerősíthetnék az egyházi egybekeléssel is.~
891 X | Kuzminszky komolyan megfelelt:~- Az először is azért nem lehet,
892 X | esztendeig kell viselni az özvegyi fátyolt; de ha az
893 X | az özvegyi fátyolt; de ha az egyház fölmentését meg lehetne
894 X | bizonyítványunkat, a mit én tettem el az oldaltáskámba. A főkonzul
895 X | beirta Kuzminszky útlevelébe az én nevemet, és személyleirásomat.
896 X | Ezúttal semmi akadály nem állt az utunkban. Ha egymást megszólítottuk,
897 X | Szerencsésen eljutottunk az orosz határig.~Itt természetesen
898 X | nihilisták a pyromanitot, az écrasitot, a meganitot,
899 X | maradnunk, szigorú őrizet alatt. Az urnát a porral elküldték
900 X | kísérlet után kiadták róla az elismervényt, hogy az nem
901 X | róla az elismervényt, hogy az nem egyéb, mint alumen és
902 X | robbannak fel.~Így aztán az általam választott rövidebb
903 X | igaza volt. Máskor mindig az ön tanácsát fogom követni.~-
904 X | nekem ünnepélyesen átadni az atyámtól öröklött birtokot.~
905 X | polgárosult külföld dicsekszik: én az én barbár hazámban szabadabbnak
906 X | szabadabbnak érzem magamat.~Az atyám temetésével csakugyan
907 X | ravatala ott volt felállítva az ősi fegyverteremben.~Üvegfödelű
908 X | Minden vonása elferdült: az arczszíne mahagóni barna.~
909 X | mikor megláttam. Ez nem az én atyám!~Aztán következett
910 X | atyám!~Aztán következett az ünnepélyes szertartás.~Meghivókat
911 X | zavaromból: a gyászjelentés az ő nevében fog szétküldetni,
912 X | törvényes örököst behelyeztek az atyám birtokaiba, fogadnom
913 X | jövedelem áll rendelkezésemre az uradalmaimból, a bányáimból;
914 X | részvényekről, államkötvényekről, s az aranyban letett kamatozatlan
915 X | velem, hogy ezzel a nappal az ő gondnoki hivatala megszünt:
916 X | most összetéphetjük azt az olasz házassági bizonyítványt,
917 X | házassági bizonyítványt, az útlevéllel együtt.~- Nem,
918 X | tartani a házassági levelet és az útlevelet is és önnek vissza
919 X | elprédálva: ott maradt az anyám ősdiadémja a fekete
920 X | Barillát fölkeresni.)~Elővettem az utolsó varázsszeremet. (
921 X | Most már féltettem ezt az embert: nem akartam, hogy
922 X | hogy miattam koczkáztassa az életét.) Megfogtam azt az
923 X | az életét.) Megfogtam azt az ő kérges, izmos, inas kezét.~-
924 X | képet Kiewből, a ki feloldoz az özvegység terhe alól, s
925 X | kértem meg férjül én azt az embert, a kit azelőtt gyűlöltem.~
926 X | Nizzában, Monte Carlóban az idegenek könyvébe, fogadtuk
927 X | idegenek könyvébe, fogadtuk az igazgató üdvkivánatait;
928 X | üdvkivánatait; visszavásároltuk az ékszerészektől az eladott
929 X | visszavásároltuk az ékszerészektől az eladott ereklye kincseimet.
930 X | mely a rivierai időzésünk, az oda és visszautazásunk közben
931 X | egy igazi férfit, a ki nem az arcza klasszikus vonásaival,
932 X | talán nem.~Hiszen lehetetlen az, hogy lehessen férfi, de
933 X | minden adat azt bizonyítja, az istenfélő Lóthtól elkezdve,
934 X | istenfélő Lóthtól elkezdve, hogy az ember - állat. És mi mind
935 X | olasz éghajlat is úgy unszol az örömre. Meg a körülöttünk
936 X | dicsekedni. Ránk nem ragadt az édes miasma. Ráértünk várni.
937 X | így elkerüli a figyelmét az a tudósítás.~Azt nem tudtam,
938 X | visszakerültünk Nizzába, a míg én az utiköntöst felváltottam,
939 X | jelen lenni.)~- Ön is kész az útra?~- Mindent elvégeztem,
940 X | a ki engem fölszabadít az özvegyi fátyol viselése
941 X | bazilikájában megáldatjuk az egybekelésünket.~Ez a szavam
942 X | olvasztottunk kerek nyilásokat az ablak jegébe, hogy kinézhessünk
943 X | várhatom, hogy csengessen az angyal. Igen: a vasúti pályaőr.
944 X | koronák biztosítanak bennünket az örök hűségről.~Mint férj
945 X | várkastélyomba.~Kuzminszky abban az ősorosz, prémes, zsinóros
946 X | kürtöt fúj egy hangból, mint az orgonasípok; mozsarak durrogtak,
947 X | vigadni kellett ezen a napon. Az elfogadó teremben várt reánk
948 X | meghajtotta magát: elmondta az üdvözlését a fogai közt
949 X | kozákcsapatokkal a határszélre, a hol az Archangelből behurczolt
950 X | el!”~Férjemnek még azon az éjszakán el kellett menni,
951 X | a benne lakókkal együtt: az bizonyos. De megszabadította
952 X | hazatért - ólomkoporsóba zárva. Az a keleti kutya, a kit legázolt,
953 X | válasza a párbajizenetre. Az ő keze tette ezt valóban.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
954 XI | HARMADIK NAP.~XI.~ AZ ÜLDÖZÖTT. (BRADJÁGA.)~Másodszor
955 XI | Másodszor is fölvettem az özvegyi fátyolt. És még
956 XI | fátyolt. És még nem ismertem az élet örömeit. Nem is kivántam
957 XI | Undorodtam a fénytől, a pompától, az élvezetektől. Gazdag voltam,
958 XI | szülőföldemhez, melynek meggyűlöltem az intézményeit; mehettem volna
959 XI | utáltam, hogy boldogok. Az egész emberi társaság megvetésre
960 XI | torony alatt, mely hajdan az atyám titkárjának volt az
961 XI | az atyám titkárjának volt az odúja. Meghalt régen. Emlékezem
962 XI | Meghalt régen. Emlékezem az alakjára, bár ritkán láttam.
963 XI | láttam. Soha sem jött fel az ebédre, maga főzte otthon
964 XI | könyvekkel, a miknek a sarkát az egér lerágta. Ezt a helyet
965 XI | itt rablók rám nem törnek. Az én népeimben meg lehet bízni.
966 XI | Lopnak azok mindent: ellopják az ágyút a kronstadti erődből,
967 XI | gazdag főúr: báró Lugeck. Az ő szögletpalotájáról az
968 XI | Az ő szögletpalotájáról az előtte fekvő tért Lugeck-piacznak
969 XI | este ott járta a minétet az udvari bálban. A testén
970 XI | nem látszott semmi nyoma az erőszaknak. Eltemették a
971 XI | találták a nyoszolyájában. Ez az eset már szemet szúrt, a
972 XI | a hulla felbonczolását. Az orvosok semmi mérget nem
973 XI | könyvében megörökített Sárának. Az orvosi vizsgálat semmi gyanújelt
974 XI | özvegy kezét meg merte kérni. Az újkori Tóbiás.~Bizonyosan
975 XI | a bölcs Rafael angyal. S az súgta meg neki a jó tanácsot.~
976 XI | meg neki a jó tanácsot.~Az új férj se szép nem volt,
977 XI | szép nem volt, se fiatal, az özvegyet akarata ellen kényszerítették
978 XI | kényszerítették hozzá - az előkelő nevéért.~A lakodalom
979 XI | nevéért.~A lakodalom estéjén az új férj sokat be talált
980 XI | féloldalt fordulva feküdni az új férjét, odahajolt föléje.
981 XI | ittas sem volt, csak tetteté az alvást, hirtelen megragadta
982 XI | megragadta a felesége kezét, mire az elejtette a korsót és a
983 XI | egy vonást sem torzít el az arczon.~Mind a hat férjnek
984 XI | ólmot bennük.~Ez volt aztán az igazi Kathlánneth! A férjölő.~
985 XI | a történetet elolvastam az ócska könyvből, behajtottam
986 XI | A néhai titkár lakásának az ajtaján volt egy nyilás,
987 XI | hirlapok szórakoztattak. Az én nevemre voltak czímezve.
988 XI | már bosszantani kezdett az a figyelmetlenség. Hiszen
989 XI | közlönyt Kuzminszkynak, mert az abból nem tanulhat már semmit,
990 XI | hivatalos lapnak küldése, az ő halálhirére, azonnal megszüntettetett.~
991 XI | lapokat, ki csusztatja azokat az én postaszekrényembe?~Kiváncsi
992 XI | felbontani a számokból.~Az első lapon unalmas rendeletek
993 XI | unalmas rendeletek voltak, az utolsó lapon hirdetmények,
994 XI | úgy részletezni, - aztán az elkövetett vétsége. Díj
995 XI | fejükre. Némelyiknél még arra az esetre is, ha halva keríttetnek
996 XI | nevére? A czímborítékra az volt nyomtatva, hogy „hivatalból”.~
997 XI | kiváncsi voltam egy számnak az egész tartalmát megismerni,
998 XI | szöveg. És ebben vannak az ellenutasítások, melyekben
999 XI | lappal odább felszólítja az egyetértőket, hogy a szökevénynek
1000 XI | ilyen egyetértő lett volna?~Az lehetetlen! Ő korrekt jellemű
1-500 | 501-1000 | 1001-1188 |