Rész

 1 VIII|         hűséges hozzám. Azt sem tudtam: merre tünt el a nőm. Különben
 2 IX  |         a szükségét én mind nem tudtam belátni. Minek tudjak én
 3 IX  |       volt az, a mit legkevésbé tudtam megérteni. Hát mire való
 4 IX  |     Lesz ennek éjszakája.~Ekkor tudtam meg madame Waimönentől,
 5 IX  |     Verescsagin festményeit meg tudtam érteni. Az újabb időkben
 6 IX  |        a mintájába! „ Én is azt tudtam meg belőle. - Hát ez ellen
 7 IX  |     álomhozó szer.~És én le nem tudtam a szemeimet venni Wladimir
 8 IX  |     rettegésnek, a bűntudatnak. Tudtam jól, hogy a mit teszek,
 9 IX  |   voltam már a forgatagban: nem tudtam, hogy merre visz. Csak a
10 IX  |         magamat. Hát még ha azt tudtam volna, hogy azok a férfiak,
11 IX  |        fölébredtünk. Csak arról tudtam meg, hogy mégsem volt álom,
12 IX  |   Megütött engem!~A ki soha nem tudtam, hogy mi az az ütés? Nem
13 IX  |     több nappal későbbre.~Ekkor tudtam meg, hogy Kuzminszky attól
14 IX  |    sirtam kedvem szerint.~Akkor tudtam csak meg, hogy sirni milyen
15 IX  |     most haza fog térni.~Én nem tudtam szóhoz jutni a zokogástól.~
16 IX  |        távirat másolatát én meg tudtam szerezni.): „Te nem akartad
17 X   | elolvasott lapra.~- Itt van ni! Tudtam jól! Ez a ficzkó most elküldeti
18 X   |         mahagóni barna.~Én alig tudtam könnyezni, mikor megláttam.
19 X   |         az a tudósítás.~Azt nem tudtam, hogy ő már egy nappal előbb
20 XI  |            Szümbéke leánya!~Nem tudtam menekülni attól a gondolattól,
21 XI  |         az emberi nyomokat. Nem tudtam elképzelni, hogyan kerül