Rész

 1 IX|               szólt közbe Octáv.~- Tudom. Ez valami kiváló példánya
 2 IX|    diadalaid kétségtelenek. Azt is tudom, hogy kitünő diplomata vagy,
 3 IX|         Dicséri az emberét. Azt is tudom, hogy gazdag vagy, szerencsés
 4 IX|     Mihálylyal festette meg. Erről tudom, hogy milyen szép volt az
 5 IX|        Majd megtudja ön azt. - Nem tudom tovább mondani. Minden idegem
 6 IX| gyógyrendszerrel oszlatták el. Úgy tudom, hogy baccarat, écarté,
 7 IX|          lelkemmel láttam? Azt nem tudom. De bizonyos voltam felőle.
 8 IX|            távirat?~- Minthogy nem tudom, hogy atyám, a herczeg ez
 9 IX|           beafsteaknek az árát sem tudom megadni. Az a tíz napoleonarany
10 IX|  halálhírét tudató sürgönyt.~- Jól tudom. Mondá. Azt is tudom, hogy
11 IX|           Jól tudom. Mondá. Azt is tudom, hogy mitől halt meg a herczeg.
12 IX|       kézzel vonta azt el onnan.~- Tudom, hogy fájt; - de féreg volt: -
13 X |         csak elmaradt az „Én.” Nem tudom hová lett? S aztán kinyújthatom
14 X |        mint Barilla.~- Most én nem tudom megfogni azt - a ficzkót!~
15 X |          másfelé akartam utazni.”~(Tudom: Krétába: Barillát fölkeresni.)~
16 X |      paradicsom tiltott tudásfája.~Tudom, hogy ezért engem minden
17 XI|          magát a vérpadtól.~...Nem tudom, miért, mikor ezt a történetet
18 XI|            államhatalommal. Ezt én tudom.~De honnan tudhatják „ők”?~
19 XI|         vezetőinek. Mint a hogy én tudom. Férjemet úgy ölették meg,
20 XI|            ő! A bradjága.~Most már tudom, hogy miért nem látszik
21 XI|        megcsókoltam.~- Vártalak.~- Tudom. Pénzt is küldtél, hogy