Rész

 1 VI  |     az arczába a szolgálója: „Engem is meg akarsz-e ölni, a
 2 VIII|     öt; de ő is megsebesített engem. Arczomat megcsúfolta, hogy
 3 IX  |       felvilágosítani, hogy ő engem tatár nemzeti jelmezben
 4 IX  |   mint a Messiásomat imádtam, engem megrontott, kirabolt, semmivé
 5 IX  |    Szerelmes kaland az egész. Engem pedig ezután meglepett a
 6 IX  |       s a zsebébe tette.~- Ön engem tönkretett, semmivé tett.~-
 7 IX  | csíkja maradt utána. Megütött engem!~A ki soha nem tudtam, hogy
 8 IX  |       mi az az ütés? Nem hogy engem, de egy szolgát, egy vétkes
 9 IX  |       birtam azt érteni.~Hogy engem kiutasítsanak egy városból,
10 IX  |  városból, egy mulatóhelyről! Engem: Koranoff herczegnőt! Törvényes
11 IX  |      Én öltem meg a Messiást! Engem átkoznak az angyalok kórusai
12 IX  |      kórusai a felhők között: engem követelnek a pokol fejedelmei
13 IX  | legyek hazáig. Gondnokságával engem bizott meg a boldogult herczeg.~
14 X   |   eljárásokkal lett betöltve. Engem, mint egyedüli természetes
15 X   |  tudásfája.~Tudom, hogy ezért engem minden ember kinevetne,
16 X   |     csodaerejű „ikon”-t, a ki engem fölszabadít az özvegyi fátyol
17 XI  |       herczegnő!~- Te ismersz engem?~- Védelmezőm vagy.~- Én
18 XI  |    raktam. Sohasem tanítottak engem erre.~A szenvedő nem szólt,
19 XI  |  kívül senki. S ki mert volna engem vallatóra fogni?~Igyekeztem