1-500 | 501-550
bold = Main text
Rész grey = Comment text
501 XI | motyogott. Megjegyeztem, hogy a mikor egyszerre eszik
502 XI | ebből az ideges rángásból, hogy aztán ne maradna olyan ismertető
503 XI | elárulja, a mint megszólal.~- Hogy jöttél e kunyhóba? - kérdé
504 XI | Blahodarju.~(Ez azt teszi, hogy „köszönöm”, de a kiejtésben
505 XI | shiboleth. Rendesen úgy mondják, hogy „blagodarju”.)~- Nem leshet
506 XI | engedett magának annyi időt, hogy a kezemet megcsókolja.~Most
507 XI | kérdést.~- Mennyi ideje, hogy e gunyhóban vagy?~- Három
508 XI | fel.~- Azt vettem észre, hogy az egyik lábadra sántítasz.~-
509 XI | daganattal. Csodával határos, hogy ilyen sebbel oly rettenetes
510 XI | ebben az emberben lakni, hogy ezzel a testi fájdalommal
511 XI | hagytam, a míg azt nem láttam, hogy elaludt. Akkor eltávoztam
512 XI | láttam a csillagos égen, hogy milyen sok időt töltöttem
513 XI | minek az volt a jó oldala, hogy az erős mozgás felmelegített.
514 XI | jött elém: nyugtalan volt, hogy olyan sokáig elmaradok.
515 XI | főerdészemet. Mondám neki, hogy az erdőn láttam egy irámszarvast:
516 XI | erdőbe jutottam, meglepett, hogy a vastagabb fenyőfák oldalaira
517 XI | Felszólíttatik a jámbor lakosság, hogy a veszedelmes lázító vezért,
518 XI | kunyhóban.~Elmondtam neki, hogy mit olvastam a plakátokon.~
519 XI | elrémült. A saruit kérte, hogy tovább fusson.~Én visszatartottam.
520 XI | tervemet: azt mondta rá, hogy remekebbet nem lehetne kitalálni.~
521 XI | azután biztosítva vagyunk, hogy a leskunyhó alagutján át
522 XI | meg a házasságunkat?~Hát a hogy a nazarénusok szokták, a
523 XI | Tiszta őrültség volt tőlem, hogy erre ráálltam. Hisz a Tarantilla
524 XI | tétováit név rögtön elárulja, hogy bűntársa vagyok.~Hát akartam
525 XI | aztán megmagyarázta nekem, hogy egyes sorok a hirdetmények
526 XI | kéjelegtem abban a tudatban, hogy a pokoli ármány szerzője
527 XI | elfognak. Ő azt mondta, hogy éppen azért kell neki most
528 XI | megjelenni.~Én arra kértem, hogy csak egy napig maradjon
529 XI | maradjon még. Arra számítottam, hogy ez lesz a válságos nap.
530 XI | nap. Ő mind azt hajtotta, hogy társainak épen most van
531 XI | Oly biztosnak tartották, hogy meglepnek bennünket, hogy
532 XI | hogy meglepnek bennünket, hogy elmulasztották a sírboltajtót
533 XI | intézkedett távollétemben, hogy a vendéglakosztályok elfogadásra
534 XI | készen álljanak. Úgy jöhet, hogy pár nap mulva előkelő vendégei
535 XI | Tehettem volna ugyan azt, hogy özvegyi fátyolomba burkolózva
536 XI | nem volt szabad elárulnom, hogy ez az ember volt rám nézve
537 XII | a rinoczeroszi idegek), hogy a hóhér elé lépjek, s azt
538 XII | lépjek, s azt kérjem tőle, hogy engedje meg nekem a kivégzettek
539 XII | tehetségemet elővettem, hogy ezt eltagadjam.~- Hasztalan
540 XII | Mikor Mohilevszky látta, hogy el van árulva, körül van
541 XII | fogva, első dolga az volt, hogy az öve mellől kirántott
542 XII | kivágni, s azt lenyelni, hogy az asszonyát megmentse.~
543 XII | menynyi elég volt neki, hogy a lenyelt bizonyítványt
544 XII | herczegnő, önön áll a választás, hogy mit csináljak én ezzel a
545 XII | nászágyhoz.~Tudnád csak, hogy mi az a nászágy rád nézve!~
546 XII | rád nézve!~Beleegyeztem, hogy felesége legyek a hóhérnak,
547 XII | abban a rémgondolatban, hogy a negyedik férjemnek én
548 XII | fogadás teljesítése alól, hogy a negyedik férjemet én magam
549 Bef | mindent tud ön felőlem. Tudja, hogy a négy férjem hogyan jutott
550 Bef | jutott síremlékeihez: tudja, hogy mit remélhet az ötödik,
1-500 | 501-550 |