Rész

 1 IX|    házaspár), a midőn a keleten oly megszokott udvari lázadás
 2 IX|      lebeszélt róla. - Pedig az oly szép lett volna: élő alakban
 3 IX| pontosan megfestve, s az arczok oly élethívek; valamennyi oly
 4 IX|       oly élethívek; valamennyi oly ismerős. De valamennyi kép
 5 IX|    türelmét követelték, s azt ő oly lelkiismeretesen pazarolta,
 6 IX|         férfihang, a mi előttem oly ismerős volt.~„Nyomorult!”
 7 IX|         a virradatra nem vártak oly kétségbeesetten. Pedig a
 8 X |   kiismerjek, a ki iránt egykor oly igazságtalan voltam.~A kit
 9 X |         a menyasszonyával. Ő is oly vallásos volt, mint én.
10 XI|      határos, hogy ilyen sebbel oly rettenetes utat lehessen
11 XI|   lefelé húzódva, s azt az odút oly öldöklővé alakítja át, minő
12 XI|         a síremlék előtt senki. Oly biztosnak tartották, hogy