Rész
1 III | ember gondolja: „ez most én rajtam nevet”, hanem aztán
2 IV | vele.~- A fókát elvállalom én.~- Ugyan hogy kezd hozzá?~-
3 V | önérzetesen felelt meg:~- Az én hazámban minden vendégnek
4 VI | úrhölgytől az udvarlók!~- Én talán nem fázom.~- Majd
5 VI | Figyelmeztetem önt, hogy én nem tűröm, hogy én előttem
6 VI | hogy én nem tűröm, hogy én előttem egy nőről rosszat
7 VI | a példányban, melyet az én vallástanárom a kezembe
8 VI | ethnographiát ismeri, mint én, az jól tudja, hogy az orthodox
9 VI | és dispensatiókat, mint én, az tudja jól, hogy „nulla
10 VI | mathematikus, kiszámíthatja; én nem próbálkozom meg vele,
11 VII | Itt valami nagy baj van. Én futok a férj után. Ön ügyeljen
12 VII | meg akarja magát ölni; de én nem engedem, nem engedem.~
13 VII | Roccabrunába.~- Itt van az én villám: oda fogjuk vitetni.~-
14 VII | oda fogjuk vitetni.~- De én nem hagyhatom el ezt a szerencsétlen
15 VII | napon rajtam. Hozzá vagyok én szokva az ilyesmihez. Ha
16 VII | intézkedni.~- Az alélt férfit az én kocsimra teszszük, spectabilis
17 VII | spectabilis fog rá ügyelni: én magam hajtom a lovakat.
18 VII | így, mondá Tarantilla. Az én hintómra tegyék Róbert urat,
19 VII | hôtelben a lunch idejéig. Én pedig megyek a herczeg faetonján,
20 VII | van téve, koldussá lett. Én értesültem róla, hogy a
21 VII | bányatechnikus. Azt dörmögtem neki: „Én megteszem önt a kőszénbányámban
22 VII | Ön tudja bizonyosan, hogy én négyszeres özvegy vagyok.
23 VIII| élvezet. Ilyenben fogom én önt részesíteni. Hanem,
24 VIII| Holott szíve van.~- Az én életem fátuma kevés szóval
25 VIII| kevés szóval elmondható. Én csak egyszeres özvegy vagyok.
26 VIII| míg hajadonná serdül! És én nem gondoltam rá, hogy még
27 VIII| lehetett következtetni.~- Én azt hittem, hogy az bolgár
28 VIII| kisajtolni egy hízelkedő bókot. Én Leonát nagyon szerettem;
29 VIII| szempontjából. Nem az enyimből. Én sem szeretem a bókot. Az
30 VIII| programmbeszédeket tartanom, az én barátom elszöktette magával
31 VIII| ilyen rettenetes erő van az én felemelt öt ujjamban, hogy
32 VIII| ujjamban, hogy a ki után én a kezemet kinyujtom, ennek
33 VIII| tenger takarja el őket.~De ha én nem mehetek ő hozzájuk,
34 VIII| ő hozzájuk, eljönnek ők én hozzám.~A lelkek nem hagyják
35 VIII| hát szembeszállok veletek, én kereslek fel titeket a ti
36 VIII| a pusztát, rátaláltam az én oroszlánomra. Ez az, ő az!
37 VIII| rohant: élethalál-harcz volt! Én megöltem öt; de ő is megsebesített
38 IX | Ne gondolja ön, hogy én ezt az öltözetemet valami
39 IX | megvesztegetési kisérlet. Én tüntetni akarok vele ön
40 IX | Tudatni akarom önnel, hogy én tatár nő vagyok. Épen olyan
41 IX | sehogy sem ismerik, mint az én népemet, a tatárt. A mi
42 IX | tatárjárás”.~- Pedig az én hazám, az én szép volgamelléki
43 IX | Pedig az én hazám, az én szép volgamelléki Kazán
44 IX | Az a Szümbéke volt az én anyám. Maga is a khánok
45 IX | Koranoff herczeghez. Ez volt az én atyám. Nem volt már fiatal
46 IX | előttem látnám az alakját. Én már akkor tizennyolcz éves
47 IX | mikor megházasodott; mert én a házassága második évében
48 IX | ő még tánczolni akar az én lakodalmamon. Özvegy volt
49 IX | leánya volt, Ragnhilda. Én igen kedves gyermekkori
50 IX | ellenkező természetünk daczára. Én pajkos, szeszélyes gyermek
51 IX | megtanulnom: a minek a szükségét én mind nem tudtam belátni.
52 IX | tudtam belátni. Minek tudjak én többet, mint a mennyit Waimönen
53 IX | Különösen, hogy minek ismerjek én meg több vallásos czeremoniát,
54 IX | czeremoniát, mint a mennyivel az én finn quäcker nevelőnőm boldogulni
55 IX | olyan jó leánynak lenni. Van én nekem szükségem arra, hogy
56 IX | azok majmok. De majd fog ő én elém állítani egy olyan
57 IX | nemzettel rokonok.~- De én nem hiszem el nekik, - dörmögte
58 IX | neki az volna kedvére, ha én Kuzminszkyhoz mennék nőül.
59 IX | hidegen bánt vele. A minek én megtaláltam a magyarázatát
60 IX | házasodik, nem az apjának. Én a magamviseletével bátorítottam
61 IX | elvadította, a minek az okait én nekem senki sem magyarázta
62 IX | előadta a kérését.~Az atyám az én jelenlétemben a következőket
63 IX | a következőket mondta az én kérőmnek. Nagyon jól emlékezem
64 IX | volt osztva a beszéde s én azokat öntudatlanul számláltam
65 IX | Barilla Mirkó gróf, hogy én te neked mindenkor nagy
66 IX | csillagává tesznek, mint én. Ezredes vagy, a vitézségi
67 IX | hozatod a kozmetikumaidat? Azt én bizony nem kérdezem, arra
68 IX | járó virtust, mint te, az én előttem bámulatra méltó
69 IX | megtiltom neked, hogy az én házam küszöbét még valaha
70 IX | herczegnőhöz?~- Egészen más volt: én az atyám vonásaira ütöttem.
71 IX | Ilyen emlék kötötte az én első kérőmet a mi családunkhoz.~-
72 IX | Octáv.~- Ilyennek képzeltem én is az igazi sátánt. De hát
73 IX | nem jó helyzetben vagyunk. Én nemsokára paroxismusba jövök:
74 IX | fenevadat; de olyat, mint én, még soha. Majd, mikor el
75 IX | küzdjön meg vele. Fél tőlem? Én is félek magamtól! Látja,
76 IX | régi mesterektől, a kikhez én nem értek. Mikor azt mondták,
77 IX | ábrázolták: a legtöbb az én népfajomat, a tatárt mutatta
78 IX | mely a törzshöz visszavon. Én sokszor visszatértem Reznin
79 IX | küldjem a palotájába.~Ennek én nagyon megörültem.~- Mind
80 IX | igen magas árakat szabott.~Én rámutattam a Krisztus-főre:
81 IX | maga által festve.~Tehát én a festő Reznint néztem el
82 IX | festő Reznint néztem el az én uramnak, Messiásomnak.~Most
83 IX | szégyen, a fölött, hogy én, mint egy falusi guvat,
84 IX | urat, hogy vállalja el az én arczképem megfestését. -
85 IX | foglalt el mellettem, még az én jó Doruskám is velem jött:
86 IX | jelmez-feladást, az ékszer-felrakást: én úgy léptem ki készen a festőterembe.~
87 IX | Nem tudok semmit,” rebegé.~Én aztán leszálltam az ülőhelyemből,
88 IX | jó!” szabódott a művész; én meg voltam a képemmel elégedve;
89 IX | volt benne az incarnát. Én már kezdtem vele zsémbelni,
90 IX | sokallta az árt. - Tudja mit? Én nem kívánok egy egészen
91 IX | szerelmes volt a mintájába! „ Én is azt tudtam meg belőle. -
92 IX | Doruskára.~Doruska pedig az én hívem volt. Gagyogó gyermekkorom
93 IX | nagyot huzott belőle. „Ez az én mentőszerem.”~Azzal nagyot
94 IX | Magamra veszek mindent. Én voltam a bűnös. Én csábítottam
95 IX | mindent. Én voltam a bűnös. Én csábítottam el azt a Salvator
96 IX | a Salvator fejű művészt: én csaltam le az égből. Ha
97 IX | hogy olyan szent volt - az én lelkem előtt.~A nő elkezdett
98 IX | játszani, mint egy gyermek.~- Én szőttem, fontam ezt a tervet.
99 IX | nem üldözhetnek bennünket.~Én magammal viszem az anyámtól
100 IX | ha semmink se volna is! Én már éheztem arra a piritós
101 IX | biztos álomhozó szer.~És én le nem tudtam a szemeimet
102 IX | arczának díszét learatni! Én nem tettem volna meg.~Most
103 IX | enyém volt; de nem volt az én Salvator-képem.~Semmi sem
104 IX | az agyamon, hogy a mikor én a családi ékszereket magammal
105 IX | hisz azok még nem váltak az én tulajdonommá: azok egy főuri
106 IX | diszítésül voltak rám bízva; én most aljas bűnt követek
107 IX | kellett fogóznom: a miért én egy kicsit nehezteltem.
108 IX | férfierejétől megfosztva.~Én úgy láttam a vőlegényemet.
109 IX | volt hatása a tengernek. Az én tatár idegeim daczoltak
110 IX | daczoltak vele.~Ilyen volt az én nászutazásom: ezek voltak
111 IX | nászutazásom: ezek voltak az én mézes heteim.~A háborgó
112 IX | így szokott az lenni. Az én Wladimirom nem tudott hamarább
113 IX | Dühös volt rám, hogy hát én miért nem szenvedek? Rinoczerosznak
114 IX | Isottába szálltunk meg. Én rögtön orvost hivattam:
115 IX | Wladimirt. Azután átjött az én szobámba.~- Signora, monda,
116 IX | szobámba.~- Signora, monda, én orvos vagyok, előttem őszintének
117 IX | ön meg nekem az igazat. Én azután megvallottam neki
118 IX | Fődolog a szórakozás.”~Én híven követtem az orvos
119 IX | hozzátartozik a gyógyrendszerhez.~Én éjjel-nappal egy perczre
120 IX | soha sem láttam többet az én Wladimiromat éjjel. Egyedül
121 IX | haza. Akkor sem jött be az én szobámba: csak a saját különbejáratu
122 IX | ártott neki a szivarozás. Én örültem neki, hogy egészsége
123 IX | azért imádkoztam.~Meg aztán én biztattam, hogy menjünk
124 IX | tölteni az egész éjjelt.~Hát én mivel töltöttem az időt
125 IX | felszisszent. „Majdnem az én regényemnek a czíme” (Leone
126 IX | legfényesebb alkotásainak”.~- No, én nagyon elvető véleménynyel
127 IX | Már most a helyett, hogy én venném meg a signora fél
128 IX | a signora fél függőjét: én kínálom vissza signorának
129 IX | hogy az az ember, a kit én, mint a Messiásomat imádtam,
130 IX | arra ébredtem fel, hogy az én szobámat a férjemével összekötő
131 IX | kisértő. Semmi baj sincs. Én megvettem önnek a hálószobája
132 IX | vakmerőnek a parókáját, s én támadtam meg őt, mint a
133 IX | közöttünk, ő nekem rontott, én pedig a körmeimet mélyesztettem
134 IX | rugtam a sarkammal, míg végre én maradtam felül s kidobtam
135 IX | azt mondaná: „Elkárhoztál; én vagyok a sátán!” Én hirtelen
136 IX | Elkárhoztál; én vagyok a sátán!” Én hirtelen fölkeltem s fölkaptam
137 IX | szőnyegen a letépett álhaj. Én félre akartam azt rúgni
138 IX | becsületem függött rajta. Én adósa lettem százezer frankkal
139 IX | Ha te cynicus vagy, akkor én hydrophob vagyok! Ha te
140 IX | hydrophob vagyok! Ha te kutya, én veszett kutya! Tajtékomat
141 IX | rossz embert nem ütöttek meg én előttem soha!~És most ütést
142 IX | Azok az égszin szemek!~Én az ágyamba rohantam, s a
143 IX | lábamat, úgy akart kihúzni. Én sirva könyörögtem: „Wladimir,
144 IX | villámgyors pillanat következett: én kitekintettem az ágykárpitok
145 IX | arczáról egészen. Ez az én „medvém”: Kuzminszky.~-
146 IX | párbajozás”.~- Majd elvezetem én önt olyan helyre, a hol
147 IX | megérkeztünk, kifogadta az én szobám szomszédját: ott
148 IX | a kaszinóban, s a mikor én már lefeküdtem s ő is a
149 IX | meg a vendéglői szolgával.~Én azt kérdeztem, hogy mennyire
150 IX | Nem ám a fölött, hogy az én szobámba éjnek idején betört
151 IX | komplimenttel eltávozott. ~Én meg voltam némulva. Annyira
152 IX | Hiszen nem átkozódni jöttem én ide. Ugyan nevetséges figura
153 IX | távirói ürlapokat, a mikre én felirtam azt a rövid, szomorú
154 IX | a gyásznak, gyalázatnak én vagyok az oka.~Minek ragadtam
155 IX | romboló. Minek kényszerítettem én azt a Salvator-arczot átváltozásra.
156 IX | kik a bagnóból megszöknek.~Én öltem meg őt! Én állítottam
157 IX | megszöknek.~Én öltem meg őt! Én állítottam a gyilkos golyó
158 IX | Mindenféle hallucinatió vett elő. Én öltem meg a Messiást! Engem
159 IX | hevert az asztalomon: de én azt még valakinek a fejéhez
160 IX | olyan büszke: azért, hogy én egy szegény kiutasított
161 IX | eresztette be: „Madame alszik”.~Én kértem, hogy futtassa rögtön
162 IX | Megölték? Ki ölte meg? Annak is én vagyok a gyilkosa.~- No
163 IX | herczegnővel, ön menjen dolgára. Én vagyok a herczegnőnek a
164 IX | Társulatunk szabályai...~Az én medvém azonban hirtelen
165 IX | herczegnő most haza fog térni.~Én nem tudtam szóhoz jutni
166 IX | herczegnek (A távirat másolatát én meg tudtam szerezni.): „
167 IX | adni a leányodat feleségül; én megvettem őt a férjétől
168 IX | herczeg. A guta ütötte meg.~Én atomokra hullottam szét,
169 IX | meg a boldogult herczeg.~Én a kezemet nyujtám Kuzminszkynak.~-
170 IX | erre szükségem lesz akkor.~Én görcsösen szorítottam az
171 IX | kitéptem.~*~Ez volt az én első házasságomnak a története.~ ~
172 X | gondnok kisérni fog hazáig.~Én arra kértem, hogy táviratozzon
173 X | várjanak az eltemetésével, míg én hazaérkezem. Megfelelt a
174 X | csak a fejét csóválta.~- Én mégis inkább a tengeri utat
175 X | ha a herczegnőnek volnék.~Én határozottan ellenszegültem.
176 X | oktatott Kuzminszky.~- Bánom is én. Az útlevél itt van a táskámban,
177 X | hogy legyen hát úgy, a hogy én akarom.~Gondoskodott rólam
178 X | egy kínzó utitársam: az „Én.” Annak tele van a táskája
179 X | emléktárgyakkal, a miket én szeretnék valahol elveszteni.
180 X | Egyszer csak elmaradt az „Én.” Nem tudom hová lett? S
181 X | robogtunk keresztül: a rettegett Én csak nem találhat utánam.
182 X | femme”.~- Hát az vagyok én.~- Az vagyok én! Ezt akárki
183 X | az vagyok én.~- Az vagyok én! Ezt akárki mondhatná. De
184 X | útlevelet kiállította.~- Ezért én önt letartóztatom.~- Azért
185 X | önt letartóztatom.~- Azért én önt felelőssé teszem!~-
186 X | kormányzóra: akkor aztán én is nevettem.~Ez igazán mulatságos
187 X | bámulatomat vívta ki. E szerint én, mikor Európán keresztül
188 X | befolyást gyakorolsz az én sorsomra!~Megegyeztünk.
189 X | Igazán kutyafuttában. Ismerek én már mindenféle házasságkötést:
190 X | bátran, herczegasszony.~- Hát én a polgári házasság szabályait
191 X | kedélyes férfiú volt.~- A hogy én ismerem a svájczi hatóságok
192 X | Tizennégy nap alatt!~Hát én nekem tizennégy napig kell
193 X | másra is jó volt. Arra, hogy én egy embert a lelke mélyéig
194 X | igazságtalan voltam.~A kit én medvének gondoltam, az egy
195 X | más, mint Barilla.~- Most én nem tudom megfogni azt -
196 X | európai lapba iktattassa be.~- Én megtehetem, - monda a főkonzul; -
197 X | helyzetével. Ő vőlegény volt, én menyasszony; de ő úgy bánt
198 X | hölgyet feleségül vegye.~(Erre én magamban azt gondoltam,
199 X | bizonyítványunkat, a mit én tettem el az oldaltáskámba.
200 X | Kuzminszky útlevelébe az én nevemet, és személyleirásomat.
201 X | mondta nekem „princesse” én pedig „monsieur le gouverneur”.
202 X | a vasútról leszálltunk, én kezet szorítottam Kuzminszkyval.~-
203 X | polgárosult külföld dicsekszik: én az én barbár hazámban szabadabbnak
204 X | külföld dicsekszik: én az én barbár hazámban szabadabbnak
205 X | arczszíne mahagóni barna.~Én alig tudtam könnyezni, mikor
206 X | mikor megláttam. Ez nem az én atyám!~Aztán következett
207 X | kamatozatlan összegekről. Ebbe én belekábultam: csak Kuzminszky
208 X | gondnoki hivatala megszünt: én a magam ura vagyok.~- És
209 X | együtt.~- Nem, barátom; én meg akarom tartani a házassági
210 X | fekete gyöngyökkel, azokat én nekem vissza kell szereznem
211 X | a homlokát, dörmögött: „Én másfelé akartam utazni.”~(
212 X | megcsókolta.~Így kértem meg férjül én azt az embert, a kit azelőtt
213 X | eladott ereklye kincseimet. És én azalatt megrendeltem a genuai
214 X | Hiszen megigértem neki.~És én ez idő alatt, mely a rivierai
215 X | oly vallásos volt, mint én. A míg a két korona nem
216 X | még csak jegyesek vagyunk.~Én minden reggel átnéztem a
217 X | visszakerültünk Nizzába, a míg én az utiköntöst felváltottam,
218 X | szomszéd szobából.~- Herczegnő! Én nekem holnap vissza kell
219 X | egyszerre! De sokszor láttam én ezt a metamorfózist! Hogy
220 X | válla, domború melle volt. Én is orosz menyasszonyi köntöst
221 XI | rablók rám nem törnek. Az én népeimben meg lehet bízni.
222 XI | pléhládába hullottak. Azt a ládát én mindennap felnyitottam.
223 XI | hirlapok szórakoztattak. Az én nevemre voltak czímezve.
224 XI | rendőrség hivatalos közlönye. Én természetesen fel sem bontottam
225 XI | ki csusztatja azokat az én postaszekrényembe?~Kiváncsi
226 XI | maradt előttem, hogy ki küldi én hozzám ezeket a lapokat
227 XI | az alattomos bujkálók az én lakásomba ezeket a lapokat?~
228 XI | számítanak?~Talán az enyimre?~Én vagyok az ő aknamunkájuknak
229 XI | aknamunkájuknak részese? én vagyok az ő megbizottjuk?~
230 XI | kormányon ülő embereknek, mint én, Kuzminszky özvegye: - Szümbéke
231 XI | az államhatalommal. Ezt én tudom.~De honnan tudhatják „
232 XI | tudhatják „ők”?~Hát honnan? Az én gyászfátyolomról.~Nem elmondja-e
233 XI | vezetőinek. Mint a hogy én tudom. Férjemet úgy ölették
234 XI | herczegi paloták hálószobájáig. Én tudok példákat herczegkisasszonyokról,
235 XI | kényszermunkától. - De térjünk az én dolgomra vissza.~Az új év
236 XI | áll, aminőkből a tavalyi.~Én keserű szárkázmussal mondám
237 XI | az első síremléknél volt.~Én még megtoldottam a költséget
238 XI | bradjágák? Rábólintott. Azok.~Én aztán fogtam a tollat, s
239 XI | jószágigazgató nagyot nézett rám. Én válaszoltam a néma kérdésére.
240 XI | Tehát ilyen a bradjága?~Én beleszerettem ebbe az emberbe,
241 XI | bradjágát élve elfogja: én tizezret tűzök ki annak,
242 XI | allegóriái dombormű (az én compositióm): egy dalia,
243 XI | sarkába. Ez jelképezte az én Kuzminszkymnek a halálos
244 XI | leskunyhóba bevezetése. Ezt én így eszeltem ki. A kunyhó
245 XI | odaépítve. Ezt a sziklatömböt én mesterséges gépezettel elfordíthatóvá
246 XI | mit egy munkás hajtott.~Én rendesen egy rézkosarat
247 XI | a medvékre, farkasokra. Én ezuttal emberre vadásztam.~
248 XI | engem?~- Védelmezőm vagy.~- Én is ismerlek téged. Te vagy
249 XI | hideget érez.~Ez hát az „én” bradjágám? Az enyém! A
250 XI | kerestem. A kit ezren keresnek. Én rátaláltam. A félelmes összeesküvő
251 XI | minden harapása öl s a kit én beczézek, czirógatok, etetek.
252 XI | kitűzve, s ezt a fejet az én ölem őrzi!~Felkaptam a tolvaj-lámpát
253 XI | volt, mint egy gorilla.~S én ezt a csunya pofát odafogtam
254 XI | támadt a fejemben, hogy az én feladatom lesz ezt a szájat
255 XI | görbül el a szája. - Ha én ezt ki tudnám gyógyítani
256 XI | Kuzminszky sírboltjába. Ezt én a te számodra nyitva hagyom.
257 XI | kezemet megcsókolja.~Most én is intéztem hozzá néhány
258 XI | bepólyázva?~A szökésem előtt.~Én lehúztam a bradjága lábáról
259 XI | tovább futni a czél felé.~Én borszeszszel kimostam az
260 XI | a híveimnek.~- Azt bízd én reám, majd én megadom.~S
261 XI | Azt bízd én reám, majd én megadom.~S ezzel bűntársává
262 XI | és sebészlegényt mellé. Én eljártam ebbe a kórházba
263 XI | megszokták már az orosz úrnőknél.~Én aztán mindazt, a mit a kórházban
264 XI | bizony szép pénz!~De az én titkomat nem tudja, csak
265 XI | félretolását kimesterkélte. Ezt én szolgálatomba fogadtam,
266 XI | kérte, hogy tovább fusson.~Én visszatartottam. Ezzel a
267 XI | sírbolttól egy vasajtó.~Én a bradjágát ebbe a síremléki
268 XI | teremtettek vakmerő képzeletükben. Én megszerettem ezt a világot.
269 XI | fenekestül felfordítani. Én kéjelegtem abban a tudatban,
270 XI | pokoli ármány szerzője az én uram!~Hiszen volt okom azt
271 XI | A sebe meggyógyult már. Én nem jártam többé a sebészi
272 XI | ki akart menni a világba.~Én csitítottam. Most ki ne
273 XI | hivei között megjelenni.~Én arra kértem, hogy csak egy
274 XI | sziklát vágnák valahol.~Én kitaláltam, mi az. A leskunyhó
275 XI | Odaszállásolta be magát az én kastélyomba. Nekem kellett
276 XI | deportáltatásra itéltettek.~Ott az én kastélyomnak az udvarán
277 XI | nézve valami.~...Ez volt az én harmadik férjemnek története.~ ~
278 XII | Mohilevszkynek. Az önnek férje volt.~Én minden szinlelési tehetségemet
279 XII | választás, hogy mit csináljak én ezzel a pergamendarabbal?
280 XII | mámoros kéjálomban ott az én párnámon, majd előveszem,
281 XII | abból a bécsi rémkrónikából. Én magam öllek meg téged!~Kéjelegtem
282 XII | hogy a negyedik férjemnek én magam leszek a gyilkosa.
283 XII | hoztak. Méreg lesz abból, ha én hozzányulok.~Befejezte a
284 XII | hogy a negyedik férjemet én magam fogom meggyilkolni
|