Rész
1 I | annak megmagyarázzák, hogy azt a gazdájának segélyére siető
2 I | vesztésnek. Nem is ismételte azt többször, mint naponkint
3 I | stratagémáját s még csak azt a gyémánt nyaklánczot sem
4 II | viselkedése feltünő, eltitkolhassa azt, hogy mely országban lakik,
5 II | elefántcsont szelenczét, azt kisrófolja, aztán a csizmaszára
6 II | soupe juliennebe, a mennyi azt pirossá változtatja. Senki
7 II | előhúz egy kurtaszárú pipát, azt megtömi a fentemlített tengeri
8 II | kiballag vacsora után a parkba, azt látja, hogy az ő szokott
9 II | virágos bozótba elbujva szokta azt megzendíteni. Valami csodálatos
10 II | kiejtés szerint, a hogy azt a britt fül meg nem érti:
11 III | visszataszító szépsége. Azt beszélték róla, hogy egy
12 III | bejelentési ívbe, hanem csak azt írja, hogy „avec sa femme”.
13 III | femme”. Így a nőnek csak azt az egy nevét lehetett tudni,
14 III | elragadt. Hogy min nevettek, azt nem lehetett megtudni, mert
15 III | tudott bánni a dákóval. Azt látni, mikor egy hölgy mélyen
16 III | gyöngyvirágnak sorakozott fogakért azt gondolja tovább: „nevessen
17 III | szék „tabu”.~Tudták azok azt jól, épen azért ültek oda.~
18 IV | hölgyet a villájáig. Már azt is rebesgették a kaszinói
19 IV | elválhatatlanok.~Egyszer azt mondta az oroszlánvadásznak
20 IV | potens.”6~A serenissimus azt allegálta, hogy a második
21 IV | spectabilis hamiskásan hunyorítva, azt dörmögé:~„Et quae latent,
22 IV | még talán magyar is.~Hanem azt el kell ismerni, hogy ezuttal
23 V | az ülőhelyéhez dörzsöli azt s meg van sózva; egész tavak
24 V | indignatio hangja, mikor azt látta, hogy átellenese mire
25 V | hordott szelenczéjét, a miben azt a bizonyos skarlátpiros
26 V | késhegynyit a dinnyegerezdre. Azt úgy hívják külföldön, hogy „
27 VI | táplálkozik. No de pótolja azt a tilinkó. Mért is nevezték
28 VI | aztán a park utjain sétálva, azt mondta Cyrill úr Octáv herczegnek:~-
29 VI | az udvarlója rögtön, hogy azt sem hagyta hátra, hová küldjék
30 VI | mártir?~A bibliai Száráhnak azt vágta az arczába a szolgálója: „
31 VII | megtudják, hogy szive van, azt kigúnyolják, kifosztják,
32 VII | erei és idegei góczába?~Azt pedig egyáltalán le kell
33 VII | Hogy a lélek halhatatlan, azt a vallás dogmái miatt el
34 VII | velünk a lélek? Teszszük azt, a mit a testünk kiván.
35 VII | szivet-lelket behozni senkinek. Azt künn kell hagyni, mint az
36 VII | álla megrándulásán, hogy azt mondja magában: „Kathlánneth!”
37 VII | hosszasan a szemeibe nézni, mind azt vizsgálja: „hogyan haltak
38 VII | szobrászszal elkészíttette azt a malachit síremlékét. Kincset
39 VII | akar fordulni innen, még azt is, hogy mennyi pénzt szánt
40 VII | csarnok felé.~Tarantillának azt sugá Octáv:~- Itt valami
41 VII | a tolvajt, majd elfogják azt a sbirrek a molón. Azt hitte,
42 VII | elfogják azt a sbirrek a molón. Azt hitte, a tárczáját lopta
43 VII | hajába s annál fogva kiemelte azt a vízből.~Erre egy idegrázó
44 VII | férfi felé, Róbert látta azt s azzal a karjait aláereszté
45 VII | kinyitott kés volt az öklében. Azt cselekedte a víz alatt.
46 VII | a félig nyitott női ajk azt látszott mondani, hogy ő
47 VII | gördülő kocsiknak.~A hímnemű azt monda a nőneműnek:~- Habeat
48 VII | mire a nőnemű doktortól azt a replikát kapta, hogy:~-
49 VII | magyarázatul szétnyitva előtte azt a fatális krokodilbőr táskát.~-
50 VII | egymással szemben, Tarantilla azt kérdé Octávtól, hogy mi
51 VII | kezéből a kést.~- Hát egyre azt kiabálta a szerencsétlen,
52 VII | fiatalember bányatechnikus. Azt dörmögtem neki: „Én megteszem
53 VIII| tartott meg egyebet, mint azt, hogy egy embernek az üstökét
54 VIII| lehetett következtetni.~- Én azt hittem, hogy az bolgár öltözet.~-
55 VIII| Hiszen nálunk sem viseli azt már senki, csak a kivételes
56 VIII| kerületet meghódította ön.~- Azt meg. Az még most is hűséges
57 VIII| most is hűséges hozzám. Azt sem tudtam: merre tünt el
58 VIII| ennek a sugárzata utoléri azt még a tenger közepén is?~
59 VIII| Arczomat megcsúfolta, hogy azt nő soha meg ne csókolhassa.
60 VIII| s megcsókolta az arczán azt a hármas sebhelyet.~ ~
61 IX | mongol hordák elkövettek, azt mind a tatárok nevéhez kötik.~-
62 IX | A mi népünk is úgy híja azt, hogy „tatárjárás”.~- Pedig
63 IX | a szemeiben volt.~Octáv azt mondta:~- Megengedi herczegnő,
64 IX | tatárok tudnak tartani.~Azt követte a nagy lakoma. A
65 IX | legjobb boruk a világon s azt nem veszi meg tőlük senki:
66 IX | unszolták végrendelettételre. Azt mondta, hogy ő száz esztendeig
67 IX | mordvinokról, a kikről azt állítják a tudósok, hogy
68 IX | atyám nem nyithatta meg azt előttem, mert őt onnan az
69 IX | diadalaid kétségtelenek. Azt is tudom, hogy kitünő diplomata
70 IX | kormány jobb keze. (Majd azt mondtam: a bal keze.) Ha
71 IX | tudomány. Dicséri az emberét. Azt is tudom, hogy gazdag vagy,
72 IX | kifosztásáról terjesztenek; azt meg épen nem hiszem el,
73 IX | szerencsét. Hogy szép férfi vagy, azt, a ki rád néz, láthatja;
74 IX | hozatod a kozmetikumaidat? Azt én bizony nem kérdezem,
75 IX | mulattatásában remekelsz, azt bizonyítja, hogy nem hiába
76 IX | önkéntelen kezébe szorította azt.~Tarantilla elmosolyodott.~-
77 IX | visszaemlékezés.~- De önnek meg kell azt hallani: önnek végig kell
78 IX | hallani: önnek végig kell azt szenvedni velem. Ön rálépett
79 IX | kikhez én nem értek. Mikor azt mondták, hogy ez a Velasquez,
80 IX | vele: nem az arczát, hanem azt, a mit lát.~- Egy műtárlaton
81 IX | herczegsége felhatalmazott, hogy azt küldjem a palotájába.~Ennek
82 IX | képtermet. Sokan voltak ott! azt hittem, hogy mind rajtam
83 IX | beleikbe markolni: a hogy azt Barillával tanusítá; de
84 IX | megfestését. - Erre Reznin azt mondta, hogy csak a műtermében
85 IX | kerül az arczkép? - A művész azt mondta, hogy nála szabott
86 IX | nyolczezer rubel. Az atyám azt viszonozta, hogy ő tízezer
87 IX | művész kiegyenesedett s azt felelte, hogy a mit ő kimondott,
88 IX | kincstárt is rá merte bizni. Azt mondják, hogy az anyám ékszerei
89 IX | egész türelmét követelték, s azt ő oly lelkiismeretesen pazarolta,
90 IX | szivárványcsillagot vetett a szövetre, azt is odafesté.~Hát még az
91 IX | Tökéletes már!”~Reznin azt vetette ellen, hogy még
92 IX | dolgot fog neki adni. Az apám azt mondta, hogy ő már azt nem
93 IX | apám azt mondta, hogy ő már azt nem bánja: ő elmegy vadászni:
94 IX | hímezve.~- Nagy csalódás azt hinni, hogy a hizelkedő
95 IX | hozzám, fesse az úr nekem azt keresztül vénebbre.~S a
96 IX | egy nő meglátta a képet, azt mondta rá: „A festő szerelmes
97 IX | volt a mintájába! „ Én is azt tudtam meg belőle. - Hát
98 IX | lámpalángba. Talán a lepke is azt hiszi akkor, hogy az égbe
99 IX | tanított járni. Most is azt tette: járni tanított. Előbb
100 IX | sokan oda is vesznek.~Azt mondják, az őrültségben
101 IX | enyimben. Majd megtudja ön azt. - Nem tudom tovább mondani.
102 IX | bűnös. Én csábítottam el azt a Salvator fejű művészt:
103 IX | tettem magam hasonlóvá.~- De azt meglátja majd Waimönen asszony
104 IX | tenger tett nyomorékká: azt az athlétát, azt az eszményi
105 IX | nyomorékká: azt az athlétát, azt az eszményi szép alakot,
106 IX | belebolondult. Sietett volna már azt magának megszerezni. Az
107 IX | megszerezni. Az orvos ekkor azt mondta, hogy hagyjuk el
108 IX | tartottam magamat. Hát még ha azt tudtam volna, hogy azok
109 IX | engemet nem vitt el magával. Azt mondta, üzleti ügyekben
110 IX | függőt nem viselhettem többé. Azt gondoltam, hogy eladom Nizzában
111 IX | bársonytokot, s felnyitva azt előttem, az anyám fekete
112 IX | függő ott volt a fülemben: azt hitelbe adták. Valaki majd
113 IX | utolsó ereklyémet is, és azt elpazarolta, kártyán, dobzódó
114 IX | láttam? A lelkemmel láttam? Azt nem tudom. De bizonyos voltam
115 IX | Akkor nem volt senki, a ki azt mondja: édes herczegnő,
116 IX | roham...~És Octáv meg tudta azt akadályozni. Gyöngédséggel,
117 IX | jött be a szobámba senki. Azt tartották, hogy így van
118 IX | arczáról a szakállt, s azt mondaná: „Elkárhoztál; én
119 IX | álhaj. Én félre akartam azt rúgni a lábammal az ágy
120 IX | könnyen megszerezhetett.~Aztán azt is elmesélte a vén cseléd,
121 IX | vendéglői szolgával.~Én azt kérdeztem, hogy mennyire
122 IX | határszéli város?~Az öreg néne azt mondta, hogy az bizony jó
123 IX | émelygés vett elő, hogy mind azt az orvosságot, a mit a doktor
124 IX | jegyzőkönyvön.~Ekkor aztán azt mondták, hogy majd eljönnek
125 IX | egyelőre meg sem birtam azt érteni.~Hogy engem kiutasítsanak
126 IX | két negyedet kilenczre.~Azt hittem, hogy ma már nem
127 IX | est mort.”~„Kuzminszky.”~Azt hittem, hogy a szivem szakad
128 IX | ürlapokat, a mikre én felirtam azt a rövid, szomorú izenetet.~
129 IX | Minek kényszerítettem én azt a Salvator-arczot átváltozásra.
130 IX | hevert az asztalomon: de én azt még valakinek a fejéhez
131 IX | beszolgáltassa.~- Ki rendelte azt a számomra?~Hát az az úr,
132 IX | a mikor már meg kellett azt kivánnom.~Behozattam az
133 IX | Maga az igazgató hozta azt el nagy sietséggel. Ezúttal
134 IX | kézbesíthetetlen.”~Meghalt az atyám!~Azt hittem, hogy porrá fogok
135 IX | dühtől, a megszégyenüléstől: azt éreztem, a mit azok a szerencsétlenek,
136 IX | majolika urnát vett alóla elő s azt letette az asztalomra.~-
137 IX | sürgönyt.~- Jól tudom. Mondá. Azt is tudom, hogy mitől halt
138 IX | Kuzminszky erős kézzel vonta azt el onnan.~- Tudom, hogy
139 X | leborotválta az arczát; azt is megmutattam a consulnak.
140 X | alól fölmentést adni: s azt hiszem, hogy a polgármester
141 X | hiszem, hogy a polgármester azt egy jó szóért meg fogja
142 X | szemétdombon ürítnek poharat, s azt cseréppé tapossák; a görög
143 X | őszintén kimondom, tudva azt, hogy ezzel önt, mint liberális
144 X | de bizonyítéknak kevés. Azt is igazolni kellett, hogy
145 X | parancsnok kerestesse fel azt a két katonatisztet, a kik
146 X | szentpétervári hivatalos lap, azt Kuzminszky mindennap elhozatta
147 X | Most én nem tudom megfogni azt - a ficzkót!~Dühös volt.
148 X | vegye.~(Erre én magamban azt gondoltam, hogy hátha egyszer
149 X | megszólítottuk, Kuzminszky azt mondta nekem „princesse”
150 X | megtalálták a hamvvedret. Azt természetesen felnyitották.
151 X | már most összetéphetjük azt az olasz házassági bizonyítványt,
152 X | koczkáztassa az életét.) Megfogtam azt az ő kérges, izmos, inas
153 X | Így kértem meg férjül én azt az embert, a kit azelőtt
154 X | megrendeltem a genuai szobrásznál azt a fekete márvány síremléket,
155 X | szabályosságával hódítja meg - azt, a ki őt képes megérteni.~
156 X | szabad. Hiszen minden adat azt bizonyítja, az istenfélő
157 X | Kuzminszkyt is magammal vittem. Azt hittem, így elkerüli a figyelmét
158 X | figyelmét az a tudósítás.~Azt nem tudtam, hogy ő már egy
159 X | őt összecsókolni! Hagytam azt boldogabb pillanatra.~Ezzel
160 X | engedelmet kért tőlem, hogy azt felbonthassa és elolvassa.~
161 X | pestis a falvakban kiütött s azt tűzzel-vassal fojtsa el!”~
162 XI | múlt el egy év, a midőn azt is halva találták a nyoszolyájában.
163 XI | aztán jött a harmadik férj, azt is utolérte a fátum egy
164 XI | egy pléhládába hullottak. Azt a ládát én mindennap felnyitottam.
165 XI | személyleirása, regényiró nem tudná azt úgy részletezni, - aztán
166 XI | domus azonnal vasútra fogja azt emeltetni, mely czélra egy
167 XI | fejét. Eddig nem tettem azt. Nem ám, mert tavaly végezte
168 XI | megállt, visszafordult s azt rebegte, hogy a vadaskerti
169 XI | meg a tervet, mely után azt a genuai kőfaragó előállította.
170 XI | leskunyhóig. Úgy vájták azt a mész-sziklába, hogy a
171 XI | ennek messziről kellett azt magával hozni, ahol az irám,
172 XI | férfinak: jól megnézhettem azt, amíg a kunyhó felé közelített.
173 XI | biztos kézzel feltárta azt, s akkor ott álltunk egymással
174 XI | lettél.~- Blahodarju.~(Ez azt teszi, hogy „köszönöm”,
175 XI | híveimet kerestem fel.~- Azt vettem észre, hogy az egyik
176 XI | kilépve, havat gyúrtam össze, azt a sebesült lábra raktam.
177 XI | kell adnom a híveimnek.~- Azt bízd én reám, majd én megadom.~
178 XI | addig ott nem hagytam, a míg azt nem láttam, hogy elaludt.
179 XI | kellene olyan nagyon szeretni azt a halottat.~A jemsiket azonban
180 XI | láttam egy irámszarvast: azt fogassa el s hozassa az
181 XI | Elmondtam előtte tervemet: azt mondta rá, hogy remekebbet
182 XI | fogva lefelé húzódva, s azt az odút oly öldöklővé alakítja
183 XI | soha el nem enyésztethető, azt a nevet viselnie kell neki,
184 XI | én uram!~Hiszen volt okom azt az egész világot gyűlölni,
185 XI | gyanus embert elfognak. Ő azt mondta, hogy éppen azért
186 XI | lesz a válságos nap. Ő mind azt hajtotta, hogy társainak
187 XI | háziasszonyt.~Tehettem volna ugyan azt, hogy özvegyi fátyolomba
188 XI | nem hallottam: a férjemét; azt nem birták jajszóra kényszeríteni.~
189 XII | hogy a hóhér elé lépjek, s azt kérjem tőle, hogy engedje
190 XII | háromszögnyit kihasított s azt hirtelen lenyelte.~Az érverésem
191 XII | bőréből egy darabot kivágni, s azt lenyelni, hogy az asszonyát
192 XII | keresztül. Egy közkatona küldte azt neki, a kinek a húgát Barilla
193 Bef | kőlapot érinti, oda szorította azt be. Ez volt a válasza.~ ~.
|