NEGYEDIK NAP.
XII.
 MAGA A HÓHÉR.

E rettenetes látvány után volt még annyi lelki erőm (azok a rinoczeroszi idegek), hogy a hóhér elé lépjek, s azt kérjem tőle, hogy engedje meg nekem a kivégzettek hulláit szentelt földbe eltemettetnem.

- Szívesen megengedem, herczegnő, felelt kérésemre Barilla. Sőt többet is engedélyezek, ön állíttathat pompás síremléket (bevett szokása szerint) a gonosztevők fővezérének, Mohilevszkynek. Az önnek férje volt.

Én minden szinlelési tehetségemet elővettem, hogy ezt eltagadjam.

- Hasztalan a huzódozás, herczegnő. A tények bizonyítanak. Ezek a nazarénusok a nejeik nevét a balkarjukra szokták feltetoválni. Mikor Mohilevszky látta, hogy el van árulva, körül van fogva, első dolga az volt, hogy az öve mellől kirántott késsel három metszést tett a karján, s az eleven bőrből egy háromszögnyit kihasított s azt hirtelen lenyelte.

Az érverésem megállt erre a szóra. Képtelenséggel határos heroizmus ez!

- Hát ilyen kemény ficzkó volt ő, szólt szárkázmussal Barilla gróf. Képes volt a saját bőréből egy darabot kivágni, s azt lenyelni, hogy az asszonyát megmentse.

Nem birtam a könnyeimet tovább visszatartani: zokogásra fakadtam.

Ő pedig nagy kegyetlenül beszélt tovább:

- Csakhogy mi az ilyen bradjága-fogásoknak tudjuk az ellenszerét. A vitéz urat lefogtuk, a száját felpeczkeltük, s annyi hánytató szert töltöttünk a torkába, a menynyi elég volt neki, hogy a lenyelt bizonyítványt visszaadja. Az itt van a zsebemben.

Azzal kivett a mellényzsebéből egy fakó, pergamenforma, háromszögletű bőrdarabot s odatartotta elém. A nevemet olvashattam róla tűszurásokkal kipontozva.

Barilla folytatá hidegvérrel:

- Már most, édes herczegnő, önön áll a választás, hogy mit csináljak én ezzel a pergamendarabbal? Átadjam-e a közvádlónak, vagy odaadjam kegyednek? Az első esetben kegyedet, mint a gonosztevő bűntársát, el fogják ítélni birtoka és rangja elvesztésére, pellengéren való megkorbácsoltatásra s örök számüzetésre a Szakalin-szigetre, a honnan soha vissza nem szabadul. A második esetben pedig ez a pergamendarab lesz kegyednek a nászajándéka, a mit tőlem, mint vőlegényétől kap menyasszonyi kelengyéül.

A pokol lángja és füstje tódult egyszerre az agyamra e szavaknál.

Barilla nejévé lenni, vele az oltár elé lépni, vele egy nászágyba lefeküdni, hisz ez egy őrjöngőnek való gondolat, a ki a sátánt magát akarja megnyerni keresztapjának, násznagyának, komájának.

Odanyujtottam neki a kezemet.

- Neje leszek önnek!

- Végre-valahára! kiálta ő fel diadalmasan. Három síremléknek kellett lépcsőül szolgálni a nászágyhoz.

Tudnád csak, hogy mi az a nászágy rád nézve!

Beleegyeztem, hogy felesége legyek a hóhérnak, egész életem megrontójának: a ki gyilkosa volt az apámnak és mind a három férjemnek. Bosszút fogok állni valamennyiért!

Feküdjél csak mámoros kéjálomban ott az én párnámon, majd előveszem, a mit tanultam abból a bécsi rémkrónikából. Én magam öllek meg téged!

Kéjelegtem már abban a rémgondolatban, hogy a negyedik férjemnek én magam leszek a gyilkosa. Igazat adtam annak a rettenetes nőnek, a ki példát mutatott. - A kit a nő gyülöl, annak meg kell halni!

A menyegzői előkészületek nagy szertartásokat igényeltek. Elébb a kiewi szent képnek kellett a zarándokútját megtenni, az özvegység fogadalma alól a feloldást kieszközölni. Azután nagy templomi parádéval ünnepeltetett meg az egybekelés a székesegyházban. Onnan kettős katonai sorfal között vonult a vőlegény és mennyasszony hatlovas díszhintaján a herczegi kastélyig: ágyuk durrogása fogadta őket. A nemesség bandériumai és a parasztok küldöttségei jöttek üdvözleteikkel és mátkatálaikkal. Mézet hoztak. Méreg lesz abból, ha én hozzányulok.

Befejezte a nászünnepet a kormányzót megillető katonai díszszemle. Egy ezred lövész volt a tágas udvaron fölállítva. A zenekarok a „Bozse czárja chrani”-t fujták.

Végül hármas sortüzet adtak az ünnepség befejezéseül.

A harmadik pelotonnál Barilla gróf előre esett, homlokát az erkély márvány mellvédéhez csapva. Egy puskagolyó a szivén ment keresztül. Egy közkatona küldte azt neki, a kinek a húgát Barilla erőszakkal megbecstelenítette. Ugyanazon az erkélyen esett el, a melyen az összeesküvők s azok közt Mohilevszky kivégeztetését velem végignézette.

És így megszabadultam azon rettentő fogadás teljesítése alól, hogy a negyedik férjemet én magam fogom meggyilkolni a nászéjszakán. Tiszta maradt a kezem a vérétől.