Rész,  Fezejet

 1     1,  I |       olvasható e név: „Meritorisz Zeno”, s ott becsenget. Sokáig
 2     2,  I |           négy év alatt Meritorisz Zeno hírt sem hallatott magáról.
 3     2,  I |           sort: „Mister Meritorisz Zeno ügyei rendezve vannak, bizton
 4     2,  I |           kerek számokban – mondta Zeno hüvelykujjának a körmét
 5     2,  I |            adni, mint egy rabnőt!?~Zeno furcsa arcfintorgatással
 6     2,  I |       Hamisító! Kerítő!~Meritorisz Zeno kezét-lábát eleresztve rogyott
 7     2,  I |        Bertalannak adta a levelet.~Zeno egyszerre fordított a szerepén.
 8     2,  I |       Azzal eltávozott a szobából.~Zeno mohón kapkodta fel a szőnyegről
 9     2,  I |         van már – döcögteté a szót Zeno, begombolva a kabáját.~–
10     2,  I |            szólt cinikus mosollyal Zeno.~– Mit akar ön azalatt érteni?~–
11     2,  I |           Camilla elállta az ajtót Zeno előtt.~Zeno erőszakoskodni
12     2,  I |       elállta az ajtót Zeno előtt.~Zeno erőszakoskodni kezdett.~–
13     2,  I |       egyre élesebb lett a hangja. Zeno hüledezve hátrált meg előtte.~–
14     2,  I |          ön becsületét, Meritorisz Zeno. És azután szerzett az anyámnak
15     2,  I |    Sakjamuni!1 – hebegé megrémülve Zeno, s egy karszék mögé hátrált.~–
16     2,  I |      rázárta az ajtót.~Ekkor aztán Zeno elő mert jönni a karszék
17     2,  I |         fogadjon magának szállást.~Zeno kifelé forgatta a zsebeit.~–
18     2,  I |       ellenkező véleményre tért át Zeno.~– Micsoda? Harminc forintot
19     2,  II|           Azon a jegyen Meritorisz Zeno neve van felírva.~A komornyik
20     2,  II|          Amanda.~– Van. Meritorisz Zeno hazaérkezett.~– Mit tartozik
21     2,  IV|        fogadta volna el Meritorisz Zeno látogatását.~Ezelőtt valami
22     2,  IV|    látogatójegy. Fatális jelenség. Zeno azonban minden helyzetben
23     2,  IV|          nem tud ön nekem mondani.~Zeno ravaszul mosolygott.~– Méltóságos
24     2,  IV|        égett az arca a szégyentől. Zeno folytatá:~– Vigárdy úr azonban
25     2,  IV|            válópert minden órában.~Zeno ravaszul hunyorított.~–
26     2,  IV| teljesítendő kárpótlásban.~– Pfuj! Zeno úr!~– Hja, méltsás asszonyom.
27     2,  IV|         vagyonát.~Amanda odalépett Zeno elé.~– Ön nagyon gyűlöli
28     2,  IV|            gyűlöli Vigárdyt, ugye?~Zeno elkezdte a szemeit forgatni,
29     2,  IV|        szakítá félbe.~– Hagyja el, Zeno úr. Én premierközönség vagyok,
30     2,  IV|          fedezni saját köpenyével.~Zeno érezte, hogy meg van fogva.
31     2,  IV|      melyben én vagyok a felperes.~Zeno naiv kezdett lenni.~Olyan
32     2,  IV|     Írásban nem adok önnek semmit, Zeno úr. Hanem ha önnek úgy tetszik:
33     2,  IV|        most venné észre Meritorisz Zeno urat, egyenesen feléje tartott,
34     2,  IV|           Nagyon tiszta a helyzet…~Zeno úr felszedi a kalapját a
35     2,  V |     Méghozzá az a cinikus meghívás Zeno részéről, mely egy komplott
36     3,  I |      hazugság volt, amivel Camilla Zeno urat megnyugasztalta, hogy
37     3,  I |            embert, mint Meritorisz Zeno!~– Te elítéled az atyádat? –
38     3,  I |          ajtó kinyílt. Bizony csak Zeno úr jött be rajta.~Egész
39     3,  I |   fotográfus vakmerőségével rohant Zeno úrra, megragadva a kabátja
40     3,  I |      összefonta a karjait a mellén Zeno. Camilla még mindig nem
41     3,  I |           egy sem szólt Meritorisz Zeno úr nevére. S aki idegen
42     3,  I |        oktatására nem vállalkozom.~Zeno vette észre, hogy ennek
43     3,  I |     Takarodj az utamból! – rivallt Zeno a leányára. – Én atyai hatalmamnál
44     3,  I |            szót nem fogadok neked.~Zeno vette észre a leány ravasz
45     3,  I |           nem akarta eltűrni, hogy Zeno az ő levelei közt kutasson,
46     3,  I |            és a férje között állt.~Zeno rögtön fel is használta
47     3,  I |             asszonyom! – dühöngött Zeno.~Camilla irtózott attól
48     3,  I |        Bizony, kifütyülnek.~De már Zeno úr benne volt a szerepében.~–
49     3,  I |    Szemtelen teremtés! – rikácsolt Zeno. – Most mindjárt téged lőlek
50     3,  I |             Abbahagyod? – ordított Zeno.~– De ne toporzékolj úgy!
51     3,  I |          lábad lesz a fotográfián.~Zeno úr most már valósággal dühös
52     3,  I |            az atyám leánya vagyok.~Zeno urat e nem várt hitvesi
53     3,  I |            a levélben.~Akkor aztán Zeno ki hagyta a kezéből vétetni
54     3,  I |          eddig is gyér tiszteletét Zeno iránt a minimumra szállította
55     3,  I |          minimumra szállította le.~Zeno elkezdte olvasni Vigárdy
56     3,  I |        Mire végigolvasta a levelet Zeno, már akkor teljesen ura
57     3,  I |          add vissza azt a levelet!~Zeno hallatlanná tette ezt a
58     3,  I |         akarta keríteni az iratot.~Zeno figyelme azonban egészen
59     3,  I |      Leányom! – szólt felháborodva Zeno. – Te nem szeretsz? Te visszautasítod
60     3,  I |           a levél rossz helyen van Zeno kezében. Zenónak pedig éppen
61     3,  I |        mondá Zenónak.~Amiért aztán Zeno mind a két kezét megcsókolta
62     3,  I |           Mit tanácsolsz? – rebegé Zeno. – Ugye jó lesz, ha én most
63     3,  I |         teljességével kacagott fel Zeno.~– Nincs ma boldogabb ember
64     3,  I |         kezdett vele.~– Tudod mit, Zeno? Ebben a nagyon is megviselt
65     3,  I |           Helvila alig várta, hogy Zeno átlépjen a másik szobába,
66     3,  I |        asztalról a revolvert, amit Zeno kezéből kicsavartak.~– Ugyan
67     3,  I |       lenne az, ha most Meritorisz Zeno azt a hozzád írt levelet
68     3,  I |         dühbe jött erre a szóra.~– Zeno Amandánál járt? Képtelenség.~
69     3,  I |            üres volt az.~Nem lehet Zeno urat olyan könnyen megfogni!~–
70     3,  I |    Vigárdynak a levelét követelni?~Zeno nagyot nyelt. Aztán készen
71     3,  I |    tartanod. Ide vele! Az a mienk!~Zeno folytatta a kacagást.~–
72     3,  I |           mint teneked.~Most aztán Zeno is fordított a szerep hangulatán.
73     3,  I |        szemétől kérnének tanácsot.~Zeno vette észre, hogy felülkerült.~–
74     3,  I |          az a hír, hogy Meritorisz Zeno eltűnt a világ színpadáról.
75     3,  I |       amivel e prózai ellenvetésre Zeno úr arca megfelelt.~– Hát
76     3,  I |        pénzhez? – kérdezé Camilla.~Zeno úr megcirógatta a pofaszakállát,
77     3,  I |     tizenkétféle kalapot csinálni?~Zeno nagy kacagást kezdett.~–
78     3,  I |            százast a kis asztalra.~Zeno felhasználta ezt a réstámasztó
79     4,  I |         otthon.~Aztán várt Camilla Zeno eljövetelére odahaza, nehéz
80     4,  I |            odahaza, nehéz szívvel. Zeno csak nem jött. Akkor Helvilát
81     4,  I |       rémgondolata támadt. – Hátha Zeno éppen most fog idejönni?
82     4,  II|         felnyílt, s belépett rajta Zeno.~Elébb nagy óvatosan körültekintett
83     4,  II|             suttogá fojtott hangon Zeno. – Ön kívánta ezt a helyzetet.~–
84     4,  II|   Végezzünk! Ön a bosszúálló férj!~Zeno hosszúra húzta a száját.~–
85     4,  II|            nem kár, ha főbe lőnek?~Zeno kedélyesen mosolygott.~–
86     4,  II| kopogtasson ön az ajtón! – suttogá Zeno.~Aztán, hogy az ismételt
87     4,  II|           megint betéve maga után.~Zeno iparkodott úgy helyezni
88     4,  II|           Azzal otthagyta a házat.~Zeno, úgy látszik, hogy komolyan
89     4,  II|          magamra az áldozataimmal.~Zeno, amint a húszezer forintos