Rész, Fezejet
1 1, II | emberek?~– Jó szív? Hát mi köze a szívnek az emberi
2 1, II | tudja, hogy – hozzávetőleg – mi van ezen a mi világunkon
3 1, II | hozzávetőleg – mi van ezen a mi világunkon túl? Az egyetlen
4 1, II | iskolákat végezni. Tudja, hogy mi a hang? Rezgéshullám, mely
5 1, II | nem kérdezte éntőlem, hogy mi ennek az értelme. Azt mondá: „
6 1, III| ha a falióra muzsikál. A mi óránk az én legkedvesebb
7 1, III| az anyja előtt.~– De hát mi az a csók? Mi van abban?
8 1, III| De hát mi az a csók? Mi van abban? Engem mindennap
9 1, III| találok abban semmi jót. Hát mi benne a rossz?~Camilla könyörgésre
10 1, IV | barátok egyre csipdesték, hogy mi az ára a tollnak? Amandának
11 1, IV | is odasiet megtudni, hogy mi az?~– Mi nagy dolog történt? –
12 1, IV | megtudni, hogy mi az?~– Mi nagy dolog történt? – kérdi
13 1, V | bennem, hogy nem érzem, mi a hideg. Nyújtsa ön a karját!~(
14 1, VI | Meg akarja tudni, hogy mi történt a szalonban.~Leküzdi
15 1, VI | Nem tudja kitalálni, hogy mi az, amit most lát.~Az ő
16 1, VI | sincs kívüle a teremben… Mi ez?~Azt hiszi, hogy ez egy
17 1, VI | lihegé a leány.~– Hát mi van hátra egyéb? Olvastad
18 1, VI | Hát akkor tudod, hogy mi ért bennünket? Meg vagyunk
19 1, VI | Hiszen még nem is tudom, mi az élet. Ne kényszeríts
20 1, VI | Hiszen még azt sem tudom, mi a világ. Még az álmomat
21 1, VI | Hát majd elmondom, hogy mi vár reád, ha élve maradsz.
22 1, VI | Nem! Te kedves! Te édes! Mi nem válunk el egymástól
23 1, VI | leányával a kandalló előtt.~– Mi történt itt? – kérdezi a
24 1, VI | Most már tudja ön, hogy mi történt velünk? El vagyunk
25 1, VI | irtóztató igazság. De legalább mi ne hazudjunk egymásnak,
26 1, VI | megreparálhatja a becsületét, de azért mi mégis csak földönfutó koldusokká
27 1, VI | Helvila. – Nem mondtam?~– Mi munkához értenék én? – rebegé
28 1, VI | is lesz jó helye. – Hát mi kell még az élethez?)~Vigárdy
29 1, VI | keblére téve.~– Én Istenem! Mi még nevetünk is ezen a napon!~
30 1, VII| vissza, hogy megnézzem, mi történt ezzel a szerencsétlen
31 1, VII| nélkülöz.”~Most már tudta, hogy mi volt az a „rosszabb hely”,
32 1, VII| No, most már tudom, hogy mi volt az árkánumod, amivel
33 2, I | Pancsovára.~– Hát énbelőlem akkor mi lesz?~– Ön megszabadul egy
34 2, I | élet!~– Őrült világ ez! Mi mind a ketten feltaláltuk
35 2, I | lombosodnak a családfák.~– A mi életünk egészen célját vesztett
36 2, I | aluli fiatal rajongóknak; de mi már érett eszű emberek vagyunk,
37 2, I | dicsősége? Nem! Csak maradjunk mi jó barátok, mint eddig voltunk.
38 2, I | Camilla! Ha ön tudná, hogy mi az ára annak az úgynevezett
39 2, I | érintkezésbe jönni.~– Énnekem? Hát mi félelmem lehetne énnekem
40 2, I | haszonélvezője az én birtokomnak. Mi az ördög? Jut egy esztendőre
41 2, I | nyolcezerhétszázötven forint. Hát mi az egy ilyen szép asszonyért?
42 2, I | kezdj te énvelem háborút. Mi egyenlőtlen fegyverekkel
43 2, I | mondják csak: a „servitust”. Mi jogtudósok értjük ezt már.
44 2, I | Én viselem a „procurát”, mi üzletemberek értjük ezt.
45 2, I | gyalázatban, kétségbeesésben. Mi meg akartuk magunkat ölni.
46 2, I | követel magának itt, ebben a mi Getsemáne-kertünkben, ebben
47 2, I | Getsemáne-kertünkben, ebben a mi Golgotánkban.~A leánynak
48 2, II | tiszteletével.~– Hát akkor mi köti önt hozzá? Mi hordta
49 2, II | akkor mi köti önt hozzá? Mi hordta önt oda, ha nem a
50 2, II | összejönni nem fogok.~– Ah! S mi indította önt erre a rendkívüli
51 2, III| Értem.~A Jean értette, hogy mi baja van a nagyságos asszonynak
52 2, III| már csak természetes.~– Mi mindent fogok én még itt
53 2, III| ördögbe is! várjon! Hát mi dolga egyéb?~A komornyik
54 2, IV | erőltetett nyugalmából.~– Mi az a sympathetica tinta?~–
55 2, IV | intézhetők az összejövetelek, s a mi híveink ezt teljes mértékben
56 2, IV | a rendelkezésükre. Hogy mi képezi a tárgyát az értekezésüknek,
57 2, V | dolgot, magában tépelődve…~„Mi van ennek a háta mögött?
58 2, VI | S én nem húzlak ki. Hát mi a ménkűnek jöttél most hozzám?
59 3, I | adni.~Főkérdés volt, hogy mi történjék a zongorával?~
60 3, I | terülj meg abroszkám!”? Mi volt a kívánságod?~Azzal
61 3, I | címborítékról már tudta, hogy mi van a levélben: Vigárdy
62 3, I | Helvila! Te tudod jól, mi a mi helyzetünk. Én Vigárdyt
63 3, I | Helvila! Te tudod jól, mi a mi helyzetünk. Én Vigárdyt
64 3, I | Nagyon jó lesz! Tudod, mi az a strinksz? Mikor a gyerekek
65 3, I | büntetése, hogy tudja meg, mi van a levélben.~Akkor aztán
66 3, I | Az nem fog idejönni, amíg mi el nem utazunk! – mondá
67 3, I | szurkált a kíváncsiság, hogy mi lehet az a meglepetés, amit
68 3, I | elmenj Schulmeiszternénak. Mi együtt maradunk. Te ott,
69 3, I | minket látogat meg, vagy akit mi látogatunk, hogy hát Helvila
70 3, I | kisasszony hol van? S arra mi pironkodással, szemlesütéssel
71 3, I | szemlesütéssel feleljük azt, hogy a mi kisasszonyunk bizony a pancsovai
72 3, I | hogy micsoda ötletem van. Mi egész éclat-val fogunk belépni
73 3, I | Vedd vissza a pénzedet! A mi kezünket be nem szennyezte
74 3, I | meg? Azzal a levéllel? Hát mi van abban a levélben? Egy
75 3, I | családtagaival előre tudat. Hát mi rosszat követett el ezzel
76 3, I | kétségbeesem afölött, hogy mi lesz tebelőled és mi lesz
77 3, I | hogy mi lesz tebelőled és mi lesz Vigárdyból. Ti még
78 3, I | helyen így szólt hozzám: „Mi mind a ketten feltaláltuk
79 3, I | egymásban azt a lelket, mely a mi lelkünket kiegészíti.” –
80 3, I | kiegészíti.” – Azután így: „Mi összetörhetjük a békóinkat.” „
81 4, I | Meg kell tőle tudnom, hogy mi igaz abból, amit Meritorisz
82 4, I | jutni. Kezei reszkettek.~– Mi történt veled? – kérdezé
83 4, I | jövök. Magam sem tudom, mi történt velem. Amint beléptem
84 4, I | rám, egyre dühösebben. „Mi kereseted van még Budapesten?
85 4, I | értem – szólt Camilla. – Hát mi köze ehhez a parlamentnek?~
86 4, I | ártatlanok fölött? Hiszen mi nem vétettünk senkinek.~–
87 4, I | Most már tudom, hogy mi az a csók. – Az az édes
88 4, II | én húszezer forintombul mi lesz?~Alasztor kegyetlen
|