Rész, Fezejet
1 1, II | attól félek, hogy hamar ki fog innen flankolni; mondjuk
2 1, II | gyilkossági hajlamot fejtette ki nála, a másikat meg azért,
3 1, II | fullánkja van!” Kitalálta, hogy ki az a tengerszem, s ki az
4 1, II | hogy ki az a tengerszem, s ki az a harmatcsepp.~E percben
5 1, IV | újságíróval nem állok szóba. Engem ki ne írjanak. Nem akarok híres
6 1, IV | hazai lepidopterákrul adott ki egy díszmonográfiát. A korszakalkotó
7 1, IV | Pálmay Ilka sohasem lép ki a színpadra a kulisszák
8 1, IV | micsoda ürügyet találjon ki harmadízben?) de… de…~–
9 1, IV | szerkesztő húzta fel… – segíti ki az elakadtat Alasztor.~Ezen
10 1, IV | királyi tanácsosnétól, hogy ki az övé?~– Igazán megkérdezzem?~–
11 1, IV | nagysám férjével cserélt ki kölcsönös emberszólásokat,
12 1, IV | szeretné megtudni tőle, hogy ki az a nagy notabilitás?~–
13 1, IV | de én csak nem mehetek ki hozzá, hogy a levelet átvegyem
14 1, IV | előszobában.~– Azt gondoltam ki, hogy feladom rá a hosszú
15 1, V | Amanda, azt rikácsoló hangon ki ne trombitálja.~– Azt írja
16 1, VI | jutna hirtelen eszébe, hogy ki ez itten? Helvila felöleli
17 1, VI | feljönni. A nap jó tanácsot ád, ki tudja, mit hozhat az új
18 1, VI | gondolatját.~– Ah, te engemet most ki akarsz játszani. Azt akarod,
19 1, VI | csodálkozva tekint szét.~Ugyan ki jöhet ide most?~Egy elkésett
20 1, VI | De ez nem igaz!~– Hát ki nézhet bele az én tárcámba?
21 1, VI | részem van benne. A többiről ki tud? Meritorisz elfutott
22 1, VI | köröknél. Én könnyűszerrel ki tudom eszközölni, hogy önnek
23 1, VI | lépcsőre nyíló ajtóval, adja ki. Én ismerek egy derék horvát
24 1, VI | haszontalan ostobaság.~– Ki mondta azt?~– Aki nagyon
25 1, VI | öntudatlan szavát.~– Ne mondd ki ezt a szót, mert halálra
26 1, VI | mondhatod, de más előtt ki ne ejtsd, mert megítélnek
27 1, VI | mutatóujját: – Csitt! Játszó óra: ki ne beszéld!~
28 2, I | elől bujdokolnom. „Ab ovo” ki van egyenlítve az én fatális
29 2, I | helye. A túlsó két szoba ki van adva.~– Dragomirovics
30 2, I | kezdett.~– Majd meglátom, ki akadályoz meg engem abban,
31 2, I | Zenónak dióformára ültek ki a szemei annyi pénz láttára.
32 2, I | A leány feldúltan rohant ki rajta.~– Megfulladok! –
33 2, I | mereven, mintegy szobor.~– Hát ki vagyok én? – mormogá. –
34 2, I | összeszorított fogai közül.~– Hát ki itt az úr? Én-e? Vagy te,
35 2, II | hogy mit tesz be, mit vesz ki?~Csakhogy ez a bútordarab
36 2, II | tolni a pofáját!? Dobja ki ezt az embert a nyakánál
37 2, II | válla közé húzva. „Dobja ki! Ültesse le! Dugjon a szájába
38 2, II | életmódot, én eszközöltem ki a leánya számára ingyenes
39 2, III| lépett, s figyelmesen nézett ki az utcára. Aztán bosszúsan
40 2, III| tisztellek”.~– Hogy találta ezt ki?~– Jogász volnék, s ne tudnám?
41 2, III| másolatban.~– Hű másolatban? Ki másolta le őket?~– Én magam.~–
42 2, III| úrnak a szeméből azt nézem ki, hogy nagyon megnyugtatva
43 2, IV | hogy ajkpittyesztésével ki ne fejezze azt a benyomást,
44 2, IV | No, ti szegény levelek! Ki lesztek most vasalva!)~–
45 2, IV | szőnyegajtó csapódott.~– Ki az? Nem szabad bejönni! –
46 2, IV | eldobott névjegyét is. (Ki tudhassa, mire jó az?) S
47 2, VI | hogy mit csinálj vele? Hídd ki és lődd fejbe, mint a tököt.~–
48 2, VI | fenekén. S én nem húzlak ki. Hát mi a ménkűnek jöttél
49 3, I | is nehéz kitalálni, hogy ki volt az a jámbor hitelező.)
50 3, I | postára ment.~– Ne menj ki ma, péntek van – mondá az
51 3, I | megkapta. Csak azt köti ki, hogy majd én is ingyen
52 3, I | bútorainkért kapunk, abból ki kell fizetnünk a jövő félévi
53 3, I | mind az ő kezéből került ki. Még talán a pancsovai komlóskert
54 3, I | csöngettek.~Camilla ment ki az ajtót kinyitni.~Amint
55 3, I | mesebeli tündér? Találd ki! Hát nem a te tulajdonod
56 3, I | hát nem te gyógyítottál ki? Nem a te orvosságoddal?
57 3, I | hivatalra: ne tudja meg soha, ki volt az, aki őtet ebbe belesegítette.~–
58 3, I | Dragomirovics-féle szállásban.~– Ki jön most ide? – kérdezé
59 3, I | elhagyja a gyermekét, s holléte ki nem tudható, akkor az elhagyott
60 3, I | számára a gyámhatóság rendel ki hivatalból gyámatyát. Ez
61 3, I | felé tologatja („Ez engem ki akar csókolgatni az ajtón!”),
62 3, I | levélben.~Akkor aztán Zeno ki hagyta a kezéből vétetni
63 3, I | nyűgösködék Helvila, ki minden módon birtokába akarta
64 3, I | szemével.~– Hát már azt is csak ki kell vallanom egy ilyen
65 3, I | legjobb capitaljuxot találta ki a kedvesei megtréfálására.~–
66 3, I | elítélni! Őtet kiáltják ki rossz anyának, rossz feleségnek.~
67 3, I | hogy a kártyán nyerted.~(Ki tudja, az is igaz-e? Nincs-e
68 4, I | állását visszaszerezze.~Hát ki az a világ?~Ád az valakinek
69 4, I | össze a cókmókodat, aztán ki az indóházhoz, az anyáddal
70 4, I | első csengetésre, s aztán ki se nézz az ablakon, mikor
71 4, I | karomat s csaknem erővel tolt ki az ajtón, amit mérgesen
72 4, I | padot, kiabálva, ordítva: „Ki az a képviselő? Nevezze
73 4, I | kereste a soraink között, ki lehet az, aki találva van?
74 4, I | lehet az, aki találva van? Ki fog felugrani? Ki vágja
75 4, I | találva van? Ki fog felugrani? Ki vágja oda az interpellálónak
76 4, I | közé: „Hazugság! Nem igaz!” Ki ájul el? Ki fut ki a teremből? –
77 4, I | Nem igaz!” Ki ájul el? Ki fut ki a teremből? – Én
78 4, I | igaz!” Ki ájul el? Ki fut ki a teremből? – Én csendesen
79 4, I | néztem a beszélő szeme közé, ki a levél olvasása után kegyetlen
80 4, I | mint egy őrült, rohant ki e jelenet után az ajtón.~
81 4, I | nyomorultakkal jót tenni? – fakadt ki Camilla.~– Az! – felelt
82 4, I | ház üvöltött, ordított: „Ki az? Halljuk a nevét!” –
83 4, I | alakot eltemetni hőstett. Én ki vagyok szolgáltatva a pellengérnek.
84 4, I | fogom kísérleni, hogyan jön ki a számon ez a szó: „Nem
85 4, I | összeborzad. – Olyan hideg jön ki a halál kapujából.~A leány
86 4, II | hordanak a zsebükben.~– Hát ki menjen be?~– Úgy gondolom,
|