Rész, Fezejet
1 1, I | aki időt enged magának, mikor lépcsőn megy fölfelé; az
2 1, I | jönni a kitűzött időre.~Mikor aztán a három inas eltávozott
3 1, I | jegyszedő az alagútnál, mikor azt mondja a kocsisnak,
4 1, II | az arcra. – Hanem aztán mikor ezek a szempillák magasra
5 1, II | aki kelepcébe jutott; mert mikor a szem kérdez, akkor arra
6 1, II | remegett, a szempillái vertek, mikor a kéziratot átvette. Az
7 1, II | mézeskalácsosok mintáját képezi, mikor annak egy pillanatnyi ideje
8 1, II | nagysád előadását zavarni, s mikor a vendégnyáj éljenez: keresztül
9 1, III| meg, hogy akkor bejöjjek, mikor az a Párizsban járt violinista
10 1, III| számítják az életkorát, hogy mikor vitték őket először társaságba.~–
11 1, IV | idomító-istállót.~– Igen. Mikor még siószegi birtokunkat
12 1, IV | keresztek. Kapiczány úr, mikor a képes oldalát végigtanulmányozta
13 1, IV | barátnék hibáit keresik, s mikor ezek a mosolygó cseresznyeajkak
14 1, IV | megnyílnak: az az aqua toffana.~Mikor belépnek ők ketten, éppen
15 1, IV | mások előtt becsülik meg.)~– Mikor úgy fáj a fogam – menti
16 1, IV | Steingasner-kávéházban. Mikor a Flórián este tizenegy
17 1, V | tudta azt a kezéből kikapni, mikor már Amanda belekezdett: „
18 1, V | tökéletes asszonyi állat! Mikor csipkekendőjével megtörli
19 1, VI | Olyan volt ez a mosoly, mint mikor egy szép, ünnepelt hölgyet
20 1, VI | Olyan mosoly volt ez, mint mikor egy vádlottak padjára került
21 1, VI | volt ez a mosolygás, mint mikor valaki az öngyilkosság eszméjét
22 1, VI | s bezárja a szekrényét, mikor az ajtaját rányitjuk.~–
23 1, VI | így gondolkozik: „No lám! Mikor a víz fenekére elértem,
24 1, VI | változás az arcán, mint mikor a széljósló veres égbolt
25 1, VI | ejtsd, mert megítélnek érte. Mikor úgy hasonlít az arcod az
26 1, VII| volt már oltva, sötét volt.~Mikor a fele lépcsőn lejutott,
27 1, VII| leszek.~ ~Másnap reggel, mikor Alasztor a kávéházban kezébe
28 2, I | leány mondta kegyednek, mikor egyszer a férjhez menésről
29 2, I | csak szenvedést okoz.~– De mikor ez a szenvedés rámnézve
30 2, I | elhatározottsága előre nem űzte volna. Mikor önt képviselővé megválasztották
31 2, I | szereztem a számotokra, mikor egyszerre csak idecseppentem
32 2, I | Igazán pirul az arcom, mikor ilyen aprólékosságokkal
33 2, I | kulcsának a másolatát, s mikor ezt a kulcsot a zárban találom:
34 2, I | minden becsületes férj, hogy mikor szökni akar, ne írjon levelet
35 2, I | betegséggel vagyok szövetkezve. Mikor engem a szent Vida-tánc
36 2, I | én őrjöngtem, tomboltam? Mikor semmi bajom sincsen. Törtem,
37 2, I | akkor kérdezte már a leány, mikor volt is, nem is valami a
38 2, II | komornyik, sárga livrében. Mikor legutoljára volt szerencsénk
39 2, II | férj meg szokott tenni, mikor hazulról elmegy; megmondja,
40 2, II | valamikor menyasszonyom volt. Mikor az a nagy csapás érte: nem
41 2, II | hírhallatlan kóborolt a világban. Mikor engem meglátott a neje szobájában,
42 2, II | takarékpénztárba a te nevedre. Tudod, mikor szemrehányást tettél nekem,
43 2, II | az arca pipacsveres volt.~Mikor Bertalan visszatért hozzá
44 2, III| nevelőintézetben tudtuk, mikor még „Backfischek” voltunk.
45 2, III| védelem? Hogy egy némber, mikor szerelmes levelet ír a férjemnek,
46 2, III| kísérleteket kiállani. S mikor mindezen átesett, akkor
47 2, IV | valami befolyással a lélekre! Mikor az elkezdi a vért kergetni
48 2, V | tenni az asszonyok, hogy mikor valami hiba elkövetésén
49 2, V | megint a háta mögött. Csak mikor az megszólítá: – Asszonyom!~–
50 2, VI | VI.~Mikor Dobokay Alasztor Vigárdy
51 3, I | továbbra is a bútorokon, hogy mikor egyszeregyszer jön egy sadduceus
52 3, I | felhevüléstől. A keze is reszketett, mikor a kapott levelet előhúzta
53 3, I | lefényképeztetik a tanítónővel, aztán mikor kiveszik az iskolából, megint
54 3, I | rossz társaság okozta nála, mikor a fővárosba jöttünk telelni.
55 3, I | Camilla.~Az ám a furcsa, mikor az embernek a szíve egyszerre
56 3, I | Tudod, mi az a strinksz? Mikor a gyerekek egy zsebkendőt
57 3, I | megszakadni egy atya szívének, mikor az egyetlen gyermeke így
58 3, I | tudta a képét alakítani.~Mikor azt az elolvasott levelet
59 3, I | Egyszer elvittek a színházba, mikor bohózatot adtak. Azt szabad
60 3, I | hiszek, hanem kombinálok. Mikor Amandánál voltam búcsúlátogatáson,
61 3, I | vizsgálóbíró előtt. Hát mikor elváltunk Bertalannal egymástól,
62 3, I | hazugságnak vehető.~– De mikor úgy rám ijesztettél!~– Ezzel
63 3, I | Jaj, de átkozott dolog az, mikor az embernek ilyen okos leánya
64 3, I | az argonauták elkezdték, mikor a colchysi aranygyapjút
65 3, I | superlativusául tekinthető, mikor a családapa elmondja a hites
66 3, I | bársonygallérja alatt. Én azt a pénzt, mikor útra készültem, ide dugtam
67 3, I | engedtél nekem akkor egy napot, mikor azt kívántad, hogy meghaljak:
68 4, I | a közös lámpás mellett.~Mikor a muzsikálóóra az éjféli
69 4, I | hosszú levelet Bertalanhoz.~Mikor készen volt vele, átment
70 4, I | aztán ki se nézz az ablakon, mikor a vonat kirobog a városbul!”
71 4, I | Tőlem kérsz tanácsot, mikor magamnak sem tudok adni?~–
72 4, I | ott volt az országházban, mikor én a leveledet odavittem.
73 4, I | őrültem meg e percek alatt! Mikor sárba gázolják a becsületemet!
74 4, I | esetre a képviselőházban, mikor egy képviselőtársamnak felolvasták
75 4, II | vigyorgásra derült az arca, mikor az asztalon levő tárgyakat
|