Rész, Fezejet
1 1, II | Azt tetszik tudni, hogy Amanda őnagysága teljesen az én
2 1, II | föléled”. – De már a szép Amanda nem kérdezte éntőlem, hogy
3 1, IV | képviselő úr hitvese, – Amanda. (Klub, konferencia, kölcsönadott
4 1, IV | visszatér az étteremből Amanda asszony.~Tele van indignációval
5 1, IV | le a társaság figyelmét Amanda asszony azzal a fennhangon
6 1, IV | de ideges vagy, kedves Amanda! – szól hozzá a helyet kereső
7 1, IV | amit ez a kérdés támaszt Amanda asszonyságnál. Egyszerre
8 1, IV | milyen jó kedve lesz rögtön Amanda asszonyságnak.~Amanda úgy
9 1, IV | rögtön Amanda asszonyságnak.~Amanda úgy tesz, mintha nem venné
10 1, IV | Aztán meg Vigárdy sincs itt.~Amanda meghallja ezt a szót, s
11 1, IV | a hiszékeny lélek iránt.~Amanda megreparálja magát: ő nem
12 1, IV | tarokkparti elrejtésére.~– Óh, Amanda nagysám – szól Alasztor
13 1, V | Amandát. (Ha ugyan van lelke?)~Amanda mindjárt bebizonyítá, hogy „
14 1, V | kezéből kikapni, mikor már Amanda belekezdett: „Szerencsétlen
15 1, V | amit a levélből megértett Amanda, azt rikácsoló hangon ki
16 1, VI | felel a kérdésre Camilla.~– Amanda nem volt itten? – Ez a második
17 1, VII| amivel idebocsátottak. Amanda ideges volt, hogy a Georges
18 2, I | igazságtalan a neje iránt. Amanda önt igazán szereti. Talán
19 2, II | volt a címe.~Abban, hogy Amanda a hajdani Meritorisz-cselédeket
20 2, II | közlendője velem? – kérdi Amanda.~– Van. Meritorisz Zeno
21 2, II | magát tiszteli, imádja.~Amanda megmondta, hogy mit csinál
22 2, II | semmi érzékiség nem vegyül.~Amanda összetépett haragjában egy
23 2, II | szeretlek és tisztellek.~Amanda toporzékolt.~– Ezt is csak
24 2, II | Az országházba megyek.~Amanda könnyekre fakadt.~(Hát persze!
25 2, III| önlenyomatát. Mégsem vette észre.~Amanda férje eltávozása után az
26 2, III| urat az országházba vitte. Amanda eljött az ablakból, ismét
27 2, III| jogot hozzá.~– Bocsássa be.~Amanda a toalett-tükör előtt egypárszor
28 2, III| jelenetem Vigárdyval – kezdi Amanda.~– Volt benne valami nevezetes
29 2, III| megváltoztatja a kalligráfiáját.~Amanda durcásan veté magát a kerevetre.~–
30 2, III| cigarettára, ha megengedi.~Amanda maga tartotta neki a fellobbantott
31 2, III| sietek. Alasztor megcsókolta Amanda kezét. A hölgy forró, mindent
32 2, III| kérdezi, hogy várjon-e még?~Amanda dühös volt a zavarásért.~–
33 2, III| komornyik kiment az ajtón, Amanda felvette azt a szivarkát,
34 2, IV | nejéét is. Megkárosította Amanda férjét, s bekoronázásul
35 2, IV | kopottan, elzüllötten jön Amanda elé ismét: (belül még piszkosabban).~
36 2, IV | látogatókabátja egy személyben.~Amanda megharagudott. Ez nagyon
37 2, IV | szürke Castor-kalappal.~Amanda nem állhatja meg, hogy ajkpittyesztésével
38 2, IV | felejtette tegnap este.~Amanda közönyt tettetett.~– Óh,
39 2, IV | leszek: várlak. Ezer csókot.”~Amanda most már kezdett kijönni
40 2, IV | még közönyösebb – szólt Amanda, ledobva a legyezőjét, nehogy
41 2, IV | leányokkal fecsegni az utcán!)~Amanda kényelmetlenül kezdett feszengeni.~–
42 2, IV | kitűzve a figyelmeskedésért.~Amanda megint hozzányúlt a legyezőhöz:
43 2, IV | ember védelmezi a vagyonát.~Amanda odalépett Zeno elé.~– Ön
44 2, IV | Ez már deklamáció volt.)~Amanda kolerikus nevetéssel szakítá
45 2, IV | énfelőlem ilyen aljasságot?~Amanda hátat fordított neki.~–
46 2, IV | engemet próbára akar tenni.~Amanda odament a Wertheim-szekrényhez,
47 2, IV | ajánlatot nekem írásban? Amanda a vállát vonogatta.~– Írásban
48 2, IV | elsőbbséget adok neki.~Amanda visszatette az általános
49 2, IV | szabad bejönni! – kiálta Amanda souverain haraggal.~A brokátkárpit
50 2, IV | mert ide többé be nem jön.~Amanda elszörnyedve kiálta ellent:~–
51 2, IV | nyílt hadizenés! – rebegé Amanda. – Jól van. Én elfogadom.~
52 2, V | V.~Amanda érzé, hogy e jelenet által
53 2, V | hogy az már régen volt.~Amanda helyet mutatott neki egy
54 2, V | hogy ön nagy beteg – kezdé Amanda. – A férjem is mondta, meg
55 2, V | diplomámat.~– Ah! A diplomáját?~Amanda arcán elárulta a mosoly
56 2, V | búcsúlátogatást jöttem tenni. Amanda elővette a lornyettjét,
57 2, V | közönség szolgája vagyok.~Amanda folyvást úgy tett, mintha
58 2, V | Nagyon óvatos feleletek! Amanda rá akarta szorítani a leányt,
59 2, V | hatására, ami meglátszott Amanda arcán. Hiszen nem azért
60 2, V | fel fog emiatt menteni.~Amanda fogait összeszorítva nevetett. („
61 2, V | hamisítható fotográfia útján.) Amanda bálvánnyá volt merevedve.~–
62 2, V | ment vissza az országházba. Amanda sírt. Minden könnycseppje
63 3, I | És így az, amit Helvila Amanda asszonynak mondott: „holnap
64 4, II | besétálásra.~Az a valaki Amanda asszony volt. Kísérte Alasztor.~–
65 4, II | most már utálom – mondá Amanda.~– Méltsád kívánta tőlem,
66 4, II | együtt. Ott a hálószobában.~Amanda undorodva fordította félre
67 4, II | saját becses alakját, hogy Amanda előtte álljon.~A kis szobából
68 4, II | patvarkodás, ami várható volt. Amanda türelmetlen volt.~Beletelt
69 4, II | tartá, ökölre szorítva.~Amanda a féltékenység kegyetlen
70 4, II | Meghaltak! – kiálta fel Amanda.~Alasztor vállat vont.~–
71 4, II | nem akarnak fölébredni.~Amanda most már be akart rohanni
72 4, II | féloldalas lépésekkel közeledett Amanda felé, zokogást mímelő hangon
73 4, II | szíveinkre közösen lesújtott…~Amanda nem hagyta neki végigrebegni
74 4, II | a pénzt folyóvá tenni.~Amanda pedig térdre bocsátkozék,
|