Rész, Fezejet
1 1, I | I.~Két úr találkozik össze a szőnyeggel
2 1, I | kapkodta fel a libériáját. Két másik szolgálattevő lélek
3 1, I | pedig várt a rendelkezésre a két úr háta mögött.~Dobokay
4 1, II | s kivillan alóluk az a két sárga szem, mely olyan,
5 1, II | életműszereknek, amik a két nemet megkülönböztetik;
6 1, II | akkor választania kell – két közönség között. Vagy írjon
7 1, III| legkedvesebb művészem; csak két darabot tud: az Arditi csókkeringőjét,
8 1, III| a szoknyáját széthúzva a két kezével; – egyszerre megállt
9 1, IV | Csókollak, kedvesem.~Azzal a két szép hölgy olyan közel viszi
10 1, IV | hangsúlyozva a mondat közepére eső két szót.~A társalgás megint
11 1, IV | társalgás megint új lökést kap két új vendég érkezése által.
12 1, IV | mely a frakkjának mind a két oldalát takarja, ezüstös
13 1, V | nem kell neki éjfél után két órára visszajönni, a lábpokrócot
14 1, VI | nyitva van, s azt siet a két tenyerével betakarni.~Aztán
15 1, VI | hozott, ami olyan, mintha két vánkos volna keresztbetéve.~–
16 1, VI | Megragadta a kezét hevesen mind a két kezével:~– Te meg akarsz
17 1, VI | kezdett, a haját tépte a két kezével.~– Ilyen rossz leány
18 1, VI | Ugye, összeteszed majd a két kezemet a keblemen, körülcsavarod
19 1, VI | kívánásra feléje fordul a két mosolygó arc. Ráismernek,
20 1, VI | felőli kijárattal; a másik két szobát pedig, a lépcsőre
21 1, VI | közönséget, a kritikát. Két év múlva a kiadók lábtót
22 1, VI | sírnivaló is volt ennek a két nyomorult teremtésnek a
23 1, VII| Negyedmagammal jöttem: két konstábler meg egy biztos.~–
24 2, I | lett nevelve a lelkünk. A két kezem nekem is megbírná
25 2, I | Camillához Bertalan. Az asszony két kezével tartá vissza a férfi
26 2, I | írást, azzal odasietett a két férfihez, Vigárdy mellett
27 2, I | nincs önnek helye. A túlsó két szoba ki van adva.~– Dragomirovics
28 2, I | tombolás közepett, lecsapta a két tenyerét a combjaihoz a
29 2, I | kezében, úgy merevíté meg a két karját összeszorított ökleivel.~–
30 2, I | gazdag vacsorának, fölrakva a két könyökét az asztalra, s
31 2, II | azért remek gondolat, hogy a két beszélgető folyvást hátat
32 2, II | jutalmam nem volt, mint két szerencsétlen teremtésnek
33 2, II | visszatért hozzá a pénztártól, a két öklét felemelve kiálta:~–
34 2, III| tessék összehasonlítani a két levelet! Nem szakasztott
35 2, III| felbontásához még mind a két fél beleegyezése mellett
36 3, I | az iskolával összekötve, két szobábul, konyhábul, kamrábul
37 3, I | asszonytul is kérek névjegyet: két levelet adtam át.~Helvila
38 3, I | akkor vette észre, hogy két levelet tart a kezében,
39 3, I | önámítás. A ti szerelmetek csak két gyöngeségnek a találkozása.
40 3, I | berohanásával, ezért fizet nekem két forintot.~– Hagyj nekem
41 3, I | Nem ér semmit. Ide a két forinttal. Ez fotográfműhely.~
42 3, I | hazugságokkal elámítani. Az a hordár két levelet hozott ide.~E lesújtó
43 3, I | elővette a hidegvérét, s a két kezét a kabátkája zsebeibe
44 3, I | mondá Zenónak:~– Igenis. Két levelet hozott ide a hordár;
45 3, I | gyermekleány szokott nevetni, két kezét két térde közé szorítva: –
46 3, I | szokott nevetni, két kezét két térde közé szorítva: – Te
47 3, I | levelét.~Camilla és Helvila két oldalról figyelemmel nézték
48 3, I | imádságom.~Azzal szétterjeszté két kezével a levelet, eksztázissal
49 3, I | Amiért aztán Zeno mind a két kezét megcsókolta a nejének.~
50 3, I | ha ez nem igaz, úgy engem két Isten teremtett, az egyik
51 3, I | odarogyott Helvila lábához, két kezével belékapaszkodva.~–
52 4, I | állomásomra. Hisz még csak két hét múlva kezdődik az iskolába
53 4, I | a levelet. Annak már van két órája.~– Semmi válasz sem
54 4, I | napsugár derengett át a két hölgy lelkén.~Hátha csak
55 4, I | levélben semmi írás, hanem volt két másodosztályú vasúti jegy.
56 4, I | jelenet után az ajtón.~A két hölgy egy szót sem tudott
57 4, I | választ. Megtalálta.~Bertalan két kezét Camilla felé nyújtá.~–
58 4, II | mélyebb, szemöldei összehúzva. Két kezét a mellén tartá, ökölre
|