Rész, Fezejet
1 1, I | tovább a nagyságos urat. Majd megtalálom a Stájngasznernél.
2 1, II | többé azzal biztatni, hogy majd a paradicsomban ő lesz az
3 1, II | szerény honorárium igényével: majd gyönyörködhetnék azokban
4 1, II | szorult igazi énekesnő: majd megtudná, hogy miféle strófát
5 1, III| indusfánk? Azért jöttél?~– Majd ha rákerül a sor.~– Ah! –
6 1, III| elbűzíti. Én a te helyedben majd mondtam volna neki valamit.~–
7 1, III| hogy: „Jól van, uram: hát majd legközelebb le fogom írni
8 1, III| meg magát.” Akkor aztán majd ő sírt volna.~Camilla alig
9 1, III| pajkos gyermeket.~– No, majd ráérsz ilyen nagy embereket
10 1, IV | Igazán megkérdezzem?~– Aztán majd kapsz tőle egy pofont.~–
11 1, V | a törvényszék előtt. Még majd hamis esküvel fogják vádolni!
12 1, V | Csak tessék magára hagyni, majd fölébred az magától, ha
13 1, V | lefoglalják a hitelezők, s aztán majd járhatsz a törvényszékre
14 1, VI | szobaleány csúfondáros danolása, majd a kíméletlen ajtócsapkodás.
15 1, VI | rajta.~Az ajtónyitásnál majd elfújta valami leskelődő
16 1, VI | Hiszen nem bírom a lábam.~– Majd én beviszlek.~S azzal felkapja
17 1, VI | jó erős legyen.~– De ez majd téged nagyon felizgat.~–
18 1, VI | hippokratészi álarc.~– Hm! Hát majd elmondom, hogy mi vár reád,
19 1, VI | kisleányokra vadászik. Az aztán majd ád neked piros ruhát is,
20 1, VI | hangon. – Hát te maradj itt: majd elmegyek a magam útjára
21 1, VI | feküdjél le. Aludjál csendesen. Majd reggel felköltelek.~A leány
22 1, VI | magadra? Ugye, felöltöztetsz majd tiszta ruhába? Abba a szép
23 1, VI | rajtam. Ugye, összeteszed majd a két kezemet a keblemen,
24 1, VI | leányomat hová teszem?~– Majd a kis Helviláról is gondoskodunk.
25 1, VI | idealizmus chylusával. Hát majd amit ezután fog írni, azt
26 1, VI | Csak fejleszteni kell. Majd küldök önnek műveket angol
27 1, VI | visszafordult.~– Kérem, Camilla, majd ha elmentem, zárja be utánam
28 1, VII| reggelig a dutyiban, akkor majd kieresztik őket.~– No, hát
29 2, I | azt mondja, hogy ez a baj majd elmúlik magától, a meggyógyításához
30 2, I | közmondás tartja. Én azonban majd mindjárt kiábrándítalak
31 2, I | veled szemben, én is csak majd találok valami jogcímet;
32 2, I | szerencsétlen asszony –, majd eladlak én téged!~Azzal
33 2, I | erőszakoskodni kezdett.~– Majd meglátom, ki akadályoz meg
34 2, I | elvesztette férji jogait.~– Majd visszafoglalom én azokat!~
35 2, I | vérrel, meg a hajamat.~S majd a karja, majd a lába rándult
36 2, I | hajamat.~S majd a karja, majd a lába rándult egyet; az
37 2, I | lélegzetét. Oly hosszasan, hogy majd a tüdeje szakadt meg bele.
38 2, I | Golgotába. Amiért meg kell majd neki lakolni.~– Miért olyan
39 2, II | vissza nem jövök, hanem majd elmondom én a feleségemnek
40 2, III| hiteles szövegből. Aztán majd elküldöm kegyednek levélben.~–
41 3, I | Csak azt köti ki, hogy majd én is ingyen engedjem azt
42 3, I | gyönyörűségem az iskolában.~– Hát majd vegyünk egy ilyen amatőr
43 3, I | a levelemet!~– Nem, nem. Majd azután. Együtt olvassuk
44 3, I | Nálam jobb helyen lesz; majd én megőrzöm.~Helvila elvette
45 3, I | No, hát komédiázz te! Majd én hallgatom.~– Hallgass
46 3, I | dühtől sápadtan kiálta:~– No, majd megkeresem én azt a levelet
47 3, I | a barátom: „No, bruder, majd szerzek én neked egy olyan
48 3, I | perfektté lesz. Camillának majd megírom, nehogy valami elhamarkodott
49 4, I | aki velem akart jönni. „Majd megy az anyád a Lipótmezőre,
50 4, I | zsebébe, s azt mondá: „A nevet majd megmondom holnap a zárt
51 4, I | felé.~– Jöjjetek utánam. Én majd mutatom az utat.~Az ajtóból
52 4, II | levő tárgyakat meglátta. Majd a hálószoba ajtajáig settenkedett,
53 4, II | selyemzsebkendőt, s az arcára tapasztá. Majd féloldalas lépésekkel közeledett
|