Rész,  Fezejet

2501     3,  I  |                 én hirtelen megcsókolom a kezét…~– Teheted azt.~–
2502     3,  I  |                    Teheted azt.~– És ha a kölcsönös félreértések kimagyarázása
2503     3,  I  |    kimagyarázása után ismét összekötjük a régi jó barátság aranyláncát,
2504     3,  I  |              egy szent. S az én barátom a másik. Kettőjük között én
2505     3,  I  |                   Mondhatod.~Erre aztán a kitörő öröm teljességével
2506     3,  I  |                boldogabb ember nálamnál a földön!~Camilla egészen
2507     3,  I  |                  Tudod mit, Zeno? Ebben a nagyon is megviselt öltözetben
2508     3,  I  |                    Megmondom. Itt ebben a Dragomirovics-féle szobában
2509     3,  I  |                    Hogy adtam volna el? A férjem ruháit.~– Te hitted,
2510     3,  I  |                asszony.~– No, hát eredj a szobádba, és öltözzél át.~–
2511     3,  I  |               várta, hogy Zeno átlépjen a másik szobába, azonnal szemrehányásokat
2512     3,  I  |          Lenyomott hangon beszélt, hogy a szomszéd szobában meg ne
2513     3,  I  |                rosszul tetted, hogy azt a levelet otthagytad a kezében.~–
2514     3,  I  |                azt a levelet otthagytad a kezében.~– Mire gondolsz,
2515     3,  I  |                Helvila?~– Arra, hogy az a levél egyedül teneked volt
2516     3,  I  |              után.~– Láttam. És az volt a hatása rám ennek a jelenetnek,
2517     3,  I  |                 volt a hatása rám ennek a jelenetnek, hogy visszaemlékeztem
2518     3,  I  |             hasonlóra. Egyszer elvittek a színházba, mikor bohózatot
2519     3,  I  |              Hát ott éppen így játszott a színész, aki jellemkomikusokat
2520     3,  I  |               változáson ment keresztül a lelke. Ha szótlan leül az
2521     3,  I  |              hajtva, végiggondolva azon a fertőn, amelyen keresztül
2522     3,  I  |                Ha keresi és nem találja a szót, amivel a beszédet
2523     3,  I  |              nem találja a szót, amivel a beszédet ily nagy meglepetés
2524     3,  I  |                után megkezdje: én ebből a néma belső küzdelemből sokat
2525     3,  I  |                és elhittem volna. Hanem a frázisoknak, a gesztikulációknak
2526     3,  I  |             volna. Hanem a frázisoknak, a gesztikulációknak nem hiszek.
2527     3,  I  |    Egyáltaljában nem kellett volna neki a levelet átadatnod, hogy
2528     3,  I  |                 elnézhettem-e azt, hogy a pisztolyt a halántékának
2529     3,  I  |     elnézhettem-e azt, hogy a pisztolyt a halántékának szegzi?~Helvila
2530     3,  I  |          Helvila durcásan rántott egyet a vállán, s aztán felvette
2531     3,  I  |             aztán felvette az asztalról a revolvert, amit Zeno kezéből
2532     3,  I  |                 Camilla szemügyre vette a fegyvert. Biz abban egy
2533     3,  I  |              sem volt.~Az arca elpirult a szégyentől. Hogy üres pisztollyal
2534     3,  I  |               az én apám mindig – mondá a leány. S jó, ha még megmarad
2535     3,  I  |            leány. S jó, ha még megmarad a komédiánál. De én attól
2536     3,  I  |                   Hova gondolsz?~– Arra a szerencsétlen levélre. Te
2537     3,  I  |              afölötti álörömödben, hogy a férjedet visszanyerted,
2538     3,  I  |              még egy másik ember is van a világon, akinek tartozol
2539     3,  I  |            annyival, hogy le ne buktasd a háztető párkányáról, ahová
2540     3,  I  |                most Meritorisz Zeno azt a hozzád írt levelet ahelyett,
2541     3,  I  |                 Vigárdyhoz vinné, ezzel a szóval: „Barátom, megbocsáss!” –
2542     3,  I  |             közölni, hogy el ne rontsam a jókedvedet. Most már azt
2543     3,  I  |                 Camilla dühbe jött erre a szóra.~– Zeno Amandánál
2544     3,  I  |              rövid felsőkabátot hordtak a Váci utcai gommeux-k, ami
2545     3,  I  |               utcai gommeux-k, ami alól a szalonkabát szárnyai kilógtak.
2546     3,  I  |                 Piros zsebkendő is volt a mellső zsebében. Egészen
2547     3,  I  |                    Nos? hát ráismersz-e a régi Meritorisz Zenóra? –
2548     3,  I  |              monda Camilla, türtőztetve a haragját. – Csak belül is
2549     3,  I  |                    Csak belül is lennél a régi.~– Hát nem hiszed,
2550     3,  I  |                már Camilla kezében volt a revolver. – Csakhogy az
2551     3,  I  |             hogy ellátogattam hozzá. De a férje jelenlétében beszéltem
2552     3,  I  |            Elejét akartam venni azoknak a mendemondáknak, melyek a
2553     3,  I  |                a mendemondáknak, melyek a köztünk lefolyt találkozás
2554     3,  I  |     támadhatnának. Én magamra vállaltam a felelősséget mindazon viszonyért,
2555     3,  I  |             rohantál ma rám, Vigárdynak a levelét követelni?~Zeno
2556     3,  I  |                nyelt. Aztán készen volt a felelettel.~Hamiskásan hunyorított
2557     3,  I  |                  Hamiskásan hunyorított a fél szemével.~– Hát már
2558     3,  I  |        Bertalannal egymástól, azt mondá a barátom: „No, bruder, majd
2559     3,  I  |                 olyan meglepetést, hogy a szemed-szád eláll tőle;
2560     3,  I  |              csak egy hét múlva, amikor a dolog perfektté lesz. Camillának
2561     3,  I  |                No, hát engemet szurkált a kíváncsiság, hogy mi lehet
2562     3,  I  |           kíváncsiság, hogy mi lehet az a meglepetés, amit Bertalan
2563     3,  I  |                scénát, hogy kicsikarjam a jövendő méhéből azt a titkot,
2564     3,  I  |       kicsikarjam a jövendő méhéből azt a titkot, ami rám nézve csak
2565     3,  I  |                rám ijesztettél!~– Ezzel a revolverrel? Hiszen nincs
2566     3,  I  |            aztán elkezdte tréfára fogni a dolgot. Kacagott, ugrált,
2567     3,  I  |              Kacagott, ugrált, mint aki a legjobb capitaljuxot találta
2568     3,  I  |                 capitaljuxot találta ki a kedvesei megtréfálására.~–
2569     3,  I  |      sikoltottál tőle! Hahaha! Hanem ez a fruska csak tréfára vette!
2570     3,  I  |                  Amint felé fordítottam a revolvert, belenézett, mindjárt
2571     3,  I  |                 egész. Így volt alkotva a természettől. Egyike azoknak
2572     3,  I  |            természettől. Egyike azoknak a kedélyeknek, akik a regényt
2573     3,  I  |             azoknak a kedélyeknek, akik a regényt úgy olvassák, mint
2574     3,  I  |                  Mármost add vissza azt a levelet! Tudod a tartalmát.
2575     3,  I  |             vissza azt a levelet! Tudod a tartalmát. Nincs szükség
2576     3,  I  |         magadnál tartanod. Ide vele! Az a mienk!~Zeno folytatta a
2577     3,  I  |                 a mienk!~Zeno folytatta a kacagást.~– No, hát keresd
2578     3,  I  |             nálam!~S azzal szétgombolta a kabátját.~Ez már ízléstelenség
2579     3,  I  |             Helvila nem is vállalkozott a zsebek motozására, hanem
2580     3,  I  |                 hanem könyörgésre fogta a dolgot.~– Látod, aranyos
2581     3,  I  |               aranyos kis papuskám: azt a levelet a mama énnekem adta,
2582     3,  I  |                 papuskám: azt a levelet a mama énnekem adta, hogy
2583     3,  I  |           leánynak, aki messze elszakad a szülőitől, távol idegen
2584     3,  I  |                 aztán Zeno is fordított a szerep hangulatán. Úgy tett,
2585     3,  I  |                leányom el akarja hagyni a szülőit?~– Hiszen mondtam
2586     3,  I  |           tanítónőnek.~– Akkor átfutott a fülemen. Te tanítónőnek?~–
2587     3,  I  |                ily szégyent nem tűr meg a Meritorisz-címer. Ez ellen
2588     3,  I  |              beleegyezésével történt.~– A te gyámatyád Alasztor. Tudom.
2589     3,  I  |                akkor csak in petto volt a sors kedvező fordulata nálam.
2590     3,  I  |       szemlesütéssel feleljük azt, hogy a mi kisasszonyunk bizony
2591     3,  I  |                 mi kisasszonyunk bizony a pancsovai elemi iskolában
2592     3,  I  |                 elemi iskolában tanítja a kétszer kettőt. Hát hogy
2593     3,  I  |                 úr, nem tudja eltartani a felnőtt leányát? Az anya
2594     3,  I  |                Az anya nem visel gondot a leányára? Keresni fogják
2595     3,  I  |                 Keresni fogják az okát. A világ nem tűri a titkolózást.
2596     3,  I  |               az okát. A világ nem tűri a titkolózást. Azt fogják
2597     3,  I  |        titkolózást. Azt fogják mondani: a szülőkben van a hiba. A
2598     3,  I  |                mondani: a szülőkben van a hiba. A leány erényes, tiszta
2599     3,  I  |                 a szülőkben van a hiba. A leány erényes, tiszta erkölcsű.
2600     3,  I  |              erkölcsű. Tehát kell, hogy a szülői legyenek bűnösek:
2601     3,  I  |              megveti őket, amiért elfut a körükből. Talán az apa a
2602     3,  I  |                a körükből. Talán az apa a vétkes? Talán az anya a
2603     3,  I  |                 a vétkes? Talán az anya a példás? Keresni fogják,
2604     3,  I  |                vétettünk. Alá lesz ásva a jó renoménk. Az anyádat
2605     3,  I  |                 feleségnek.~Úgy folyott a szájából a prédikáció, mintha
2606     3,  I  |                  Úgy folyott a szájából a prédikáció, mintha csak
2607     3,  I  |               az igazsághoz.~Az anya és a leány összenézett, mintha
2608     3,  I  |                okául kitaláltatni. Hogy a világ azt kutassa: miért
2609     3,  I  |               kutassa: miért szökött el a szülői háztól a szép Helvilácska?
2610     3,  I  |              szökött el a szülői háztól a szép Helvilácska? Kinek
2611     3,  I  |                 szép Helvilácska? Kinek a kedvéért szökött el?~– Ah,
2612     3,  I  |                 mondani! Te nem ismered a világot. „Les absents ont
2613     3,  I  |          éclat-val fogunk belépni újból a világba. Ott vesszük fel
2614     3,  I  |                világba. Ott vesszük fel a fonalat, ahol elszakadt.
2615     3,  I  |            Ezelőtt négy évvel itt ebben a teremben volt az a fényes
2616     3,  I  |                ebben a teremben volt az a fényes estély, melyen a
2617     3,  I  |                 a fényes estély, melyen a társaság elitje volt együtt.
2618     3,  I  |               Képzelem, hogy megzavarta a társaságot az a hír, hogy
2619     3,  I  |              megzavarta a társaságot az a hír, hogy Meritorisz Zeno
2620     3,  I  |             hogy Meritorisz Zeno eltűnt a világ színpadáról. No, hát
2621     3,  I  |      színpadáról. No, hát most, mielőtt a fővárosból eltávoznánk az
2622     3,  I  |                 összehívjuk ugyanezekbe a termekbe ugyanazokat az
2623     3,  I  |                urakat és asszonyságokat a búcsúlakomára.~– Ah! Apa!
2624     3,  I  |              zseniális!~– Senki sem fog a meghívástokra idejönni.~–
2625     3,  I  |            eljönnek. Óh, te nem ismered a társaságot. Egy sem fog
2626     3,  I  |             méltóságteljes Amandájával. A fejemet teszem föl egy fületlen
2627     3,  I  |                  mely egészen lekötötte a figyelmet.~– No de uram –
2628     3,  I  |             gondolja meg ön, hogy ennek a tréfának a legfőbb akadálya
2629     3,  I  |               ön, hogy ennek a tréfának a legfőbb akadálya az, hogy
2630     3,  I  |               arca megfelelt.~– Hát azt a pénzt én teneked visszahoztam –
2631     3,  I  |            teneked visszahoztam – szólt a nemes gavallér, kabátja
2632     3,  I  |           jelvénnyel.~És azt felnyitva, a négy szakasz egyikéből előhúzott
2633     3,  I  |              kamatot is fizetek érte.~S a pénztárca szélső szakaszából
2634     3,  I  |                  az asztalra.~– Itt van a teaestély költségeire való.
2635     3,  I  |                 lesz elég: több is jön. A pezsgőről én gondoskodom.~
2636     3,  I  |                 gondoskodom.~S engedett a tárca belsejébe pillantani.~
2637     3,  I  |              csalhatatlan bizonyítványa a férji hűségnek! Egy százforintos
2638     3,  I  |        költségeire, s azontúl indemnity a túlkiadásokra.~– De hát
2639     3,  I  |              hát hogy jutottál te ehhez a pénzhez? – kérdezé Camilla.~
2640     3,  I  |           Camilla.~Zeno úr megcirógatta a pofaszakállát, s azzal a
2641     3,  I  |                a pofaszakállát, s azzal a cinikus hidegséggel, amely
2642     3,  I  |      hidegséggel, amely olyan jól illik a férfiarcnak, historizálta
2643     3,  I  |                 el, hogy ő bizony azzal a kapott harminc forinttal
2644     3,  I  |               estén egyenesen vágtatott a Korona kávéházba. Ott talált
2645     3,  I  |              egy kártyakompániát. Leült a tolvajok közé, bízva a közmondásban,
2646     3,  I  |            Leült a tolvajok közé, bízva a közmondásban, s a közmondás
2647     3,  I  |                 bízva a közmondásban, s a közmondás be is vált. Elnyert
2648     3,  I  |           közmondás be is vált. Elnyert a rablóktól valami három-négyszáz
2649     3,  I  |             argonauták elkezdték, mikor a colchysi aranygyapjút ellopták.~
2650     3,  I  |          aranygyapjút ellopták.~Éspedig a férji hűségnek a superlativusául
2651     3,  I  |                Éspedig a férji hűségnek a superlativusául tekinthető,
2652     3,  I  |       superlativusául tekinthető, mikor a családapa elmondja a hites
2653     3,  I  |              mikor a családapa elmondja a hites feleségének: „Nézd!
2654     3,  I  |                 Nézd! az éjjel elvettem a rablóktul háromszáz forintot:
2655     3,  I  |                kellemetlenül zavarta ez a bevallás. Felkapta az asztalrul
2656     3,  I  |         bevallás. Felkapta az asztalrul a százas bankót, s odarohant
2657     3,  I  |             vele Zenóhoz.~– Vedd vissza a pénzedet! A mi kezünket
2658     3,  I  |                 Vedd vissza a pénzedet! A mi kezünket be nem szennyezte
2659     3,  I  |                 S azon törekedett, hogy a százas bankót Zenónak valamelyik
2660     3,  I  |                Zenónak egész harca volt a leányával a zsebei védelmezésében.~–
2661     3,  I  |            egész harca volt a leányával a zsebei védelmezésében.~–
2662     3,  I  |               nevelést adtak neked azok a preparandinák! Superplus
2663     3,  I  |             morál! Jól van, no! Ne járj a zsebemben. Csiklandós vagyok.
2664     3,  I  |                 nem kártyán nyertem ezt a pénzt, no! Becsületemre,
2665     3,  I  |                   No, hát hogy jutottál a pénzhez?~– Igen egyszerűen.
2666     3,  I  |                  Igen egyszerűen. Ebben a felsőkabátban volt, amit
2667     3,  I  |             Ennek van egy titkos zsebe, a bársonygallérja alatt. Én
2668     3,  I  |           bársonygallérja alatt. Én azt a pénzt, mikor útra készültem,
2669     3,  I  |           esetén segítsek vele magamon. A gaz Perukker azonban nem
2670     3,  I  |             adott időt, hogy hazajöjjek a kabátomért, alig tudtam
2671     3,  I  |               tőle egérutat nyerni azon a szomorú éjszakán, „quod
2672     3,  I  |                az útra szánt pénz ebben a kabátban: amit most intacte
2673     3,  I  |            intacte megtaláltam. Helvila a fejét ingatta, nagy kétkedve.~–
2674     3,  I  |            Ugyan papa, nem érted te azt a kunststikklit: hogyan lehet
2675     3,  I  |                nem akceptálod, hogy ezt a pénzt a galléromban találtam?~–
2676     3,  I  |            akceptálod, hogy ezt a pénzt a galléromban találtam?~–
2677     3,  I  |             inkább akceptálom azt, hogy a kártyán nyerted.~(Ki tudja,
2678     3,  I  |         termőföldje?)~Azzal visszatette a százast a kis asztalra.~
2679     3,  I  |             Azzal visszatette a százast a kis asztalra.~Zeno felhasználta
2680     3,  I  |         asztalra.~Zeno felhasználta ezt a réstámasztó pillanatot,
2681     3,  I  |             hirtelen kiugrott az ajtón, a Dragomirovics-szobába. Be
2682     3,  I  |               nem értette az okát ennek a nagy felindulásnak.~– Micsoda
2683     3,  I  |                csak minket rontana meg: a magunk baját viselni könnyű,
2684     3,  I  |                te jobban szereted, mint a férjedet, én jobban, mint
2685     3,  I  |             Hogyan ronthatná meg? Azzal a levéllel? Hát mi van abban
2686     3,  I  |              levéllel? Hát mi van abban a levélben? Egy örvendetes
2687     3,  I  |              megmondani. Fogalmam sincs a politikai világról. De érzem,
2688     3,  I  |                hogy itt ég valami kanóc a lábunk alatt: tűzakna fölött
2689     3,  I  |           hiszen itthon van már. Megvan a „sweet home”. – Szeretnék
2690     3,  I  |          bennünket!”~– Helvila! Gondolj a betegségedre!~– Nyomorult
2691     3,  I  |     betegségedre!~– Nyomorult démon! Ez a betegség. Akkor hagy el,
2692     3,  I  |                Hogy nem tudott rámjönni a roham elébb. Akkor, amikor
2693     3,  I  |                Szerencsétlenek lesztek. A gyalázatnak olyan fertőjébe
2694     3,  I  |                 menni és osztozni abban a sorsban, amit ő készít a
2695     3,  I  |                a sorsban, amit ő készít a számodra, s még engemet
2696     3,  I  |             engem elkárhoztatsz. Én azt a másik embert szeretem, imádom,
2697     3,  I  |               Isten teremtett, az egyik a testemet adta, a másik a
2698     3,  I  |               az egyik a testemet adta, a másik a lelket hozzá. Hát
2699     3,  I  |                a testemet adta, a másik a lelket hozzá. Hát bűnöm,
2700     3,  I  |              arcomat pirosra, felveszem a piros ruhát, kifutok a sugárútra,
2701     3,  I  |        felveszem a piros ruhát, kifutok a sugárútra, s odavetem magam
2702     3,  I  |             sugárútra, s odavetem magam a legelső úr kocsija elé:
2703     3,  I  |                 Hisz úgyis közel vagyok a megtébolyodáshoz.~– Úgy?
2704     3,  I  | megtébolyodáshoz.~– Úgy? Hát közel vagy a megtébolyodáshoz? Ez már
2705     3,  I  |            bátorság. No, hát fordítsunk a dolgon. Eddig te voltál
2706     3,  I  |                az őrült. Most én leszek a hidegvérű tanácsadó. Még
2707     3,  I  |              van huszonnégy órai időtök a menekülésre. A mai nap és
2708     3,  I  |              órai időtök a menekülésre. A mai nap és a jövő éjjel.
2709     3,  I  |               menekülésre. A mai nap és a jövő éjjel. Te most rögtön
2710     3,  I  |                 néhány nappal itt, ezen a helyen így szólt hozzám: „
2711     3,  I  |              így szólt hozzám: „Mi mind a ketten feltaláltuk egymásban
2712     3,  I  |               feltaláltuk egymásban azt a lelket, mely a mi lelkünket
2713     3,  I  |            egymásban azt a lelket, mely a mi lelkünket kiegészíti.” –
2714     3,  I  |                 így: „Mi összetörhetjük a békóinkat.” „Minek folytatni
2715     3,  I  |            békóinkat.” „Minek folytatni a kölcsönös mártíriumot.”
2716     3,  I  |                 még egyszer visszatérni a világba, hogy krumplit kapálhassak,
2717     3,  I  |                   No hát, uram, itt van a nap, amelyen megnyílik az
2718     3,  I  |            amelyen megnyílik az út ebbe a szép világba. Van valahol
2719     3,  I  |               valahol egy rejtett völgy a hegyek között, ahova hír
2720     3,  I  |              hát én meg asszony vagyok, a te párod!” – asszonyi állat,
2721     3,  I  |                   asszonyi állat, ahogy a biblia nevez: becsületes
2722     3,  I  |                igazán. S nem tud semmit a világról és arról a dicsőségről,
2723     3,  I  |              semmit a világról és arról a dicsőségről, amit annyi
2724     3,  I  |         megalázkodás, annyi megtagadása a jobb érzéseknek, annyi embergyűlölet
2725     3,  I  |                   Anyám! Anyám!~Camilla a szívéhez kapott. Fuldokolt.~–
2726     4,  I  |         töltötte el, hogy Zenót kereste a városban. Mindenütt kereste,
2727     4,  I  |                 Mindenütt hagyott hátra a számára egy levélkét, melyben
2728     4,  I  |             akarta tőle visszakapni azt a végzetes levelet. Órahosszat
2729     4,  I  |               levelet. Órahosszat leste a vendéglő előtt, ahol szállva
2730     4,  I  |               maradt.~Be is esteledett. A leány is hazajött: nem találta
2731     4,  I  |                nem találta Zenót sehol. A vendéglőben azt mondták,
2732     4,  I  |                 mondták, hogy járt ott, a levélkét is megkapta.~Talán
2733     4,  I  |                 mellette valamit.~Amint a lámpát meggyújtották: Camillának
2734     4,  I  |                az éjszakát otthon tölti a maga meleg fészkében.~Arra
2735     4,  I  |              gondolt Camilla, hogy neki a kibékülés után még feleségnek
2736     4,  I  |              párnak.~Összeborzadt ettől a gondolattól. Szerető párt
2737     4,  I  |                 miért?~Csak azért, hogy a világ előtti állását visszaszerezze.~
2738     4,  I  |               visszaszerezze.~Hát ki az a világ?~Ád az valakinek valamit?~
2739     4,  I  |               valamit?~Könyörül valakin a világ?~Szánakozik valakin
2740     4,  I  |               világ?~Szánakozik valakin a világ?~Fölemel valakit a
2741     4,  I  |                a világ?~Fölemel valakit a világ?~Védelmez valakit
2742     4,  I  |                 világ?~Védelmez valakit a világ?~Nem! A világ csak
2743     4,  I  |          Védelmez valakit a világ?~Nem! A világ csak elítél, elgázol,
2744     4,  I  |          áldozatokat hozzon egy nő, aki a világ kegyelmét meg akarja
2745     4,  I  |             leveleket írt – mindenfelé, a közös lámpás mellett.~Mikor
2746     4,  I  |             közös lámpás mellett.~Mikor a muzsikálóóra az éjféli Szerenádvalcert
2747     4,  I  |       lepengetni, akkor Helvila letette a tollat.~– Én most megyek
2748     4,  I  |         megkezdése ellen?~Azzal Helvila a kis mellékszobába távozott,
2749     4,  I  |         ellenmondó démonokkal. Az érzés a megfontolással, a képzelet
2750     4,  I  |                 érzés a megfontolással, a képzelet a megítéléssel,
2751     4,  I  |              megfontolással, a képzelet a megítéléssel, a tapasztalat
2752     4,  I  |                képzelet a megítéléssel, a tapasztalat az ábránddal
2753     4,  I  |              harcokat küzdenek. Egyszer a szenvedély lángol föl, másszor
2754     4,  I  |          szenvedély lángol föl, másszor a gond borítja el a kedélyt.
2755     4,  I  |               másszor a gond borítja el a kedélyt. Azok a hideg, kővé
2756     4,  I  |              borítja el a kedélyt. Azok a hideg, kővé vált fogalmak
2757     4,  I  |               hideg, kővé vált fogalmak a „becsület” felől olyan nehezen
2758     4,  I  |              nehezen akarnak felolvadni a világalkotó érzések tüzében.~
2759     4,  I  |               tüzében.~Hajnalig tartott a lelki küzdelme.~Akkor felvette
2760     4,  I  |            küzdelme.~Akkor felvette azt a tollat, melyet Helvila otthagyott,
2761     4,  I  |                készen volt vele, átment a levéllel Helvilához.~A leány
2762     4,  I  |           átment a levéllel Helvilához.~A leány aludt, de nagyon ébren:
2763     4,  I  |                Camilla felolvasá előtte a levelét.~Helvila azt mondta
2764     4,  I  |               szökik-e el az anyja vagy a férjével.~Camilla aztán
2765     4,  I  |              még egyszer végigruminálta a levelét, igazított, törölt,
2766     4,  I  |                  megint bővített rajta, a világos hajnal ott lepte
2767     4,  I  |                világos hajnal ott lepte a petróleumlámpás mellett.~
2768     4,  I  |                amikor Helvila felkölté.~A leány útiruhába volt öltözve,
2769     4,  I  |        útiruhába volt öltözve, kalappal a fején.~– Megyek a gyámatyámhoz.
2770     4,  I  |              kalappal a fején.~– Megyek a gyámatyámhoz. Még most otthon
2771     4,  I  |              Camilla úgy érezte, mintha a tegnap és ma között egy
2772     4,  I  |              volna kárba.~– Kérlek, ezt a levelet is vidd magaddal,
2773     4,  I  |                vidd magaddal, és add át a címére.~A levél Vigárdynak
2774     4,  I  |           magaddal, és add át a címére.~A levél Vigárdynak volt címezve –
2775     4,  I  |                 Jó intézmény biz ez: az a képviselőházi postahivatal.
2776     4,  I  |    keresztülmenni, ide lehet utasítani. A honatyákat minden izenet
2777     4,  I  |          tizenkét óra is elmúlt, amidőn a konyha felőli ajtón csöngettek.
2778     4,  I  |           történt velem. Amint beléptem a szobájába, amint meglátott,
2779     4,  I  |               soha. Arcán az ijedség és a harag látszott. „Hát nem
2780     4,  I  |                   Hát nem mentél még el a helyedre?” Én úgy meg voltam
2781     4,  I  |              jönni. „Majd megy az anyád a Lipótmezőre, a bolondokházába!”~–
2782     4,  I  |                 az anyád a Lipótmezőre, a bolondokházába!”~– Ah! –
2783     4,  I  |          takarodj rögtön innen és siess a dolgodra! Egyenesen a vasútra.”~–
2784     4,  I  |             siess a dolgodra! Egyenesen a vasútra.”~– Én azt kérdeztem
2785     4,  I  |               káromkodni kezdett: „Hogy a mennydörgő mennykőbe ne
2786     4,  I  |              atyám? – Csak úgy forogtak a szemei erre a kérdésemre:
2787     4,  I  |              úgy forogtak a szemei erre a kérdésemre: a lábával dobbantott. „
2788     4,  I  |               szemei erre a kérdésemre: a lábával dobbantott. „A te
2789     4,  I  |                  a lábával dobbantott. „A te apád egy akasztófárul
2790     4,  I  |            annyi gondja van terád, mint a vízbe dobott macskakölyökre!” –
2791     4,  I  |                macskakölyökre!” – Nekem a lélegzetem is elállt. „No,
2792     4,  I  |                hát mit állasz itt, mint a sóbálvány? Nem tudod, mit
2793     4,  I  |               Rögtön hozz egy bérkocsit a kisasszonynak!” Azután a
2794     4,  I  |                a kisasszonynak!” Azután a vasúti kalauzban levelezett,
2795     4,  I  |                s ismét hozzám fordult: „A gyorsvonat Szeged felé indul
2796     4,  I  |               vágtass haza, szedd össze a cókmókodat, aztán ki az
2797     4,  I  |               se nézz az ablakon, mikor a vonat kirobog a városbul!”
2798     4,  I  |          ablakon, mikor a vonat kirobog a városbul!” S amíg hozzám
2799     4,  I  |               lépésekkel járt fel s alá a szobában. – Én el voltam
2800     4,  I  |              bejött jelenteni, hogy itt a bérkocsi, nem is várta,
2801     4,  I  |          akartam elfogadni, erőszakosan a zsebembe dugta, s aztán
2802     4,  I  |                 dugta, s aztán megfogta a karomat s csaknem erővel
2803     4,  I  |                 Én szédelegve mentem le a kocsiig, s most el vagyok
2804     4,  I  |        történnie. Nem válaszolt Vigárdy a leveledre? Nem jött el?~–
2805     4,  I  |               az országházban, mikor én a leveledet odavittem. Egy
2806     4,  I  |              fel, az maga vitte be neki a levelet. Annak már van két
2807     4,  I  |              óra lesz.~Ismét csengettek a konyhaajtón.~Camilla ment
2808     4,  I  |               Egy napsugár derengett át a két hölgy lelkén.~Hátha
2809     4,  I  |                Hátha csak tréfa volt az a keserves fogadás a gyám
2810     4,  I  |              volt az a keserves fogadás a gyám részéről. Most levelet
2811     4,  I  |              Most levelet küld, kimenti a rossz kedvét.~Nem volt a
2812     4,  I  |                a rossz kedvét.~Nem volt a levélben semmi írás, hanem
2813     4,  I  |                 hogy Camilla is utazzék a leányával, rögtön, ebben
2814     4,  I  |                 volt. Előérzete volt az a megsemmisülésnek.~– De én
2815     4,  I  |              aztán léptek hallatszottak a kibérelt szobában. Az elválasztó
2816     4,  I  |           elválasztó ajtóban nyikorgott a kulcs.~Melyik jön a kettő
2817     4,  I  |          nyikorgott a kulcs.~Melyik jön a kettő közül?~Vigárdy jött
2818     4,  I  |           Vigárdy jött be.~Kezében volt a kalapja, s abban az országgyűlési
2819     4,  I  |                 országgyűlési napirend, a másik kezében sétapálcája,
2820     4,  I  |         szederjes folt, szája szélén az a fehér tajték látszott, ami
2821     4,  I  |              látszott, ami az őrültek s a halálos betegek ismertető
2822     4,  I  |               halántékán lehetett látni a megdagadt erek lüktetését.~–
2823     4,  I  |               Az ön feleségének adta át a levelet?~– Eh mit? Feleségnek.
2824     4,  I  |                Eh mit? Feleségnek. Hisz a feleségem nem ölne meg engem!~–
2825     4,  I  |                 meg engem!~– De elvitte a levelemet a legádázabb politikai
2826     4,  I  |                  De elvitte a levelemet a legádázabb politikai ellenfelemhez,
2827     4,  I  |      botrányhajhászó képviselőhöz, s az a mai ülésben interpellációt
2828     4,  I  |          interpellációt intézett emiatt a miniszterhez, s felolvasta
2829     4,  I  |       Szentséges Isten! – sikoltott fel a leány.~– Nem értem – szólt
2830     4,  I  |            Camilla. – Hát mi köze ehhez a parlamentnek?~De Helvila
2831     4,  I  |                  Az ellenzéki képviselő a földmívelési miniszterhez
2832     4,  I  |       interpellációját: „Van-e tudomása a miniszternek arról, hogy
2833     4,  I  |          kormánypárti képviselő, egyike a párt oszlopos tagjainak
2834     4,  I  |                hivatalba beszerezze. Ez a bizonyos férj váltóhamisításról,
2835     4,  I  |                 ismeretes; de különösen a turfon elkövetett yankeetrickjeiről.
2836     4,  I  |         yankeetrickjeiről. S most ennek a kezére készül a kormány
2837     4,  I  |              most ennek a kezére készül a kormány az állam egyik legkényesebb
2838     4,  I  |       legkényesebb természetű birtokát, a méntelepet bízni, a jelzett
2839     4,  I  |           birtokát, a méntelepet bízni, a jelzett képviselő hathatós
2840     4,  I  |           ajánlatára.” S ezzel elővette a „szeretőmhöz” írt levelemet,
2841     4,  I  |             levelemet, s felolvasta azt a ház előtt.~– Rettenetes.~–
2842     4,  I  |                   Rettenetes.~– Hát még a háznak az arca! Az volt
2843     4,  I  |                 háznak az arca! Az volt a rettenetes! Az ellenzéki
2844     4,  I  |        rettenetes! Az ellenzéki padokon a kárörvendő, nevető, gúnyhahotázó
2845     4,  I  |             nevető, gúnyhahotázó arcok! A kormánypártiakon a harag,
2846     4,  I  |               arcok! A kormánypártiakon a harag, az elkeseredés. A
2847     4,  I  |                a harag, az elkeseredés. A mellettem ülők ököllel ütötték
2848     4,  I  |          mellettem ülők ököllel ütötték a padot, kiabálva, ordítva: „
2849     4,  I  |               kiabálva, ordítva: „Ki az a képviselő? Nevezze meg!
2850     4,  I  |         képviselő? Nevezze meg! Halljuk a nevét!” A karzaton minden
2851     4,  I  |          Nevezze meg! Halljuk a nevét!” A karzaton minden látcső kereste
2852     4,  I  |          karzaton minden látcső kereste a soraink között, ki lehet
2853     4,  I  |            vágja oda az interpellálónak a szeme közé: „Hazugság! Nem
2854     4,  I  |                   Ki ájul el? Ki fut ki a teremből? – Én csendesen
2855     4,  I  |          teremből? – Én csendesen ültem a helyemen, s néztem a beszélő
2856     4,  I  |              ültem a helyemen, s néztem a beszélő szeme közé, ki a
2857     4,  I  |                a beszélő szeme közé, ki a levél olvasása után kegyetlen
2858     4,  I  |              mosollyal dugta azt vissza a zsebébe, s azt mondá: „A
2859     4,  I  |                a zsebébe, s azt mondá: „A nevet majd megmondom holnap
2860     4,  I  |             nevet majd megmondom holnap a zárt ülésben.”~A miniszter
2861     4,  I  |                 holnap a zárt ülésben.”~A miniszter nem felelhetett
2862     4,  I  |                válaszolni fog. Az elnök a ház felháborodása miatt
2863     4,  I  |                 Ott láttam Alasztort is a karzaton. Az, mint egy őrült,
2864     4,  I  |                e jelenet után az ajtón.~A két hölgy egy szót sem tudott
2865     4,  I  |             alatt! Mikor sárba gázolják a becsületemet! Meggyalázzák
2866     4,  I  |     Meggyalázzák ország-világ előtt azt a nőt, akit én mint egy szentet,
2867     4,  I  |               csendesen tudtam ott ülni a helyemen, és úgy tenni,
2868     4,  I  |                 aztán kitört Camillából a szilaj harag.~– Megölöm
2869     4,  I  |           Hiszen ha azzal segítve volna a bajon, nem várnám én, hogy
2870     4,  I  |          embernek igaza van! Én mindazt a bűnt elkövettem, amivel
2871     4,  I  |                 hittem, hogy jót teszek a nyomorultakkal.~Camilla
2872     4,  I  |         nyomorultakkal.~Camilla lekapta a fejéről a hajfonatát, s
2873     4,  I  |               Camilla lekapta a fejéről a hajfonatát, s elkezdte azt
2874     4,  I  |                azt kibontani. Első jele a megőrülésnek.~Helvila közbeszólt.~–
2875     4,  I  |                 egynapi haladékunk van. A név még nincs kimondva.
2876     4,  I  |                 Én fogom felkeresni azt a képviselőt. Én beszélek
2877     4,  I  |       kicsikarom tőle, hogy visszavonja a vádját.~– Nem, kedves leánykám,
2878     4,  I  |        Könyörgéseddel csak súlyosítanád a vádat. Az is egy bűntanújel
2879     4,  I  |            lenne. Azután még nincs vége a tragédiának. Az ülést folytatták,
2880     4,  I  |             folytatták, mert ugyanannak a képviselőnek még egy másik
2881     4,  I  |                 interpellációja is volt a kereskedelmi miniszterhez,
2882     4,  I  |           miniszterhez, és egy harmadik a kultuszminiszterhez. A kereskedelmi
2883     4,  I  |         harmadik a kultuszminiszterhez. A kereskedelmi minisztertől
2884     4,  I  |            jelzett képviselő ugyanannak a csalárd bukott férjnek a
2885     4,  I  |                a csalárd bukott férjnek a szép feleségét, akihez gyöngéd
2886     4,  I  |            gyöngéd viszonyok csatolják, a kereskedelmi minisztériumhoz
2887     4,  I  |              pénztárosnőnek? Helyesli-e a miniszter, hogy a képviselők
2888     4,  I  |            Helyesli-e a miniszter, hogy a képviselők a barátnéikat
2889     4,  I  |            miniszter, hogy a képviselők a barátnéikat az állam költségén
2890     4,  I  |                 Ez megöl! – sikolta fel a nő.~Vigárdy kacagott, s
2891     4,  I  |                  s amellett öklével üté a homlokát.~– Hahaha! Egy
2892     4,  I  |                Hahaha! Egy honatya, aki a szeretőjét az állammal fizetteti
2893     4,  I  |                 Camilla azt hitte, hogy a szíve fog megszakadni. Támolygott.
2894     4,  I  |                  Fogjátok meg egymásnak a kezét. Rejtsétek el magatokat
2895     4,  I  |               elől? – mondá Bertalan. – A saját lelkem elítél. Bolondot
2896     4,  I  |           Bolondot tettem. Belerohantam a gyalázatba.~– De hát olyan
2897     4,  I  |               Isten és ember elleni bűn a nyomorultakkal jót tenni? –
2898     4,  I  |            Helvila.~Vigárdy megsimogatá a leányka fejét.~– Várj csak,
2899     4,  I  |             velünk futhatsz. Következik a harmadik interpelláció a
2900     4,  I  |                a harmadik interpelláció a kultuszminiszterhez: „Van-e
2901     4,  I  |               ugyanazon szép asszonynak a leányát kineveztette egy
2902     4,  I  |            egyszer már egy dührohamában a saját apját akarta megfojtani?”
2903     4,  I  |               ordított: „Ki az? Halljuk a nevét!” – Az a név el van
2904     4,  I  |                  Halljuk a nevét!” – Az a név el van ítélve! És én
2905     4,  I  |                 végigvágta magát arccal a földön.~Az anyja odatérdelt
2906     4,  I  |                 ölébe vette.~Aztán csak a csendes zokogásuk hallatszott.~–
2907     4,  I  |               ily rémségnek megtörténni a világon? – rebegé Camilla.~–
2908     4,  I  |            világon? – rebegé Camilla.~– A politikai világban minden
2909     4,  I  |          világban minden rémség lehető. A háborúban nem szabad mérgezett
2910     4,  I  |            mérgezett golyókkal lőni, de a pártok harcában szabad.
2911     4,  I  |               Én ki vagyok szolgáltatva a pellengérnek. Emlékezem
2912     4,  I  |            Emlékezem egy hasonló esetre a képviselőházban, mikor egy
2913     4,  I  |              politikust kompromittálta. A képviselő fiatal házas volt.
2914     4,  I  |               azt rebegé: „Nem én írtam a levelet!” Pedig ő írta.
2915     4,  I  |                 most én fogok ott állni a helyén és meg fogom kísérleni,
2916     4,  I  |                kísérleni, hogyan jön ki a számon ez a szó: „Nem én
2917     4,  I  |               hogyan jön ki a számon ez a szó: „Nem én írtam ama levelet.”
2918     4,  I  |                  térdéről fölemelkedve. A leány szemei kerekre fel
2919     4,  I  |                  hol van.~Azzal odament a zenélőórához, felnyitotta
2920     4,  I  |               zenélőórához, felnyitotta a zenegép tábláját, s kivette
2921     4,  I  |               tábláját, s kivette annak a tokjából azt a bizonyos
2922     4,  I  |            kivette annak a tokjából azt a bizonyos rumospalackot.
2923     4,  I  |                  melynek márványfehérén a diadal ragyogott, mondá:~–
2924     4,  I  |                 egymás szemében kereste a kérdést, a választ. Megtalálta.~
2925     4,  I  |             szemében kereste a kérdést, a választ. Megtalálta.~Bertalan
2926     4,  I  |               együtt boldog lenni?~Erre a nő szenvedélyesen veté magát
2927     4,  I  |               szenvedélyesen veté magát a férfi keblére, ölelte, csókolta,
2928     4,  I  |              Most már tudom, hogy mi az a csók. – Az az édes halál.~
2929     4,  I  |               Azzal megindult csendesen a hálószoba ajtaja felé.~–
2930     4,  I  |       összeborzad. – Olyan hideg jön ki a halál kapujából.~A leány
2931     4,  I  |               jön ki a halál kapujából.~A leány odakiáltotta az anyjának
2932     4,  I  |            odakiáltotta az anyjának azt a klasszikus mondást:~– „Arria! –
2933     4,  I  |              mondást:~– „Arria! – mondd a férjednek: nem fáj a halál,
2934     4,  I  |              mondd a férjednek: nem fáj a halál, Paetus!”~Aztán becsukódott
2935     4,  I  |              ajtó.~Az óra kettőt ütött, a zenegép pengeté a szerenádkeringőt.~
2936     4,  I  |                ütött, a zenegép pengeté a szerenádkeringőt.~
2937     4,  II |                       II.~…Még pengette a zenélőóra a szép spanyol
2938     4,  II |                Még pengette a zenélőóra a szép spanyol dal végakkordjait.
2939     4,  II |              spanyol dal végakkordjait. A Dragomirovics-szállás közlőajtaja
2940     4,  II |                 óvatosan körültekintett a szobában. Örvendetes vigyorgásra
2941     4,  II |                tárgyakat meglátta. Majd a hálószoba ajtajáig settenkedett,
2942     4,  II |                  Azzal visszasomfordált a benyíló ajtóba, nagy unszolással
2943     4,  II |          unszolással kínálgatva valakit a besétálásra.~Az a valaki
2944     4,  II |               valakit a besétálásra.~Az a valaki Amanda asszony volt.
2945     4,  II |           hangon Zeno. – Ön kívánta ezt a helyzetet.~– De most már
2946     4,  II |            kellő alapot egy válóperhez. A közjegyző úr előtt mondta.
2947     4,  II |          óhajtását is teljesítem, vajha a bűnösöket in flagranti találhatná!
2948     4,  II |         Kívántam ezt; de most szeretnék a föld alá süllyedni, hogy
2949     4,  II |        süllyedni, hogy ne legyek itt.~– A bűntanújelek itt vannak,
2950     4,  II |                 Ez itt az ő kalapja, ez a sétapálcája az aranyfogantyúval.
2951     4,  II |               Méltsád névnapi ajándéka, a kettős monogram rajta. De
2952     4,  II |                  Itt vannak együtt. Ott a hálószobában.~Amanda undorodva
2953     4,  II |              undorodva fordította félre a fejét, s fátyolát arcára
2954     4,  II |                hát uram, tessék bemenni a szobába – mondá Alasztor
2955     4,  II |                Zenónak. – Végezzünk! Ön a bosszúálló férj!~Zeno hosszúra
2956     4,  II |               férj!~Zeno hosszúra húzta a száját.~– É-én menjek be?
2957     4,  II |              rögtön főbe lő, ha meglát. A képviselők revolvert hordanak
2958     4,  II |           képviselők revolvert hordanak a zsebükben.~– Hát ki menjen
2959     4,  II |            percent nyereség ránézve, ha a felesége rögtön férjhez
2960     4,  II |              fizetni.~– Juridice helyes a felfogás.~– Aztán ön közjegyző.
2961     4,  II |               lesz belőle botrány; csak a tényállás konstatálása.
2962     4,  II |           bemegyek én.~Alasztor odament a hálószoba ajtajához, s bekopogtatott
2963     4,  II |          kinyitotta az ajtót s belépett a szobába, az ajtót megint
2964     4,  II |              hogy Amanda előtte álljon.~A kis szobából nem hallatszott
2965     4,  II |         meghatottság látszott, homlokán a redő még mélyebb, szemöldei
2966     4,  II |         szemöldei összehúzva. Két kezét a mellén tartá, ökölre szorítva.~
2967     4,  II |                 ökölre szorítva.~Amanda a féltékenység kegyetlen dühével
2968     4,  II |               kegyetlen dühével kérdezé a kilépőtől:~– Nos? Együtt
2969     4,  II |            találta őket?~– Igen.~– Mind a kettőt?~– Mind a hármat.
2970     4,  II |                   Mind a kettőt?~– Mind a hármat. A leány ott fekszik
2971     4,  II |                kettőt?~– Mind a hármat. A leány ott fekszik közbül
2972     4,  II |                leány ott fekszik közbül a kettő között.~– Meghaltak! –
2973     4,  II |               most már be akart rohanni a szobába. Alasztor visszatartá.~–
2974     4,  II |            békével elköltözni. Nem erre a planétára való emberek voltak.
2975     4,  II |          békével.~Ekkor aztán Amandának a kedélye egyszerre átcsapott
2976     4,  II |             kedélye egyszerre átcsapott a kétségbeesett rémületbe.~–
2977     4,  II |              ilyen olcsón szabadult meg a férjétől. Most már válópert
2978     4,  II |               önnek szüksége. Én sietek a rendőrséget értesíteni.~
2979     4,  II |               jogomrul.~Azzal otthagyta a házat.~Zeno, úgy látszik,
2980     4,  II |            látszik, hogy komolyan vette a keserű tréfát.~Kihúzta a
2981     4,  II |                a keserű tréfát.~Kihúzta a zsebéből a piros selyemzsebkendőt,
2982     4,  II |              tréfát.~Kihúzta a zsebéből a piros selyemzsebkendőt,
2983     4,  II |             fuldokolva.~– Asszonyom! Ez a borzasztó csapás, mely szíveinkre
2984     4,  II |                hagyta neki végigrebegni a frázist.~– Ne érjen ön hozzám!
2985     4,  II |          Távozzék előlem! Itt van önnek a bűndíja. (Azzal odanyújtá
2986     4,  II |            könyvet.) Én megveszem öntül a halottjait. Hagyjon engemet
2987     4,  II |              áldozataimmal.~Zeno, amint a húszezer forintos takarékpénztári
2988     4,  II |             tekintettel emelé arcát fel a magasba:~– Tehát mégis van
2989     4,  II |                 Tehát mégis van igazság a földön! – Szaladt is a zsákmányával,
2990     4,  II |          igazság a földön! – Szaladt is a zsákmányával, a pénzt folyóvá
2991     4,  II |              Szaladt is a zsákmányával, a pénzt folyóvá tenni.~Amanda
2992     4,  II |            kulcsolva, elkezde imádkozni a megholtak lelki üdvéért.