1-500 | 501-1000 | 1001-1322
Rész, Fezejet
1 1, I | Mind a kettő fölfelé tart. Az egyiken szilszkin prémgalléros
2 1, I | bársonygalléros felöltő: az sincs begombolva, alatta
3 1, I | fehér kravátli a nyakán.~Az elébb jövő lassú járású
4 1, I | mikor lépcsőn megy fölfelé; az utóbb jövő fiatal atlétaalak,
5 1, I | Dobokay úr!~A daliás úr az első emeleti ajtónál megáll,
6 1, I | becsenget. Sokáig jönnek az ajtót kinyitni. Azalatt
7 1, I | másik úr is megérkezik, az is ott áll meg.~– Ah! ön
8 1, I | Tetszett már csengetni?~– Az inasok bizonyosan most vacsorálnak.
9 1, I | itt estély lesz?~– Utolsó az évadban. Sokat ígérő programmal.
10 1, I | arra jött?~– Nem. Engem az úr hítt meg sürgetős üzleti
11 1, I | ügyben.~– Tehát nem is akarja az asszonyságnak bemutattatni
12 1, I | mulatna.~Ezalatt kinyitották az ajtót. Az inason látszott,
13 1, I | Ezalatt kinyitották az ajtót. Az inason látszott, hogy most
14 1, I | felöltős a szilszkingallérost az elsőbbséggel.~– Kérem, uram –
15 1, I | Kérem, uram – kínálkozék az vissza.~– No, no. Aetas
16 1, I | Aetas praecedit. (A koré az elsőbbség.)~– Hány éves
17 1, I | nevezhet urambátyámnak.~Az előszobában az inas le akarta
18 1, I | urambátyámnak.~Az előszobában az inas le akarta segíteni
19 1, I | inas le akarta segíteni az urakról a felső kabátjaikat.~–
20 1, I | óra. Valamit hoztam, ami az estély programjához tartozik:
21 1, I | aztán Perukker úrnak akarta az inas lehúzni a kabátját.~–
22 1, I | a ketten magukkal vitték az utcai toalettjüket a terembe,
23 1, I | tartanak. Csak ez a kék az ő inasuk, aki az ajtót nyitotta
24 1, I | ez a kék az ő inasuk, aki az ajtót nyitotta előttünk;
25 1, I | Vigárdyéknál.~– Haneha azoknak az ikertestvérei voltak. Egyébiránt
26 1, I | Magyarul „deliszellem”. Az bizony. Fényes tehetség.
27 1, I | instrumentumon fog remekelni?~– Óh, az csak a börzén kottáz és
28 1, I | néhány perc múlva átjön az elfogadóterembe.~– No, akkor
29 1, I | nagyságos úr számára? – kérdezte az etikett-tudó Jean.~Perukker
30 1, I | kezével, mint a jegyszedő az alagútnál, mikor azt mondja
31 1, I | kocsisnak, hogy „tovább”.~Az inas kikísérte az előszobaajtóig.~
32 1, I | tovább”.~Az inas kikísérte az előszobaajtóig.~Dobokay
33 1, I | egész kurtára lenyírva, az arc simára borotválva, kivéve
34 1, I | képeznek némi rendetlenséget: az egyik lejjebb húzódik, mint
35 1, I | törvényszék sorompói előtt, ahol az ellenfeleit (gyakran a királyi
36 1, I | oldalszárnyajtaja szétnyílik: belép az úrnő.~
37 1, II | vállfűző kényszerít rá: az öltöny csak kifejezi a szép
38 1, II | félig födetlen kebel enged az egészre divinálni. Az arc
39 1, II | enged az egészre divinálni. Az arc kifejezése még inkább
40 1, II | lélek lakik; segít nekik az a hosszú szempilla is, mely
41 1, II | szinte hogy árnyékot vet az arcra. – Hanem aztán mikor
42 1, II | felnyílnak, s kivillan alóluk az a két sárga szem, mely olyan,
43 1, II | a belépő hölgy elé siet. Az kezet nyújt neki. A kezét
44 1, II | hölgy.~– Kétszer is. Először az elejétől a végéig; aztán
45 1, II | végéig; aztán meg a végétől az elejéig.~A hölgynek az ajka
46 1, II | végétől az elejéig.~A hölgynek az ajka és a keze remegett,
47 1, II | mikor a kéziratot átvette. Az ő saját munkája volt az.
48 1, II | Az ő saját munkája volt az. Ez az átadó pedig egy irgalmat
49 1, II | saját munkája volt az. Ez az átadó pedig egy irgalmat
50 1, II | asztalka. Arra tette le Camilla az írást.~– Nos? Hát kezdje!~–
51 1, II | Cukorral szokta nagysád az orvosságot bevenni, vagy
52 1, II | Nagysád teljesen bírja az irodalmi nyelvet: irálya
53 1, II | bonyolított, fordulatai meglepők, az egész tarkázva szellemes
54 1, II | bróm. Hanem…~– Hanem?…~– Ez az egész elbeszélés, ennek
55 1, II | senki sem ír többé; de több az, hogy amit nem is olvas
56 1, II | kritikussal.~– Szeretném az indokolást.~– Hát ha bonctani
57 1, II | azzal is szolgálhatok. Az ön elbeszélésének az alakjai
58 1, II | szolgálhatok. Az ön elbeszélésének az alakjai mind olyan ideális
59 1, II | világban már senki sem ismer. Az ön hősnője képviseli a női
60 1, II | Szerelmünkben boldogok”. Ma az úgynevezett szerelemnek
61 1, II | motívumai vannak. Hát még aztán az a nemes keblű imádó, aki
62 1, II | jótékonysági gyűjtőíven.~– Az nálam reklám. A legtöbb
63 1, II | szív? Hát mi köze a szívnek az emberi indulatok és érzelmek
64 1, II | semmit. Igenis van befolyása az emberi érzelmekre és kedélyhangulatokra
65 1, II | kedélyhangulatokra a májnak, az epének és más változó gerjedelmű
66 1, II | de főképpen a gyomornak. Az éhes és a túlterhelt gyomor
67 1, II | világtörténetet: de mit csináljon az a szegény ártatlan, izmokból,
68 1, II | legyen a szívnek semmi köze az elhatározásainkhoz: de az
69 1, II | az elhatározásainkhoz: de az erős emberi akarat hatalmát
70 1, II | kétségbe?~– Erős akarat! Hisz az meg éppen nonszensz. Hát
71 1, II | éppen nonszensz. Hát akarta az ember azt, hogy szülessen?
72 1, II | erős vagy gyönge? Minden az átörökléstől függ. Akinek
73 1, II | átörökléstől függ. Akinek az apja vagy nagyapja bolond
74 1, II | játékszenvedélye van, a fiának is az lesz.~– És a talentumok?~–
75 1, II | talentumok?~– Azok meg éppen az agy idomulásától függnek.
76 1, II | agy idomulásától függnek. Az már tudományosan megállapított
77 1, II | megállapított igazság, hogy az agyvelő idegszálainak bonyolódása
78 1, II | bonyolódása okozza, hogy az egyik emberből hegedűművész,
79 1, II | gonosztevőnek, s ez teszi tönkre az ön egész etikai okoskodását,
80 1, II | miatt csak nem lakolhat meg az egyén.~– Eszerint ön a túlvilágban
81 1, II | ezen a mi világunkon túl? Az egyetlen planéta, amelyet
82 1, II | földnek ismerünk, a Mars. De az már eddig is úgy túl van
83 1, II | ezen a földön kell kivenni az élvezetekből annyit, amennyit
84 1, II | szóló utalványokat, amikkel az aszkétákat jól lehetett
85 1, II | ön nevetségesnek tartja az imádkozást is, és az áhítatos
86 1, II | tartja az imádkozást is, és az áhítatos léleknek Istenhez
87 1, II | mezején lakozó Hadúrhoz, az a természet törvényei szerint
88 1, II | csak embertagadó vagyok. Az Isten lételét elismerem,
89 1, II | megérteni nem tudom; de az emberek lételét tagadom.
90 1, II | S ami nem kriminalitás, az nem vétek.~Camilla még nem
91 1, II | védelmére szólok, hanem az ön világnézete ellen. Én
92 1, II | már, micsoda banális fogás az, engem akarni kényszeríteni
93 1, II | parasztokból is kiveszett az idill (ha ugyan volt valaha),
94 1, II | Hát a vallás?~– Vallás? Ez az a kihűlt planéta, aminek
95 1, II | aminek a fénye elmúlt: csak az árnyéka maradt meg. Van
96 1, II | szeresd a felebarátodat”, meg az, hogy „az én országom nem
97 1, II | felebarátodat”, meg az, hogy „az én országom nem e világból
98 1, II | majd a paradicsomban ő lesz az első, aki most utolsó. Itt,
99 1, II | már remény: csak intrika; az antik ideál mind stereotipozva
100 1, II | mindenki.~– A pénz?~– Nem az. Hanem saját maga.~– Hisz
101 1, II | gyönyörködhetnék azokban az elmés észrevételekben, amiket
102 1, II | ugyanarra a melódiára ugyanazok az uraságok. Eh! Boldog nő
103 1, II | Ez élvezetes lesz.~– Nem az emberiségben van a hiba,
104 1, II | Egészen beleélte magát az emberi lélek árnyoldalainak
105 1, II | hitszegőket. Ön nem ismeri az igazi világot: én ismerem
106 1, II | ön a leányom felől? Hisz az még gyermek!~– Tudom. Tizenkét
107 1, II | önnek.~– Honnan veszi ezt az állítást?~– Hiszen régi
108 1, II | egy baráti ebédnél, meg az után volt alkalmam a kis
109 1, II | közbevetett mondását feljegyezni. Az mind olyan okos szó volt;
110 1, II | olyan okos szó volt; nem az enfant terrible-ek hebehurgya
111 1, II | mondatni. Ez sohasem fut el az ember elől, hanem szembeáll,
112 1, II | ijedjen, nagysád. Egészen az anyja lelkületét tükrözi
113 1, II | Csakhogy a tükörkép erősebb az eredetinél. – Úrhölgyeinknél
114 1, II | eredetinél. – Úrhölgyeinknél az a szokás, hogy egy szantálfa
115 1, II | egy szantálfa legyezőre az ismerőikkel emlékmondatokat
116 1, II | írta a legyezőjére: „Nem az boldogít bennünket, amink
117 1, II | bennünket, amink van, hanem az, amit remélünk”. A szép
118 1, II | hangulat.~– De erősebb mondás az, amit Vigárdyné legyezőjére
119 1, II | Amanda őnagysága teljesen az én világnézeteimet osztja.
120 1, II | Annyira összetalálkozunk az egész életfilozófiánkkal,
121 1, II | kérdezte éntőlem, hogy mi ennek az értelme. Azt mondá: „No
122 1, II | van!” Kitalálta, hogy ki az a tengerszem, s ki az a
123 1, II | ki az a tengerszem, s ki az a harmatcsepp.~E percben
124 1, II | szerint való darabot adnak. Az emberek mint állatok. Igazi
125 1, II | tetszészsivajon nagysád az én stentoromat.~– No, csak
126 1, II | Camilla kezét nyújtá: Alasztor az ajkaihoz emelte a svédkesztyűs
127 1, II | sarkával előre kihátrált az ajtón, ámbár ez a neme a
128 1, III| oldalajtóhoz. Közeledtére az ajtó egészen felnyílt. Haragjának
129 1, III| Volt olyan magas, mint az anyja. Kurta gyermekruhát
130 1, III| Semmiben sem hasonlított az anyjához. Az arca telt és
131 1, III| hasonlított az anyjához. Az arca telt és halavány; a
132 1, III| mosolygó kifejezést adnak neki; az orra görög szabású; nagy,
133 1, III| Mindig arra intesz, hogy az okos emberek beszédéből
134 1, III| szemöldöködet! Sehogy sem illik az arcodhoz a harag. Hát nem
135 1, III| szabad énnekem akkor jönnöm az én kis mamámhoz, amikor
136 1, III| figyelmen kívül hagyná ezt az impertinenciáját.~– Megittad
137 1, III| A kiscicámmal megosztva. Az is erős növésben van, korához
138 1, III| szobádba alunni. Tudod, hogy az orvos azt rendelte, hogy
139 1, III| hátam…~– No hát mivel akarod az estét tölteni? Kell a Contes
140 1, III| Nem is kellenek. Szeretnék az estélyen itt lenni.~– No,
141 1, III| No, bizony itt volna az ideje, hogy a kisleányok
142 1, III| mert a rózsabogárnak is az a szokása, hogy a legszebb
143 1, III| való eszük.~– Hát szükséges az, hogy a leányoknak a társaságban
144 1, III| amennyit nekünk, kisleányoknak az iskolában tanítanak a mintaképeikről,
145 1, III| hogy „Toffi”: ami származik az „aqua toffana”-ból.~– Hallod-e,
146 1, III| szép ez a jácintgirland az uszályodon! Meg ez a japáni
147 1, III| hogy akkor bejöjjek, mikor az a Párizsban járt violinista
148 1, III| szívdobogás. Azt hiszem, hogy az egy kisisten. Az az én Orfeuszom!~–
149 1, III| hiszem, hogy az egy kisisten. Az az én Orfeuszom!~– No, ez
150 1, III| hogy az egy kisisten. Az az én Orfeuszom!~– No, ez éppen
151 1, III| tréfáltam. Nem a hegedűs az én ábrándom, hanem Beethoven
152 1, III| falióra muzsikál. A mi óránk az én legkedvesebb művészem;
153 1, III| művészem; csak két darabot tud: az Arditi csókkeringőjét, meg
154 1, III| leányoknak onnan számítják az életkorát, hogy mikor vitték
155 1, III| hallottam: tudod, attul az angol misstől, aki olyan
156 1, III| egyszer rajtakaptad, hogy az édespapa megcsókolta.~Camilla
157 1, III| édespapa megcsókolta.~Camilla az ajkába harapott.~Szerencsére
158 1, III| kezével; – egyszerre megállt az anyja előtt.~– De hát mi
159 1, III| anyja előtt.~– De hát mi az a csók? Mi van abban? Engem
160 1, III| Engem mindennap megcsókol az apa: de én nem találok abban
161 1, III| erre a könyörgő szavára az anyjának a dacos kisleány
162 1, III| jácintcsokrodat.~Azzal elfutott az oldalajtón át.~Camillának
163 1, IV | IV.~A villanycsengettyű az előszobában jelezte, hogy
164 1, IV | jelezte, hogy vendég érkezett. Az első vendég. „De hát valakinek
165 1, IV | első vendégnek lenni.” (Ez az aranymondás már cinkbe van
166 1, IV | szupirozni. A hölgyecske letette az evésnél alkalmatlan álarcot. „
167 1, IV | orrát.” – Dehogy hamis! Ez az egy igaz rajta. Ő az a híres
168 1, IV | Ez az egy igaz rajta. Ő az a híres Kapiczány úr: az
169 1, IV | az a híres Kapiczány úr: az újságíró.~Első szava a nem
170 1, IV | már nem mondhatja, hogy az ő zsebe is tele van írással:
171 1, IV | is tele van írással: mert az már csúnya plágium volna. –
172 1, IV | öntől, hogy mégis eljött az estélyünkre.~– Pont tíz
173 1, IV | Nagy kár! Ő volt annak az istállónak a lelke.~(Kolosszális
174 1, IV | Fordítsa hasznára, nagysád, az értesítésemet. Nagysádat
175 1, IV | nyereségből.~– Nem szeretem az ékszereket.~– No, akkor
176 1, IV | jött egyedül.~– Nem vártam az uramra. Az a klubban konferenciázik.
177 1, IV | Nem vártam az uramra. Az a klubban konferenciázik.
178 1, IV | hogy jól terített-e fel az inasom? Tudom, hogy te nagyon
179 1, IV | tanulmányod a büfé. Nekem meg az az elementumom. Csókollak,
180 1, IV | tanulmányod a büfé. Nekem meg az az elementumom. Csókollak,
181 1, IV | olyan közel viszi egymáshoz az ajkait, hogy csóknak is
182 1, IV | nyak, sokat jelentő buste, az nagyon is egészséges, a
183 1, IV | A legyezővel félretolják az útból.~– Nem! Nem! semmi
184 1, IV | hivatását követve, elsiet az ebédlőbe, ahol az inasok
185 1, IV | elsiet az ebédlőbe, ahol az inasok a lakomaasztal szerkesztésével
186 1, IV | új vendég érkezése által. Az egyikről tudjuk, hogy hegedűművész;
187 1, IV | mintha hóna alatt hozná az instrumentumát: az előre
188 1, IV | hozná az instrumentumát: az előre lett küldve; hanem
189 1, IV | speciális titkait, nehogy az újon érkező vendégek is
190 1, IV | legidegesebbek, akik félnek az elkéséstől. Őnagysága királyi
191 1, IV | pedig tökéletes hasonmása az anyjának, arcban és termetben. (
192 1, IV | jól táplált alak, akinek az a fátuma, hogy erősen meggörbült
193 1, IV | Noé apó elsőszülöttének az ivadéka: pedig nem az. Becsületes
194 1, IV | elsőszülöttének az ivadéka: pedig nem az. Becsületes tót atyafi.~
195 1, IV | sovány és csupa könyök. Az arca olyan, mint a macskáé:
196 1, IV | reményteljes úrfi, aki se az apjához, se az anyjához
197 1, IV | úrfi, aki se az apjához, se az anyjához nem hasonlít: középen
198 1, IV | doktor jellemét sejteti az a sok érdemrend, mely a
199 1, IV | fiam! Harmadéves jogász. Az olvasókör jegyzője. Egy
200 1, IV | nyújtva a királyi tanácsos az ifjúnak.~A szülők szeretnék,
201 1, IV | sokkal praktikusabb elme: ő az apához tartja magát.~– Szokott
202 1, IV | keservesen felsóhajt:~– Ez az egy hiányzik még! (Tudniillik
203 1, IV | Tudniillik a kamaráskulcs, amit az ember a háta végén szokott
204 1, IV | dupla monológ:~– „Hat lap! – Az enyim egyenes.” – „Tizennégy
205 1, IV | Stichmatch.”~Ezalatt visszatér az étteremből Amanda asszony.~
206 1, IV | fenekével felfordítva tették az ezüsttartályra.~Kapiczány
207 1, IV | kisasszony fülébe súgni, amidőn az oldalba döfi a legyezőjével.~–
208 1, IV | még nem beszélhetett vele. Az egy előkelő hivatalnoknak,
209 1, IV | felesége, akit a férje kísér az estélyekre. A férje hosszú,
210 1, IV | ami kurtára van nyírva, az arckifejezése, a fejhordozása
211 1, IV | cseresznyeajkak megnyílnak: az az aqua toffana.~Mikor belépnek
212 1, IV | cseresznyeajkak megnyílnak: az az aqua toffana.~Mikor belépnek
213 1, IV | kritikával, hogy milyen ostoba az ilyen városi szakácsné:
214 1, IV | lencsét ad mellékletül, holott az pörkölt káposztát követel;
215 1, IV | ezzel ehetetlenné tette az egész fácányt, pedig azt
216 1, IV | helyet kereső Rangosiné az első üdvözletkicserélés
217 1, IV | ideges vagyok ma – veszi föl az elejtett fonalat a királyi
218 1, IV | most lépett be Dobokay az ajtón! Figyeljen csak, milyen
219 1, IV | Kapiczány úr, megbocsásson, hogy az első találkozásunknál olyan
220 1, IV | szerkesztő húzta fel… – segíti ki az elakadtat Alasztor.~Ezen
221 1, IV | újságíró veszett el, uram!~Az inasok eközben teát és süteményt
222 1, IV | folyik a diskurzus.~Csak az a hely, ahová Toffi asszonyság
223 1, IV | nagyon Rangosiné közelébe, de az annak nem használ.~Elvira
224 1, IV | kérdezi, hogy de ugyan hol van az ő Helvila barátnéja, akivel
225 1, IV | évvel hamarább hagyta el az intézetet; mért nincs az
226 1, IV | az intézetet; mért nincs az is itt? Ő nagyon szeretne
227 1, IV | igyekezik megnyugtatni, hogy még az ő barátnéja nagyon fiatal,
228 1, IV | a társaságba, mert annak az arca oly veszedelmesen hasonlít
229 1, IV | hasonlít Vigárdy úréhoz, hogy az egyszerre mindenkit frappál,
230 1, IV | meglátja. Azok a szemek! Az a száj! De még az a családi
231 1, IV | szemek! Az a száj! De még az a családi fekete lencse
232 1, IV | jobb arcon. Ez a gyermek az igazi „vértanú”.~Elvira
233 1, IV | nem érv semmi tekintetben. Az már orvostanilag be van
234 1, IV | előtt, félelmében, annak az arca lebegett.~A királyi
235 1, IV | de visszahozták.~Miután az ártatlanság eltávozott,
236 1, IV | ártatlanság eltávozott, az ottmaradtak szabadon értekezhetnek
237 1, IV | turf és a gentry-klub volt az otthona. A gavallér barátok
238 1, IV | egyre csipdesték, hogy mi az ára a tollnak? Amandának
239 1, IV | ára a tollnak? Amandának az atyja ugyanis tollkereskedésből
240 1, IV | egymásra. Meritorisz kapott az alkalmon: hirtelen megkérte
241 1, IV | aztán Vigárdy revánsból az elhagyott Amandának ajánlá
242 1, IV | ajánlá fel jegygyűrűjét, amit az megint bosszúból elfogadott.~–
243 1, IV | királyi tanácsosnétól, hogy ki az övé?~– Igazán megkérdezzem?~–
244 1, IV | siet beavatkozni.~– Óh, az én uramra nem kell várni.
245 1, IV | én uramra nem kell várni. Az most a klubban van, konferencián.
246 1, IV | hárman is, s mindannyinak az arcából kirí a csúfondáros
247 1, IV | konferencia köpönyegével, az még nem baj. – Hanem amikor
248 1, IV | amikor már azt vallja be az „éjféleken és éjfélek után”
249 1, IV | paprikázza a mérget:~– És aztán az üdvözlő hitvesi ölelés közben
250 1, IV | forintot.~– Ah! Ah! – hangzik az általános csodálkozás magasztaló
251 1, IV | pótlékot – szól a doktor az ifjú zsenihez.~– Ennek már
252 1, IV | Ennek már van helye – szól az ifjú büszkén zsebébe süllyesztve
253 1, IV | büszkén zsebébe süllyesztve az elnyert prédát. – Egy szegény
254 1, IV | neveletlen árvát táplál.~– Az valami rettenetes, hogy
255 1, IV | mennyi jótékonyságot gyakorol az én fiam – az én rovásomra.~
256 1, IV | jótékonyságot gyakorol az én fiam – az én rovásomra.~A királyi
257 1, IV | odasiet megtudni, hogy mi az?~– Mi nagy dolog történt? –
258 1, IV | mondja erre Emilia nagysám. – Az én férjem hírhedett kártyajátékos
259 1, IV | nevetni, kivéve azokat, kik az előzményeket nem ismerik.
260 1, IV | Ilyen zseniális asszony az én feleségem. Akármit mond,
261 1, IV | feleségem. Akármit mond, az egész társaságot egyszerre
262 1, IV | egyszerre felderíti vele.~– Már az igaz – erősíti Emilia nagysám. –
263 1, IV | valahányszor valamit szavaltam, az egész társaság roppantul
264 1, IV | szeretné megtudni tőle, hogy ki az a nagy notabilitás?~– Az
265 1, IV | az a nagy notabilitás?~– Az a Flórián – az egy nevezetes
266 1, IV | notabilitás?~– Az a Flórián – az egy nevezetes ember – magyarázza
267 1, IV | mondja, hogy levelet hozott, az azt jelenti, hogy Meritorisz
268 1, IV | méltót.~– Levelet hozott az uramtól? – kérdi az inashoz
269 1, IV | hozott az uramtól? – kérdi az inashoz fordulva.~– Igenis.~–
270 1, IV | hogy a levelet átvegyem az előszobában.~– Azt gondoltam
271 1, IV | ezüsttálcán nyújtá át a levelet az úrhölgynek.~Camilla elvette
272 1, IV | a tálcáról a levelet, s az öve mellé dugta. Nem volt
273 1, IV | hegedűművész megpengeti az instrumentumát, a vendégek
274 1, IV | teáscsészéket lerakják, az andante kezdődik.~Camilla
275 1, V | ismerve a hegedűművésznek az ideges fogékonyságát, amit
276 1, V | fogékonyságát, amit még az is ingerel, ha a pianissimo
277 1, V | pianissimo flageolet hangjai közé az óra tiktakja közbeketyeg. –
278 1, V | balzacon, fejét hátraszegve: az arca holthalavány, ajkai
279 1, V | a hölgyek ijedten néztek az elájultra: egynek sem volt
280 1, V | sokérdemrendű doktor, de az csak olyan doktor, aki lepkéket
281 1, V | feleségével volt elfoglalva, aki az ijedségtől sírógörcsöt kapott,
282 1, V | tanácsosné előre-hátra taszigálta az embereket, a leányát keresve: „
283 1, V | szíve” segítségére menni az elalélt nőnek, de férfi
284 1, V | elalélt nőnek, de férfi létére az sem tehetett többet, minthogy
285 1, V | tehetett többet, minthogy az ájult nőnek a fejét, mely
286 1, V | nincs”.~Ő is odalépett az elájulthoz, de nem azért,
287 1, V | kivegye a kezéből, amely az ájulást okozhatta. Jogot
288 1, V | voltak.~S amint elolvasta, az arca lángveres lett a dühtől,
289 1, V | levelet fennhangon elolvassa az egész társaság előtt, de
290 1, V | hogy váltókat hamisított az én férjem nevére. Harmincötezer
291 1, V | utolérik, főbe lövi magát!~– Az égre, asszonyom! – súgja
292 1, V | Hát már elfeledte, hogy az húszmillió mérföldre van?)~–
293 1, V | hamisítania?~– Hiszen ha hamisak az aláírások, Vigárdy nem károsodik
294 1, V | szakértőknek, agnoszkálják az aláírásokat. Juj! micsoda
295 1, V | lehet barátnéja, nekem nem az. Nincs az elájulva, csak
296 1, V | barátnéja, nekem nem az. Nincs az elájulva, csak tetteti magát.
297 1, V | tetteti magát. Ismerem én az ilyen tempókat. Ez a legkényelmesebb
298 1, V | Ez a legkényelmesebb póz az ilyen katasztrófánál. Csak
299 1, V | magára hagyni, majd fölébred az magától, ha senki sem lesz
300 1, V | senki sem lesz mellette. Ő az oka ennek a ruinának! Az
301 1, V | az oka ennek a ruinának! Az ő bolond fényűzése. – Tetszett
302 1, V | fényűzése. – Tetszett neki, hogy az ő jour fixeiről írnak az
303 1, V | az ő jour fixeiről írnak az újságok. „Ünnepelt szépségünk.
304 1, V | dühöngő szép asszonyt.~Ez az igazi ősember-nőstény! Krepdesinben
305 1, V | és brüsszeli csipkében. Az eredeti Éva anyánk, aki
306 1, V | Éva anyánk, aki nemcsak az almáját a fának kóstoltatta
307 1, V | csipkekendőjével megtörli az izzadt arcát, még a púder
308 1, V | hogy „ég a színház”.~Csak az inasok téblábtak alá s fel,
309 1, V | lett volna módom benne. S az én apám nem lopta, nem csalta
310 1, V | kísérni.~(Tehát még ezt az egy embert is, aki ott maradt
311 1, V | Hát hiszen a tolvajok és az aszfaltbetyárok ellen csak
312 1, V | Hogy megy hazáig ezekben az atlaszcipőkben?~– Ejh! Most
313 1, V | egyenesen ide fog jönni.~Az még nem tud semmit.~
314 1, VI | VI.~Az elájult asszony pedig csak
315 1, VI | akinek a kedvéért tettesse az ájultságot.~A cselédek lótottak-futottak
316 1, VI | a rénusi lazac. Ott van az elítélt és rehabilitált
317 1, VI | és rehabilitált fácány. Az egyiket a pincér, a másikat
318 1, VI | Ugyan mit parlamentéznek az urak? – igazítja el a vitát
319 1, VI | melyik kié? Ez úgyis mind az ördögé már. Csináljunk consortiumot.
320 1, VI | Holnap mindent lepecsételnek!~Az indítvány egyhangú pártolásra
321 1, VI | egyhangú pártolásra talált. Ez az igazság.~– Úgyis benn van
322 1, VI | nagyokat.~Azzal siettek az egész lakomát lehordani
323 1, VI | távozó cselédek csapkodták az ajtókat maguk után, hogy
324 1, VI | úgy rengett bele a ház.~Az elájult asszony pedig ott
325 1, VI | a szemei nyíltak fel. De az nem az ébredés volt; hanem
326 1, VI | szemei nyíltak fel. De az nem az ébredés volt; hanem egy
327 1, VI | Elcsendesült minden. Még az óra sem ketyegett. Meg volt
328 1, VI | a cselédek lótás-futása az ajtaja előtt; a viháncoló
329 1, VI | zúgással.~Vége volna már az estélynek?~Olyan soká aludt
330 1, VI | Olyan soká aludt volna?~Várt az ajtónyitásra. Az estély
331 1, VI | volna?~Várt az ajtónyitásra. Az estély végeztével a mama,
332 1, VI | kisleánya szobájába, megcsókolni az alvót, s a vánkosa alá dugni
333 1, VI | rugó nyomására jelentette az időt.~Tizenkettőt ütött.
334 1, VI | volt, de amellett babonás. Az embereket meg tudta kritizálni,
335 1, VI | nem mert kikötni.~A szív, az a buta izomtömeg, fél!~Hanem
336 1, VI | buta izomtömeg, fél!~Hanem az agyvelőnek van akarata.~
337 1, VI | van akarata.~S lassanként az akarat erőt vesz a félelmen.~
338 1, VI | szalonban.~Leküzdi a félelmet az éjféli rémek s az engedelmességet
339 1, VI | félelmet az éjféli rémek s az engedelmességet az anyai
340 1, VI | rémek s az engedelmességet az anyai tilalom iránt. Felöltözik,
341 1, VI | gyertyáját, s reszketve kinyitja az ajtaját.~Egy sötét garderobe-on
342 1, VI | ő nemrég. Tanulmányozta az okos beszédeket. Félve nyitott
343 1, VI | Félve nyitott be rajta.~Az ajtónyitásnál majd elfújta
344 1, VI | amint odaér, nagyot sikolt.~Az anyját látja ott heverni
345 1, VI | hogy meghalt, s sírni akar.~Az a gyáva szív! Az sem tud
346 1, VI | sírni akar.~Az a gyáva szív! Az sem tud egyebet, mint a
347 1, VI | tudja kitalálni, hogy mi az, amit most lát.~Az ő anyja,
348 1, VI | hogy mi az, amit most lát.~Az ő anyja, a ház úrnője itt
349 1, VI | Mindent tud. Most már érti az egész helyzetet.~Most már
350 1, VI | Pallas Lexikonából olvasott az ájulásról. – Ez az. – A
351 1, VI | olvasott az ájulásról. – Ez az. – A szemek halálmeredése,
352 1, VI | halálmeredése, a lassú pihegés, az arc halott színe. Aztán
353 1, VI | kibontása. Hideg víznek az arcba fecskendezése. A tenyereibe
354 1, VI | tölt, s azt szagoltatja az elájulttal. – Ez használ. –
355 1, VI | ásít. A félholt föléled.~Az első érzése az, hogy a keble
356 1, VI | föléled.~Az első érzése az, hogy a keble nyitva van,
357 1, VI | itten? Helvila felöleli az anyját fektéből.~– Nem mégy
358 1, VI | beviszlek.~S azzal felkapja az ölébe az anyját, s viszi,
359 1, VI | azzal felkapja az ölébe az anyját, s viszi, mint egy
360 1, VI | mint egy dajka a gyermeket, az ajtó felé: megfordítva a
361 1, VI | kisleány erős. Mégis jó az a svéd gimnasztika!~– Tégy
362 1, VI | Tudok már menni – suttogja az anya. – A zsibbadás elmúlt.~–
363 1, VI | Visszajövök.~S azzal bement az öltözőjébe.~Visszajön? De
364 1, VI | ösztön úgy nógatta, hogy ez az a papírrongy, ami legméltóbb
365 1, VI | végigolvasva a tartalmát: az okos ész azt diktálta neki,
366 1, VI | érdekelnek.~Észre sem vette, hogy az anyja visszajött a hálószobájából.
367 1, VI | ijedten nyújtá a levelet az anyjának, aki azt szépen
368 1, VI | leányka félve nézett fel az anyjára, amint ott térdelt:
369 1, VI | csinált: mosolygott. Hanem az még elijesztőbb volt. Olyan
370 1, VI | bizonyítékokat hoz fel, amikkel az menthetetlenül meg van fogva,
371 1, VI | a ránéző szemek égetését az arcán. Mit tehet mást, minthogy
372 1, VI | mosolygás, mint mikor valaki az öngyilkosság eszméjét neveli
373 1, VI | lelkében, s azt takargatja az arca lárvájával.~Ez a pergamenkemény
374 1, VI | mosoly aztán nem is hagyta el az arcát mindvégig, amíg ketten
375 1, VI | ami mondva volt.~Camilla az öve mellé dugott kis női
376 1, VI | félórával kevesebbet mutat az időnél.~Odament, elindította
377 1, VI | még merőbben mosolygott.~Az a kisleány pedig nagy lélekbúvár
378 1, VI | lélekbúvár volt!~Tudott az arcvonásokban olvasni. Ilyen
379 1, VI | Ilyen kifejezést nem látott az anyja arcán még soha.~Felnyitotta
380 1, VI | csészéket színültig, s letette az asztalkára, egymással szembe.
381 1, VI | leányka egyszerre elértette az anyja gondolatját.~Megragadta
382 1, VI | engemet és magadat ölni!~Az az őrületes mosolylárva
383 1, VI | engemet és magadat ölni!~Az az őrületes mosolylárva még
384 1, VI | Hiszen még nem is tudom, mi az élet. Ne kényszeríts meghalni,
385 1, VI | sem tudom, mi a világ. Még az álmomat sem hagyták végigálmodnom –
386 1, VI | vár reád, ha élve maradsz. Az utcáról fölszed egy asszony,
387 1, VI | fölszed egy asszony, aki az ilyen élni szerető kisleányokra
388 1, VI | szerető kisleányokra vadászik. Az aztán majd ád neked piros
389 1, VI | ád neked piros ruhát is, az arcodat is kifesti pirosra,
390 1, VI | ne fogadjon bennünket!~– Az ismerősök? Hisz azok mind
391 1, VI | azok mind bezárják előttünk az ajtajaikat. S eltagadják,
392 1, VI | bezárja a szekrényét, mikor az ajtaját rányitjuk.~– Nem
393 1, VI | Nem lehet! Nem lehet az! Imádkozni fogunk! Anyám.~–
394 1, VI | Hát nem hallottad, hogy az ég ezermillió mérföldre
395 1, VI | mérföldre van innen: mire az ima odáig eljut, akkorra
396 1, VI | megfagyott a föld!…~– Óh az a hideg föld! Én félek abba
397 1, VI | lefekünni! Anyám! Én rettegek az örök éjszakától!~A leány
398 1, VI | vacogtak.~– Jó. – Monda az anya száraz hangon. – Hát
399 1, VI | rossz leány vagyok én? Aki az anyját egyedül hagyja meghalni?
400 1, VI | szemein a csókot, a nyakán az ölelést: aztán végig az
401 1, VI | az ölelést: aztán végig az egész termetén, le egész
402 1, VI | ád, ki tudja, mit hozhat az új nap? Az éjszaka tele
403 1, VI | tudja, mit hozhat az új nap? Az éjszaka tele van rémekkel!~
404 1, VI | éjszaka tele van rémekkel!~Az anya lesimogatta a kisleány
405 1, VI | leány felemelte a fejét az anyja térdéről, s felnézett
406 1, VI | anyja térdéről, s felnézett az arcába. Azon még most is
407 1, VI | még most is ott vonaglott az a fájó mosoly. A leány kitalálta
408 1, VI | leány arcán is ott volt az a halált gúnyoló mosoly.
409 1, VI | halált gúnyoló mosoly. Leült az anyja mellé, maga elé húzta
410 1, VI | csészét, s ő is elkezdte abban az ezüst kanálkával kavargatni
411 1, VI | halálcukrot.~Erre Camilla odavonta az ölébe a leányát, s elkezdte
412 1, VI | egy hároméves kisbabát, az pedig hízelkedett, kedveskedett
413 1, VI | keblemen, körülcsavarod az olvasóval? Kis mamácskám.
414 1, VI | hangon szólt:~– Hát minek ez az érzékenykedés? Hát van nekünk
415 1, VI | a világot, a helyzetet, az embereket megítélni. Látod,
416 1, VI | születtél: elloptál egy szikrát az égből, most azt visszafizeted.
417 1, VI | bíró. Hát hajtsuk végre az ítéletét. – Nyugodt vagy-é?~–
418 1, VI | ítéletét. – Nyugodt vagy-é?~– Az vagyok, anyám.~Most azután
419 1, VI | Most azután mind a kettőnek az arca mosolygott.~Úgy csevegtek,
420 1, VI | teában – mondá Camilla.~– Az én csészémben már mind elolvadt.~–
421 1, VI | mondá Helvila.~– Azzal éppen az ellenkezőt érnők el. Ha
422 1, VI | vegyül e szer közé, attól az egyszerre kristályozódik,
423 1, VI | el nem olvad.~– Ah! Akkor az olyan embert, aki ezzel
424 1, VI | ez a szer egy angyal!~És az anyjának a szemei éppen
425 1, VI | Megszólal:~– Senkit sem találtam az előszobában. Jó estét!~A
426 1, VI | teakeverést, sem a mosolygást, sem az ülve maradást.~– Nem mára
427 1, VI | végigolvassa a levelet, mely az olvasás után kihull a kezéből.~–
428 1, VI | meggyaláztatás után még lehet járni az Isten napja alatt?~– De
429 1, VI | akkor önön veszik meg azt az összeget.~– Azt tudom. Kifizetem.~–
430 1, VI | egyszer-kétszer végighúzta az ujjait a hegyes szakállán,
431 1, VI | készen volt a válasszal.~– Az asszonynak azt fogom mondani,
432 1, VI | igaz!~– Hát ki nézhet bele az én tárcámba? Hasonló alkuk
433 1, VI | helyettesíti a nyugtát. Az a vasút létrejön. Nekem
434 1, VI | Camilla, hogy a hazugság az egyetlen kötszer, ami a
435 1, VI | s egymást fogja felfalni az emberiség.~– Ez irtóztató
436 1, VI | megértette mind a hangot, mind az arckifejezést.~– Ugyan,
437 1, VI | teáskanállal! Én úgy olvasok önnek az arcában, mint a kitárt könyvben.
438 1, VI | elvenni. A férj megvan valahol az ellenlábasoknál. Haza nem
439 1, VI | börtönbe fut. Így lesz szép az élet! A gazdag feleségnek
440 1, VI | nézett rá. Valóban kitalálta az eszmejárását.~– No, hát
441 1, VI | teásfindzsát maga elől. Az a penetráns keserűmandula-illat
442 1, VI | kegyeire. Hanem hát ön nem az a nő! Ön inkább fejére borítja
443 1, VI | szabadon rendelkezik. Biz az szerény fizetéssel fog járni.
444 1, VI | szavamba kerül. Kitanulja az iskolamesternőséget, s annak
445 1, VI | iskolában.~– Igen! Igen! Az nagyon jó lesz! – szólt
446 1, VI | Camilla arcáról ezalatt elmúlt az a halálhirdető mosolygás.
447 1, VI | Olyan volt ez a változás az arcán, mint mikor a széljósló
448 1, VI | színét. Lelkének elveszett az öngyilkos energiája: egészen
449 1, VI | a hatalmába került ennek az embernek, aki meg akarja
450 1, VI | odaugrott hozzá a leánya, az kényszeríté, hogy a kezét
451 1, VI | osztani. Ezt a szobát meg az öltözőjét tartsa meg a saját
452 1, VI | szokta hozni Budapestre. Az igen nyugodalmas lakó lesz.
453 1, VI | nyugodalmas lakó lesz. S amit az fog fizetni albérletben,
454 1, VI | fizetni albérletben, abból ön az egész lakásbért fedezheti,
455 1, VI | ingyenben marad.~Helvila nógatta az anyját:~– Mondd hát, hogy
456 1, VI | helye. – Hát mi kell még az élethez?)~Vigárdy szétnézett
457 1, VI | azt! – szólt Camilla. – Az egy haszontalan ostobaság.~–
458 1, VI | hallgasson ön rá. Mit értenek az okos emberek a poézishez?
459 1, VI | Akik alkoholometerrel mérik az indulatot, s boncolókéssel
460 1, VI | boncolókéssel vizsgálják az érzést.~– De igaza volt!
461 1, VI | mármost keresztülesett ön ezen az iskolán. Ezt még mint boldog
462 1, VI | jelenben számot vet.~– Óh, az nekem tetemes összeg lesz –
463 1, VI | kiadók lábtót támasztanak az ablakához, úgy törnek be
464 1, VI | magasztalva, becsülve lesz. Ezen az önérdemelte néven fogják
465 1, VI | önt szólítani…~Camillának az arca már derülni kezdett;
466 1, VI | Camilla.~Helvila átölelte az anyját, s gyöngéden súgá
467 1, VI | Keresztapa”.~A lányka nevetett az ötletén: a nevetés az anyjára
468 1, VI | nevetett az ötletén: a nevetés az anyjára is elragadt. Együtt
469 1, VI | nevettek. Milyen furcsa az! Keresztapa lesz a neve!
470 1, VI | kereste a szemeivel azt az embert, aki visszaadta nekik
471 1, VI | aki visszaadta nekik ezt az éltető nevetést. A halottaknak!~
472 1, VI | nevetést. A halottaknak!~Az pedig félrefordítá az arcát,
473 1, VI | halottaknak!~Az pedig félrefordítá az arcát, s a szemeit törülte.~–
474 1, VI | nevetett?~– Igen. Nevettem.~(Az sem volt igaz: zokogását
475 1, VI | Perukkerhez vágtatok: azt kihúzom az ágyából, s rendezem vele
476 1, VI | ágyából, s rendezem vele az ügyemet, nehogy holnap beperelje
477 1, VI | búcsúvétel nélkül elsietett.~Az ajtóból még egyszer visszafordult.~–
478 1, VI | elmentem, zárja be utánam az ajtót. Cselédjei nincsenek
479 1, VI | csukódni hallá, akkor kiment az ajtókat bezárni.~Helvila
480 1, VI | Helvila egyedül maradt.~Amint az anyja kiment a szobábul,
481 1, VI | elővette a rumos palackot. Az félig volt kiürülve.~És
482 1, VI | hová rejthetné azt el?~Az óra egyet ütött – éjfél
483 1, VI | Megvan.~Helvila odasietett az órához, felnyitotta a zenegép
484 1, VI | nem talál rá senki.~Mire az óramű tokját ismét bekapcsolta,
485 1, VI | bekapcsolta, visszajött az anyja.~Eléje sietett; az
486 1, VI | az anyja.~Eléje sietett; az is tárt karokkal jött feléje.
487 1, VI | sóhajta fel Camilla.~A leány az ajtó felé mutatott kinyújtott
488 1, VI | kinyújtott karjával:~– Ő az én igazi atyám!~Camilla
489 1, VI | sértesz vele.~– De mondom! Az a másik csak akkor adta
490 1, VI | másik csak akkor adta nekem az életet, amikor nem tudtam
491 1, VI | tudtam róla; de ez akkor adta az életemet, amikor már szeretek
492 1, VI | érte. Mikor úgy hasonlít az arcod az övéhez. Pedig Isten
493 1, VI | Mikor úgy hasonlít az arcod az övéhez. Pedig Isten a tanúm,
494 1, VI | minthogy naponta elővettem az arcképét, s elbámultam rá,
495 1, VI | a szívével. Megvert érte az Isten!~Camilla figyelmét
496 1, VI | egyszerre megkapta valami. Az üres teásfindzsák.~– Hová
497 1, VI | teásfindzsák.~– Hová lett az a „tea”? – kérdezé ijedten
498 1, VI | napra.~– Hová tetted?~– Az az én titkom.~A zenemű utolsó
499 1, VI | napra.~– Hová tetted?~– Az az én titkom.~A zenemű utolsó
500 1, VII| Szinte egymásba ütötték az orrukat Vigárdyval. A házmester
1-500 | 501-1000 | 1001-1322 |