Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |          azt mondá, hogy várni fog rá öt percig: annak okvetlenül
 2     1,  I  |          sőt azt a kritikát mondta rá, hogy:~– Pedig aligha jobban
 3     1,  II |          nem a vállfűző kényszerít rá: az öltöny csak kifejezi
 4     1,  II |          teszi ön le a felöltőjét? Rá fog melegedni.~– Nem ismerem
 5     1,  IV |             hogy most nem megy föl rá a frakk.~A doktorék azonban
 6     1,  IV |            aztán alaposan megfelel rá:~– Hja, a kis Helvilát nem
 7     1,  IV |         faktor. Sűrű példák vannak rá, hogy a legnotóriusabb hűtlen
 8     1,  IV |       felvilágosítás volt! – monda rá Alasztor.~– No, hát nem
 9     1,  IV |         gondoltam ki, hogy feladom rá a hosszú gombos libériámat,
10     1,  VI |            van ott, s nagyot bámul rá: mintha nem jutna hirtelen
11     1,  VI |          Camilla meglepetve nézett rá. Valóban kitalálta az eszmejárását.~–
12     1,  VI |          Ah! Mit? Ne hallgasson ön rá. Mit értenek az okos emberek
13     1,  VI |        henger mellé.~Ott nem talál rá senki.~Mire az óramű tokját
14     1,  VI |          az arcképét, s elbámultam rá, hosszan, hosszan.~– Szeretted
15     2,  I  |     asztalra egy névjeggyel, amire rá van írva: „Házmesternének”.
16     2,  I  |        Mentül messzebb, annál jobb rá nézve. Itt megöli őt az
17     2,  I  |          sírjon. Semmi oka sincsen rá. Hiszen nem vagyok én Otello.
18     2,  I  |         sarka alá, s hadd taposson rá, mint egy hálátlan kígyó
19     2,  I  |         lázas veresség: visszatért rá az átlátszó halaványság,
20     2,  III|           földre dobott névjegyet. Rá is lépett egyszer s rajtahagyta
21     2,  III|         azt mondá neki.~– Gyújtson rá, kérem. – Tudta tapasztalatból,
22     2,  IV |       vasparipázik. Szabadalma van rá. A sipkáján viseli a 32-
23     2,  V  |           óvatos feleletek! Amanda rá akarta szorítani a leányt,
24     2,  VI |     segíthetek rajtad. Gondom lesz rá, hogy szép temetésed legyen.
25     3,  I  |            signaturáiban – felelte rá az új nemzedék.~(Nono, gyerekek!)~
26     3,  I  |     cselekszik?~A leány azt mondta rá: – Nem…~Camilla elbámult.~–
27     3,  I  |           hamarább gondoltam volna rá!~– De hát lehet egy fővárosi
28     3,  I  |           megtudja, még jobban fog rá haragudni. Az apró jótéteményeket
29     3,  I  |       leány szomorú gúnnyal mondta rá:~– Ez a legnagyobb bizonyíték
30     3,  I  | Kimentheted magadat. Ne is gondolj rá! Az anyád nem fog elereszteni.
31     4,  I  |        levelét.~Helvila azt mondta rá:~– Csak késő ne legyen.~
32     4,  I  |              Semmi válasz sem jött rá.~– S nekem szabva az időm.
33     4,  I  |            Camilla.~– Az! – felelt rá Bertalan.~– Óh, fussatok