1-500 | 501-1000 | 1001-1322
Rész, Fezejet
501 1, VII| Életre hoztad Camillát az ájultából?~– Én már élve
502 1, VII| Miféle antitoxikonnal?~– Az az én arkánumom. De hát
503 1, VII| Miféle antitoxikonnal?~– Az az én arkánumom. De hát te
504 1, VII| mehetnél be hozzá, mert bezárta az ajtókat, s nincs cseléd,
505 1, VII| közprédáján: éppen ez volt az ürügy, amivel idebocsátottak.
506 1, VII| szuggeráltam neki, hogy az bizonyosan megszökött az
507 1, VII| az bizonyosan megszökött az ezüsttel. Erre a nagyságos
508 1, VII| cselédeknek!~– Nem, pajtás! Hogy az inasok, szobaleányok dáridózzanak
509 1, VII| mégis nagyon szép volna az élet! Hadd kontempláljanak
510 1, VII| neved is belekerüljön. Nem az országos rendőrség miatt,
511 1, VII| más baj nem ér. Egész éjet az orfeumban! Ezért reggel
512 1, VII| Ezért reggel összeszid az asszony; de estére megbocsát.
513 1, VII| megbocsát. Hanem egy órát az öngyilkos nő mellett: azért
514 1, VII| legnagyobb nyomorban. – Az a hír, mintha tetemes összegű
515 1, VII| már tudta, hogy mi volt az a „rosszabb hely”, amit
516 1, VII| rosszabb hely”, amit Vigárdy az orfeummal, sőt Camilla budoárjával
517 1, VII| már tudom, hogy mi volt az árkánumod, amivel kigyógyítottad
518 1, VII| árkánumod, amivel kigyógyítottad az öngyilkosságból a szép asszonyt!
519 2, I | is a jegykiadó ketrecben. Az ilyen elfelejtett lényekkel
520 2, I | annyit tudott mondani, hogy az egy valósággal létező úriember.
521 2, I | horvát-szlavón képviselő”. De ő annak az ábrázatját még sohasem látta,
522 2, I | négy év óta lakik itten ez az úr. A házmesterné takarítja
523 2, I | nyolc forintot havonként. Az a nyolc forint minden hónap
524 2, I | hónap elsején oda van letéve az asztalra egy névjeggyel,
525 2, I | szappanozva, a sáros topánja az ágy elé tévede őt magát
526 2, I | el is utazik, s olyankor az ajtaját lakattal is bezárja,
527 2, I | szerint – hol a nappali, hol az éjjeli órákat tölti otthon;
528 2, I | azt haza kellett hozni az intézetből. A betegséget
529 2, I | és rángatózik, s amellett az arcát fintorgatja. Az orvos
530 2, I | amellett az arcát fintorgatja. Az orvos azt mondja, hogy ez
531 2, I | eredménnyel, azzal erőltette meg az agyát; most az anyja ápolja,
532 2, I | erőltette meg az agyát; most az anyja ápolja, senkit sem
533 2, I | házmesterné beszéli ekként az ágybérlőjének, a napidíjasnak.
534 2, I | a háziúrnak, aki gyűlöli az általa „Federvieh”-nek nevezett
535 2, I | nevezett emberfajt.~ ~Az oldalajtón kopogtatás hangzik:
536 2, I | oldalajtón kopogtatás hangzik: az kulccsal van bezárva. Camilla
537 2, I | hálószobájából, s felnyitja az ajtót.~Vigárdy lép be. Abból
538 2, I | hat és hét óra közt van az idő. Az asztalon már ég
539 2, I | hét óra közt van az idő. Az asztalon már ég a lámpás.~
540 2, I | Helvila jobban van. – Ez az első szava Camillának.~–
541 2, I | Camillának.~– Tudom, beszéltem az orvossal. Most csak arra
542 2, I | elébb sejteni, találgatni. Az is meglehet, hogy ez a jó
543 2, I | egyszerre kigyógyítja. De az is lehet, hogy recidivál
544 2, I | recidivál tőle. Dugja el ezt az írást.~– S hová lett kinevezve?~–
545 2, I | rá nézve. Itt megöli őt az ismerősök ránézése.~– Az
546 2, I | az ismerősök ránézése.~– Az igaz. Sokszor mondja: „Anyám,
547 2, I | nincs öldöklőbb méreg, mint az embereknek a szeme”.~– Jó
548 2, I | kérdezte Vigárdytól: – Mit tesz az a latin mondás: „Vestigia
549 2, I | ez a szenvedés rámnézve az élet!~– Milyen élet!~– Őrült
550 2, I | összetörhetnők a békóinkat.~– Az lehetetlen.~– Önt hűtlenül
551 2, I | felesége.~– Reális felfogásban az.~– S ez a fődolog. Ugyan
552 2, I | harmadik alakot? S azért az ilyen lelki házasságtörés
553 2, I | egymással valami jót, hogy az mind a kettőnknek rosszul
554 2, I | Talán túlságosan is szereti, az a hibája.~– Felszabadítanám
555 2, I | saját tehetségein kívül az, ami elősegítette, nem a
556 2, I | volt. Abban nagy része van az ön felesége kitartó buzgalmának.
557 2, I | elfelejteni, hogyan segített önnek az emelkedésében a neje, vagyona,
558 2, I | által, még inkább abban az ernyedetlen buzdításban,
559 2, I | sokszor félrevonult volna az akadályok elől, ha az ön
560 2, I | volna az akadályok elől, ha az ön nejének heroinai elhatározottsága
561 2, I | nagyravágyásból cselekszi. De ennek az önzésnek nemes alapja van.
562 2, I | boldogságról, melynek ára az ön jövendő dicsősége? Nem!
563 2, I | eddig voltunk. Én viselem az én szenvedéseimet, s nem
564 2, I | Camilla! Ha ön tudná, hogy mi az ára annak az úgynevezett
565 2, I | tudná, hogy mi az ára annak az úgynevezett dicsőségnek?
566 2, I | falatomat. De a lelkem, az idegeim visszaszörnyednek
567 2, I | visszaszörnyednek attól az eszmétől, hogy én önt, a
568 2, I | Hadd tartson tovább ez az én boldogságom.~– De ez
569 2, I | tantaluszi kín.~– Hát nem lehet-e az, hogy legyenek emberek a
570 2, I | emberek a világon, akikben nem az állat képezi az őslényt?~–
571 2, I | akikben nem az állat képezi az őslényt?~– Nők lehetnek.
572 2, I | állítja. Én ember vagyok. Az is akarok maradni. Engem
573 2, I | hipokrita szerepe. Én önt az egész világ szeme láttára
574 2, I | hirdetni: ez a gyémánt szív az enyém.~– Ha ön így beszél,
575 2, I | Ha ön így beszél, én az ajtómra tolózárt csináltatok,
576 2, I | elfelejtettek. Bezárni azt az ajtót, mely Camilla lakosztályát
577 2, I | rossz szokásai.~Ott van ni! Az a közbenső ajtó nagy csendesen
578 2, I | percig sincsenek nyugton. Az arcszíne rezes.~Amint belép,
579 2, I | segített füllel hallgatózik, az ajkai még gömbölyűbbre csücsörödnek,
580 2, I | fütyülne, azután kivesz az oldalzsebéből egy szivarkát,
581 2, I | rágyújt, egy karszéket odahúz az ajtó elé, melyen bejött,
582 2, I | elő.~Végre mégis nyílik az ajtó, s kilépnek rajta:
583 2, I | ajtó, s kilépnek rajta: az úr és az asszonyság.~Camilla „
584 2, I | kilépnek rajta: az úr és az asszonyság.~Camilla „Jézus
585 2, I | alakot meglátja, s siet az ajtót betenni maga után;
586 2, I | Bertalan is meg van ütődve. Az új ember pedig gúnyosan
587 2, I | csak idecseppentem közétek az égből – vagy a pokolból,
588 2, I | Kérem, ne takargassa el az arcát mistress, azért hogy
589 2, I | kilépni a hálószobájából. Én az ilyesmire készen voltam.~–
590 2, I | te ide? – kérdezi Vigárdy az első meglepetéséből felocsúdva.~–
591 2, I | egyszerűen. Nagyon okosan teszi az ember, ha Amerikába elutazva,
592 2, I | Visszajövet ismét előveheti. Az ajtómon ugyan Dragomirovics
593 2, I | lelkiismeretemet, amint az előszobában felakasztott
594 2, I | belenyúltam, s megtaláltam benne az én tisztelt barátom szivartárcáját,
595 2, I | bowieknife. Hát hiszen, hogy az én hosszas távollétem alatt
596 2, I | valakinek engem helyettesíteni, az egészen normális helyzet.
597 2, I | méltánylani, hogy ön e célra az én Vigárdy barátomat választotta,
598 2, I | gentlemanlike gondoskodott az ön szükségleteiről.~Vigárdy
599 2, I | közel volt hozzá, hogy ezt az embert nyakon fogja és kidobja
600 2, I | szégyenletes segélyt el nem fogad. Az államvasutaknál pénztárnoknői
601 2, I | szállást csak fizeti valaki.~– Az albérlő.~– Az a bizonyos
602 2, I | valaki.~– Az albérlő.~– Az a bizonyos Dragomirovics
603 2, I | után sem voltam képes ezt az „ananász” urat a képviselők
604 2, I | lajstromában felfedezni.~– Az csak azt bizonyítja, hogy
605 2, I | címezve a házmester ívén, amit az a rendőrségnek beadott.~–
606 2, I | rendőrségnél, hát akkor megbüntetik az ön feleségét öt forint bírságra.
607 2, I | legjobban, kedves barátom.~– Ez az emlék valami más indulatot
608 2, I | kedves barátom? Hát hisz az igaz, hogy te énhelyettem
609 2, I | váltót kifizettél, amikről az a véleménykülönbség volt
610 2, I | közöttünk, hogy én azokon az aláírásokat hamisaknak hittem,
611 2, I | esztendeig voltál haszonélvezője az én birtokomnak. Mi az ördög?
612 2, I | haszonélvezője az én birtokomnak. Mi az ördög? Jut egy esztendőre
613 2, I | nyolcezerhétszázötven forint. Hát mi az egy ilyen szép asszonyért?
614 2, I | Bettel”.~(– Megfojtsam ezt az embert? – mormogá Camillához
615 2, I | mormogá Camillához Bertalan. Az asszony két kezével tartá
616 2, I | férfi összeszorított öklét.)~Az pedig újabb szivarkára gyújtott,
617 2, I | hazai lapokban benne volt ez az értesítés.~– No lám! Én
618 2, I | hagytam a Ferenciek bazárjában az adresszemet, hogy hová küldjék
619 2, I | tudhattad. Voltam én azalatt az amerikai prériken buccanier,
620 2, I | Ab ovo” ki van egyenlítve az én fatális tévedésem egy
621 2, I | Ekkor érett meg bennem az az elhatározás, hogy én
622 2, I | Ekkor érett meg bennem az az elhatározás, hogy én ennek
623 2, I | elvéből kiindulva én rendezem az ő ügyeit.~– Mit fogok most
624 2, I | vessünk fátyolt a múltunkra. Az a harmincötezer forint –
625 2, I | harmincötezer forint – meg az a négy esztendő – egymást
626 2, I | Teljesen megokosodtam.~– Ez az, amit úgy hívnak, hogy „
627 2, I | azonban a legjobb antidotuma az, amit úgy hínak, hogy „házi
628 2, I | a rákok telelnek”, ahogy az orosz közmondás tartja.
629 2, I | szerencsétlen teremtésben fenntartsa az életkedvet, akikhez régi
630 2, I | varázsa vonzza; vagy pedig az vagyok, aminek te tartasz:
631 2, I | viselő nőnek. Hát akkor az első esetben veszem a kalapomat,
632 2, I | családfő hazaérkezett, többé az én gondozásomra senkinek
633 2, I | partiból.~– Nem úgy van az, kedves barátom. Ne kezdj
634 2, I | el vagy veszve, megbuktál az ország előtt, le vagy gázolva
635 2, I | hogy a dicső nagy férfiú az ő kazlából húzza a szénát.
636 2, I | szénámat, hanem vedd meg az egész kazalt”. S erre a
637 2, I | Bagatell dolog! Igazán pirul az arcom, mikor ilyen aprólékosságokkal
638 2, I | stiller-Co”. Én viselem az obligót, te pedig azt írsz,
639 2, I | ba.~Bertalan olyat ütött az öklével a zongorára, amelyhez
640 2, I | amelyhez támaszkodott, hogy az a szerencsétlen hangszörnyeteg
641 2, I | Camilla pedig csak bámult: az ő lelkében nem volt fogalom
642 2, I | ajánlatot.~Kitört belőle az indulat. A női gyöngeség
643 2, I | mondá:~– Hát azt adja el az ember, amije van. Szívesebben
644 2, I | adnám el a Haris-bazárt; de az nem az enyém.~– No, hát
645 2, I | Haris-bazárt; de az nem az enyém.~– No, hát ha te el
646 2, I | én téged!~Azzal odarohant az intarsiaturákkal díszített
647 2, I | kerüljön a te fejed ismét az ő sarka alá, s hadd taposson
648 2, I | egyszerre fordított a szerepén. Az impertinens kérkedő modor
649 2, I | kapkodta fel a szőnyegről az összetépett levél rongyait,
650 2, I | maradni. Élvezni akarom az édes itthon örömeit. Ah,
651 2, I | Akárkinek! – Itt pedig nincs az ön számára való kényelem.~–
652 2, I | kényelem.~– Áh! Ez nevezetes. Az én szalonomban, ahol az
653 2, I | Az én szalonomban, ahol az én saját bútoraim vannak!~–
654 2, I | hitelezői mindent lefoglaltak az ön megszökése után, s rövid
655 2, I | Egy közülük felvásárolta az egészet, s aztán átengedte
656 2, I | fenekére is oda volt ragasztva az elkobzó billog. – „Nincs
657 2, I | kötelesség.~– Ön nem fog az én szobám ajtaján belépni.~
658 2, I | belépni.~Camilla elállta az ajtót Zeno előtt.~Zeno erőszakoskodni
659 2, I | rajta a leány.~Úgy, ahogy az ágyából kikelt: hálóköntösben,
660 2, I | szétszórva a vállain, a csípőin. Az arca csupa tűzláng volt,
661 2, I | nekiment Zenónak. Magasabb volt az apjánál. Amint a karját
662 2, I | magunkat ölni. Itt ezen az asztalon olvasztgattuk a
663 2, I | halálos mérget a teáscsészében az anyámmal. Készen voltunk
664 2, I | voltunk a halálra. Ekkor az Isten egy szabadítót küldött
665 2, I | hozzánk, aki visszaadta nekünk az életet, megmentette a becsületet: –
666 2, I | megmentette a becsületet: – az ön becsületét, Meritorisz
667 2, I | Zeno. És azután szerzett az anyámnak tisztességes munkakört,
668 2, I | ön idejön és elűzi tőlünk az egyetlen védőangyalunkat!
669 2, I | rágalmakkal, amiknek a szennye az én anyám arcát szeplőzi
670 2, I | megfékezni! Akkor velem van az ördög! Akkor én azt, aki
671 2, I | De már ekkor eltorzult az arca, a szája négyszegletűvé
672 2, I | szája négyszegletűvé lett, az orrcimpái fújtattak, a szemei
673 2, I | hátrált.~– Helvila! Leányom! Az égre kérlek! – rimánkodék
674 2, I | Távolítsd el innen ezt az embert! – lihegé a leány. –
675 2, I | leszek. Megölöm e percben!~– Az atyádat! Isten elleni vétek!~–
676 2, I | Isten elleni vétek!~– Ejh, az őrültek számára nincs beszámítás.
677 2, I | vékony fátyol választ el az őrültségtől.~– De az a fátyol
678 2, I | el az őrültségtől.~– De az a fátyol mindig be fog téged
679 2, I | mindig be fog téged takarni: az anyád szeretete. Eredj a
680 2, I | a hálószobába, s rázárta az ajtót.~Ekkor aztán Zeno
681 2, I | te ennyi pénzt egyszerre? Az a bizonyos jótevő hozta?~–
682 2, I | lapjában megjelent.~Ekkor aztán az ellenkező véleményre tért
683 2, I | rágyújtott egy új szivarkára az égő lámpásnál.~Camilla bezárta
684 2, I | lámpásnál.~Camilla bezárta utána az ajtót.~A hálószoba ajtaján
685 2, I | felugrott, és szaladni akart.~Az anyja átölelte. Csillapítá.~–
686 2, I | hogy összetépjem. Be akarom az arcomat mázolni vérrel,
687 2, I | majd a lába rándult egyet; az arcvonásai minden percben
688 2, I | torzképpé fintorodtak.~Itt volt az a rettenetes démon, a tizenhat
689 2, I | most valami.~A „nagy öröm”.~Az meglehet, hogy visszaidézi
690 2, I | meglehet, hogy visszaidézi az ideges görcsrohamot; de
691 2, I | görcsrohamot; de meglehet, hogy az ellenkező hatást műveli.
692 2, I | fizetéssel.~Erre a leánynak az idegrohama egyszerre megváltozott,
693 2, I | Látszott minden ízén, hogy küzd az akaraterő az idegek szellemével.~
694 2, I | hogy küzd az akaraterő az idegek szellemével.~Ámde
695 2, I | idegek szellemével.~Ámde az a szent démon nem engedi
696 2, I | elűzni.~Ha nem kényszerítheté az arcát fintorgásra, a lábait
697 2, I | utána.~Elkezdett dörmögni az összeszorított fogai közül.~–
698 2, I | fogai közül.~– Hát ki itt az úr? Én-e? Vagy te, nyomorult
699 2, I | kajmánra. Lassan, lassan elmúlt az arcáról a lázas veresség:
700 2, I | veresség: visszatért rá az átlátszó halaványság, míg
701 2, I | egyszer aztán odaveté magát az anyja kebelére, s kisírta
702 2, I | összevissza csókolták. Az aláírt neveket, a pecsétet,
703 2, I | olvasták. Utoljára aztán az egész ív papirost kiterjesztve
704 2, I | a keblére a leány:~– Ez az én palladiumom! Ez az én
705 2, I | Ez az én palladiumom! Ez az én panaceám! Ez az én talizmánom!
706 2, I | palladiumom! Ez az én panaceám! Ez az én talizmánom! Nem vagyok
707 2, I | beteg! De hogy is lehetett az, hogy én őrjöngtem, tomboltam?
708 2, I | sincsen. Törtem, zúztam.~– Az apádat is meg akartad ölni.~–
709 2, I | a japáni figurát, hanem az igazi Meritorisz Zenót.~–
710 2, I | ruhámat, anyácskám.~– Minek az most?~– Felveszem, és kimegyek.~–
711 2, I | úrhoz, a tanfelügyelőhöz, az igazgatónőhöz. Aztán búcsúzni
712 2, I | igazgatónőhöz. Aztán búcsúzni az ismerősöktől. Ahhoz fekete
713 2, I | este szoktam én fölkelni az ágyból? Ha este van, akkor
714 2, I | kettő.~– Liptai túró!~– Ah, az én ideálom. Bor van-e?~–
715 2, I | Egész palack veresbor. Az orvos ezt ajánlotta.~– Derék
716 2, I | valókat, odarakva mindent arra az emlékezetes asztalkára.~
717 2, I | fölrakva a két könyökét az asztalra, s átölelve a karjaival
718 2, I | törülgeté.~Örömkönnyek voltak.~Az orvos mindig azt beszélte,
719 2, I | a csodálatos betegségnek az a válsága, ha egyszer a
720 2, I | egyszer a páciensnek megjön az ételhez való kedve. A szent
721 2, I | Aki egyszer falni kezd, az már megszabadult a démonától.~
722 2, I | is valami a tányérokon, az anyjától:~– Hát te nem vacsorálsz
723 2, I | vacsorálsz velem?~… Jól volt az már lakva örömmel.~…Még
724 2, I | Még egyszer hozott ez az ember igaz örömet ebbe a
725 2, II | különben varázshatalom: az ízlésben. Vigárdyné nem
726 2, II | összevissza, egymás mellett. Az öltözőjét egyúttal elfogadószobának
727 2, II | is tartotta, s ott állt az egyik oldalon a toalettasztal
728 2, II | elhelyezve. Ezek különben csak az intim látogatók voltak;
729 2, II | kunkorítva.~– Susanne! Menjen át az úrhoz, s mondja meg neki,
730 2, II | neki, hogy készen vagyok az elfogadására.~A komorna
731 2, II | elfogadására.~A komorna eltávozik az alkoven kárpitja mögött:
732 2, II | melyen át közelebb lehet érni az „úr” szobáját. Ez a komorna
733 2, II | akkor még Zsuzskának hítták. Az úrnő még utánakiáltott a
734 2, II | komornának: – Kérje meg szépen az urat, hogy ne abban a kabátjában
735 2, II | dohányfüstöt.~Ezalatt belép az oldalajtón Jean, a komornyik,
736 2, II | a múltból, s fenntartani az összeköttetést a jelen viszonyok
737 2, II | viszonyok között.~Amandának az a különössége, hogy szeret
738 2, II | látogatójegyet úrnőjének.~Az úrhölgy kezébe veszi azt,
739 2, II | a pofáját!? Dobja ki ezt az embert a nyakánál fogva!~
740 2, II | különös élvezet fog lenni.~Az úrnő azonban a következő
741 2, II | Jean visszatér.~Már ekkor az úrnő nyugodtan ül a causeuse
742 2, II | Kérem, Jean. Vezesse azt az urat a télikertbe. Kérje
743 2, II | a nagyságos asszonyoknak az eszejárásán.~Az alkoven
744 2, II | asszonyoknak az eszejárásán.~Az alkoven kárpitja megmozdul,
745 2, II | a szőnyegnyíláson belép az „úr”.~Kimenéshez van öltözve.
746 2, II | causeuse-nek a másik oldalára. Ez az ~ forma ülőke azért remek
747 2, II | hazaérkezett.~– Mit tartozik az rám? Nekem nem adósom semmivel.~(
748 2, II | ez őrá? Pedig itt szíja az ő havannáit a télikertben!)~–
749 2, II | Mit keresett ön annál az asszonynál?~– A leánya nagy
750 2, II | meg.~– Hazugság! Ön abba az asszonyba szerelmes! Ön
751 2, II | Mondhatom neked, hogy az a nő énfelőlem egészen ártatlan.~–
752 2, II | Mindig csak annak a nőnek az ártatlanságát allegálja.
753 2, II | maga milyen lator.~– Mert az egyik kizárja a másikat.
754 2, II | félteni? De megöl a szégyen. Az emberek suttognak, nevetnek.
755 2, II | mindent mondani, most itt az ideje. Nekem az a nő valamikor
756 2, II | most itt az ideje. Nekem az a nő valamikor menyasszonyom
757 2, II | menyasszonyom volt. Mikor az a nagy csapás érte: nem
758 2, II | őhozzá menni? Miért önnek? Ha az asszonynak volt szüksége
759 2, II | asszonynak volt szüksége az ön pártfogására, nem tudott
760 2, II | pártfogására, nem tudott az idejönni? Hisz önnek saját
761 2, II | én sem haraptam volna le az orrát, ha hozzám betéved.
762 2, II | Kénytelen vagyok megmondani az igazat. Én ezt a nőt becsülöm.
763 2, II | tisztelője vagyok. Jólesik az eszmecsere, amit vele válthatok.
764 2, II | elismerem. Hiszen divat az előkelő világban; még a
765 2, II | még a polgároknál is, hogy az urak szeretőt tartsanak,
766 2, II | bon-tonhoz. S inkább legyen az Meritoriszné, mint egy orfeumi
767 2, II | maradunk.~– Hát ennek éppen az ellenkezőjére határoztam
768 2, II | leányt tanítónőnek. A leány az anyja szobájában feküdt
769 2, II | feküdt betegen. Amíg én az anyjával nála voltam: hazaérkezett
770 2, II | gazember…~– Hát „gazember”.~– Az. Gazember. Megragadta az
771 2, II | Az. Gazember. Megragadta az alkalmat, hogy az én látogatásomból
772 2, II | Megragadta az alkalmat, hogy az én látogatásomból kelepcét
773 2, II | bebizonyítom azzal, hogy ezt az összeget odaajándékozom
774 2, II | Egy nappal elébb, mint az idei névnapod volt, betettem
775 2, II | ajándékkal sem leptelek meg az ünnepeden. Ez volt a névnapi
776 2, II | akkor egy rózsacsokrot, az kedvesebb lett volna! Azt
777 2, II | hagyja itt nálam! Mert, az égre – most rossz gondolataim
778 2, II | ezt a pénztárba. A pénz az ön nevére van bejegyezve.
779 2, II | reszkettek a kezei a dühtől; az arca pipacsveres volt.~Mikor
780 2, II | gyilkosabb módon mosolygott.~– Az is meglehet.~Azzal fogta
781 2, II | kalapját, s eltávozott: – Az országházba megyek.~Amanda
782 2, II | Ha a házastársak közül az egyik azt mondja: „én nem
783 2, III| rajtahagyta a csizmasarkának az önlenyomatát. Mégsem vette
784 2, III| Amanda férje eltávozása után az ablakhoz lépett, s figyelmesen
785 2, III| s figyelmesen nézett ki az utcára. Aztán bosszúsan
786 2, III| hogy ne fecsegjen azzal az asszonyszeméllyel, hanem
787 2, III| 32 egy leánnyal beszélget az utcán. Megtörtént a rendreutasítás.~
788 2, III| alól, mely Vigárdy urat az országházba vitte. Amanda
789 2, III| országházba vitte. Amanda eljött az ablakból, ismét csengetett
790 2, III| Mármost felvezetheti azt az urat.~– Még nem vezethetem
791 2, III| mert egy elébbvaló úr van az előszobában: az, aki nem
792 2, III| elébbvaló úr van az előszobában: az, aki nem szokott névjegyet
793 2, III| Amandának tűrni kellett az inas impertinenciáját: ő
794 2, III| egypárszor végigtapintá az arcán a hajporos pamacsot,
795 2, III| csókol. Leültetik: szemben az úrnővel.~– Éppen most volt
796 2, III| angyaltisztára mosni azt az asszonyt.~– Ez a legjobb
797 2, III| Ez a legjobb metódusa az „önvédelemnek”.~– Én végül
798 2, III| Aláírva: „Renata”.~– Ez az ő írói neve. Köztudomású.
799 2, III| barátnéja: hát ez mit tesz? Ez az ő. sz.~– Bizonyosan nem
800 2, III| Hát van hozzá kulcsa?~– Az már csak természetes.~–
801 2, III| elváltoztatott írással: az enyimet utánozva. Ezek a
802 2, III| utánozva. Ezek a szarkalábak az én eredetijeim. Ő utánozza
803 2, III| jól.~– Igaz, hogy ez nem az ő írása.~– Hát ez nem bűntanújel?~–
804 2, III| mása-e ez amannak? Ő utánozza az én írásomat! Ebben a családban
805 2, III| a falsificálás. A férje az uram írását hamisította;
806 2, III| írását hamisította; ő meg az enyémet. Ez kriminalitás!
807 2, III| a férjemnek, ne utánozza az én írásomat?~– Csak egy
808 2, III| Eh! ön is csak tréfát űz az én érzelmeimből. Pedig azt
809 2, III| Pedig azt hittem, hogy ön az egyetlen ember, aki az én
810 2, III| ön az egyetlen ember, aki az én lelkemet megérti.~Ekkor
811 2, III| ráncokat látok támadni az arcomon. E négy év alatt
812 2, III| mindezen átesett, akkor elég az egyik félnek megbánni a
813 2, III| olyan okok, amikért a bíró az elválást kimondja a bele
814 2, III| No, hát írja le. Itt az íróasztalom; itt a toll,
815 2, III| kézszorítással viszonozta azt. Ez az ember az egyedül, aki képes
816 2, III| viszonozta azt. Ez az ember az egyedül, aki képes megérteni
817 2, III| egyedül, aki képes megérteni az ő lelkét.~A Jean megint
818 2, III| Jean megint belépett.~– Az a bizonyos úr azt kérdezi,
819 2, III| dühös volt a zavarásért.~– Az ördögbe is! várjon! Hát
820 2, III| a véleményét.~– Én annak az úrnak a szeméből azt nézem
821 2, III| el tudta olvasni.~– Aha! Az a bizonyos úr; aki odalenn
822 2, III| utána a komornyik kiment az ajtón, Amanda felvette azt
823 2, III| tenyerével a felszálló füstöt az arca felé hirgálva, egész
824 2, IV | ne mondjuk már léleknek: az unalmas dolog) csak egy
825 2, IV | tizenhat esztendővel ez az alak az ő jegyese volt.
826 2, IV | tizenhat esztendővel ez az alak az ő jegyese volt. Még akkor
827 2, IV | hősök hét vezéreinek.~S ez az ember akkor felbontotta
828 2, IV | viszonyát, mert nem tudott az arája számára receptiót
829 2, IV | kezéről. Azt meg összeszerezte az elhagyott jegyesével. Lett
830 2, IV | egykori ideálját. S most ez az ember, piszkosan, kopottan,
831 2, IV | jogérvényes oka volt ennek az embernek a látogatási kísérletére
832 2, IV | Bizalmas vigyorgással mondá az úrnőnek:~– Mondtam annak
833 2, IV | úrnőnek:~– Mondtam annak az úrnak, hogy jó lenne kabátot
834 2, IV | de azt felelte, hogy ez az ünneplő-, az utazó- és a
835 2, IV | felelte, hogy ez az ünneplő-, az utazó- és a látogatókabátja
836 2, IV | inastréfa volt. Példálózás az „úrnak” küldött izenetre.~–
837 2, IV | Tanácslom önnek, hogy az elménckedéseit másutt értékesítse.~
838 2, IV | úr látogatását? – kérdi az úrnő.~– Bátorkodtam méltóságodnál
839 2, IV | sűrűen szokott értesülni az én családomban lefolyó eseményekről.~–
840 2, IV | Vajh-igen. A borítékba van írva az igazi értesítés.~– Én sohasem
841 2, IV | írást szolgáltat; de ha az, akinek a levél szól, egy
842 2, IV | erőltetett nyugalmából.~– Mi az a sympathetica tinta?~–
843 2, IV | a növendékeket? Pedig ez az élet kémiájához tartozik.
844 2, IV | kihűltek, ismét eltűnnek. Az ilyen tintával szokás a
845 2, IV | lesztek most vasalva!)~– Hát az ilyen correspondentia mellett
846 2, IV | nagyon biztosan intézhetők az összejövetelek, s a mi híveink
847 2, IV | mondjuk: magándetektív, akinek az a feladata, hogy reggeltül
848 2, IV | járjon Vigárdy úrnak. Ha az kocsiba ül, ő felkap a kerékpárra,
849 2, IV | hordárnak leányokkal fecsegni az utcán!)~Amanda kényelmetlenül
850 2, IV | helyiségeit összeköti valami, csak az intimusok által használt
851 2, IV | felvesz egy másik felöltőt, az utcai ajtón kimegy, anélkül,
852 2, IV | hozzányúlt a legyezőhöz: égett az arca a szégyentől. Zeno
853 2, IV | dohánytőzsdébe. A trafikás az ő lekötelezettje, mert ő
854 2, IV | minisztertől a trafikát. Ennek az üzletnek a hátulsó ajtaja
855 2, IV | üzletnek a hátulsó ajtaja az udvari lépcsőre szolgál,
856 2, IV | Hogy mi képezi a tárgyát az értekezésüknek, azt én nem
857 2, IV | aztán Vigárdy úr, ugyanazon az úton, amelyen idejött, visszatér
858 2, IV | visszatér a klubba, felveszi az otthagyott kabátját, s kijön
859 2, IV | erében lobogott a méreg. Az a szív mégiscsak van valami
860 2, IV | befolyással a lélekre! Mikor az elkezdi a vért kergetni
861 2, IV | elkezdi a vért kergetni az erekben, aztán fel az agyba,
862 2, IV | kergetni az erekben, aztán fel az agyba, az arcba. Ez több,
863 2, IV | erekben, aztán fel az agyba, az arcba. Ez több, mint mechanizmus.~
864 2, IV | még nem ismeri Vigárdyt. Az egy minden kenőccsel megkent
865 2, IV | Tud spekulálni. Ismeri az előnyöket és a hátrányokat,
866 2, IV | ez a jurista kifejezés. Az a kérdés, hogy kire bizonyosodik
867 2, IV | marasztalja el a törvényszék az elvált házastársnak teljesítendő
868 2, IV | Hja, méltsás asszonyom. Az ember csak ember. Nem is
869 2, IV | ember. Nem is jól mondtam: „az úr csak úr”. Aki „úr”, attól
870 2, IV | attól minden kitelik. Az ember védelmezi a vagyonát.~
871 2, IV | csinált.~– Hogy gyűlölöm-e ezt az embert? Hát lehet-e őt nem
872 2, IV | kincset, melyet a sors egykor az én számomra rendelt; aki
873 2, IV | aki lábbal tapossa azt az oltárt, amelyhez én csak
874 2, IV | premierközönség vagyok, akit az álpátosz csak megnevettet.
875 2, IV | a feleségének. Itt csak az orcátlanság segít.~Elkezdte
876 2, IV | takarékpénztári könyvet az általános takarékpénztártól.~–
877 2, IV | Nézze. Húszezer forint az én nevemre betéve. Amikor
878 2, IV | prendre, ou à laisser.”~Az éhes farkas étvágya látszott
879 2, IV | Nem adná méltóságod ezt az ajánlatot nekem írásban?
880 2, IV | ismételhetem szóbelileg ezt az ajánlatot, aki ezt hiteles
881 2, IV | alakban tudomásul veszi.~– Az nekem kellemetes lesz.~–
882 2, IV | neki.~Amanda visszatette az általános takarékpénztár-könyvecskéjét
883 2, IV | úgy tetszett neki, mintha az ajtócsapásnak visszhangja
884 2, IV | ajtócsapásnak visszhangja támadna. Az alkovenben levő szőnyegajtó
885 2, IV | szőnyegajtó csapódott.~– Ki az? Nem szabad bejönni! – kiálta
886 2, IV | tartott, s ott állt meg az orra előtt.~– Hallja ön,
887 2, IV | szobájában, hát akkor én önt az ablakon fogom kidobni. Most
888 2, IV | még eltávozhatik ön azon az úton, amelyen bejött.~Nagyon
889 2, IV | kalapját a tigrisbőrről; az eldobott névjegyét is. (
890 2, IV | is. (Ki tudhassa, mire jó az?) S egy világfi jártasságával
891 2, IV | találná tenni azt, amit ez az ember most mondott – lihegé
892 2, IV | kiálta ellent:~– Ez a ház az enyim!~– Ez a ház az öné,
893 2, IV | ház az enyim!~– Ez a ház az öné, a vízokádó sárkányától
894 2, IV | a csatornájáig; de azon az ajtón belül, melyre az én
895 2, IV | azon az ajtón belül, melyre az én nevem van feljegyezve,
896 2, IV | feljegyezve, én vagyok önnek az ura és bírája!~Azzal rögtönösen
897 2, V | ferde helyzetbe jutott. Az a tény, hogy Zenót elfogadta,
898 2, V | hitvesi szeretetnek. Méghozzá az a cinikus meghívás Zeno
899 2, V | ilyen esetben szoktak tenni az asszonyok, hogy mikor valami
900 2, V | keresztülkasul lármázva. Igaz, hogy az már régen volt.~Amanda helyet
901 2, V | férjem is mondta, meg önnek az édesatyja is.~Nem hozta
902 2, V | leányt.~– Igen, beteg voltam. Az a rejtélyes idegbaj kínzott,
903 2, V | engemet ért tegnap.~– Ah! Az ön édesatyjának váratlan
904 2, V | hazaérkezése…~– Nem éppen az; hanem tanítónővé lett kineveztetésem.
905 2, V | csüggő retiküljéből elővette az összehajtott írást, s átnyújtá
906 2, V | oda nézett, hanem folyvást az előtte ülő leányt szemszegezte (
907 2, V | asszonyom jól fogja ismerni az okokat, melyek anyámat a
908 2, V | elmennek Pancsovára. Akkor az asszony bizonyosan itt fog
909 2, V | fog menni Pancsovára?~– Ha az atyámnak tetszeni fog bennünket
910 2, V | nem?~– Nem hiszem, hogy az atyám igényeit kielégíthesse
911 2, V | Szereti kegyed nagyon az édesatyját? – kérdezé szirupédes
912 2, V | Nagyságos asszonyom! Én az atyámat négy év óta nem
913 2, V | természetes-e, hogy én azt az egész gyermeki szeretetet,
914 2, V | alakra vittem át.~Amandának az orrcimpái lüktettek a felindulástól:
915 2, V | Hiszen nem azért jött ő az oroszlán barlangjába, mintha
916 2, V | mintha nem tudná, hogy az vérivó dúvad. Hanem azért,
917 2, V | megszelídíti.~Folytatá.~– Ezért az indulatomért bizonyára senki
918 2, V | olyan ajándékot értek, amely az ön büszkeségét megsértené.
919 2, V | igazság kedvéért szétnyitotta az okiratot, s odamutatott
920 2, V | köszönt, és eltávozott.~Amint az ajtó becsukódott utána,
921 2, V | járt fel s alá.~Megpillantá az asztalkán azt a hamuscsészét,
922 2, V | a hamuscsészét, melyben az Alasztor által megkezdett
923 2, V | háta mögött. Csak mikor az megszólítá: – Asszonyom!~–
924 2, V | jönnöm. Alasztor keresett fel az országházban, s azt mondta,
925 2, V | a kezébe adta a levelet.~Az asszony az egész levelet –
926 2, V | adta a levelet.~Az asszony az egész levelet – felbontatlanul –
927 2, V | vállat vont, s ment vissza az országházba. Amanda sírt.
928 2, VI | Most mit csináljak én ezzel az emberrel?~– Én tudnék neked
929 2, VI | világi rendszer nyomán, ha az embert egy pribék meglepi
930 2, VI | felesége budoárjában, s másnap az ember ugyanazt a pribéket
931 2, VI | átnyújtá Alasztornak. – Az én metódusom más úton jár.~
932 3, I | is, lassan megy.~És így az, amit Helvila Amanda asszonynak
933 3, I | kellett valamit csinálni.~Az is csak olyan szükségbeli
934 3, I | kitalálni, hogy ki volt az a jámbor hitelező.) A bírói
935 3, I | Temesvárra promoveáltak, az ottani állapotokról. Onnan
936 3, I | ki ma, péntek van – mondá az anyja.~Neki, mint idealista
937 3, I | signaturáiban – felelte rá az új nemzedék.~(Nono, gyerekek!)~
938 3, I | sebbel-lobbal nyitott be; az arca egész piros volt a
939 3, I | lakása egy külön házban van, az iskolával összekötve, két
940 3, I | két-háromszáz forintot szüretelt: az egész komlótelepet átengedi
941 3, I | azt át, ha előbbre megyek, az utánam következőnek.~– Áldott
942 3, I | Áldott teremtés.~– Mind ilyen az, a többi is. A tanítók népe
943 3, I | többi is. A tanítók népe az, amelyre azt mondaná a „
944 3, I | most itt járna a földön: „Az én országom ezeknek a világából
945 3, I | nem értek.~– No, én értek. Az az én mulatságom lesz.~Helvila
946 3, I | értek.~– No, én értek. Az az én mulatságom lesz.~Helvila
947 3, I | lesz.~Helvila nagyot nézett az anyja szemébe.~– Hát te
948 3, I | Camilla. Helvila megölelte az anyját. Megcsókolták egymást.~–
949 3, I | Valahány kisleányt behoznak az iskolába, azt a szülői mind
950 3, I | tanítónővel, aztán mikor kiveszik az iskolából, megint lefényképeztetik.
951 3, I | amatőr gépet vinni magammal, az jól fog jövedelmezni.~–
952 3, I | fényképezni?~– Tökéletesen. Az volt a legnagyobb gyönyörűségem
953 3, I | legnagyobb gyönyörűségem az iskolában.~– Hát majd vegyünk
954 3, I | fejet csóvált.~– Tudod, hogy az szent pénz. Abból semmit
955 3, I | szabad elkölteni.~(Azért volt az szent pénz, mert az államkötvények
956 3, I | volt az szent pénz, mert az államkötvények hátára mind
957 3, I | Apródonkint kisül, hogy az mind az ő kezéből került
958 3, I | Apródonkint kisül, hogy az mind az ő kezéből került ki. Még
959 3, I | csöngettek.~Camilla ment ki az ajtót kinyitni.~Amint visszatért,
960 3, I | elébb a félig nyitott ajtón, az arca tréfás-hamis mosolytul
961 3, I | kívánságod?~Azzal kitárta az ajtót. Egy hordár állt mögötte.
962 3, I | volt a vállán.~– Itt van az amatőr gép.~Csakugyan az
963 3, I | az amatőr gép.~Csakugyan az volt.~Helvilának elszorult
964 3, I | szomorúan bólingatott a fejével. Az volt a cassandrai adománya,
965 3, I | dehogy csodatünet. Bizonyosan az az úr is kapott a „saját”
966 3, I | csodatünet. Bizonyosan az az úr is kapott a „saját” levelére
967 3, I | akart adni a hordárnak. Az nem fogadta el: tiltva van,
968 3, I | kifizette. Hanem névjegyet kért az átadás elismeréséül.~Helvila
969 3, I | s odanyújtá a hordárnak. Az nem volt vele megelégedve.~–
970 3, I | tart a kezében, a másik az anyjának van címezve.~Azt
971 3, I | névjegyét a közszolgának. Az alászolgáját kívánt, és
972 3, I | gondatlanság! – ez volt Helvilának az első szava.~– Hát nem tudta
973 3, I | a neked szóló levelet is az énhozzám címzettnek a borítékjába
974 3, I | szépen egymás után. Elébb az enyémet, azután a tiedet.~–
975 3, I | használatba akarom venni az én gépemet, s legelőször
976 3, I | tehetem meg. Mert te annak az elolvasása után bizonyosan
977 3, I | bizonyosan sírni fogsz, felduzzad az arcod, a szemed, a szád:
978 3, I | engedett a capriciosa! Eldugta az anyjának szóló levelet a
979 3, I | a háznál. Imponált vele az anyjának. Igazán ő volt
980 3, I | Akkor aztán hozzáfogott az ajándékcsomag felbontásához.~
981 3, I | ajándékcsomag felbontásához.~Az efféle amatőr fotográfapparátus
982 3, I | térimét foglal el, hogy az ember egy utazótáskában
983 3, I | Hanem aztán, aki ért hozzá, az mindenféle gólyalábak kihúzgálásával
984 3, I | legelszántabb fotográfus, aki előtt az emberélet értéke nem drágább
985 3, I | No, még egy fölvételt!~Az áldozat végre fölszabadul.~
986 3, I | szakférfiúi állás elnyerése végett az állami méntelepek egyikénél…”~–
987 3, I | mondá Camilla –, amikor az ékszereimet el kellett adnom,
988 3, I | ékszereimet el kellett adnom, hogy az apád váltótartozásait kifizessem.
989 3, I | Akkor a minisztériumtól az a válasz jött a folyamodására,
990 3, I | folyamodására, hogy azt az állást elnyerheti, miután
991 3, I | állást elnyerheti, miután az ahhoz megkívánható szakképzettséget
992 3, I | előkeressék, s önnek a férjét az általa egykor kért hivatalos
993 3, I | állásba behelyezzék. Ez az én válaszom az ő invectiváira.
994 3, I | behelyezzék. Ez az én válaszom az ő invectiváira. Aki engemet
995 3, I | meg akar semmisíteni, én az ellen azzal védem magamat,
996 3, I | visszaadom neki a becsületét. Ez az én vívási modorom. Meg vagyok
997 3, I | önnek a férje, megtalálva az utat a becsületes megélhetéshez,
998 3, I | biztosított jövendője. Az én lelkem pedig meg lesz
999 3, I | azzal, aki gyűlöl…”~(Ez volt az a levél, amit Vigárdy Bertalan
1000 3, I | Meritorisz Zeno!~– Te elítéled az atyádat? – szólt elszörnyedve
1-500 | 501-1000 | 1001-1322 |