Rész,  Fezejet

1001     3,  I  |         atyádat? – szólt elszörnyedve az anya.~– Nem „én” ítélem
1002     3,  I  |            anya.~– Nem „én” ítélem el az „én atyámat”, hanem a kérlelhetlen
1003     3,  I  |          kínálkozik.~– Ne beszélj így az atyádról! Ez irtózatos!~–
1004     3,  I  |          orvosságoddal? Nem itt ennél az asztalnál keverted-e velem
1005     3,  I  |            rettenetes gyógyszert, ami az embert minden érzéstől megszabadítja?
1006     3,  I  |               túlságosan szigorú vagy az atyádhoz. Nem ismered jól.
1007     3,  I  |    rendeltetésem helyére.~– Még ma?~– Az én útimálhám együtt van.~–
1008     3,  I  |              Te nem jössz már énvelem az alföldre; te el fogsz menni
1009     3,  I  |               életedet elrontotta. És az még jobban el fogja rontani.
1010     3,  I  |        magadban: milyen jó ember volt az én uram, amíg falun laktunk,
1011     3,  I  |       valamiféle őrangyal? Mehet vele az asszonya a börzére, a kaszinóba,
1012     3,  I  |               vele! Téged elkápráztat az az ábrándkép, hogy valaha
1013     3,  I  |            vele! Téged elkápráztat az az ábrándkép, hogy valaha ismét
1014     3,  I  |       vasárnapnak, amikor felvehetted az ünneplőruhádat. Gyermek
1015     3,  I  |       szíveink így is egyetértenek.~– Az is önámítás. A ti szerelmetek
1016     3,  I  |       Vigárdyt nem ránthatom magammal az örvénybe. Ha mind a ketten
1017     3,  I  |               találkozzam vele többé. Az ő életpályája követeli ezt
1018     3,  I  |            üldöz nyomrul-nyomra, mint az árnyékom; Vigárdyt pedig
1019     3,  I  |              Vigárdyt pedig üldözi ez az ember. Ha én őt ettől az
1020     3,  I  |              az ember. Ha én őt ettől az üldöző rémétől megszabadíthatnám!~–
1021     3,  I  |              rettegett párbajvívó. De az egy olyan űrt támasztana
1022     3,  I  |              Így teszi harcképtelenné az ellenfelét.~– Nem vitázok
1023     3,  I  |           egyre kérlek. Ha találkozol az atyámmal, ne szólj neki
1024     3,  I  |               tudja meg soha, ki volt az, aki őtet ebbe belesegítette.~–
1025     3,  I  |              jobban fog rá haragudni. Az apró jótéteményeket elfelejtik
1026     3,  I  |             jótéteményeket elfelejtik az emberek; de a nagy jótéteményt
1027     3,  I  |             bocsátják meg soha. Annak az elkövetőjét halálba gyűlölik.
1028     3,  I  |             megőrzöm.~Helvila elvette az anyjától Vigárdy levelét,
1029     3,  I  |               ide? – kérdezé Camilla.~Az ám a furcsa, mikor az embernek
1030     3,  I  |        Camilla.~Az ám a furcsa, mikor az embernek a szíve egyszerre
1031     3,  I  |             kulcs elfordult a zárban, az ajtó kinyílt. Bizony csak
1032     3,  I  |         forintot.~– Hagyj nekem békét az ostobaságoddal.~– Nem ér
1033     3,  I  |            nem hozzád beszélek. Hanem az asszonyhoz. Engem nem lehet
1034     3,  I  |              hazugságokkal elámítani. Az a hordár két levelet hozott
1035     3,  I  |           idegen levelet letartóztat, az a büntetőkódex 128. paragrafusába
1036     3,  I  |              helyesen idézett.)~– Hát az melyik paragrafus, amely
1037     3,  I  |            bakfisoknak jogot ád, hogy az apjukat leckéztessék?~–
1038     3,  I  |             hogy ennek a fruzsinkának az a finesse, hogy az ő betanult
1039     3,  I  |       fruzsinkának az a finesse, hogy az ő betanult tragikus szerepét
1040     3,  I  |     drasztikus kitöréssel.~– Takarodj az utamból! – rivallt Zeno
1041     3,  I  |             nem illik meghallani. Én, az atyád, parancsolom!~S megfelelő
1042     3,  I  |         holléte ki nem tudható, akkor az elhagyott árva számára a
1043     3,  I  |              ravasz praktikáját, hogy az őtet ezzel a tüntető ölelgetéssel
1044     3,  I  |             engem ki akar csókolgatni az ajtón!”), s egyszerre nyers
1045     3,  I  |        erőszakkal tépte le a nyakáról az ölelő karokat, miközben
1046     3,  I  |             Nagyon jó lesz! Tudod, mi az a strinksz? Mikor a gyerekek
1047     3,  I  |       gyermekeskedés közben odasúgott az anyjának.~– Fuss a hálószobádba,
1048     3,  I  |          hálószobádba, s zárd magadra az ajtót.~Camilla azonban nem
1049     3,  I  |             akarta eltűrni, hogy Zeno az ő levelei közt kutasson,
1050     3,  I  |              a leveleimnek. Ott nincs az, amit ön keres.~Ezzel Camilla
1051     3,  I  |             Ezzel Camilla elvesztette az eddig előnyös hadállását,
1052     3,  I  |    tántorodott vissza, mindkét karját az arca elé emelve.~– Azt a
1053     3,  I  |         Helvila! Én nem engedem, hogy az atyádból gúnyt űzz! Menj!
1054     3,  I  |      legnagyobb bizonyíték arra, hogy az atyám leánya vagyok.~Zeno
1055     3,  I  |              egy atya szívének, mikor az egyetlen gyermeke így megtagadja
1056     3,  I  |           levelet.~– Legyen hát önnek az a büntetése, hogy tudja
1057     3,  I  |           oldalról figyelemmel nézték az arcvonásait. – Milyen furcsa
1058     3,  I  |               furcsa optikai szerszám az az emberszem! – Camilla
1059     3,  I  |            furcsa optikai szerszám az az emberszem! – Camilla azt
1060     3,  I  |              azt látta ez arcon, hogy az elérzékenyülés vesz rajta
1061     3,  I  |              a szívben, ott ragyognak az arcon a nemes indulatok:
1062     3,  I  |            mind látta. – És ugyanazon az arcon e pillanatok alatt
1063     3,  I  |    vakszerencse villanyozó hatását. – Az egyik nő örült, a másik
1064     3,  I  |            képét alakítani.~Mikor azt az elolvasott levelet a szívéhez
1065     3,  I  |              szívéhez szorítá s arcát az ég felé emelte, egy a sok
1066     3,  I  |                Nőm! Leányom! És ismét az fogok lenni. Jó apa, jó
1067     3,  I  |               ez? Valósággal írva van az, amit most olvastam? Szólj!
1068     3,  I  |    átkaroltatni; de Helvila kisiklott az ölelés alól.~– No, papa,
1069     3,  I  |              ez idvezítő levelet! Ezt az evangéliumot! Ezt az amnesztiát!~
1070     3,  I  |              Ezt az evangéliumot! Ezt az amnesztiát!~Olyanformán
1071     3,  I  |             birtokába akarta keríteni az iratot.~Zeno figyelme azonban
1072     3,  I  |               tőletek többé! Esküszöm az égre s annak minden boldogságos
1073     3,  I  |               itt hagyom: nem fér már az útitáskámba.~– Leányom! –
1074     3,  I  |           szeretsz? Te visszautasítod az én szeretetemet?~– Helvila! –
1075     3,  I  |       szeretetemet?~– Helvila! – inté az anya is leányát.~– Jól van,
1076     3,  I  |               érezte, tudta jól, hogy az a levél rossz helyen van
1077     3,  I  |                ne fosszatok meg ettől az én drága kincsemtől! Ez
1078     3,  I  |               én drága kincsemtől! Ez az én talizmánom, az én bűnbocsátó
1079     3,  I  |      kincsemtől! Ez az én talizmánom, az én bűnbocsátó levelem. Ezt
1080     3,  I  |          gonosz indulatoktól. Ez lesz az a bűbájos vért, melyről
1081     3,  I  |             nyilai lepattognak. Ennek az elolvasása lesz az én mindennapi
1082     3,  I  |              Ennek az elolvasása lesz az én mindennapi reggeli, esteli
1083     3,  I  |              újjáteremtettél. Te vagy az én megváltóm, az én Messiásom.~
1084     3,  I  |              Te vagy az én megváltóm, az én Messiásom.~S azzal összevissza
1085     3,  I  |          Camillát egészen elkábítá ez az ömlengés.~– Jól van! Tartsd
1086     3,  I  |         fordult el, s aztán hátrament az amatőrgépet szétszedni s
1087     3,  I  |    összecsomagolni, mint akinek ebben az egész jelenetben semmi dolga
1088     3,  I  |           neki azt: „Most jöjj velem, az én kedves családom fészkébe.
1089     3,  I  |              világ láttára. Tudja meg az egész romlott világ, hogy
1090     3,  I  |             egész romlott világ, hogy az én nőm egy szent. S az én
1091     3,  I  |           hogy az én nőm egy szent. S az én barátom a másik. Kettőjük
1092     3,  I  |              Kettőjük között én magam az idvezült!” Mondhatom ezt?~–
1093     3,  I  |              egy ruhásszekrény.~– Ah! Az én hajdani garderobe-sifonom.~–
1094     3,  I  |              S te nem adtad el azokat az ószereseknek?~– Hogy adtam
1095     3,  I  |           szobádba, és öltözzél át.~– Az én szobámba? Hát Dragomirovics
1096     3,  I  |               Hát Dragomirovics úr?~– Az nem fog idejönni, amíg mi
1097     3,  I  |               mosolyt is engedett meg az arcának.~Helvila alig várta,
1098     3,  I  |         azonnal szemrehányásokat tett az anyjának. Lenyomott hangon
1099     3,  I  |       gondolsz, Helvila?~– Arra, hogy az a levél egyedül teneked
1100     3,  I  |           olvasása után.~– Láttam. És az volt a hatása rám ennek
1101     3,  I  |                 Nem, anyám. Aki érez, az nem fecseg. Aki férfi, az
1102     3,  I  |             az nem fecseg. Aki férfi, az nem sír. Egy néma fohász,
1103     3,  I  |              a lelke. Ha szótlan leül az asztal mellé, fejét tenyerébe
1104     3,  I  |              vállán, s aztán felvette az asztalról a revolvert, amit
1105     3,  I  |           abban egy töltény sem volt.~Az arca elpirult a szégyentől.
1106     3,  I  |   agyonrémíttetni.~– Komédiát játszik az én apám mindig – mondá a
1107     3,  I  |       gondolsz, milyen jó tréfa lenne az, ha most Meritorisz Zeno
1108     3,  I  |             jellemnek csak nem hiszed az atyádat?~– Én nem hiszek,
1109     3,  I  |              búcsúlátogatáson, aminek az eredményét neked elmondtam,
1110     3,  I  |               ő hozzátette: „és önnek az atyjátul is hallottam”.~–
1111     3,  I  |         Camilla összerezzent.~– Tehát az atyám ott volt már Vigárdy
1112     3,  I  |           Képtelenség.~Éppen nyitotta az ajtót, és belépett.~Át volt
1113     3,  I  |                  Hát nem hiszed, hogy az leszek?~– Engedd meg, hogy
1114     3,  I  |           volt a revolver. – Csakhogy az ő kezében is üres volt az.~
1115     3,  I  |             az ő kezében is üres volt az.~Nem lehet Zeno urat olyan
1116     3,  I  |            viszonyért, melyet Vigárdy az én családom irányában fenntartott.
1117     3,  I  |            kíváncsiság, hogy mi lehet az a meglepetés, amit Bertalan
1118     3,  I  |           készít: azért csináltam ezt az egész scénát, hogy kicsikarjam
1119     3,  I  |         megszületni.~Ez már úgy hajaz az igazsághoz. Első minőségű
1120     3,  I  |                Jaj, de átkozott dolog az, mikor az embernek ilyen
1121     3,  I  |              átkozott dolog az, mikor az embernek ilyen okos leánya
1122     3,  I  |             hogy csakugyan tréfa volt az egész. Így volt alkotva
1123     3,  I  |          magadnál tartanod. Ide vele! Az a mienk!~Zeno folytatta
1124     3,  I  |              felfortyanna.~– Micsoda? Az én leányom el akarja hagyni
1125     3,  I  |         szülőit?~– Hiszen mondtam már az imént, hogy kineveztettem
1126     3,  I  |             forint fizetéssel.~– Mit? Az én egyetlen leányom.~– Igenis.
1127     3,  I  |         együtt maradunk. Te ott, ahol az anyád és az atyád. Hova
1128     3,  I  |              Te ott, ahol az anyád és az atyád. Hova gondolsz? Hisz
1129     3,  I  |            atyád. Hova gondolsz? Hisz az egész karrieremet elrontanád
1130     3,  I  |          karrieremet elrontanád vele. Az egész világ tudja, hogy
1131     3,  I  |        kétszer kettőt. Hát hogy lehet az? Olyan koldusok vagyunk?
1132     3,  I  |          eltartani a felnőtt leányát? Az anya nem visel gondot a
1133     3,  I  |              leányára? Keresni fogják az okát. A világ nem tűri a
1134     3,  I  |               elfut a körükből. Talán az apa a vétkes? Talán az anya
1135     3,  I  |          Talán az apa a vétkes? Talán az anya a példás? Keresni fogják,
1136     3,  I  |              lesz ásva a jó renoménk. Az anyádat fogják elítélni!
1137     3,  I  |            Helvilát is megakasztotta. Az okoskodás olyan nagyon közel
1138     3,  I  |               olyan nagyon közel járt az igazsághoz.~Az anya és a
1139     3,  I  |             közel járt az igazsághoz.~Az anya és a leány összenézett,
1140     3,  I  |           felülkerült.~– No, vagy hát az ellenkezőt akarod rejtélyes
1141     3,  I  |            Akkor még nem tudtad, hogy az atyád tekintélyes, jövedelmes
1142     3,  I  |            magadat. Ne is gondolj rá! Az anyád nem fog elereszteni.
1143     3,  I  |             itt ebben a teremben volt az a fényes estély, melyen
1144     3,  I  |               megzavarta a társaságot az a hír, hogy Meritorisz Zeno
1145     3,  I  |              a fővárosból eltávoznánk az én hivatalos állomásomra;
1146     3,  I  |    ugyanezekbe a termekbe ugyanazokat az előkelő urakat és asszonyságokat
1147     3,  I  |           Bertalan is eljön, karöltve az ő méltóságteljes Amandájával.
1148     3,  I  |           tréfának a legfőbb akadálya az, hogy nekünk nincs hozzá
1149     3,  I  |             nincs hozzá való pénzünk. Az volt az utolsó pénzem, amit
1150     3,  I  |           hozzá való pénzünk. Az volt az utolsó pénzem, amit én önnek
1151     3,  I  |              alkalmával odaadtam.~Azt az öntudatos mosolyragyogást
1152     3,  I  |             el. Jó sorsunknak ez volt az alapja. És mármost még kamatot
1153     3,  I  |             több is. Azt is letette – az alaptőkével együtt – az
1154     3,  I  |               az alaptőkével együtt – az asztalra.~– Itt van a teaestély
1155     3,  I  |            hűségnek! Egy százforintos az estély költségeire, s azontúl
1156     3,  I  |           szokott dicsekedni. Ezt már az argonauták elkezdték, mikor
1157     3,  I  |             hites feleségének: „Nézd! az éjjel elvettem a rablóktul
1158     3,  I  |             tapasztalatlan volt ebben az etikában. Az ő kedélyét
1159     3,  I  |               volt ebben az etikában. Az ő kedélyét kellemetlenül
1160     3,  I  |               ez a bevallás. Felkapta az asztalrul a százas bankót,
1161     3,  I  |               vetted?~Helvila odaállt az apjával szemben, mint egy
1162     3,  I  |            Urbe fuit”. Így maradt itt az útra szánt pénz ebben a
1163     3,  I  |           kártyán nyerted.~(Ki tudja, az is igaz-e? Nincs-e még rosszabb
1164     3,  I  |       pillanatot, s hirtelen kiugrott az ajtón, a Dragomirovics-szobába.
1165     3,  I  |    Dragomirovics-szobába. Be is zárta az ajtót kulccsal. Azzal elmenekült.~
1166     3,  I  |         utánabámult. Helvila megfogta az anyja kezét.~– Most már
1167     3,  I  |           együtt.~Camilla nem értette az okát ennek a nagy felindulásnak.~–
1168     3,  I  |         Helvila?~– Nem rémlátások. Ez az ember el fog bennünket veszteni!
1169     3,  I  |              de el fogja veszteni azt az embert, akit jobban szeretünk
1170     3,  I  |             férjedet, én jobban, mint az apámat.~– Hogyan ronthatná
1171     3,  I  |            Elárulta ezt előttem ennek az embernek démoni színjátszása.
1172     3,  I  |               Szeretnék utánafutni, s az utcán végig kiabálni: „Fogjátok
1173     3,  I  |                miben halok meg. Teher az élet. De kétségbeesem afölött,
1174     3,  I  |               értesz meg. Azt mondtad az elébb nekem: „nincs szíved”.
1175     3,  I  |                 Visszamondom. Te vagy az, akinek nincs szíve. Te
1176     3,  I  |         kezedet tudtad nyújtani annak az embernek, aki miatt meg
1177     3,  I  |              meg akartál halni! Annak az embernek, aki téged el akart
1178     3,  I  |         magaddal vinni. Miért? Mert ő az én atyám! Hazugság! Nem
1179     3,  I  |            engem két Isten teremtett, az egyik a testemet adta, a
1180     3,  I  |           menjek, mert akkor kifestem az arcomat pirosra, felveszem
1181     3,  I  |         leánya nem leszek.~– Helvila! Az Istenért! Ne vedd el az
1182     3,  I  |               Az Istenért! Ne vedd el az eszemet az ilyen beszéddel!
1183     3,  I  |       Istenért! Ne vedd el az eszemet az ilyen beszéddel! Hisz úgyis
1184     3,  I  |          megtébolyodáshoz? Ez már jó! Az őrültségben van jellem.
1185     3,  I  |               dolgon. Eddig te voltál az okos, én voltam az őrült.
1186     3,  I  |             voltál az okos, én voltam az őrült. Most én leszek a
1187     3,  I  |              a nap, amelyen megnyílik az út ebbe a szép világba.
1188     3,  I  |             mondod: én ember vagyok s az akarok lenni, hát én meg
1189     3,  I  |            napot – hogy elszánd magad az életre.~Camilla ájultan
1190     4,  I  |                            I.~Camilla az egész napot azzal töltötte
1191     4,  I  |              Akkor Helvilát küldte el az apját keresni; maga otthon
1192     4,  I  |            férj, akinek felesége van: az az éjszakát otthon tölti
1193     4,  I  |               akinek felesége van: az az éjszakát otthon tölti a
1194     4,  I  |           mellett, aki négy évig volt az ó- és újvilág spelunkáinak
1195     4,  I  |       előkerült élettárssal ossza meg az örömeit, akit testben, lélekben
1196     4,  I  |        állását visszaszerezze.~Hát ki az a világ?~Ád az valakinek
1197     4,  I  | visszaszerezze.~Hát ki az a világ?~Ád az valakinek valamit?~Könyörül
1198     4,  I  |         mellett.~Mikor a muzsikálóóra az éjféli Szerenádvalcert kezdte
1199     4,  I  |           mondott, hogy ő tiltakozott az én életpályám megkezdése
1200     4,  I  |          mellékszobába távozott, ahol az ágya volt.~Camilla még ottmaradt
1201     4,  I  |           volt.~Camilla még ottmaradt az égő lámpa mellett.~És aztán
1202     4,  I  |              visszás állapota fölött. Az ember lelke tele van ellenmondó
1203     4,  I  |            van ellenmondó démonokkal. Az érzés a megfontolással,
1204     4,  I  |           megítéléssel, a tapasztalat az ábránddal kiengesztelhetetlen
1205     4,  I  |              ébren: rögtön felneszelt az anyja beléptére.~Camilla
1206     4,  I  |          legyen.~Közömbösen vette már az egész dolgot.~Mindegy volt
1207     4,  I  |                Vigárdyval szökik-e el az anyja vagy a férjével.~Camilla
1208     4,  I  |            Akkor aztán őt is elnyomta az álom, karszékében ülve.
1209     4,  I  |             Vigárdynak volt címezve – az országházba.~Jó intézmény
1210     4,  I  |     országházba.~Jó intézmény biz ez: az a képviselőházi postahivatal.
1211     4,  I  |               múlhatatlanul szükséges az asszonyi ellenőrzés tourniquetjén
1212     4,  I  |            Kilenc-tíz óra között volt az idő, amikor Helvila hazulról
1213     4,  I  |            sorsa eldűlését.~Számlálta az óranegyedeket.~Tizenegy
1214     4,  I  |            amint meglátott, felugrott az íróasztalától, s rám kiáltott: „
1215     4,  I  |               nem szokott soha. Arcán az ijedség és a harag látszott. „
1216     4,  I  |            Erre én azt rebegtem, hogy az anyámra vártam, aki velem
1217     4,  I  |               akart jönni. „Majd megy az anyád a Lipótmezőre, a bolondokházába!”~–
1218     4,  I  |       kérdeztem tőle, hogy mit vétett az én szegény anyám? „Azt jobb
1219     4,  I  |          kellene lenned, s elfoglalni az állásodat!” Én azt akartam
1220     4,  I  |               állás elfoglalása ellen az atyám? – Csak úgy forogtak
1221     4,  I  |          jöttem hozzá. Erre ő kivette az óráját: „Most fél egyre.
1222     4,  I  |              idő!” – azzal csengetett az irodaszolgának. „Rögtön
1223     4,  I  |          össze a cókmókodat, aztán ki az indóházhoz, az anyáddal
1224     4,  I  |               aztán ki az indóházhoz, az anyáddal ne sokat ceremóniázz,
1225     4,  I  |             csókolózz, hanem ott légy az első csengetésre, s aztán
1226     4,  I  |       csengetésre, s aztán ki se nézz az ablakon, mikor a vonat kirobog
1227     4,  I  |               Hogy még nem utaztam el az állomásomra. Hisz még csak
1228     4,  I  |           csak két hét múlva kezdődik az iskolába járás. – S aztán
1229     4,  I  |               Legjobban megdöbbentett az, amit apámrul mondott. És
1230     4,  I  |           csak le sem ültetett. Amint az irodaszolga bejött jelenteni,
1231     4,  I  |          bérkocsi, nem is várta, hogy az kimenjen: „No, hát Isten
1232     4,  I  |        hírével: adieu!” Azzal felvett az asztalkán heverő bankjegyekből
1233     4,  I  |       bankjegyekből egynéhányat: „Itt az útiköltséged.” S hogy én
1234     4,  I  |              s csaknem erővel tolt ki az ajtón, amit mérgesen csapott
1235     4,  I  |         küldött.~– Pedig már ott volt az országházban, mikor én a
1236     4,  I  |              Egy teremőrt kértem fel, az maga vitte be neki a levelet.
1237     4,  I  |             jött rá.~– S nekem szabva az időm. Mindjárt egy óra lesz.~
1238     4,  I  |         lelkén.~Hátha csak tréfa volt az a keserves fogadás a gyám
1239     4,  I  |              leányával, rögtön, ebben az órában.~Ez már félre nem
1240     4,  I  |           lázban volt. Előérzete volt az a megsemmisülésnek.~– De
1241     4,  I  |        összefűzte, bőröndjét lezárta. Az óra háromnegyedet mutatott
1242     4,  I  |    hallatszottak a kibérelt szobában. Az elválasztó ajtóban nyikorgott
1243     4,  I  |               volt a kalapja, s abban az országgyűlési napirend,
1244     4,  I  |            másik kezében sétapálcája, az aranyfogantyúval.~Az arca
1245     4,  I  |     sétapálcája, az aranyfogantyúval.~Az arca rémségesen el volt
1246     4,  I  |           máskor pirosság volt rajta, az most szederjes folt, szája
1247     4,  I  |          szederjes folt, szája szélén az a fehér tajték látszott,
1248     4,  I  |            fehér tajték látszott, ami az őrültek s a halálos betegek
1249     4,  I  |        tettetek szerencsétlenek azzal az én levelemmel? – hörgé tompa,
1250     4,  I  |        Camilla ijedten sikolta föl:~– Az ön feleségének adta át a
1251     4,  I  |       botrányhajhászó képviselőhöz, s az a mai ülésben interpellációt
1252     4,  I  |            miniszterhez, s felolvasta az egész levelemet az országházban.~–
1253     4,  I  |         felolvasta az egész levelemet az országházban.~– Szentséges
1254     4,  I  |             De Helvila már értette.~– Az ellenzéki képviselő a földmívelési
1255     4,  I  |     földmívelési miniszterhez intézte az interpellációját: „Van-e
1256     4,  I  |               kezére készül a kormány az állam egyik legkényesebb
1257     4,  I  |        Rettenetes.~– Hát még a háznak az arca! Az volt a rettenetes!
1258     4,  I  |             Hát még a háznak az arca! Az volt a rettenetes! Az ellenzéki
1259     4,  I  |           arca! Az volt a rettenetes! Az ellenzéki padokon a kárörvendő,
1260     4,  I  |             kormánypártiakon a harag, az elkeseredés. A mellettem
1261     4,  I  |                kiabálva, ordítva: „Ki az a képviselő? Nevezze meg!
1262     4,  I  |              soraink között, ki lehet az, aki találva van? Ki fog
1263     4,  I  |               felugrani? Ki vágja oda az interpellálónak a szeme
1264     4,  I  |        miniszter nem felelhetett mást az interpellációra, mint azt,
1265     4,  I  |         kiadatni, rögtön megvizsgálja az ügyet, s holnap válaszolni
1266     4,  I  |              s holnap válaszolni fog. Az elnök a ház felháborodása
1267     4,  I  |               ház felháborodása miatt az ülést felfüggesztette. Ott
1268     4,  I  |              Alasztort is a karzaton. Az, mint egy őrült, rohant
1269     4,  I  |              rohant ki e jelenet után az ajtón.~A két hölgy egy szót
1270     4,  I  |           szilaj harag.~– Megölöm azt az embert! Fölkeresem és agyonlövöm.~–
1271     4,  I  |            több terhelne. Aztán ennek az embernek igaza van! Én mindazt
1272     4,  I  |            csak súlyosítanád a vádat. Az is egy bűntanújel lenne.
1273     4,  I  |             nincs vége a tragédiának. Az ülést folytatták, mert ugyanannak
1274     4,  I  |              képviselők a barátnéikat az állam költségén tartsák
1275     4,  I  |             honatya, aki a szeretőjét az állammal fizetteti meg!~
1276     4,  I  |             Helvila. – Fussatok ebből az elátkozott világból. Fogjátok
1277     4,  I  |      Rejtsétek el magatokat oda, hová az emberek gonoszsága el nem
1278     4,  I  |              gonoszsága el nem hat.~– Az emberek elől elfuthatok;
1279     4,  I  |                  fakadt ki Camilla.~– Az! – felelt rá Bertalan.~–
1280     4,  I  |             apját akarta megfojtani?” Az egész ház üvöltött, ordított: „
1281     4,  I  |               üvöltött, ordított: „Ki az? Halljuk a nevét!” – Az
1282     4,  I  |               az? Halljuk a nevét!” – Az a név el van ítélve! És
1283     4,  I  |           nemcsak tégedet, de még ezt az ártatlan leányt is semmivé
1284     4,  I  |     végigvágta magát arccal a földön.~Az anyja odatérdelt melléje,
1285     4,  I  |             hazudni!~– Hát lehetséges az, hogy az istentelenség győzzön
1286     4,  I  |               Hát lehetséges az, hogy az istentelenség győzzön az
1287     4,  I  |              az istentelenség győzzön az ártatlanok fölött? Hiszen
1288     4,  I  |            Súgok nektek valamit. Azon az emlékezetes éjszakán, amikor
1289     4,  I  |          emlékezetes éjszakán, amikor az életet újra visszanyertük (
1290     4,  I  |            téged imádtalak! Szeretlek az utolsó pillanatomig.~Helvila
1291     4,  I  |               Most már tudom, hogy mi az a csók. – Az az édes halál.~
1292     4,  I  |           tudom, hogy mi az a csók. – Az az édes halál.~Azzal megindult
1293     4,  I  |               hogy mi az a csók. – Az az édes halál.~Azzal megindult
1294     4,  I  |               utánam. Én majd mutatom az utat.~Az ajtóból még egyszer
1295     4,  I  |              Én majd mutatom az utat.~Az ajtóból még egyszer visszatekintett.
1296     4,  I  |       kapujából.~A leány odakiáltotta az anyjának azt a klasszikus
1297     4,  I  |             becsukódott hármuk mögött az ajtó.~Az óra kettőt ütött,
1298     4,  I  |    becsukódott hármuk mögött az ajtó.~Az óra kettőt ütött, a zenegép
1299     4,  II |         Örvendetes vigyorgásra derült az arca, mikor az asztalon
1300     4,  II |     vigyorgásra derült az arca, mikor az asztalon levő tárgyakat
1301     4,  II |     kínálgatva valakit a besétálásra.~Az a valaki Amanda asszony
1302     4,  II |           eleget tettem. Most még azt az óhajtását is teljesítem,
1303     4,  II |             méltsás asszonyom. Ez itt az ő kalapja, ez a sétapálcája
1304     4,  II |             kalapja, ez a sétapálcája az aranyfogantyúval. Méltsád
1305     4,  II |            rajta. De leghitelesebb ez az országgyűlési nyomtatvány,
1306     4,  II |              már, hogy lőné önt főbe? Az elválandó feleség leendő
1307     4,  II |           feleség leendő férjét. Hisz az száz percent nyereség ránézve,
1308     4,  II |       felfogás.~– Aztán ön közjegyző. Az ön tanúbizonysága hiteles
1309     4,  II |                  De ne kopogtasson ön az ajtón! – suttogá Zeno.~Aztán,
1310     4,  II |             suttogá Zeno.~Aztán, hogy az ismételt kopogtatásra sem
1311     4,  II |              Alasztor csak kinyitotta az ajtót s belépett a szobába,
1312     4,  II |           ajtót s belépett a szobába, az ajtót megint betéve maga
1313     4,  II |            amíg Alasztor ismét kijött az ajtón.~Arcán mély meghatottság
1314     4,  II |         Siessen ön orvosért! Gyorsan! Az égre! Mentsék meg őket.
1315     4,  II |          üdvözlés nélkül ment kifelé.~Az ajtóban összebotlott Zenóval.~
1316     4,  II |         ajtóban összebotlott Zenóval.~Az volt csak igazán kétségbeesve.~–
1317     4,  II |          kétségbeesve.~– Hát már most az én húszezer forintombul
1318     4,  II |              jegyben jártak. Vegye el az özvegyet. Én lemondok az
1319     4,  II |              az özvegyet. Én lemondok az ön javára minden elővételi
1320     4,  II |             piros selyemzsebkendőt, s az arcára tapasztá. Majd féloldalas
1321     4,  II |        bűndíja. (Azzal odanyújtá neki az ígért betéti könyvet.) Én
1322     4,  II |               Hagyjon engemet magamra az áldozataimmal.~Zeno, amint