Rész, Fezejet
1 1, II | megtorlásban nyilatkozik. Ugyan hogy büntetne meg egy láthatatlan
2 1, II | se nőben.~– Vénasszony? Ugyan már, micsoda banális fogás
3 1, II | is kiveszett az idill (ha ugyan volt valaha), s amióta a
4 1, II | annyira rokonok a lelkeink (ha ugyan van lelkünk), hogy nem szeretnék
5 1, III| megbírálását.~– Ez illetlenség.~– Ugyan, ne húzd össze úgy a szemöldöködet!
6 1, III| mondtam volna neki valamit.~– Ugyan mit?~– Hát semmi esetre
7 1, IV | jöttem, hanem paletot-ban… (ugyan micsoda ürügyet találjon
8 1, IV | mindenki.~A királyi tanácsosné ugyan koronkint ránt egyet a leányának
9 1, IV | Fűtől-fától kérdezi, hogy de ugyan hol van az ő Helvila barátnéja,
10 1, IV | a lapunknak tárcákat.~– Ugyan tedd meg!~Eközben a hegedűművész
11 1, V | hasonmását, Amandát. (Ha ugyan van lelke?)~Amanda mindjárt
12 1, VI | nincs kifizetve még!”~– Ugyan mit parlamentéznek az urak? –
13 1, VI | csodálkozva tekint szét.~Ugyan ki jöhet ide most?~Egy elkésett
14 1, VI | mind az arckifejezést.~– Ugyan, édes Camilla, hagyja abba
15 1, VII| vagyon elsikkasztása miatt.~– Ugyan hagyj békét szegény cselédeknek!~–
16 2, I | felfogásban az.~– S ez a fődolog. Ugyan hány házasság maradna érvényben,
17 2, I | ismét előveheti. Az ajtómon ugyan Dragomirovics Anasztáz úr
18 2, I | feleségét öt forint bírságra. Ha ugyan nagy kedve van önnek a rendőrséggel
19 2, I | megkínzója: a szent Vida-tánc. Ugyan miért szent?~Camillának
20 3, I | áron kész átengedni. Én ugyan a tyúkokhoz nem értek.~–
21 3, I | attól a forgópisztolytól.~De ugyan nem félt a veszedelmes szerszámtól
22 3, I | odatolakodott kettőjük közé.~– Ugyan, ugyan! Édes kis apuskám!
23 3, I | kettőjük közé.~– Ugyan, ugyan! Édes kis apuskám! Nem szégyenled
24 3, I | Zeno kezéből kicsavartak.~– Ugyan nézzed: hiszen nincs megtöltve.~
25 3, I | Tökéletes fess gavallér volt. Ugyan négy év előtti divat szerint;
26 3, I | ingatta, nagy kétkedve.~– Ugyan papa, nem érted te azt a
27 4, II | kedélyesen mosolygott.~– Ugyan már, hogy lőné önt főbe?
28 4, II | kolerikus nevetésre fakadt.~– De ugyan ne lamentáljon, asszonyom!
|