Rész, Fezejet
1 1, I | Dobokay úr nagyot nevetett a saját szójátékának.~Perukker úr
2 1, II| kéziratot átvette. Az ő saját munkája volt az. Ez az átadó
3 1, II| A pénz?~– Nem az. Hanem saját maga.~– Hisz akkor jobb
4 1, II| chryzopraz szemekkel? Hisz ön saját magát sem ismeri! De többet
5 1, II| De többet mondok: még a saját leányát sem ismeri.~Camilla
6 1, IV| levelét a nagyságos asszonynak saját kezéhez adja át.~– No, hát
7 1, V | gyógyít, azonfelül is a saját feleségével volt elfoglalva,
8 1, V | én! Gyorsan szedd össze a saját ezüstünket és porcelánunkat,
9 1, V | tőle. – Ezek a bitangok saját fogatot tartottak, maguk
10 1, VI| az öltözőjét tartsa meg a saját használatára, a konyha felőli
11 1, VI| lakásbért fedezheti, s a saját lakása ingyenben marad.~
12 2, I | életpályát haladt meg. A saját tehetségein kívül az, ami
13 2, I | szalonomban, ahol az én saját bútoraim vannak!~– Itt nincs
14 2, II| nekik miattam ezereket a saját vagyonából. De nem lehetett-e
15 2, II| az idejönni? Hisz önnek saját külön lakosztálya van. S
16 2, IV| bosszúból. Azután elprédálta a saját vagyonát is, meg a nejéét
17 2, IV| haza, melyet méltóságod saját kezű hímzése tesz becsessé.
18 2, IV| minden botrányt fedezni saját köpenyével.~Zeno érezte,
19 2, V | fekete ruha volt rajta, saját készítménye.~Tiszteletteljes
20 2, VI| a pribéket ottszorítja a saját felesége öltözőjében, hát
21 3, I | Bizonyosan az az úr is kapott a „saját” levelére választ attól
22 3, I | végső elkeseredésében a saját halántéka felé fordítá a
23 3, I | embert, akit jobban szeretünk saját magunknál; te jobban szereted,
24 4, I | elfuthatok; de hová fussak saját magam elől? – mondá Bertalan. –
25 4, I | elől? – mondá Bertalan. – A saját lelkem elítél. Bolondot
26 4, I | egyszer már egy dührohamában a saját apját akarta megfojtani?”
27 4, II| iparkodott úgy helyezni el saját becses alakját, hogy Amanda
|