Rész,  Fezejet

 1     1,  III|       hasonlított az anyjához. Az arca telt és halavány; a szája
 2     1,  IV |        sovány és csupa könyök. Az arca olyan, mint a macskáé: szétálló
 3     1,  IV |         társaságba, mert annak az arca oly veszedelmesen hasonlít
 4     1,  IV |       előtt, félelmében, annak az arca lebegett.~A királyi tanácsosné,
 5     1,  V  |   balzacon, fejét hátraszegve: az arca holthalavány, ajkai szederjesek,
 6     1,  V  |     voltak.~S amint elolvasta, az arca lángveres lett a dühtől,
 7     1,  VI |     lelkében, s azt takargatja az arca lárvájával.~Ez a pergamenkemény
 8     1,  VI |         azután mind a kettőnek az arca mosolygott.~Úgy csevegtek,
 9     1,  VI |          szólítani…~Camillának az arca már derülni kezdett; ez
10     2,  I  |          a vállain, a csípőin. Az arca csupa tűzláng volt, a szemei
11     2,  I  |         De már ekkor eltorzult az arca, a szája négyszegletűvé
12     2,  II |   reszkettek a kezei a dühtől; az arca pipacsveres volt.~Mikor
13     2,  III|  tenyerével a felszálló füstöt az arca felé hirgálva, egész gyönyörrel.~
14     2,  IV | hozzányúlt a legyezőhöz: égett az arca a szégyentől. Zeno folytatá:~–
15     3,  I  |      sebbel-lobbal nyitott be; az arca egész piros volt a felhevüléstől.
16     3,  I  |           félig nyitott ajtón, az arca tréfás-hamis mosolytul sugárzott.~–
17     3,  I  |           úr jött be rajta.~Egész arca affektált haragot hazudott.
18     3,  I  |         vissza, mindkét karját az arca elé emelve.~– Azt a levelet,
19     3,  I  |          egy töltény sem volt.~Az arca elpirult a szégyentől. Hogy
20     3,  I  |       prózai ellenvetésre Zeno úr arca megfelelt.~– Hát azt a pénzt
21     4,  I  |           az aranyfogantyúval.~Az arca rémségesen el volt változva,
22     4,  I  | Rettenetes.~– Hát még a háznak az arca! Az volt a rettenetes! Az
23     4,  I  |        kerekre fel voltak nyílva, arca átszellemülve. Egyenesen
24     4,  II |  Örvendetes vigyorgásra derült az arca, mikor az asztalon levő