Rész,  Fezejet

 1     1,  II |        ön teremt a képzeletében, mindig érdemes élni. Ön boldog,
 2     1,  III|          Nem én. Tanulmányoztam. Mindig arra intesz, hogy az okos
 3     1,  III|        arról szó sincs.~– Hiszen mindig ott lennék melletted; aztán
 4     1,  III|         valahányszor rágondolok, mindig utolér a szívdobogás. Azt
 5     1,  IV |     Valahányszor énekelnem kell, mindig lámpalázt érzek. Ez különben
 6     1,  IV |          ne vessen magára. Én is mindig titokban a legyezőm alatt
 7     1,  IV |         haza a kaszinóból, s azt mindig nekem adja: „Nézd, mucuskám,
 8     1,  VI |            Három forint a bérem. Mindig szidnak, ha kérem…” végig
 9     1,  VI |      ruhám, ami után úgy vágytam mindig. Még egy piros ruhám sem
10     1,  VI |          fognak illeni hozzá. Én mindig szerettem a jácintokat…~
11     1,  VI |          tárcámba? Hasonló alkuk mindig négyszem között köttetnek.
12     2,  I  |    őrültségtől.~– De az a fátyol mindig be fog téged takarni: az
13     2,  I  |     Örömkönnyek voltak.~Az orvos mindig azt beszélte, hogy ennek
14     2,  II |       férj a pénztárát kinyitja, mindig meg lehessen tőle kérdezni,
15     2,  II |    énfelőlem egészen ártatlan.~– Mindig csak annak a nőnek az ártatlanságát
16     2,  IV |      innen eltávozott.~Talán, ha mindig ilyen lett volna a képe,
17     2,  V  | Kisasszony!… A tengerszemben még mindig nem teremnek halak.~Helvila
18     3,  I  |      által, s megtudta, hogy még mindig itt vannak. „Hazudott a
19     3,  I  |         mellén Zeno. Camilla még mindig nem találta meg a lelkét.
20     3,  I  |        hadállását, hogy a leánya mindig közte és a férje között
21     3,  I  |      Komédiát játszik az én apám mindig – mondá a leány. S jó, ha
22     4,  I  |  Különösen ő soha. Hiszen inkább mindig olyan tréfás, joviális modorban
23     4,  I  | eksztázissal, s közben rebegé: – Mindig téged szerettelek, téged