Rész,  Fezejet

 1     1,  II |    Tizenkét esztendős. Hanem azért mégis több életbölcsessége van,
 2     1,  III|               Nem volna szabad; de mégis ismerem. Tudom én azt jól,
 3     1,  IV |            Annál szebb öntől, hogy mégis eljött az estélyünkre.~–
 4     1,  IV |         azért a királyi tanácsosné mégis kivezeti a csoportból féltett
 5     1,  V  |         Ezek” miatt! De a gyalázat mégis megvan. Jó barátok voltak.
 6     1,  V  |        voltak. Együtt trafikáltak. Mégis meg lesz hurcolva a neve.
 7     1,  V  |     Elveszti a mandátumát!~– Talán mégis legelső dolog volna ezt
 8     1,  VI |       szerepeket. A kisleány erős. Mégis jó az a svéd gimnasztika!~–
 9     1,  VI |        balszerencse.~– De ezzel ön mégis hazudni fog a feleségének.~
10     1,  VI |            becsületét, de azért mi mégis csak földönfutó koldusokká
11     1,  VII|         falba verik a fejüket: így mégis nagyon szép volna az élet!
12     2,  I  |           soká kerülnek elő.~Végre mégis nyílik az ajtó, s kilépnek
13     2,  IV |            több, mint mechanizmus.~Mégis a közönyt akarta tettetni.~–
14     2,  IV |         Bertalan úr.~– Talán nekem mégis szabad bejönnöm? – mondá
15     2,  V  |   Amandából kitört a szenvedély.~– Mégis megharapott a vipera! Pedig
16     3,  I  | akaratnyilvánítását.~– Mármost hát mégis kell felnőttek oktatásával
17     3,  I  |       kellett magának ragasztania, mégis át tudta a képét alakítani.~
18     3,  I  |            jó barátok. Ez már csak mégis vastag hazugság volt.~–
19     3,  I  |       fordulata nálam. Büszkeségem mégis fellázadt ellene. Dobokay
20     3,  I  |      galléromban találtam?~– Akkor mégis inkább akceptálom azt, hogy
21     4,  I  |          haza talál jönni!~„Haza!”~Mégis nagy könnyelműség volt vele
22     4,  I  |      virágában élő asszonyra nézve mégis rémgondolat, hogy egy ilyen
23     4,  II |       arcát fel a magasba:~– Tehát mégis van igazság a földön! –