Rész, Fezejet
1 1, II | összetett kesztyűkkel fogják önt kérni, hogy engedje át nekik
2 1, III| legközelebb le fogom írni önt, úgy, ahogy ön teremtette
3 1, V | ellen csak megvédelmezem önt magam is, de a meghűlés
4 1, VI | én jól tudom. Nem jövök önt kísérteni. Én nem fogok
5 1, VI | önérdemelte néven fogják önt szólítani…~Camillának az
6 2, I | békóinkat.~– Az lehetetlen.~– Önt hűtlenül elhagyta a férje,
7 2, I | igazságtalan a neje iránt. Amanda önt igazán szereti. Talán túlságosan
8 2, I | előre nem űzte volna. Mikor önt képviselővé megválasztották
9 2, I | vetette minden ékszerét, hogy önt diadalra segítse. Igaz,
10 2, I | attól az eszmétől, hogy én önt, a mai nap hősét, ott lássam
11 2, I | kéjelgek abban a fényben, ami önt körülsugározza, bámulom
12 2, I | a hipokrita szerepe. Én önt az egész világ szeme láttára
13 2, I | gyűrte.~– Figyelmeztetem önt – mondá neki Camilla –,
14 2, I | Krisztus kínszenvedéseire kérem önt, hagyjon el bennünket.~–
15 2, II | tiszteletével.~– Hát akkor mi köti önt hozzá? Mi hordta önt oda,
16 2, II | köti önt hozzá? Mi hordta önt oda, ha nem a bűne?~– Elmondom
17 2, II | fogok.~– Ah! S mi indította önt erre a rendkívüli elhatározásra?~–
18 2, II | öklét felemelve kiálta:~– Én önt gyűlölöm, mint a bűnömet!~
19 2, IV | még egyszer itt találom önt a feleségem szobájában,
20 2, IV | szobájában, hát akkor én önt az ablakon fogom kidobni.
21 2, V | megsértené. Én meg akarom önt ajándékozni azzal, ami önnek
22 4, II | Ugyan már, hogy lőné önt főbe? Az elválandó feleség
|