Rész,  Fezejet

 1     1,  II |       összetett kesztyűkkel fogják önt kérni, hogy engedje át nekik
 2     1,  III|          legközelebb le fogom írni önt, úgy, ahogy ön teremtette
 3     1,  V  |           ellen csak megvédelmezem önt magam is, de a meghűlés
 4     1,  VI |            én jól tudom. Nem jövök önt kísérteni. Én nem fogok
 5     1,  VI |           önérdemelte néven fogják önt szólítani…~Camillának az
 6     2,  I  |      békóinkat.~– Az lehetetlen.~– Önt hűtlenül elhagyta a férje,
 7     2,  I  |  igazságtalan a neje iránt. Amanda önt igazán szereti. Talán túlságosan
 8     2,  I  |        előre nem űzte volna. Mikor önt képviselővé megválasztották
 9     2,  I  |      vetette minden ékszerét, hogy önt diadalra segítse. Igaz,
10     2,  I  |         attól az eszmétől, hogy én önt, a mai nap hősét, ott lássam
11     2,  I  |      kéjelgek abban a fényben, ami önt körülsugározza, bámulom
12     2,  I  |            a hipokrita szerepe. Én önt az egész világ szeme láttára
13     2,  I  |           gyűrte.~– Figyelmeztetem önt – mondá neki Camilla –,
14     2,  I  |    Krisztus kínszenvedéseire kérem önt, hagyjon el bennünket.~–
15     2,  II | tiszteletével.~– Hát akkor mi köti önt hozzá? Mi hordta önt oda,
16     2,  II |          köti önt hozzá? Mi hordta önt oda, ha nem a bűne?~– Elmondom
17     2,  II |        fogok.~– Ah! S mi indította önt erre a rendkívüli elhatározásra?~–
18     2,  II |       öklét felemelve kiálta:~– Én önt gyűlölöm, mint a bűnömet!~
19     2,  IV |            még egyszer itt találom önt a feleségem szobájában,
20     2,  IV |           szobájában, hát akkor én önt az ablakon fogom kidobni.
21     2,  V  |          megsértené. Én meg akarom önt ajándékozni azzal, ami önnek
22     4,  II |               Ugyan már, hogy lőné önt főbe? Az elválandó feleség