1-500 | 501-608
Rész, Fezejet
1 1, I | ajtót. Az inason látszott, hogy most kapkodta fel a libériáját.
2 1, I | ettől akarom a gályámat hogy is mondják csak a hajósok? „
3 1, I | átadta neki a névjegyét, hogy vigye a nagyságos asszonyhoz.
4 1, I | Perukker úr azt kérdezte, hogy itthon van-e a nagyságos
5 1, I | nagyságos úr? Megértve, hogy nincs itthon, azt mondá,
6 1, I | nincs itthon, azt mondá, hogy várni fog rá öt percig:
7 1, I | Vallja meg Perukker úr, hogy ön is azért nem tette le
8 1, I | bizony. Fényes tehetség. Kár, hogy romantikus hangulatú.~–
9 1, I | Perukker úr pedig nemcsak hogy nem nevetett rajta, sőt
10 1, I | azt a kritikát mondta rá, hogy:~– Pedig aligha jobban nem
11 1, I | Jean visszajött, jelentve, hogy a nagyságos asszony most
12 1, I | azt mondja a kocsisnak, hogy „tovább”.~Az inas kikísérte
13 1, II | megjelenés. Senki sem mondaná, hogy már egy tizenkét esztendőt
14 1, II | közös egyetértéssel vallják, hogy itt egy gyermeteg, világtudatlan
15 1, II | mely félig lezártan szinte hogy árnyékot vet az arcra. –
16 1, II | megcsókolják.~– Bocsánat, hogy kacagányostul jövök be:
17 1, II | tartom?~– Inkább attól félek, hogy hamar ki fog innen flankolni;
18 1, II | sem ír többé; de több az, hogy amit nem is olvas senki
19 1, II | ugyanez.~– Hát ön nem hiszi, hogy vannak jószívű emberek?~–
20 1, II | Hát akarta az ember azt, hogy szülessen? Akarta azt, hogy
21 1, II | hogy szülessen? Akarta azt, hogy fiú legyen vagy leány? Akarta,
22 1, II | legyen vagy leány? Akarta, hogy szép legyen vagy rút, erős
23 1, II | tudományosan megállapított igazság, hogy az agyvelő idegszálainak
24 1, II | idegszálainak bonyolódása okozza, hogy az egyik emberből hegedűművész,
25 1, II | megtorlásban nyilatkozik. Ugyan hogy büntetne meg egy láthatatlan
26 1, II | nála, a másikat meg azért, hogy a hátsó agy erős duzzadása
27 1, II | Flammariont? Akkor tudja, hogy – hozzávetőleg – mi van
28 1, II | túl van tömve lakosokkal, hogy ott még a földről átrepülőket
29 1, II | fölemelkedett már arra a tudatra, hogy itt ezen a földön kell kivenni
30 1, II | iskolákat végezni. Tudja, hogy mi a hang? Rezgéshullám,
31 1, II | de ami a hitelv volna, hogy „szeresd a felebarátodat”,
32 1, II | felebarátodat”, meg az, hogy „az én országom nem e világból
33 1, II | lehet többé azzal biztatni, hogy majd a paradicsomban ő lesz
34 1, II | kesztyűkkel fogják önt kérni, hogy engedje át nekik a vasárnapi
35 1, II | énekesnő: majd megtudná, hogy miféle strófát énekelnek
36 1, II | szembeáll, s olyan vágásokat ád, hogy elképedünk bele. Meg ne
37 1, II | Úrhölgyeinknél az a szokás, hogy egy szantálfa legyezőre
38 1, II | kitüntetésben részesül, hogy vele is íratnak ilyen legyezői
39 1, II | delnő tőlem kérdezte meg, hogy mit tesz ez; ő nem érti. –
40 1, II | kisleány. Azt tetszik tudni, hogy Amanda őnagysága teljesen
41 1, II | ha ugyan van lelkünk), hogy nem szeretnék neki férje
42 1, II | Amanda nem kérdezte éntőlem, hogy mi ennek az értelme. Azt
43 1, II | fullánkja van!” Kitalálta, hogy ki az a tengerszem, s ki
44 1, II | percben észrevette Camilla, hogy egy szőnyegajtó kissé megnyílik:
45 1, II | hiszek a trubadúroknak –, hogy egy suttogó szóval sem fogom
46 1, III| előtte. Egy kisleány. Azaz, hogy egy nagy kisleány. Volt
47 1, III| Tanulmányoztam. Mindig arra intesz, hogy az okos emberek beszédéből
48 1, III| van, korához képest: félő, hogy angolkórba esik.~– Akkor
49 1, III| szobádba alunni. Tudod, hogy az orvos azt rendelte, hogy
50 1, III| hogy az orvos azt rendelte, hogy korán le kell fekünnöd.~–
51 1, III| gimnasztikai gyakorlatot.~– Azért, hogy görbe ne legyen a hátad.~–
52 1, III| bizony itt volna az ideje, hogy a kisleányok gardírozzák
53 1, III| rózsabogárnak is az a szokása, hogy a legszebb rózsakelyheket
54 1, III| vitatkoztam volna vele afölött, hogy milyennek teremtette a jó
55 1, III| azt mondtam volna neki, hogy: „Jól van, uram: hát majd
56 1, III| eszük.~– Hát szükséges az, hogy a leányoknak a társaságban
57 1, III| ismerem. Tudom én azt jól, hogy a te estélyeidet díszítő
58 1, III| asszonyságot úgy hínak, hogy madame Delila; egy másikat
59 1, III| egy harmadikat úgy hínak, hogy madame Potifár; s aki ennek
60 1, III| kedves barátnédat úgy híjják, hogy „Toffi”: ami származik az „
61 1, III| Óh, csak azt engedd meg, hogy akkor bejöjjek, mikor az
62 1, III| szívdobogás. Azt hiszem, hogy az egy kisisten. Az az én
63 1, III| ez éppen elég ok arra, hogy távol tartsalak.~– Hiszen
64 1, III| bocsánatot a mester szellemétől, hogy így meggyaláztam. A zongorát
65 1, III| számítják az életkorát, hogy mikor vitték őket először
66 1, III| egy olyan régi közmondás, hogy ezt már a gouvernante-omtul
67 1, III| mert egyszer rajtakaptad, hogy az édespapa megcsókolta.~
68 1, III| sietni, meggyőződni felőle, hogy nem veresek-e a szemei.~
69 1, IV | az előszobában jelezte, hogy vendég érkezett. Az első
70 1, IV | Budapesten. Azt adomázzák róla, hogy egyszer a redoutbálban egy
71 1, IV | Azt már nem mondhatja, hogy az ő zsebe is tele van írással:
72 1, IV | plágium volna. – Bocsánat, hogy nem frakkban jelentem meg;
73 1, IV | reuma van a bal karomban, hogy nem bírok öltönyt váltani.~–
74 1, IV | váltani.~– Annál szebb öntől, hogy mégis eljött az estélyünkre.~–
75 1, IV | valamennyinél hamarább, hogy felhasználva a háziasszony
76 1, IV | Most értesültem róla, hogy a sárad-korpaházai vicinális
77 1, IV | Mindjárt okát fogja adni, hogy miért jött egyedül.~– Nem
78 1, IV | Előresiettem hozzád: szétnézni, hogy jól terített-e fel az inasom?
79 1, IV | terített-e fel az inasom? Tudom, hogy te nagyon el vagy ilyenkor
80 1, IV | viszi egymáshoz az ajkait, hogy csóknak is lehet számítani.~
81 1, IV | szavakból megérthettük, hogy a szép vendégnő Vigárdy
82 1, IV | szemei nagyok és kiülők, kár, hogy a szőke szemöldök nem harmóniáznak
83 1, IV | által. Az egyikről tudjuk, hogy hegedűművész; nem azért,
84 1, IV | lett küldve; hanem arról, hogy a haja egészen Sarasate,
85 1, IV | hajkenőcsillata sejteti, hogy ez a hegedűt kísérő zongoraautomat.~–
86 1, IV | hegedűművész Camillának – azért, hogy elébb a zongorát kipróbáljam,
87 1, IV | rajtam, ami gyakori eset, hogy a zongora félhanggal alább
88 1, IV | vonszolja a zongora zugába, hogy kikérdezze belőle a Tuileriák
89 1, IV | alak, akinek az a fátuma, hogy erősen meggörbült orra van,
90 1, IV | mindenki azt hiszi róla, hogy Noé apó elsőszülöttének
91 1, IV | háta mögött úgy híjják, hogy desperátus macska.~A harmadik
92 1, IV | belekötni.~– Bocsánatot kérek, hogy nem frakkban jöttem; de
93 1, IV | vágásokat kaptam a jobb karomon, hogy most nem megy föl rá a frakk.~
94 1, IV | tudósnak, egyet fordít rajta, hogy hátulról is szemügyre vegye.~
95 1, IV | feljogosítottnak érzi magát, hogy Elvira nagysámnak csapja
96 1, IV | fölött. Fennhangon kiabálja, hogy a cselédek összetörték a
97 1, IV | fennhangon hirdetett kritikával, hogy milyen ostoba az ilyen városi
98 1, IV | kulisszák közül anélkül, hogy előbb keresztet ne vessen
99 1, IV | hangoztatja a királyi tanácsosné, hogy a férjét ne tartsuk semita
100 1, IV | Kapiczány úr, megbocsásson, hogy az első találkozásunknál
101 1, IV | Alasztor.)~– Bocsánatot kérek, hogy nem frakkban jöttem, hanem
102 1, IV | szemeiért végre ráfanyalodik, hogy ő is fél hanggal alább szállítsa
103 1, IV | egyet a leányának a ruháján, hogy ne furakodjék olyan nagyon
104 1, IV | magát. Fűtől-fától kérdezi, hogy de ugyan hol van az ő Helvila
105 1, IV | igyekezik megnyugtatni, hogy még az ő barátnéja nagyon
106 1, IV | hasonlít Vigárdy úréhoz, hogy az egyszerre mindenkit frappál,
107 1, IV | naiv arccal azt mondja, hogy ő azt nem érti, hogy lehet?~
108 1, IV | mondja, hogy ő azt nem érti, hogy lehet?~Szerencse, hogy Vigárdyné
109 1, IV | hogy lehet?~Szerencse, hogy Vigárdyné másfelé volt elfoglalva,
110 1, IV | orvostanilag be van bizonyítva, hogy egyedül a nők idiosynkrasiája
111 1, IV | Sűrű példák vannak rá, hogy a legnotóriusabb hűtlen
112 1, IV | magyarázza Toffi nagysám –, hogy leány korában Vigárdy udvarolt
113 1, IV | barátok egyre csipdesték, hogy mi az ára a tollnak? Amandának
114 1, IV | gazdagodott meg. Utoljára megunta, hogy a jegyesét tollszedő leányának
115 1, IV | magának egy findzsát.~– De hogy lehetsz olyan balogsüti? –
116 1, IV | a királyi tanácsosnétól, hogy ki az övé?~– Igazán megkérdezzem?~–
117 1, IV | Legalább én még nem hallottam, hogy valaki, akit pofon ütöttek,
118 1, IV | arról panaszkodott volna, hogy a foga fáj.~– Toffi nagysám
119 1, IV | pofon, látod.~– Óh azért, hogy a nyelvére példálóznak,
120 1, IV | Fel kellene szólítani, hogy írjon a lapunknak tárcákat.~–
121 1, IV | nyilvánossá tette azon óhajtását, hogy már lehetne kezdeni a koncertet.~–
122 1, IV | együgyű.~– Azt hiszem én is, hogy ez a pártkonferencia csak
123 1, IV | éjfélek után” hazajáró férj, hogy tarokkozott: „Lehetetlen
124 1, IV | mucuskám el nem tudja képzelni, hogy vajon essbuquet-t pipáznak-e
125 1, IV | kirakatának – mondhatom, hogy önnek a fia valóságos zseni!
126 1, IV | Az valami rettenetes, hogy mennyi jótékonyságot gyakorol
127 1, IV | emberszólásokat, meghallván, hogy a férjem uram bocsátott
128 1, IV | maga is odasiet megtudni, hogy mi az?~– Mi nagy dolog történt? –
129 1, IV | szeretné megtudni tőle, hogy ki az a nagy notabilitás?~–
130 1, IV | becsenget s azt mondja, hogy levelet hozott, az azt jelenti,
131 1, IV | hozott, az azt jelenti, hogy Meritorisz úrnak olyan fontos
132 1, IV | hát adja át.~– Azt mondja, hogy utasítása van a nagyságos
133 1, IV | utasítása van a nagyságos úrtól, hogy a levelét a nagyságos asszonynak
134 1, IV | csak nem mehetek ki hozzá, hogy a levelet átvegyem az előszobában.~–
135 1, IV | előszobában.~– Azt gondoltam ki, hogy feladom rá a hosszú gombos
136 1, V | itt botrány lesz! Jaj, hogy berekedtem egyszerre!”~Minden
137 1, V | Amanda mindjárt bebizonyítá, hogy „nincs”.~Ő is odalépett
138 1, V | elájulthoz, de nem azért, hogy azt életre hozni segítsen,
139 1, V | életre hozni segítsen, hanem hogy azt a levelet kivegye a
140 1, V | okozhatta. Jogot vett hozzá, hogy azt elolvassa. Hiszen kebelbarátnék
141 1, V | akarta akadályozni abban, hogy a levelet fennhangon elolvassa
142 1, V | Szerencsétlen nőm! Tudd meg, hogy el vagyok veszve…”~De azt
143 1, V | már nem gátolhatta meg, hogy amit a levélből megértett
144 1, V | Azt írja a gazember, hogy váltókat hamisított az én
145 1, V | Égre?” Hát már elfeledte, hogy az húszmillió mérföldre
146 1, V | fényűzése. – Tetszett neki, hogy az ő jour fixeiről írnak
147 1, V | vége!~(– Jaj, de szeretem, hogy nem ettem abból a fácánysültből –
148 1, V | kiáltották volna a közönség közé, hogy „ég a színház”.~Csak az
149 1, V | egypárszor: – Georges! S hogy annak nem akart sikere lenni,
150 1, V | Gyurka! Nem hallod, hogy kiabálok?”~– Kérem alássan,
151 1, V | A bérkocsist értesítsd, hogy nem kell neki éjfél után
152 1, V | figyelmezteté a haragos hölgyet, hogy kár volt azt a bérkocsit
153 1, V | visszarendelni: már most hogy megy haza? Ilyen éjféli
154 1, V | de a meghűlés ellen nem. Hogy megy hazáig ezekben az atlaszcipőkben?~–
155 1, V | olyan pokol forr bennem, hogy nem érzem, mi a hideg. Nyújtsa
156 1, V | egyszer.)~Rosszul tette, hogy nem várta meg.~Hiszen bizonyos,
157 1, V | várta meg.~Hiszen bizonyos, hogy Vigárdy a klubból egyenesen
158 1, VI | vagyunk mink képviselők, hogy hajba kapjunk. Mit allegálunk,
159 1, VI | kapjunk. Mit allegálunk, hogy melyik kié? Ez úgyis mind
160 1, VI | csapkodták az ajtókat maguk után, hogy csak úgy rengett bele a
161 1, VI | hasonló exodusát. Meglepte, hogy ezzel semmi hintógördülés
162 1, VI | félelmen.~Meg akarja tudni, hogy mi történt a szalonban.~
163 1, VI | élettelen.~Először azt hiszi, hogy meghalt, s sírni akar.~Az
164 1, VI | hozni.~Nem tudja kitalálni, hogy mi az, amit most lát.~Az
165 1, VI | teremben… Mi ez?~Azt hiszi, hogy ez egy lidérc hozta álom.~
166 1, VI | föléled.~Az első érzése az, hogy a keble nyitva van, s azt
167 1, VI | betakarni.~Aztán észreveszi, hogy csak a leánya van ott, s
168 1, VI | nem jutna hirtelen eszébe, hogy ki ez itten? Helvila felöleli
169 1, VI | homályos ösztön úgy nógatta, hogy ez az a papírrongy, ami
170 1, VI | papírrongy, ami legméltóbb arra, hogy hamuvá legyen; hanem aztán
171 1, VI | okos ész azt diktálta neki, hogy ez nem elégetni való, mert
172 1, VI | érdekelnek.~Észre sem vette, hogy az anyja visszajött a hálószobájából.
173 1, VI | Olyan nesztelenül jött be, hogy rajtakapta Helvilát a levélolvasáson.~–
174 1, VI | belenézett. Észrevette, hogy a falióra megállt, s félórával
175 1, VI | Cukrot?)~Helvila megkérdezé, hogy hány csipettel tegyen a
176 1, VI | Hiszen csak ketten vagyunk.~– Hogy jó erős legyen.~– De ez
177 1, VI | felcsapó illat tudatá vele, hogy tökéletes a tea. Megtöltötte
178 1, VI | ülni.~– De én azt akarom, hogy mellém ülj! – parancsolá
179 1, VI | Camilla. Attól tartott, hogy ha szemközt ül a leánya,
180 1, VI | egyebet?~– Te azt akarod, hogy meghaljunk mind a ketten? –
181 1, VI | hangon.~– Hát akkor tudod, hogy mi ért bennünket? Meg vagyunk
182 1, VI | Hm! Hát majd elmondom, hogy mi vár reád, ha élve maradsz.
183 1, VI | arcodat is kifesti pirosra, hogy ne legyen ilyen halvány;
184 1, VI | tapasztotta a tenyereit, hogy ne hallja ezt mind.~– Nem!
185 1, VI | ismerősünk van! Lehetetlen, hogy valamelyik szolgálatába
186 1, VI | ajtajaikat. S eltagadják, hogy otthon vannak. Hisz a pestis
187 1, VI | lárva.) Hát nem hallottad, hogy az ég ezermillió mérföldre
188 1, VI | akarsz játszani. Azt akarod, hogy én elmenjek innen, s te
189 1, VI | Camilla sem állhatta meg, hogy hangos sírásra ne fakadjon.
190 1, VI | Hát van nekünk okunk arra, hogy egymást keserítsük? Ülj
191 1, VI | embereket megítélni. Látod, hogy magunkra hagyott minden
192 1, VI | megbűnhődöm. Te is vétettél azzal, hogy születtél: elloptál egy
193 1, VI | volna rumot tölteni a teába, hogy hamarább elolvadjon? – mondá
194 1, VI | észre kellett volna venniök, hogy a szalonajtón egy férfialak
195 1, VI | Megdöbbenve néz körül.~Látja, hogy a háziasszony báli toalettben
196 1, VI | halkan.~– Most már tudja ön, hogy mi történt velünk? El vagyunk
197 1, VI | Micsoda beszéd!~– Gondolja ön, hogy ilyen meggyaláztatás után
198 1, VI | hangja, mint a rezgő húr.~– Hogy tehetné ön azt?~– A legegyszerűbben.
199 1, VI | asszonynak azt fogom mondani, hogy volt egy közös vasúti engedélyünk,
200 1, VI | mindennap hazudom-e neki azt, hogy boldog vagyok, szóval, tettel
201 1, VI | Higgye el, édes Camilla, hogy a hazugság az egyetlen kötszer,
202 1, VI | Én nem fogom engedni, hogy önök szükséget szenvedjenek!~
203 1, VI | mosolygást még azzal is élesítve, hogy a fogait összeszorította,
204 1, VI | tönkrejutott asszonyt!” Ugye, hogy így gondolkozik ön felőlem?~
205 1, VI | tartalmát. Hát hiszen igaz, hogy én is csak állat vagyok,
206 1, VI | könnyűszerrel ki tudom eszközölni, hogy önnek adjanak egy biztos
207 1, VI | fedezni. Én pedig mondhatom, hogy akkor voltam életemben a
208 1, VI | Nos, hát szabad kérnem, hogy nyújtsa a kezét? – kérlelé
209 1, VI | leánya, az kényszeríté, hogy a kezét Vigárdy keze elé
210 1, VI | jutott. Azt tanácsolom, hogy ne adja el a bútorait. Azokért
211 1, VI | az anyját:~– Mondd hát, hogy jó lesz: jó lesz úgy.~Camilla
212 1, VI | igaza volt! Azt mondta, hogy boldog nő nem lehet írónő.
213 1, VI | boldog nő írta ön. Képzelem, hogy tele van édes idealizmus
214 1, VI | csak kiadjuk. Engedje meg, hogy magammal vigyem. Van némi
215 1, VI | övéhez. Pedig Isten a tanúm, hogy nem tettem egyebet, minthogy
216 1, VI | elmondta, amit tudott. De hogy mit tud, azt csak a kisleány
217 1, VII| ürüggyel, ide siettem vissza, hogy megnézzem, mi történt ezzel
218 1, VII| asszonnyal. Mármost látom, hogy nincs rám szüksége, hát
219 1, VII| idebocsátottak. Amanda ideges volt, hogy a Georges nem jön a kikölcsönzött
220 1, VII| véleményemet szuggeráltam neki, hogy az bizonyosan megszökött
221 1, VII| asszony rám parancsolt, hogy rögtön menjek konstáblerekért,
222 1, VII| cselédeknek!~– Nem, pajtás! Hogy az inasok, szobaleányok
223 1, VII| tagjait. Nem szükséges, hogy a rendőrbiztos rapportjába
224 1, VII| rendőrség miatt.~– Gondolod, hogy elhazudjam a feleségem előtt,
225 1, VII| elhazudjam a feleségem előtt, hogy itt voltam?~– Tanácsolnám.~–
226 1, VII| voltam?~– Tanácsolnám.~– Hogy aztán te mondhasd el neki?~–
227 1, VII| fogsz bevallani?~– Azt, hogy valamelyik orfeumban voltam,
228 1, VII| nélkülöz.”~Most már tudta, hogy mi volt az a „rosszabb hely”,
229 1, VII| neki:~– No, most már tudom, hogy mi volt az árkánumod, amivel
230 2, I | felejtette már mindenki, hogy volt valaha ilyen nevű ismerőse.
231 2, I | világból. Annyit tudtak felőle, hogy valahol pénztárnoknő a fővárosban;
232 2, I | voltak, akik azt állították, hogy látták is a jegykiadó ketrecben.
233 2, I | csak annyit tudott mondani, hogy az egy valósággal létező
234 2, I | fintorgatja. Az orvos azt mondja, hogy ez a baj majd elmúlik magától,
235 2, I | ténnyel szolgál viszont, hogy Meritoriszné asszony híres
236 2, I | csak arra kell vigyázni, hogy vissza ne essék a bajba.
237 2, I | találgatni. Az is meglehet, hogy ez a jó hír egyszerre kigyógyítja.
238 2, I | kigyógyítja. De az is lehet, hogy recidivál tőle. Dugja el
239 2, I | tehetünk egymással valami jót, hogy az mind a kettőnknek rosszul
240 2, I | tudatlanság. Ön, barátom, azóta, hogy a nejét elvette, rohamosan
241 2, I | vetette minden ékszerét, hogy önt diadalra segítse. Igaz,
242 2, I | diadalra segítse. Igaz, hogy mindezt önzésből, nagyravágyásból
243 2, I | belőle csinálni, azért, hogy annak a címeit viselhesse
244 2, I | Édes Camilla! Ha ön tudná, hogy mi az ára annak az úgynevezett
245 2, I | visszatérni a nagyvilágba, hogy ott krumplit kapálhassak,
246 2, I | visszaszörnyednek attól az eszmétől, hogy én önt, a mai nap hősét,
247 2, I | kín.~– Hát nem lehet-e az, hogy legyenek emberek a világon,
248 2, I | angyalok vannak a világon. De hogy férfi angyalok volnának,
249 2, I | nyájasan inte Vigárdynak, hogy bejöhet. Azzal bementek
250 2, I | az arcát mistress, azért hogy egy gentlemannel láttam
251 2, I | ilyesmire készen voltam.~– Hogy jössz te ide? – kérdezi
252 2, I | bowieknife. Hát hiszen, hogy az én hosszas távollétem
253 2, I | jobban tudom méltánylani, hogy ön e célra az én Vigárdy
254 2, I | Vigárdy közel volt hozzá, hogy ezt az embert nyakon fogja
255 2, I | hordja neki.~– Nem hiszem, hogy találjon ön bolondot, aki
256 2, I | bolondot, aki elhiggye önnek, hogy a vasútigazgatóság tőlem
257 2, I | fizeti, vagy egy lapkiadó, hogy a munkákat honorálja.~–
258 2, I | Az csak azt bizonyítja, hogy nem képviselő.~– De annak
259 2, I | barátom? Hát hisz az igaz, hogy te énhelyettem harmincötezer
260 2, I | véleménykülönbség volt közöttünk, hogy én azokon az aláírásokat
261 2, I | drága” barátom. Azt ugyanis, hogy egy New York-i lapba beiktattad
262 2, I | Én vagyok a hibás. Azért, hogy szökés közben hátra nem
263 2, I | bazárjában az adresszemet, hogy hová küldjék utánam a Pesti
264 2, I | Naplót?~– Hát tudhattam én, hogy te hol kóborolsz széles
265 2, I | van igazad. Hát persze, hogy nem tudhattad. Voltam én
266 2, I | férfiú értesített felőle, hogy hiszen nincsen semmi okom
267 2, I | bennem az az elhatározás, hogy én ennek a jó barátomnak
268 2, I | tökéletesítésére azáltal, hogy hazajövök, s mármost a viszonosság
269 2, I | Ez az, amit úgy hívnak, hogy „őrültség, amiben szisztéma
270 2, I | antidotuma az, amit úgy hínak, hogy „házi ész”. Ezzel meg én
271 2, I | alapítod a spekulációdat, hogy itt van most egy őrült szerelmes
272 2, I | lelki örömét találja benne, hogy egypár szerencsétlen teremtésben
273 2, I | kalapomat, s azt mondom, hogy „alászolgája”, a családfő
274 2, I | csendesen, s aztán rajtunk függ, hogy mit tegyünk. Te mindenesetre
275 2, I | olcsó vitézkedés. Tudod jól, hogy én párbajra nem híhatlak,
276 2, I | nyomorult fickó észreveszi, hogy a dicső nagy férfiú az ő
277 2, I | megtartod a jus acquisitumot, hogy is mondják csak: a „servitust”.
278 2, I | amelyhez támaszkodott, hogy az a szerencsétlen hangszörnyeteg
279 2, I | Hát te azt mondtad, ugye, hogy neked semmi bűnöd sincs
280 2, I | a megszabadítód szemébe, hogy bolond volt, amikor a nyakadat
281 2, I | hozzám. Ebben elismered, hogy váltókat hamisítottál Vigárdy
282 2, I | minden becsületes férj, hogy mikor szökni akar, ne írjon
283 2, I | mondá neki Camilla –, hogy ez a levél egy egész társaság
284 2, I | ember vagyok. Jól tudom, hogy a csődbe jutott férj adósságáért
285 2, I | Annál nagyobb kötelességem, hogy fölötte virrasszak. Atyai
286 2, I | akadályoz meg engem abban, hogy családfői jogaimat gyakoroljam!?~–
287 2, I | gyakoroljam!?~– Ön azt mondja, hogy törvénytudó: akkor ismernie
288 2, I | törvényt is, mely kimondja, hogy aki hűtlenül elhagyja a
289 2, I | A legjobb útban voltak, hogy összeverekedjenek.~E percben
290 2, I | Amint a karját fölemelte, hogy a szemébe csüggő haját hátravesse,
291 2, I | dörömböztek.~Odafutott, hogy kinyissa azt.~A leány feldúltan
292 2, I | Nem! Nem! Édes!~– Engedd, hogy a fejemet a kandallóhoz
293 2, I | egy macskát, egy nyulat, hogy összetépjem. Be akarom az
294 2, I | nagy öröm”.~Az meglehet, hogy visszaidézi az ideges görcsrohamot;
295 2, I | görcsrohamot; de meglehet, hogy az ellenkező hatást műveli.
296 2, I | dobbantott.~Látszott minden ízén, hogy küzd az akaraterő az idegek
297 2, I | lélegzetét. Oly hosszasan, hogy majd a tüdeje szakadt meg
298 2, I | egy arcficam még elárulá, hogy a démon makacskodik. Rámordult.
299 2, I | talizmánom! Nem vagyok beteg! De hogy is lehetett az, hogy én
300 2, I | De hogy is lehetett az, hogy én őrjöngtem, tomboltam?
301 2, I | orvos mindig azt beszélte, hogy ennek a csodálatos betegségnek
302 2, I | olyan bolond idealista, hogy a más bajával törődik?~
303 2, II | No, ebben volt taktika. Hogy valahányszor a férj a pénztárát
304 2, II | lehessen tőle kérdezni, hogy mit tesz be, mit vesz ki?~
305 2, II | budoárba. Éppen úgy nem illett, hogy a látogatók ott szemléljék,
306 2, II | látogatók ott szemléljék, hogy miféle tégelyek, flakonok
307 2, II | brokátkárpit, sejtetve, hogy ott még egy hálófülke (alkoven)
308 2, II | úrhoz, s mondja meg neki, hogy készen vagyok az elfogadására.~
309 2, II | Kérje meg szépen az urat, hogy ne abban a kabátjában jöjjön
310 2, II | úr” volt a címe.~Abban, hogy Amanda a hajdani Meritorisz-cselédeket
311 2, II | Amandának az a különössége, hogy szeret bizalmaskodni a cselédeivel. (
312 2, II | a télikertbe. Kérje fel, hogy várjon egy kissé. Kínálja
313 2, II | mencsikoff, ami azt jelzi, hogy nem soká akar itt időzni.
314 2, II | hazulról elmegy; megmondja, hogy hová megy. Elhiszik neki.
315 2, II | ülőke azért remek gondolat, hogy a két beszélgető folyvást
316 2, II | nővel.~– Mondhatom neked, hogy az a nő énfelőlem egészen
317 2, II | allegálja. De arra nem felel, hogy maga milyen lator.~– Mert
318 2, II | rémeket.~– Óh ne higgye, hogy féltékeny vagyok! Van is
319 2, II | imádja.~Amanda megmondta, hogy mit csinál a tiszteletével.~–
320 2, II | elviselni azt a gondolatot, hogy el hagyjam őt veszni nyomorban,
321 2, II | ingyenes oktatást, ellátást, hogy a kenyerét tisztességes
322 2, II | bűnömnek?~– Hát ne mondja, hogy szívtelen vagyok. Hogy nem
323 2, II | hogy szívtelen vagyok. Hogy nem esik meg a szívem a
324 2, II | világban; még a polgároknál is, hogy az urak szeretőt tartsanak,
325 2, II | mérgezze meg a lelkemet, hogy ön nem a szép asszonyt keresi
326 2, II | Azért jöttem éppen ide, hogy azt elmondjam. Tegnap este
327 2, II | odamentem hozzájuk, azért, hogy örömhírt vihessek nekik.
328 2, II | Megragadta az alkalmat, hogy az én látogatásomból kelepcét
329 2, II | számomra. Azzal fenyegetőzött, hogy ide fog jönni hozzád, s
330 2, II | hozzád, s el fogja árulni, hogy a feleségénél talált. Ellenben
331 2, II | forintot, hát akkor nemcsak hogy elhallgat, hanem átengedi
332 2, II | ami közöttünk történt. S hogy nem a húszezer forint fáj,
333 2, II | azt bebizonyítom azzal, hogy ezt az összeget odaajándékozom
334 2, II | szemrehányást tettél nekem, hogy elfeledkeztem rólad: semmi
335 2, II | lett volna! Azt hiszi ön, hogy a feleség szerelmét is meg
336 2, II | azért mondja, mert tudja, hogy kétségbe ejt vele.~Bertalan
337 2, III| annak a 32-es hordárnak, hogy ne fecsegjen azzal az asszonyszeméllyel,
338 2, III| Értem.~A Jean értette, hogy mi baja van a nagyságos
339 2, III| nagyságos asszonynak azzal, hogy a numero 32 egy leánnyal
340 2, III| végül a szemébe mondtam, hogy gyűlölöm.~– S erre ő azt
341 2, III| szeretlek és tisztellek”.~– Hogy találta ezt ki?~– Jogász
342 2, III| Nem biz azok. Meglehet, hogy kegyed talál bennük felségsértést,
343 2, III| sz.~– Bizonyosan nem azt, hogy „ősz”, hanem rövidítve azt,
344 2, III| ősz”, hanem rövidítve azt, hogy „őszinte”.~– Maga Gelbschnabel!
345 2, III| Gelbschnabel! Ez annyit tesz, hogy „örökre szerető”.~– Ah!~–
346 2, III| Wertheim-pénztárból szedte ezeket elő? Hogy jutott hozzájuk?~– A magam
347 2, III| trezorbul, nem tartott tőle, hogy a férje keresni fogja azokat?~–
348 2, III| írását elég jól.~– Igaz, hogy ez nem az ő írása.~– Hát
349 2, III| nincs ez ellen védelem? Hogy egy némber, mikor szerelmes
350 2, III| érzelmeimből. Pedig azt hittem, hogy ön az egyetlen ember, aki
351 2, III| tanácsot. Azt tudja kegyed, hogy a házasság felbontásához
352 2, III| Azok annyira szép dolgok, hogy igazán megvallom, pirulok
353 2, III| a toll, papír. Tessék.~S hogy annál jobban lekötelezze,
354 2, III| Tudta tapasztalatból, hogy a férfiak csak akkor tudnak
355 2, III| adja, kérem. Mert meglehet, hogy a cselédeimet valaki még
356 2, III| fizeti, mint én, azért, hogy ellenem kémkedjenek.~– Egészen
357 2, III| bizonyos úr azt kérdezi, hogy várjon-e még?~Amanda dühös
358 2, III| a nagyságos asszonyhoz, hogy halkan mormoghassa el a
359 2, III| a szeméből azt nézem ki, hogy nagyon megnyugtatva érezné
360 2, IV | még erősebb okának lenni, hogy érintkezésbe jöjjön vele,
361 2, IV | Mondtam annak az úrnak, hogy jó lenne kabátot változtatnia,
362 2, IV | dohányfüst; de azt felelte, hogy ez az ünneplő-, az utazó-
363 2, IV | izenetre.~– Tanácslom önnek, hogy az elménckedéseit másutt
364 2, IV | de legalább elismerte, hogy elménckedés volt, s a Jeannak
365 2, IV | Amanda nem állhatja meg, hogy ajkpittyesztésével ki ne
366 2, IV | találni magát. Azt nem teszi, hogy felvegye a névjegyét, mert
367 2, IV | mert hátha azt mondják, hogy „csak hagyja ott!”, hanem
368 2, IV | foszthatja meg tőle. Én tehát, hogy látogatásom lényegére térjek:
369 2, IV | éppen, arról értesülve, hogy önnek a leánya nagy beteg,
370 2, IV | Vigárdy úr úgy látszik, hogy nagyon sűrűen szokott értesülni
371 2, IV | regényben. Mondhatom önnek, hogy azok a levelek egészen közönyös
372 2, IV | legyezőjét, nehogy azt higgyék, hogy felhevült. – Én Vigárdynak
373 2, IV | magándetektív, akinek az a feladata, hogy reggeltül estig nyomában
374 2, IV | s megkérdi a szolgáktól, hogy itt van-e Vigárdy képviselő
375 2, IV | Azok megmutatják neki, hogy itt lóg a fogason a felöltője:
376 2, IV | kevés ember tudja (amit én), hogy a klubnak a helyiségeit
377 2, IV | utcai ajtón kimegy, anélkül, hogy maga Árgus észrevenné. Ott
378 2, IV | szoba áll a rendelkezésükre. Hogy mi képezi a tárgyát az értekezésüknek,
379 2, IV | hadi kéme esküvel állítja, hogy Vigárdy úr este 6 órától
380 2, IV | amik abból származnak, hogy melyik fél szolgáltat okot
381 2, IV | Amit angolul úgy neveznek, hogy „criminal-conversation”,
382 2, IV | kifejezés. Az a kérdés, hogy kire bizonyosodik be? Mert
383 2, IV | forgatni, s pózokat csinált.~– Hogy gyűlölöm-e ezt az embert?
384 2, IV | köpenyével.~Zeno érezte, hogy meg van fogva. Vigárdy mindent
385 2, IV | akit azzal kínálnak meg, hogy ő kezdje meg a „kútba estem”-
386 2, V | V.~Amanda érzé, hogy e jelenet által nagyon ferde
387 2, V | helyzetbe jutott. Az a tény, hogy Zenót elfogadta, azok után,
388 2, V | szoktak tenni az asszonyok, hogy mikor valami hiba elkövetésén
389 2, V | Jól járt a szobaleány, hogy nem mutatta magát a láthatáron,
390 2, V | nyelve hegyén volt a szó, hogy „nem fogadok el senkit!” –
391 2, V | Áh! Áh! úgy látszik, hogy ma minden ördög elszabadult!
392 2, V | keresztülkasul lármázva. Igaz, hogy az már régen volt.~Amanda
393 2, V | kerevetre.~– Nekem azt mondták, hogy ön nagy beteg – kezdé Amanda. –
394 2, V | cselszövény lesz. Azt mondják, hogy elmennek Pancsovára. Akkor
395 2, V | maradásra nem?~– Nem hiszem, hogy az atyám igényeit kielégíthesse
396 2, V | található élet. Azt gondolom, hogy ő a fővárosban kíván új
397 2, V | akarta szorítani a leányt, hogy színt valljon.~– Szereti
398 2, V | törvényei azt parancsolják, hogy tiszteljem.~– Csak a vallás
399 2, V | volt. Nem természetes-e, hogy én azt az egész gyermeki
400 2, V | barlangjába, mintha nem tudná, hogy az vérivó dúvad. Hanem azért,
401 2, V | Hanem azért, mert hitte, hogy megszelídíti.~Folytatá.~–
402 2, V | legkedvesebb. Én megengedem önnek, hogy tartsa meg ezentúlra is
403 2, V | belepillantani, láthatta volna, hogy a gyámatyám, aki beleegyezését
404 2, V | aki beleegyezését aláírta, hogy e kinevezést elfogadhatom:
405 2, V | hevert, azt földhöz vágta, hogy széttörött a porcelán.~–
406 2, V | tűzbe.~Észre sem vette, hogy ott áll a férje megint a
407 2, V | országházban, s azt mondta, hogy egy igen sürgős levele van
408 2, V | tartalmú: engem kért fel, hogy adjam át magának.~Amandának
409 2, V | Mondja meg Dobokay úrnak, hogy már válaszoltam a levelére.~
410 2, VI | tudnék neked tanácsot adni, hogy mit csinálj vele? Hídd ki
411 2, VI | ember azt fogja mondani, hogy derék gavallér módra cselekedtél.~
412 2, VI | annyit mondhatok neked, hogy én végigjártam Európa minden
413 2, VI | rajtad. Gondom lesz rá, hogy szép temetésed legyen. Hanem
414 2, VI | Én csak azt mondtam, hogy semmit se, amit a tiednek
415 3, I | szobaleánya által, s megtudta, hogy még mindig itt vannak. „
416 3, I | Zeno urat megnyugasztalta, hogy ezeket a bútorokat mind
417 3, I | haszonbérben engedte át. Igaz volt, hogy megvette egy hitelező, de
418 3, I | Nem is nehéz kitalálni, hogy ki volt az a jámbor hitelező.)
419 3, I | továbbra is a bútorokon, hogy mikor egyszeregyszer jön
420 3, I | kell adni.~Főkérdés volt, hogy mi történjék a zongorával?~
421 3, I | óvatos volt ez a család, hogy minden levelét poste restante
422 3, I | megkapta. Csak azt köti ki, hogy majd én is ingyen engedjem
423 3, I | Azután arról is tudósít, hogy a zongorát jó lesz magammal
424 3, I | te csakugyan azt hiszed, hogy el fogsz velem jönni Pancsovára?~
425 3, I | Nagyot sóhajtott utána.~– Hát hogy maradnék el tőled? – mondá
426 3, I | Kollegáném azt veti fel, hogy hát minket tanítottak-e
427 3, I | fejet csóvált.~– Tudod, hogy az szent pénz. Abból semmit
428 3, I | írva. – Apródonkint kisül, hogy az mind az ő kezéből került
429 3, I | címborítékról már tudta, hogy mi van a levélben: Vigárdy
430 3, I | volt a cassandrai adománya, hogy minden titkot kitalált egyszerre.
431 3, I | csak akkor vette észre, hogy két levelet tart a kezében,
432 3, I | olyan kis térimét foglal el, hogy az ember egy utazótáskában
433 3, I | magamat. Tudomásomra esett, hogy önnek a férje ezelőtt valami
434 3, I | ékszereimet el kellett adnom, hogy az apád váltótartozásait
435 3, I | könyörögtem neki akkor, hogy lásson valami hivatal után.~–
436 3, I | válasz jött a folyamodására, hogy azt az állást elnyerheti,
437 3, I | sajnálatos katasztrófa. Most, hogy ő ismét visszatért Magyarhonba,
438 3, I | a magas minisztériumnál, hogy ezt a régi határozatot előkeressék,
439 3, I | ellen azzal védem magamat, hogy csinálok belőle embert.
440 3, I | vagyok győződve afelől, hogy önnek a férje, megtalálva
441 3, I | pedig meg lesz nyugtatva, hogy jót tettem, nemcsak azokkal,
442 3, I | a közjegyző azt mondta, hogy még ennél nagyobb bolonddal
443 3, I | elbámult.~– Te azt mondod, hogy „nem”?~– És ismétlem, hogy „
444 3, I | hogy „nem”?~– És ismétlem, hogy „nem”. Hisz Vigárdy úr ezzel
445 3, I | követett el, abban a hitben, hogy jót cselekszik.~– Minő hibát? –
446 3, I | beajánlja a kormánynak, hogy felügyelője legyen egy olyan
447 3, I | irtózatos!~– Irtózatos ugye, hogy úgy kigyógyultam a gyermeki
448 3, I | fohászkodott.~– Most már én mondom, hogy ma péntek van…~– Helvila!~–
449 3, I | péntektől. Bebizonyítom azzal, hogy még ma elutazom rendeltetésem
450 3, I | Kitaláltad. És aztán arra, hogy ezt a nagy változást a rossz
451 3, I | minden tagja azt mondja, hogy őt a többiek rontották el.
452 3, I | visszatartaná.~– Most arra gondolsz, hogy te lehetnél ilyen őrangyal
453 3, I | comptoirokba, a bettinghouseba, hogy veszélyes kockázatok, hazárdjátékok,
454 3, I | elkápráztat az az ábrándkép, hogy valaha ismét visszatérnek
455 3, I | teljes életedben. Látod, én hogy megvénültem már?~Camilla
456 3, I | Nekem futnom kell valamerre, hogy ne találkozzam vele többé.
457 3, I | követeli ezt tőlem. Tudod jól, hogy egy féltő, dühében irgalmat
458 3, I | űrt támasztana közöttünk, hogy még a lelkeink sem találkozhatnának
459 3, I | őtet ebbe belesegítette.~– Hogy ezt nem tudva, tovább is
460 3, I | egy sarokba, beigazítva, hogy a termet legelőnyösebb részletében
461 3, I | affektált haragot hazudott. S hogy annál jobban imponáljon
462 3, I | levelet hozott. Én követelem, hogy azt a levelet adja a kezembe.
463 3, I | a bakfisoknak jogot ád, hogy az apjukat leckéztessék?~–
464 3, I | vállalkozom.~Zeno vette észre, hogy ennek a fruzsinkának az
465 3, I | fruzsinkának az a finesse, hogy az ő betanult tragikus szerepét
466 3, I | hatalmamnál fogva parancsolom, hogy eredj át a másik szobába!
467 3, I | paragrafusa azt mondja, hogy ha egy apa elhagyja a gyermekét,
468 3, I | leány ravasz praktikáját, hogy az őtet ezzel a tüntető
469 3, I | Egynek azalatt sunyni kell, hogy ne lássa, hová dugták a
470 3, I | azonban nem akarta eltűrni, hogy Zeno az ő levelei közt kutasson,
471 3, I | eddig előnyös hadállását, hogy a leánya mindig közte és
472 3, I | illő tréfa! Gondold meg, hogy premierközönség előtt játszol!
473 3, I | Helvila! Én nem engedem, hogy az atyádból gúnyt űzz! Menj!
474 3, I | legnagyobb bizonyíték arra, hogy az atyám leánya vagyok.~
475 3, I | elkezdett vele küzdeni, hogy a pisztolyt kicsavarja belőle.
476 3, I | hát önnek az a büntetése, hogy tudja meg, mi van a levélben.~
477 3, I | forgópisztoly kamarájába.~Látta, hogy egy töltény sincs benne.
478 3, I | Camilla azt látta ez arcon, hogy az elérzékenyülés vesz rajta
479 3, I | megtagadta) bocsáss meg, hogy nem bíztam benned! Te ma
480 3, I | rangfokozattal? Álom ez? Ha valóság, hogy tudtátok ezt előlem eltitkolni?
481 3, I | a dolgot.~– Engedd meg, hogy könnyeimmel áztassam ez
482 3, I | mintaképe a hű Penelopéknek. Hogy elítéltelek, hogy megsértettelek!
483 3, I | Penelopéknek. Hogy elítéltelek, hogy megsértettelek! Óh engedd,
484 3, I | megsértettelek! Óh engedd, hogy térdre borulva kérjek tőled
485 3, I | kérjek tőled bocsánatot, hogy négykézláb csússzak utánad,
486 3, I | nőrágalmazó trubadúr! Engedd, hogy a lábaidat csókoljam.~S
487 3, I | minden boldogságos szenteire, hogy hűséges családapa leszek
488 3, I | leány érezte, tudta jól, hogy az a levél rossz helyen
489 3, I | ember! Te gyémánt szív! Hogy tudtalak én tégedet oly
490 3, I | kiengesztelte, oly módon, hogy a szakállához törülte, úgy
491 3, I | Mondhatom neki azt, hogy „barátom”? Ezzel a levéllel
492 3, I | az egész romlott világ, hogy az én nőm egy szent. S az
493 3, I | azokat az ószereseknek?~– Hogy adtam volna el? A férjem
494 3, I | férjem ruháit.~– Te hitted, hogy visszatérek? – Mennyei asszony.~–
495 3, I | arcának.~Helvila alig várta, hogy Zeno átlépjen a másik szobába,
496 3, I | Lenyomott hangon beszélt, hogy a szomszéd szobában meg
497 3, I | Nagyon rosszul tetted, hogy azt a levelet otthagytad
498 3, I | gondolsz, Helvila?~– Arra, hogy az a levél egyedül teneked
499 3, I | nem fogja tenni. Láttad, hogy megváltozott e levél olvasása
500 3, I | rám ennek a jelenetnek, hogy visszaemlékeztem egy hasonlóra.
1-500 | 501-608 |