Rész,  Fezejet

 1     1,  III|       szobádba fekünni. – Úgy szólt hozzá, mint egy esedező
 2     1,  V  |    barátnénkat életre hozni – szólt kérlelő hangon Alasztor.~–
 3     1,  VI |  testet. Rideg, kemény hangon szólt:~– Hát minek ez az érzékenykedés?
 4     1,  VI |        Abban a pillanatban? – szólt a leány ragyogó szemeit
 5     1,  VI |     ülve maradást.~– Nem mára szólt a meghívó? – kérdi a vendég
 6     1,  VI |    Igen! Az nagyon jó lesz! – szólt közbe Helvila. – Én tanulni
 7     1,  VI |       Mármost nézzünk körül – szólt Vigárdy. – Önnek szállásról
 8     1,  VI |          Ah, hagyja ön azt! – szólt Camilla. – Az egy haszontalan
 9     1,  VI |   nekem tetemes összeg lesz – szólt mohón kapva Camilla. – Csak
10     1,  VI |     lesz?~– Nagyon jó lesz! – szólt felmelegedve Camilla.~Helvila
11     2,  I  |    maradok a fekvőségemnél… – szólt cinikus mosollyal Zeno.~–
12     2,  IV |    Rámnézve még közönyösebb – szólt Amanda, ledobva a legyezőjét,
13     3,  I  |     küldi, ezzel a levéllel – szólt a hordár.~Helvila a címborítékról
14     3,  I  |     Te elítéled az atyádat? – szólt elszörnyedve az anya.~–
15     3,  I  | hordár; de azok közül egy sem szólt Meritorisz Zeno úr nevére.
16     3,  I  |    oktatásával foglalkoznom – szólt Helvila. – Hát tudod te,
17     3,  I  |     útitáskámba.~– Leányom! – szólt felháborodva Zeno. – Te
18     3,  I  |     Ez drasztikus gondolat! – szólt Helvila.~– De zseniális!~–
19     3,  I  |     én teneked visszahoztam – szólt a nemes gavallér, kabátja
20     3,  I  | nappal itt, ezen a helyen így szólt hozzám: „Mi mind a ketten
21     4,  I  |    fel a leány.~– Nem értem – szólt Camilla. – Hát mi köze ehhez