Rész,  Fezejet

 1     1,  II|        egész leányos megjelenés. Senki sem mondaná, hogy már egy
 2     1,  II|    romantikaiskolából való, amin senki sem ír többé; de több az,
 3     1,  II|           hogy amit nem is olvas senki többé.~Azok a sárga topáz
 4     1,  II|   amilyeneket a mai világban már senki sem ismer. Az ön hősnője
 5     1,  II| poézisnek leélte magát. Jelenben senki sem kultiválja. Ha ön sikert
 6     1,  II|       szerető lelkekben nem hisz senki. S ami nem kriminalitás,
 7     1,  II|         való”, ezeket nem tartja senki. A munkást nem lehet többé
 8     1,  IV|     nekem kell önnek elmondania, senki másnak.~Azzal megfogja a
 9     1,  IV|       nemo propheta in patria. („Senki se jövendőmondó a hazájában.”)~
10     1,  V |          fölébred az magától, ha senki sem lesz mellette. Ő az
11     1,  V |         Neked most nem parancsol senki, csak én! Gyorsan szedd
12     1,  VI|    mindenféle ételekkel, amikhez senki sem nyúlt még. Ott van a
13     1,  VI|          a közel levő tárgyakra.~Senki sincs itt.~A kandalló előtt
14     1,  VI|       teljes báli toalettben, és senki sincs kívüle a teremben…
15     1,  VI|          mellé.~Ott nem talál rá senki.~Mire az óramű tokját ismét
16     1,  VI|          a kisleány értette meg, senki más. Ajka elé tette a mutatóujját: –
17     2,  I |     Dragomirovics Anasztáz, akit senki sem ismer.~– Én ismerem.~–
18     2,  V |        az indulatomért bizonyára senki sem fog engemet megítélni.
19     3,  I |       Helvila.~– De zseniális!~– Senki sem fog a meghívástokra
20     3,  I |        meghívástokra idejönni.~– Senki sem? Mind eljönnek. Óh,
21     4,  I |       óra elmúlt és még nem jött senki.~Hol maradhat Helvila olyan